Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
1969. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Névadó és házsze Jó ütemben halad a Jászberény—jászárokszállási út építése. Ez az igen fontos útvonal köti össze megyénket a Mátrával. Elkészülte nemcsak a buszvezetőknek, hanem a magángépkocsi-vezetőknek is nagy örömet fog jelenteni. NEM KETYEG AZ ÓRA Máté Jánosék háza egy új. még vakolatlan házsor végén áll. Az udvaron a homokkupacok. a meszes gödrök arról árulkodnak, hogy a kőművesek nemrég vonultak el a portáról. Mátéék fiatal házasok, két gyerekük van, s egy év alatt két szoba összkomfortos családi házat építették. A „hogyan”-ra voltunk kíváncsiak, hiszen á családi ház sok embernek egy élet munkájába kerül. A lakásban még érezni a friss mész és festékszagot. A — Két gyerek mellett, fiatal házasoknak házat építeni, nem lehetett könnyű. — Nem kezdeném újra. öt éve. amióta összekerültünk minden fillérünket az építőanyagra, a felszerelésekre, a berendezésre tettünk félre. — A szülőktől nem kaptak támogatást? — Nem tudtak hozományt adni se nekem, se a férjemnek. Mi ketten a nulláról indultunk. — És hol laktak, amíg nem Volt házuk? — Szállást és kosztot az anyósoméknál kaptunk. Semmit nem fogadták el érte. Ez nagyon nagy segítség — Mennyit keres a férje? — 1800—2000 forintot. A törökszentmiklósi Építőipari Ktsz-nél gépkocsivezető. — Ebből bizony a család eltartása mellett még házat is építeni... — ö szombat, vasárnap is vállalt munkát. Nem iszik, nem dohányzik. Magára alig költ valamit. Persze a magunk erejéből így se tudtunk volna építeni: Anyáin ék. anyósomék. testvéreim, a férjem munkatársai mind eljöttek a hétvégeken segíteni. Vályogot vertünk, s minden segédmunkát magunk végeztünk. Hitelt is vettünk fel. Huszonhárom- ezer forintot — Körülbelül mennyibe van a ház? — Nem is -tudom. Nagyon sokba, még így is, pedig a munkadíjra keveset fizettünk ki. Menetközben, ha volt pénzünk, mindjárt anyagot vásároltunk érte. Pontosan nem tudnám megmondani. mennyit adtunk ki a 23 ezer forinton felül. De az berendezés minden darabján a konyhaasztal nagyvirágos térítőjétől a madaras gyerekpoharakig — látszik, hogy vadonatúj. A barnahajú, filigrán termetű fiatalasszonyt a konyhában leptük meg: háromhetes kisfiát szoptatta. Jöttünkre szégyenlősen ösz- szevonta magán a kék iskolaköpenyt, s az elégedetten szuszogó pólyásbabát letette aludni. Halkan beszélgettünk, hogy ne zavarjuk a baba álmát. volt, mert a lakbéren és az ennivalón lehet a legtöbbet spórolni Igaz nem sokáig voltunk ketten, egy évre született Sanyika. A négyéves kerekképű, eleven kislegény az idegenek jöttére kíváncsian beszaladt a konyhába, felmászott édesanyja ölébe, s a „fedezékből” érdeklődve méregetett minket. — Az első gyerek születése óta a férjem nem enged dolgozni, pedig nem jönne rosszul az én havi 1200— 1300 forintom sem. Azt mondta, neveljem a gyereket és osszam be a pénzt a legfontosabb, hogy kész van. A nehezén már túljutottunk, a következő évek biztosan könnyebbek lesznek: Csak itt beszélünk a házról; Söráradat ■ A magyar borivó nép, mégis a sörfogyasztás növekszik hazánkban hihetetlen mértékben Tegyük mindjárt hozzá, hogy a sörfogyasztás növekedése világjelenség, e tekintetben egyáltalán nem állunk egyedül. Nálunk kevés a sör, s már nemcsak nyáron, hanem olykor télen is akadozik az ellátás. Ha az igények ilyen ütemben nőnek, a söripari szakemberek megállapítása szerint, az 1972- ben üzembe lépő borsodi sörgyár 100 millió literes évi termelése sem igen enyhít a gondokon. Pedig kevés iparág fejlődött hazánkban olyan ütemben, mint éppen a söripar: Ezt jól tükrözi az egy főre eső évi sörfogyasztás alakulása is. 1938-ban mindössze 3,7 liter volt az átlag. 1944- re azonban már csaknem megháromszorozódott, 10 liter körül mozgott az egy főre eső fogyasztás. A háború utáni években természetesen Megmutatom már azt is, hogy élünk. Sok minden hiányzik még Fürdőszobát is csak pár év múlva építünk majd, ha újra összejön annyi pénzünk. Az egyik szoba hagyományos háló, kiságyakkal, a másik lesz a ..nagyszoba”. Ebben még nagyon kevés a bútor. Takarékoskodnak továbbra is — Nem is ez a legfontosabb. hanem a konyha — hajtja be az ajtót Máténé. A konyhánkba már minden szükséges holmit. edényt megvettem. Hogy könnyebb legyen á mosás, a férjem vett egy mosógépet, mutat a sarokban álló csillogó új gépre. Ha hiányzik is még néhány bútordarab, mindenünk megvan már, ami kell egy háztartásban. A takarékoskodásnak azért nincs vége. Ágynemű kell. füegönyök. szőnyegek, csillár, jó lenne néhány szép asztalterítő és még sorolhatnám mi minden. Sprórolni azért kell. Ha a gyereknek meg is veszem naponta a tejet, gyümölcsöt, mi a férjemmel legtöbbször csak zsíroskenyeret, rántottlevest, vagy lebbencset vacsorázunk; Habár nemsokára kirúgunk a hámból. A kisfiam névadójával együtt tartjuk a házszentelőt is, amelyre az összes segítőnket meghívtuk. — HM — — Sörhiány visszaesés következett he, 1946- ban mindössze 1,6, 1947- ben 4,5, 1948-ban 5,4 liter volt a fejadag. Az államosítás után 1950-ben már 8,4, tíz év múlva pedig 36,4, végül 1968-ban 51,3 liter sör jutott egy-egy állampolgárra. A fejlődés igen „dinamikus”, s érdekes, hogy a sör szezonjellege is megszűnőben van, télen-nyáron egyre több fogy belőle. De hol tartunk a világ- ranglistán? Az élen Bajorország áll, több mint 170 liter évi fejadaggal. Utána Belgium, Luxemburg, Ausztrália, Üj-Zéland, az NSZK, Csehszlovákia, Anglia, az NDK, Ausztria, Dánia a hozzávetőleges sorrend. Magyar- ország jelenleg valahol a 20 —25. helyen található. Megelőzzük azonban Lengyelországot, Bulgáriát, a Szovjetuniót, Olaszországot; Egyik ismerősöm örömmel újságolta: „a Mátrában jártunk vasárnap a családdal. Igazán kedves volt az egyik kollegámtól, hogy elvitt minket gépkocsijával. — Hogy mennyiért? Hát... amenyit a buszra fizettem volna — — szóval fejenként egy 100-as, meg a benzin. Igazán szóra sem érdemes... öt darab százasba került az út”. Barátom esküvőjén a hosz- szú kocsisor egyik utasaként érkeztem a lakodalmas házhoz. Így szemtanúja voltam annak, amint a násznagy benyújtotta a gépkocsik ablakain a 100—100 forintot a tulajdonosoknak, amiért az anyakönyvvezetőig — és visz- sza fuvarozták a násznépet. Az egyik Moszkvics vezetőjével elbeszélgettem. Kiderült; a harmadik esküvőre fuvarozott azon a napon. Ez pedig akárhogy is számoljuk 300 forint — százassal számolva a fuvarokat. És ki nei tudna példát mondani olyan „baráti szívességre” — ahol csak a „benzin árát” kéri az úrvezető? Az egyik jászsági községben mindenki ismeri a „taxist”. Ha valakinek sürgős útja akad, vagy a kórházból kell hazahozni egy családtagot, hozzáfordulnak. Beszéltem az utasaival. Van aki irigykedik a tekintélyes mellékjövedelem miatt. — Van azonban aki azt mondta: még mindig olcsóbb, mint a taxi. Való igaz a magángépkocsivezető szolgáltatást végez, létező igényt elégít ki. Csak egy „szépséghibája” van a dolognak: mindezt adófizetés nélkül teszi. Vannak kisközségek, amelyek 20—30 kilométerre vannak a legközelebbi taxiállomástól. Ám itt is meg van az igény a személyszállítás legkorszerűbb formájára. Igaz, ez az igény nem olyan nagyságrendű, hogy a községben — vagy akár két-három szomszédos községben is — érdemes lenne taxit üzemeltetni. Ennek ellenére, ha ritkán is, de igénybevennék ezt a közlekedési eszközt is a község lakói. Ha a legközelebbi taxiállomásról hívják a kocsit, akkor is nagyon magas lenne a költség, mert az oda üresen kiérkező és esetleg üresen visszatérő kocsi útját is az utasnak kellene fizetni. Vannak, akik ezt a szükség- állapotot kihasználják és illegális bérfuvarozással tetemes haszonra tesznek szert. Az is igaz, hogy az eldugott helyeken a szükség szülte a pénzkeresetnek ezt a formáját. De mi a magyarázata annak, hogy egy olyan városban, ahol 4—5 taxi is várja az utasokat, mégis a „magántaxit” választják. A magyarázat itt is az: olcsóbb és ha várakoztatom is a kocsit, nem megy az óra. A szerteágazó probléma megoldása nem könnyű. Az tény, hogy a falvakban is egyre inkább szükség van taxikra. Kétségtelen az is, hogy ezt az igényt ki kellene elégíteni. Hogy hogyan? Ezen már az AKÖV vezetői is gondolkodnak. Elképzelhető, hogy magán gépkocsi tulajdonosok szerződést kötnek személyfuvarozásra. Természetesen szigorúan ellenőrizve azt hogy a bevétel után az adót is befizesse az erre vállalkozó. A városi „maszek taxisok” ellen pedig hatásosnak tűnik az az eljárás, amit a rendőrség már folytatott egyes gépkocsivezetők ellen. Elvette az illegális fuvart végzők rendszámtábláját és azt csak a kiszabott büntetés kifizetése után adta vissza. Így talán sikerül elérni, hogy aki taxit vesz igénybe, annak ketyegjen is az óra. — P. b. — Építeni nem könnyű A nehezén túl vannak PINTÉR ISTVÁN t TEA 5 DOLLÁRÉRT Egyezség Terrierrel, aki a fogadók elé ment, kifizette őket és pazar villájába invitálja vendégét Bántott a tegező hang. de nem akartam kikérni magamnak. hiszen megvolt nekem anélkül is a magam baja. Minek vesszek össze még Ternerrel is? Az exaltábor- nagy és jelenlegi bukméker meglehetősen figyelmesen hallgatott végig. Amikor befejeztem Banless látogatásának történetét, felugrott a karosszékéből, s járkálni kezdett a parányi üvegkalitkában: — Ügy. tehát jól sejtettem! A CIA-ban egyesek azt hiszik, hogy Csánkó használható ember. Most már ér- t?m, hogy miért nem én... Elhallgatott. Négv-öt kört szó nélkül tett meg. Aztán hozzám fordult. — Fiam. neked a magyar haza iránti szent kötelességed segíteni annak a gyüle- vész társaságnak a leleplezésében. Még hogy Csánkó vezérezredes! Még hogy az emigráns magyar kormány feje! Nevetnem kell! Közönséges szélhámos! És most a kezemben van! Majd adok én neki New York-i teát! — És Mr. Banless... — vetettem közbe. — Rá se ránts, fiam! Az a Banless egy közönséges kontár. Bízd csak rám! Maid szerzek én neked állást! És különben is, holnap reggelre olyan híred lesz. hogy nem lesz nehéz elhelyezkedned. Banless pedig alighanem beadhatja a nyugdíjkérelmet. Époen ideje.'hogv kitegyék a szűrét Amit velem is művelt ... Eszembe jutott, amit &“ újságírótól hallottam Temer és a CIA megszakadt kapcsolatáról. Ügy sejtettem, Terner azért haragszik Ban- lessre, mert annak része volt benne, hogy neki kitették a szűrét De ez most közömbös volt számomra. Kiutat kellett találnom. — Tehát mit tegyek? — kérdeztem. — Mit tegyek, Temer úr? Kijavított: — Altábornagy úr! Fiam, mi. igaz magyarok, a régi megszólításokkal is ápoljuk a szent katonai hagyományokat ... — Mit tegyünk, altábornagy úr? — tettem fel ismét a kérdést, beadva a derekamat. —- Fiam, te itt maradsz. A menyasszonyod szépen hazamegy, te pedig megvársz engem. Fél háromkor futtatják a Livingstone Derbyt. Chicagóban. Háromnegyed háromkor megkapom az eredményt és az osztalékokat. Négyig kifizetem a nyerőket, aztán pedig együtt elmegyünk a 'Rithmus Hallba. — A teára? — sikított fel Ruth. — Oda. oda. És ne féljen, kislány. Bennem és Kása úrban igazi, bátor magvar katonaszív dobog. Megvívjuk a csatát, és estére egy győztest ölelhet magához! A magyarság diadalmas harcosát! Jobb híján beleegyeztem. Terner úr tapintatosan kiment. Én elbúcsúztam Ruth- tól. Megállapodtunk, hogy este hétkor találkozunk az egyik vendéglőben, közel a Rithmus Halihoz. Ott nagyon jó whiskyt is mérnek. Ruth könnyezve csókolt meg. — Ma este végre a tiéd leszek, darling! — suttogta. De még sok teendőm volt. Mindenekelőtt két órát kellett üldögélnem az exaltá- bomagy irodájában. Közben megjöttek Chicagóból az eredmények. Temer úrnak nem adott sok munkát a nyeremények kifizetése. Két esélytelen ló végzett az első és második helyen, a nagy favorit pedig csak harmadik lett. Ez jó kedvre hangolta Ternert. hiszen. ha a fogadók nyernek, 6 veszít. Négy óra múlt. amikor bejött értem az irodába. — No. mára végeztünk; Gyere, fiam. Itt lakom három házzal odább. G.vorsan í c 1 c f V r f 4 te volna ezt a képet, mint Terner készpénze — bő szárú gatyában, lobogó ingben és amerikai katonasapkához hasonló, de az idegenlégió- sok tarkóvédőjével ellátott sapkában üldögélt a paripán, amely viszont lila színben játszott. — Egy itteni festőnek ültem — mondta büszkén Terner. — Igaz. nem tökéletes, de művészileg hiteles. Sajnos, az egyenruhát kissé pontatlanul áhrájjplta "t“ hát
