Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-27 / 197. szám
1969. augusztus 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 AUGUSZTUSI MEDITÁCIÓ Á strandon, nem messze a nedencétőL fiatalok kis cso- lortja sütkérezik a délelőtti tan fényében. Táskarádió zóL Vámosi János hangját ebegteti a nyárutó lassan nelegedő légárama. „Mit íoz a jövő...?’* A tavaly végzett nyolcadik (sztályfőnoke a testnevelő anár volt Most jön ki ép- len a medencéből, s odaszól i napozóknak: — Ilyen, hamar végeztetek na? — Igen, korábban kezdünk, s egyenesen az autóra Llakodtunk-.. — Kint dolgoznak a fiók a isz-ben? — kérdem az osztályfőnöktől. — A lányok is...; sokam Hajnalban kimennek, s dél- felé már jönnek is a strandra. Néhány órát ledolgoznak. Aztán táskarádiót, fényképezőgépet vesznek a keresetükből... — És élethivatásszerűen? Hányán választják a mező- gazdasági munkát? Tekintetünk ekkor összetar iálkozüc Csak szemével tat Jóformán senki— 0 0 Végignéztem azután az osa- tálynévsort Hanranchataa végeztek az idén bent a faluban. Közben magamban, csendesen számolgatok. Nem tanul tovább négy lány. két fiú. Ez az osztálynak tizenhat százaléka lehet — Közülük lesz. aki végül Is a tsz-be megy, s esetleg, évek múltával mezőgazdasági szakmunkássá válik. Már sok az fmsz-hez készülnek. — És hová mennék a legtöbben? Az osztálynak a zöme ebből a községből? Ahol szőlészet gyümölcsös, dohánytermelés a szövetkezetben? Egy munkaegységre pedig úgy tudom, harminchat- harminchét forint juthatott... A válasz, úgy tűnik, egyértelmű. Az iparba: 0 Az osztálynak több mint a fele, egészen pontosan 52,7 százaléka lesz ipari tanuló. Számszerint tizenkilencen. Szolnokra hatan, Jászberénybe négyen. Jászapátira ketten, Budapestre ketten mennek. egy fiú pedig Hatvanba. Ketten kereskedőtanulók lesznek itthon. A szakmák is változatosak: egy-egy bádogos, asztalos. lakatos, víz- és gázszerelő. parkettázó. kovács, vasbetonszerelő. cipész (ktsz- nél). s egy autószerelő kerül ki az osztályból. Ács, kőműves, hegesztő, fodrász — kettő. Közülük ketten, egy lakatos és egy kovács, génjavító állomásnak, illetve állami gazdaságnak műhelyében tanulja majd a szakmát. Az ipari tanulók között tizenöt a fiú, négy a leány. (A leányok közül kettő fodrász, kettő pedig kereskedő lesz.) Erről beszélnek a számok- • • És a szülők... ? földem. Mellette részes művelést is vállaltam. A gyerek ötesztendős ha volt, amikor már jószágot legeltetett aprójószágra meg még élőbb is vigyázott... Dolgoztam sokat Nehéz munka volt az ember izma majd megszakad... Csak az tudja, akicsinálta ... A fiamnak van egy könyve képek vannak benne... Abban láttam egy színeset az a címe: Hajóvontatók. Ilyen nehéz volt az a munka is, amit mi végeztünk... Azután tsz-tag lettem... Dolgozok becsülettel, s nem panaszkodhatok... Építettem, kocsit szeretnék venni... S a fiam szakmát tanul... — A mezőgazdasági is szakma... A gépek... — Gépszerelőnek mehet a szövetkezetbe.:. Azt mondtam neki... De nincs kedve hozzá... Ö tudja... Gimnáziumba ment egy kisiparosnak a gyermeke, egy egyéni gazdálkodóé, az italboltvezetőnek a kislánya s egy állami gondozott. Szak középiskolában tanul tovább a tsz-elnök kislánya, a kántoré. két tsz-tag gyermeke, két állami gazdaságban dolgozóé s az autóbuszvezetőnek a kislánya. Valamint egy állami gondozásban levő. jótanuló fiatal. A továbbtanulók több mint hetven százaléka fizikai dolgozónak a gyermeke. illetve az állam taníttatja. s neveli. Ez így — nagyjából — rendjén is volna. De most, hogy tudom azt is. majdnem ugyanennyi jó képességű gyermek nem ment el, nem is akart elmenni középiskolába, ez nem hagy nyugodni... Mivel indokolhatják ezt a szülők? 0 0 Így kezdődött a nyárutói beszélgetés Jámbor Lajossal, a jászszentandrási most végzett nyolcadikosok volt osztályfőnökével. — Jöttek a mezőgazdasági szakiskolákból. Toboroztak volna Jászberénybe. Apátira. A Haladás Tsz-tői is voltak osztályfőnöki órán. Elmondták. borpalackozót szeretnének beállítani. Ehhez szőlész-borász szakmunkásképző iskolára kellene elmennie a faluból náhány fiatalnak.— Nem volt érdeklődés...7 — Érdeklődés.-, az volt Majd mindenki kérdezett, érdeklődött De aztán senki sem ‘'jelentkezett — És kik m érmék középiskolába? — érdeklődtem most már tovább; — Tizenegyen tanulnak maid középiskolában. Ez az osztálynak harminc százaléka lehet, — számol fejben az osztályfőnök. — Láttam tíz esztendővel ezelőtt, osztályfőnök voltam négy éve is, — milyen munka vár a nevelőkre. hogy középiskolára felkészítsék a fizikai dolgozók jóképességű gyermekeit De amilyen nehéz volt az idén meggyőzni a szülőket, az egyik év tapasztalatához sem hasonlítható.- Nem akarják taníttatni gyermekeiket Gimnáziumban semmiképpen, legfeljebb szakközépiskolában. Ezzel eleve kiszűrődnek a jő tanulók az egyetemre kerülés lehetőségének köréből, legalábbis je-: 1 erdősen csökken esélyük. Most mindenki szakmát akar adni fia kezébe, ipari tanulónak adná Tízen mentek ipari tanulónak az osztályból olyanok. — fizikai dolgozók jő képességű gyermekei — akik megállták volna helyüket a középiskolában. Legalább öten egyetemen, főiskolán is. Volt család, ahol ötször voltam a szülőket meglátogatni— Lapozgatom az osztály névsorát Kik tanulnak tovább az idén a faluból — középiskolában?. | L Az egyik állami gazdaságban dolgozó kétkezi munkás — mesélik — házat épített, Szép. takaros, családi házat Felnőtt fejjel elvégezte a VIL és a VIII. osztályt néhány évvel ezelőtt. Fia is jó tanuló. De még mindig nem dőlt el, elmenjen-e a fiú középiskolába, vagy szeptembertől szakmát tanuljon... Egy másik kétkezi munkás mondja: — Ha a fiam jő szakmát tenuL forintban is kifejeződik elismerése. Házat építhet, kocsit vehet S akár orvosnőt is elvehet feleségül. — mondja mosolyogva. — Majd leérettségizik felnőttként De mibe kerül ha mérnöknek taníttatnám? És mit keres? Nem többet? És mennyivel többet kell küszködnie munkája elismeréséért? Huszonnégy esztendős lesz, amire keresővé válhat trtőhang helyett: Másnap újra láttam az osztályfőnököt Vagy nyolcszáz métert leúszhatott s állt a medence szélén. Fiatal, de már teljesen ősz. Odaszólt egy fiának: — Jóska, mennyit úsztál ma? — ötvenet— Megcsóválta ekkor a fejét. —■ Próbálj meg két-há- romszázat is—! Le tudnád már. erős vagy... Hosszabb távon is meg kell tanulnod— Császtvai István Hangjegyek a számító- gépekben Korunk tecihnikája egyik legnépszerűbb vívmányát az elektronikus számítógépeket a világon első ízben a Magyar Tudományos Akadémián vették igénybe a népzenei dallamok rendszerezésére. A Tudamoányos Akadémia népzenei kutatócsoportjának munkatársai öt esztendővel ezelőtt kezdtek hozzá Európa népzenetárának ősz- szeállí tásához. S amíg 1924- ben Bartók Béla nyolcezer dallam ismeretében vizsgálta a magyar és Európa különböző népeinek zenéje közötti hasonlóságot, addig ma a tudósok kutató munkája nyomán már százezernyi dallam segíti az összehasonlítást. A felkutatott dallamok hangjegyeit, nem egy esetben a teljes kottát, a szótagszámot, hangnemet, típust felvezeti^ a lyukkártyákra, amelyeket a megfelelő kód szerint visznek az elektronikus számítógépekbe- A kutatók munkáját nagymértékben megkönnyíti a gépi tárolás, hiszen anyaguk évről évre nő. A világnak nincs olyan népe, amelynek nyomtatásban ne jelent volna mag 10—11 ezer dallama, ezenkívül még be kell gyűjteniük az emberek ajkán élő, de ki nem adott népdalokat is. Az ilyen hatalmas mennyiségű dallam-anyagot rendszerezi!, adott alkalommal felhasználni pedig már csak a gépek segítségével tudják. Egyébként ilyen nagyszabású népzenei kutató munkát, amelyen jelenleg az Akadémia munkatársai dolgoznak még sehol a kontinensen nem vé. geztek. TAJEKOZTATAS, OH! — Halló. MÁV tájékoztató? — Igen, tessék. — Hatvanon és Miskolcon keresztül Ózdra szeretnék utazni délután... — Ózd??? Az mine soda kérem? — Ózd? Város. Járási székhely. ötvenezer lakos. Kohászati Üzem. NB I-es focicsapata volt. Szendrei csaknem gólkirály lett. Majdnem ott születtem. — És megállóhely van? — Mit megálló?... Egy egész pályaudvar. — Megnézem kérem. Rövid csend, majd újra. — Nem találom. Tetszett már miskor is utazni arra? — Hogyne, sokszor. Mondom: Hatvan—Miskolc—Ózd. — Hát Miskolc Tiszai az van itt, meg Miskolc Gnmöri is, de ez a Miskolc—Ózd... ez nincs. Egészen biztos. — Térképen nem lehetne megnézni? Mindjárt Miskolc után. — Igen. de ide Putnok van írva... — Továbbmegyünk, most Bánréve következik... A vékony női hang, örömmel: — Bánréve? Megvan! — No, most még eggyel tovább. Abba ne hagyjuk!... Ott jön az a fránya Ózd...! — Jé, tényleg... Nem gondoltam volna... Hé Zsigmond király sólymászai Mai vadászaink a sólyommal, ölywei, karvallyal, héjával való madár- és vadfogást már csak hírből ismerik. Bezzeg régente, a vadászfegyver elterjedése, a XVI. század előtt, másképpen állt a dolog! a keleti népek, így a mi eleink is, az őskor óta űzték a vadfogásnak ezt a módját. A Névtelen jegyző leírta Turul- monda, számos Sólymos helynevünk is erről tanúskodik: a vadászó madár a totem- állat volt. A solymászat első európai szakkönyvét, 1200 körül, nem kisebb ember írta meg, mint Hohenstaufeni Frigyes német-római császár. (Szicíliai palotája, mint írják, vadászkutyák csaholásá- tól a sólymok rikácsolásától visszhangzott.) Nálunk az Árpádházi királyok korában Divat a magyar gumimatrac a külföldi fürdőhelyeken Európa piacain az egyik legnagyobb gumimatrac exportőrként ismerik a Chemo- limpex Gumi Irodát. 46 országba szállítja strand és kemping-cikkeit. Újdonságai minden évben megjelennek a legismertebb európai fürdőhelyeken, az olasz, spanyol, francia, görög, a skandináv tegerpartd üdülő vidékeken, de Imég Ausztrália, Izland tengerpartjain is. Ez évben egy millió darabot szállít külföldre, 48 féle modellben. Az idei divat kedvelt mintája a shot ti volt, merész színekben kombinálva készülnek a skót kockás anyagú matracok. A skandináv partokon az erős, egyszínű, főleg piros és kék árnyalatait keresték. Jövőre változik a divat ismét, pasztellszínek, virágos nagy minták uralkodnak majd. A vadállatok szőrének mintázatát utánzó textíliákat is tervezik. A nagy sorozatban készülő — ágybetétnek, ülőhelynek, fekvőtámlás heverőnek használható; kagyló-fotel alakban, gondola és kajak formában kiképzett matracok mellett különleges gumimatracokat is terveznek. Egy kanadai cég pL katamarán alakú, felfújható csónakot kért, amely két hengeren elhelyezett ülőhellyel készül. az országnak mintegy száz faluját lakták királyi sóly- mászok. Szlávul draucoknák, magyarosan darócoknak is nevezték őket. V. István és Kun László solymászdspánját, Péter mestert névszerint is ismerjük. Nagy Lajos fősoly- másza Magyar László volt; a sólyom-nevelésről írt kéziratos munkáját Hickelt osztrák vadászíró műve őrizte meg. Szenvedélyes sólymász volt Zsigmond király is (1387 —1437.) Amikor 1395-ben Francesco Gonzaga mantuai herceg követséget meneszt Budára, ajándékul vadászhálókat és vadászkutyákat küld Zsigmondnak. Az ebek kísérője, Cechino di Cessena, a „madarászat tudós mestere” hosszan időzik Budán, hogy Zsigmond embereivel vadfogási módszereit ismertesse. 1399—1409-ben számos északi vadászsólymot küldet Budára a német lovagrend marienburgi nagymestere. — Ezeket a madarakat Péter, a lovagrend fosol ymásza . idomította. Zsigmond fősolymá- sza Zemlényi Dávid volt,’ akit 1418-ban „beszélő” címerrel adományozott meg. Címerén — struectollas sólymász süveg és vadászháló társaságában — három, bőr- sipkás, nyakörves sólyomfiókát látunk. Amikor Zsig- mond 1415-ben bevonul Per- pignanba, kíséretében van nyolc sólymásza is. (Ezeket 6—6 vég posztóval adományozza meg a spanyol király). A magyarországi sólymok még a XVI. században is keresett portékák. II. Lajos özvegye. Mária, a „Habsburg Diana” még az 1550-es években is Nyitra vidékéről vitet Brüsszelbe vadász sólymokat. 0 — Tsz-tag vagyok -. Becsületben éltem. Volt egy kis Pintér István t TEA 5 DOLLÁRÉRT Ruth vigasztalásra szorul — Önként a fogdába Mi lett ez után Mr. Kásával — A jenki poloskák békében hagyták és egy éjjel gróf az e kaszárnyában Lewis búcsúzóul a telkemre kötötte, hogy legkésőbb hétfő reggel tíz óráig önként vonuljak be az Emigration Service fogdájába. Forster ugyanis már kilenc órakor bejelenti, hogy az óvadékot vissza kívánja. A pénz nagy úr, nagyobb, mint az ember szabadsága, és három órán belül fülön fognak, yhíznek a poloskák közé. E^ért sokkal tisztességesebb dolog, ha önként megyek... Kezet fogtam az újságíróval, aki Ruthtól is megpróbált elbúcsúzni, de nem sikerült neki, mert a lány láthatatlanná vált. Csak a takaró alatt meg-megrázkó- dó emberforma mutatta, hogy mégis jelen van. Az újságíró tapintatos ember volt, nem erőltette a dolgot. Elment. Miután kívülről becsukta az ajtót és én belülről bezártam, felhajtottam a takarót, hogy Ruth szemébe nézzek. Ruth sírt. Egész testét rázta a zokogás. Megjegyzem így még talán szebb volt, mint amikor mosolygott. Próbáltam vigasztalni. Először kevés sikerrel, de az új és új kísérletek végül is eredményt hoztak. így vigasztaltam egész vasárnap, egészen hétfő reggelig. Nem dicsekvésképpen mondom, de a végén megvígasztaló- dott. Amikor hétfőn reggel ránk virradt, szipogva bár, de mosolyogva így szólt: — Darling, fáj, hogy elmész, de ilyen férfinak kár itt elkallódnia. Menj, cselekedj belátásod szerint, csak arra kérlek, hogy jussak eszedbe odahaza, a pusztán, amikor a csikós-görlöket öleled... Ezt könnyű szívvel megígérhettem. — És mihez kezdesz most? — kérdeztem kedvesen. — Mihez kezdenék? — csodálkozott Ruth. — Visz- szamegyek a Hotel Clive-ba. — Vissza? — emeltem fel a hangomat, — És Mr. Cucke? Nem fog békén hagyni... — Egy nőt csak addig üldöz a férfi — mondta Ruth halálos nyugalommal — amíg a hajtóvadászat nem sikerül. Utána a helyzet megfordul. — Hogy érted ezt? — Ahogy te. És végtére is: ha egyszer megindul a géped az óceánon túlra, többé nem tartozom neked számadással. Hiszen többé nem látjuk egymást. — Ez igaz. De hát Cucke öreg, kopasz és visszataszító. — Mást nem tudsz róla mondani? — kérdezte Ruth. — De igen. Majdnem elfelejtettem, hogy olyan kövér, mint egy anyadisznó. — Igazán nem szép tőled, hogy csak a hátrányait hangsúlyozod — mondta Ruth szemrehányóan. — Mondhatnál róla valami jót is. Vagy annyira utálod Mr. Cucke-ot? — Persze, hogy utálom. És nem tudok róla semmi jót mondani. _ Nem vall éppen, nemes lé lekre, hogy így vélekedsz egy vadidegen emberről. Hiszen soha életedben nem láttad. — Persze, hogy nem. Te mondtad, hogy kövér, öreg és kopasz. — És még mit mondtam? — Másra nem tudok visz- sz aemlékezni. — Elég szomorú. Azt is mondtam, hogy a szálloda igazgatója és a lányok nem panaszkodtak, hogy szűkmarkú lenne... Ezek után azt gondolhatják, hogy méltatlanra pazaroltam a szerelmemet, mivel Ruth rossz lány volt. Én azonban éppen ellenkezőleg vélekedek. Ruth annyira szeretett, hogy inkább engedett Mr. Cucke-nak, csakhogy nekem ne fájjon annyira, hogy el kell hagynom egy lányt, aki csakis az enyém. Inkább másé lett, mer nem bírta látni a férfikönnyeket. így hát elbúcsúztunk szépen. Én mentem az Emigration Service-hez, Ruth pedig a Hotel Clive-ba. Az Emigration Service-ben azóta sem pusztultak kj a poloskák, a Hotel Clive viszont továbbra is megmaradt féregmentes luxusszállodának. Ámde most, hogy tudtam, hogy előbb-utóbb ingyen és bérmentve hazajutok, már nem zavartak annyira a kellemetlen háziállatok. Mindössze egyetlen éjszakát kellett még a társaságukban el- töltenem, s ekkor meglehetősen passzívan viselkedtek: Lehet, hogy. éppen munkaszüneti napjuk volt... Feltettek egy repülőgépre, amely Bécsig vitt. Óránként ezer kilométeres sebességgel hasította az eget az óceán felett, de nekem nagyon lassúnak tetszett a mozgása. Szerettem volna még sötétedés előtt Pesten lenni; Végtére is, Bécsből csupán néhány órát kell vonatozni Budapestig és ha 3-ra megérkezünk a swechati repülőtérre, estére otthon is lehetek. A repülőgépben nem is csalatkoztam: pontosan háromkor landolt, ámde amikor leszálltam róla, ismét két tagbaszakadt férfiú lépett mellém. Éppoly modor- talan fickóknak látszottak, mint akik New Yorkban követtek napokig. De tévedtem, mert udvariasan bemutatkoztak. — Á rendőrségtől vagyunk! — Örülök, uraim, hogy találkoztunk — mondtam nekik meglehetősen szemtelenül, mert féllábbal már otthon éreztem magam. — Miben lehetek szolgálatukra? De vegyék tekintetbe, hogy sietek, mert nemsokára indul a vonatom... (Folytatjuk)
