Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-26 / 196. szám
1969. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Nem kell a pálinka? Első hallásra hihetetlennek tűnik: nem kell a pálinka’ Talán leszoktunk a szesz fogyasztásáról? Nem hiszem. Sőt ellenkezőleg, emelkedett a szesz, főként töményszesz fogyasztása. Ám a ti- szasasi ÁFÉSZ-nél mégis arról panaszkodnak, hogy jelentős készletük van, melyet nem tadnak értékesíteni. Nemcsak Tiszasason. Az ÁFÉSZ szeszfőzdét üzemeltet a községben. Évente 24—30 ezer hektoliter, 50 fokos pálinkát főz a szőlő-, gyümölcstermelő községben a lakosság részére. A rendelkezések szerint ennek fele az államé. Felette a Magyar Szesz és Likőripari Vállalat megbízásából a VOSZK rendelkezik. De egy évi tárolás után, többszöri sürgetésre, csak a napokban szállítottak el 38 hektoliter állami pálinkát. A tiszasa- siak már nem tudták hova tenni, hisz megkezdték az Idei nyári gyümölcsök kitörését. Megteltek a szövetkezet ezer mázsát befogadó betontárolói. Sok a cefre, pedig még ezután érik a szilva, melyből szintén rekordtermés ígérkezik. Az is biztos, hogy gyümölcsként nehéz lesz értékesíteni. Veszendőbe menjen? Inkább kifőzik, A folyamatos, S a gazdaságos üzemeltetés érdekében az ÁFÉSZ maga részére is főz pálinkát. E célra 'gyümölcsöt, cefrét vásárol. De még a tavaszi készletből is 20 hektoliter almapálinkát tárol. De nem kell senkinek. Az 50 fokos almapálinka fogyasztói ára söntésben 90 forint literenként. Nagyker ára 69,23 forint. A szövetkezet 64-ért is adná csak vinnék. Pár évvel ezelőtt hektoliter fokonként 93 forintra emelték fej a pálinka forgalmi adóját. A termelők sokallják ezt, ezért nem váltják vissza, a pálinka másik 50 százalékát, az állami készletet. Nem elsőrendű létszükséglet a pálinka fogyasztása. Nem is cél a mértéktelen fogyasztás. De dömping van belőle. Nyilvánvaló, amiből sok van, az árát is csökkenteni kellene. — m. L — A honvédelmi ismeretek iskolai oktatásáról A honvédelmi ismeretek oktatásának, tapasztalatairól, valamint az oktatás kiterjesztésével kapcsolatos feladatokról tartottak tanácskozást hétfőn az Országos Pedagógiai Intézetben. A honvédelmi ismeretek tanítását az 1969—70-es oktatási évben kiterjesztik az általános iskolák VIII., illetve a közép- és szakmunkásképző iskolák II. osztályaira is. A tanácskozáson elhangzottakból kitűnt, hogy a honvédelmi ismereteket a bevezetés évében 340 000 diák tanulta, az új tanévben^ Országos sütőipari szakmai tanács alakult A sütőipar egységes ipar- politikai koncepcióinak kialakítására, a népgazdasági a v állalati, a szövetkezeti és a fogyasztói érdekek fokozottabb érvényesítésére Országos Sütőipari Szakmai Tanácsot hozott létre a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A 33 tagú tanács elnevezésének megfelelően — a miniszter tanácsadó, véleményező és javaslattevő társadalmi szerve. Tagjait a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya, a TOT, a SZÖVOSZ, az OKISZ, a KISOSZ. az ÉDOSZ a tanácsok. a MÉM és a Sütőipari Kutató Intézet’ által javasolt személyek közül a miniszter nevezi ki. A tanács feladata egyebek között, hogy javaslatot tegyen az országos sütőipari kapacitás és a gyártmányok fejlesztésére, valamint a területi fejlesztési programok alapján összeállított iparági fejlesztési tervekre: az iparágnak adott költségvetési juttatás területi elosztásának összehangolására A tanács értékeli az új sütőipari gépeket. berendezéseket, műszereket és gyártástechnológiákat. véleményezi a sütőipart érintő közgazdasági szabályozókat, az egységes iparági bérpolitikát segíti a sütőipar szakmunkás-ellátását és a szakemberképzés továbbfejlesztését, véleményt mond és javaslatot tesz a sütőipari termékek forgalmára éa minőségellenőrzési rendszerére. A termelékenység emelésének útjai Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése IIL Eszközök és módszerek Az Egyesült Államok üzemeiben, raktáraiban tavaly 800 vezető nélküli programvezérléses jármű szállított anyagot, alkatrészt és árut. A programvezérléses szállító járművek száma a tervek szerint jövőre eléri az ötezret az USA-ban. Ezek a pótkocsis targoncák naponta vakon”, percnyi időveszteség nélkül teszik meg ugyanazt az ismétlődő útvonalat teljes biztonsággal, hiszen a jármű a legkisebb akadály esetén is automatikusan leáll. S az egészben nem annyira a technika, mint inkább a magasfokú szervezettség a meglepő. Hány üzemünkben szűnne meg a daru, a targonca, a tehergépkocsi hiány és vele együtt a fizikai erő embertelen pazarlása, felör- lése, a nehéz cipekedés, ha az óhatatlanul naponta ismétlődő szállítási feladatokat hasonló módon végiggondolnák, rendszerbe foglalnák. A észszerű szállítási útvonalak kialakítása, s az eszközök pontos, menetrendszerű használata — beruházás nélkül — új kapacitásokat hozna létre. (Jelenleg a szállító berendezések kihasználási foka 50— 70 százalékos.) E ezzel nem csupán a szállítási gondok és költségek mérséklődnének, hanem mindenekelőtt a termelőmunka válna szervezettebbé, hatékonyabbá. S ter- mésztesen csökkenne a zsúfoltság, az eszközigény, a gyártás átfutási ideje. Vezető nélküli programvezérléses targoncával, a jelek szerint, még néhány évig nem találkozhatunk üzemeinkben. De elvétve máris feltűntek a legmodernebb transzkonténerek, amelyekben a termelőtől közvetlenül a felhasználóig szállítja az árut országúton, vasúton, hajón — átrakás, raktározás nélkül. Képzeljük el, hogy a futószalagról egyenesen a rakodólapra s azzal együtt a transzkonténerbe kerül az ^ltu, amelyet azután esetleg csak a tengerentúli felhasználónál vesznek újra kézbe. Ehhez azonban még nem eléggé szervezett vállalatainknál a szállítás. Hogy mást nem mondjunk: kevés helyen alkalmaznak például rakodólapokat. A rakodólapok használata pedig transzkonténerek nélkül is kifizetődő. Ha az anyagot, félkész- vagy készterméket nyomban, ahogy elkészültek, szabványos méretű fából, vagy fémből készült rakodólapra helyezik, sok felesleges munkától megkímélik a dolgozókat. Az árut ezután ugyanis már nem kell még- egyszer darabonként kézbe venni, ötször, tízszer, százszor átrakni, leszámolni stb. A különféle anyagok, dobozok, üvegek légióját egymásra helyezve, 5—10 mázsás tömegben (úgynevezett egység- rakományokban) emelővillás targoncákkal emelhetik a szállító járműre, a raktári polcra, viheti át onnan a feldolgozó műhelybe, üzletbe stb. így meggyorsul az árúk, anyagok körforgása, minimálisra csökken a nehéz testi munka, a szállítás, a tárolás, vesztesége, egyszerűsödik az adminisztráció, javul a raktárak kihasználása stb. Mindehhez, persze szoros kapcsolatot szükséges létesíteni a szállítóval, a vevővel, a közlekedési, a kereskedelmi vállalattal, hogy a rakodólapos szállító-lánc folyamatos legyen. Csak így élvezhetik együtt, kölcsönösen a rakodólapos szállítás előnyeit. Hazánkban, sajnos, ezt még nem sokan élvezik. Pedig a feltétele adott, összesen 1,3 millió szabványos rakodólap van az országban, ebből 35 ezer csere céljaira, a közhasznú közlekedési vállalatoknál. Eddig 28 üzemet sikerült bevonni a rakodólapos szállítás teljes körű forgalmába; így például a konzerv és az üveggyárak között már teljes a lánc. (De előfordul, hogy például a vegyianyagot a Nyugati pályaudvaron a vasutasok rakják rakodólapra, s a végállomáson le is szedik róla.) Tavaly a teljes vasúti teherforgalom 0,5, a darabáru forgalom 15,8 százaléka bonyolódott rakodólapon. Ezek rendkívül alacsony arányszámok. Nyugaton például a darabáru forgalom 80—90 százaléka már rakodólapos egységcsomagokban bonyolódik, sőt, az ömlesztett áru egyre nagyobb része, a műtrágya, a gabona stb., zsákkal együtt a rakodólapra kerül. Nálunk viszont az emberek cipekednek. Mert az átvevő vállalatok megjegyzés nélkül vállalják a nagyobb fuvar- és rakodási költséget, a szerződésekben nem ragaszkodnak a fizikai munkától mentesítő rakodólapok alkalmazásához. A korszerű szállítás, rakodás még sok más eszközt, formát és módszert is ismer. Az előző írásunkban a függőpályáról. a konvejerről futólag már szóltunk; folytathatnánk a felsorolást különböző futószalagokkal, targoncákkal, emelő gépekkel. A legkorszerűbb, vagy a leggazdaságosabb eszközt és módszert nem választhatjuk ki közülük ötletszerűen. Azért sem, mert gyakran különböző eszközök, módszerek kombinációja a célravezető s azért sem, mert a szállítás a gyártástechnológia szerves része. Nem beszélhetünk korszerű gyártásról, ha elmaradott az anyagmozgatás. Az igazán korszerű gyártási folyamatoknál — a futószalagos szerelésnél, az automatizált gépsoroknál és gépláncoknál vagy az eletkrostati- kus festésénél — a szállítás, az anyagmozgatás maga is technológiai műveletté válik. Kovács József Következik: Pénz, gép, szemlélet és ember. Mennyit ér £est®n , rj// ----- Kecskeméten jf 3Z „MZ Szolnokon ■ Számos árucikk sorselemzését kellene elvégezni ahhoz, hogy a fogyasztó megismerje a pulton túli láthatatlan üzleti módszerek, hogyan befolyásolják az áru és a vásárló találkozását. Most csak egyről legyen szó: a motorokról . A megyében hiánycikk a A piactéri jármű szaküzletben ott áll egy a motorosok kedvencei közül, az MZ—250-es. Tizenkilenc és fél lóerejével, robusztus megjelenésével magabiztosan vár v ásárlóra. Az ára éppen any- nyi ezer forint, ahány lóerős a bajnoki trófeák után ka; pott megkülönböztető nevű Trophy. Tehát 19 ezer 500. Ennek hallatán már kissé meglepődik a vásárló, mert hiszen ugyanez a motor Budapesten 18100 forint, sőt Kecskeméten is. Ugyan mi van a jelentősen eltérő árak mögött? A megyei iparcikk kisker vállalat központjában Gera Sándor áruforgalmi előadónál és Dénes János áruforgalmi főosztályvezetőnél tájékozódtunk. Ennek nyomán szélesebbre bontakozik az árkülönbözet képe. Az első MZ szállítmányt a szegedi központtal rendelkező Vidia nagykereskedelmi vállalattól vették át. A Vidia igazgatója saját árképzési hatáskörében 19 és félezerre állapította meg a motor árát. A beszlégetésből az is kiderül, hogy ezt a motorfajtát a Csepel motorkerékpár nagykereskedelmi vállalat importálja az NDK-ból. S a Csepel 18 ezer százért adja; A szolnoki kisker azonban nem a Csepeltől, nem is a vállalatot ilyen cikkekkel ellátó Bács—Szolnok megyei műszaki nagykereskedelmi vállalattól vette a motort, hanem a Vidiától. MéghozSimson család két kedvelt gyermeke a „Star” és a „Schwalbe” motorkerékpár. A szintén keresett MZ modell is alig kapható. A szolnoki sport és játékbolt műszaki osztályán a csinos elárusítónő röviden válaszol: „Nincs”. S hogy a vevőnek ne legyenek illúziói, megtoldja: „Nem is lesz a. közeljövőben”. Az első felvilágosítást Pintér Ernő üzletvezető adja: „Én cs.ak vevőktől hallottam, hogy máshol olcsóbb, de kacsára nem adok. Ez négyes kategóriájú, szabadáras cikk, olcsóbb, drágább is lehet”. — El tudja ezt ennyiért is adni? — El — feleli a lendületes kereskedő. — Megveszik ezt is, csak ki kell várni a vevőjét. A válasz megnyugtató, de csak a kereskedelemnek. A vevő sokallja az 1400 forint különbséget. zá nem is Szegedről, hanem Békéscsabáról. Hogy a Csepeltől nem is vehette, az gyorsan kiderül, mivel a Csepel mint monopol helyzetű importcég, nem ad árut a kisker vállalatoknak, csak a területileg illetékes nagykereskedelmen keresztül. A Bács—Szolnok megyei nagy- kemek pedig nem ad. A Szolnok megyének járó kontingenst leküldték Békéscsabára, onnan kapta a kisker. Pedighát Szolnok csak közelebb van Budapesthez! A kérdés bonyolódik. Miért nem ad a Bács megyei nagykemek a Csepel? Csak nerh játszanak haragszomrá- dot a nagykereskedelmi vállalatok? A Bács Szolnok megyei nagykereskedelmi vállalat szolnoki telepigazgatója, Szendrei Zoltán aztán fellebbenti a függönyt. A vállalatnak nincs is szerződése az országosan motorimportáló Csepel vállalattal. Az idén nem kötöttek, s nem kötnek a jövőben sem. A maguk lábán akarnak járni, elsőként a vidéki nagykereskedelmi vállalatok közül. Nem hagyják, hogy a monopol helyzetű Csepel túlzott követelményekkel lépjen fel velük szemben. És már meg is történtek az első önálló import üzletkötések. A népszerű Ko- rr.ár robogóból bőven elegendőt s mintegy 2 ezer szovjet kerékpárt kötöttek le a Szolnok megyei vásáriók számára. Önálló importál A tájékoztatást kiegészíti Vitéz Sándor áruforgalmi főosztályvezető, a vállalat kecskeméti központjában. Tavaly még egyáltalán nem volt önálló importtételük. Az idén tíz—tizenöt milliónyi lesz. jövőre pedig a várható import üzletkötések összege felmehet 70—80 millióra is. Már az idén számos apróbb közfogyasztási cikket: lakatot, zárakat, motorkerékpár akkumulátorokat, késárut, szeget hoznak, s decemberre megérkeznek már a tavaszi kirándulók kedvenc társai a 250-es Jawa motorok is. S, hogy az NDK- ból jövő, a lakosság által igen keresett Simson és MZ motorokból is csökkenteni lehessen a hiányt, Vitéz Sándor a szakma képviseletében a közeljövőben megy Lipcsébe, s megpróbál a német külkereskedelemmel is közvetlen kapcsolatot létesíteni. ☆ Ez van hát a motorhiány és az áreltérések mögött.' A vidéki nagykereskedelem önálló útjának kezdetén ezek a rögök, ezek a kerülök. De a nagykereskedelem is azt akarja elérni, hogy a vásárló elégedett ■ legyen. Persze nemcsak azt. A tisztes haszon is jár a kereskedelemnek. Fejér Dénes Ahány lóerő annyi ezres A különös beszerzés Horogra akadt emberke Az ország legmagasabban fekvő természetes hegyi tava a Mátrafüred és Mátraháza között, majdnem félúton lévő Sóstó. A tó egyik oldalán végighúzódó camping színes faházaival és sátraival rendkívül hangulatossá teszi a táborhelyet. Kedvelt kirándulóhely a sóstói camping, de hosszabb időre is szívesen igénybeveszik az üdülők, s innen indulnak kisebb-na- gyobb turista útjaikra a csodálatos Mátrába. Jómagam kilenc szép napot töltöttem Sóstón, ahol pihenést és a nagy halak „társaságát” kerestem. Egyik nap — szombat délelőtt volt, — a gondnok irodájában ültem, amikor egy fiatal párocska állított be. A fiatalember — lehetett úgy 19 éves — elfogódottan érdeklődött” lefoglalt szálláshelyük után. Amint az előttem folytatott beszélgetésből kiderült, a gondnok a helyfoglalás időpontjában felhívta az idegenforgalmit, mondják meg a fiatal párnak, mivel nem férj és feleség, egy házikóban nem szállhatnak meg. Ezt az üzenetet a hivatal vezetője azonban elfelejtette átadni a fiatalembernek. Szombat lévén itt álltak megfürödve, mivel más szabad hely, mint a lefoglalt faház, nem volt a táborban. A gondnok több megoldást helyezett kilátásba. A fiatalember lemehet Gyöngyösre és a szállodában hál, vagy szerez egy sátrat és abban alszik, esetleg a menyasszony faházának ajtaja előtt tölti az éjszakát, — tette hozzá mosolyogva. Végül tréfásan megfenyegette az elszomorodott vőlegényt, hogy a cam- pingben éjjeliőr is van, aki megbízhatóan vigyáz ám a mátkák éjjeli nyugalmára. Fiatal barátunk gondokba merülve hagyta el a gondnoki irodát, hogy megbeszélje menyasszonyával, mitévők legyenek. Az ajtó előtt halkan tanakodtak. Először a kislány — aki lehetett, úgy 17 éves — csak egy halk nemet mondott. Azután ezek a tagadó szócskák mind hangosabbak és határozottabbak lettek. A fiatalember újra kopogtatott. — Gondnok bácsi! Ne haragudjon, de néhány óráig fenn tudja még tartani a házat? — Természetesen. — Mert ml úgy gondoltuk. .. úgy gondoltuk... — Mondd csak fiam, hogyan gondoltátok? _ Hát úgy gondoltuk, hogy lemegyünk Gyöngyösre és megesküszünk. Mire délután visszatértek, mint férj és feleség, addigra a faházat, ahol a nászéjszakát fogják tölteni fenyőgallyakkal és meze: virággal díszítettük. Mikor a boldogságtól sugárzó ifjú asszony mögött becsukódott az ajtó, szomorúan meditáltam a szerencséről. Nekem eddig még egyetlen ponty sem akadt a horgomra, s lám ez a leányzó egy óra alatt hogy’ kifogta. .. — bognár — Kiváló minőség, szép csomagolás = lengyel cukorka Kapható az élelmi- szerboltokban — ABC Áruházakban
