Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

1969. augusztus It.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

Mi lesz veled színjátszó

Évről évre csökken a műkedvelő művészeti csoportok száma. Az 1962-es 14 945 csoport 1968-ig 11 393-ra olvadt. — Hét esztendeje még több mint 10 millió résztvevő jelent meg évenként a műsoros estjeiken, tavaly már csak 7 és fél millió látogatóról adott számot a statisztika. (Országos adatok.) Válságban volna a műkedvelő színjátszás és fiatal hajtása, az irodalmi színpadi mozgalom?

Az utóbbi esztendőkben végbement változásokat kétségtelenül tükrözik a tevékenységét összegező statisztikai adatok, de ugyanakkor a számokkal semmiképpen sem érzékelhető útkeresés színezi át új munkaformáit.

Napjainkban új eszközök, új hobbyk, új mozgalmak versengenek a szabad időnkért. Az, hogy a tévé térhódítása hány millió — korábban szabad — óráját köti le társadalmunknak, csaknem kiszámíthatatlan. A turizmus föllendülése, a rohamosan növekvő gépkocsipark, az olvasómozgalom mind azt sugallja: „adj nekem a szabad idődből!” Sok helyen a színjátszó mozgalomnak szinte kizárólagos színházpótló szerepe volt. Nos, ott óriási riválisként jelent meg a tévéi magával hozva az ország teljes színésztársadalmának —

És mindezek ellenére: ha a tévé a legjobb színészeket is szerepelteti a legjobb művekben, akkor sem pótolhatja teljesen az eleven színházat. A tájoló vidéki színházak s az Állami Déryné Színház évről évre kevesebb helyen rendez előadást — tehát az amatőr színjátszókra hárul az a feladat, hogy sokszáz községben pótolják a SZÍNHÁZAT. A több tízezer amatőrben változatlanul él a játék vágya. A tévé, vagy a mégoly tökéletesen tájoló színházhálózat sem téríti el őket e szenvedélyüktől.

...Néhány hete érdekes foto jelent meg az egyik képes újságunkban: a város piacán, a sokadalomban, amatőr színjátszók egy ódon népi komédiát adnak elő. Másutt arról hall az ember: amatőr irodalmi színpadok tagjai — könyvtári rendezvényeken lépnek föl, klubdélutánokhoz adnak műsort, munkás- szállásokra viszik el Tolsztoj, Illyés és mások szavát

minden valamirevaló produkcióját

Bonyolította a dolgot, hogy az irodalmi színpadi mozgalom, amely az ötvenes évek végén bontakozott ki szélesebb arányokban, sok helyütt rögtön az irodalom értőihez kívánt szólni. Divatossá lettek a montázs-műsorok. Ezek gyakran komoly irodalmi előképzettséget feltételeztek a nézőről. A színpadtól inkább hagyományos színházi élményt remélő falusi közönség például gyakran zavarba jött a harsányan modemkedő fényhatásoktól. Nehezen — vagy egyáltalán nem tudta követni a képzettársítást igénylő előadást és azzal az észrevétellel távozott a színháztéremből: „Ez nekem magas. Csak azt nem tudom, miért nem magas az, amit Bessenyei, Sinkovits, meg a többiek csinálnak a Nemzetiben.

Menetközben az is bizonyossá vált, hogy az irodalmi színpadok az egyes társadalmi rétegek sok napi kérdésére tudnak gyors, korszerű választ adni. Éppen műsoraik összetettsége segít abban, hogy a riporttól a sanzonig, a jelenettől a regény- részletig mindenkor a leg- odaillőbb, legerőteljesebb választ keressék meg. A hagyományos értelemben vett dráma az irodalmi színpadok által fölhasznált anyaghoz mérten csak késlekedve tud reagálni bizonyos jelenségekre, problémákra. Kivirágzóban van az úgynevezett „dokumentum oratórium”. Ezzel betör a színpadra sok olyan téma, amely például korábban vállalati jegyzőkönyvekben szunnyadt, tsz-közgyű- lési felszólalás volt, vagy beadványként porosodott valamely hivatal irattárában.

Közelebb a közönséghez

Sok jel arra mutat, hogy a színjátszó mozgalom éppen a technika robbanásszerű fejlődésének korában válik az eddiginél népibbé: egyszerűsödik s közelebb lép a nézőkhöz. Közelebb lép éppen az irodalmi színpadok választotta aktuális témákkal és a szó fizikai értelmében is.

Mind több előadást rendeznek olyan helyeken, ahol a zenekari árok sem választja el őket a közönségtől. Pajtákban, sokadalmakban, kerti ünnepségeken lépnek föl. — Közvetlenségük sok mindenben emlékeztet a kabaré születési körülményeire, amikor a hét egyik napján maguk a vendégek adtak műsort a vendégeknek. A „Ki mit tud” ötletét is alighanem ez a múltszázadi hagyomány adta.

Az amatőr színjátszás megújhodásának bizonyságai nemcsak ezek a jelenségek, a tájoló falusi irodalmi színpadok, tanyaszínházak. Ezt bizonyítják fesztiváljaik is. országos bemutató színpadjuk tematikai gazdagsága. És nem utolsósorban azok a viták, amelyek a műfaj jövőjéről ma is gyűrűznek.

Feltehetően továbbra is feloszlanak csoportok; ott, ahol nincsenek meg a színvonalas munka személyi — vagy anyagi föltételei. — Éppen a tévé, a sok ORI- rendezvény, a tájszínházi előadások konkurrenciája következtében ma már nem lehet bármilyen produkcióval a közönség elé állni. A jó csoportok pedig megszilárdulnak és megtalálják azt a stílust, azt a- mondandót, ami a csoport tagjait a jó játék örömével tölti el s a csoport közönségének is a kor kívánalmainak megfelelő élményt nyújt.

Bajor Nagy Ernő

Változás és útkeresés

Dokumentum oratórium

Végre

egy kis nyugalom

Amikor a Holdat járt három űrhajós kiszabadult a kéthetes karanténból és az összesen több, mint egyhónapos távoliét után egynapos szabadságra hazamehetett a csaladjához, mindhárom elégedetten sóhajtott fel: — végre egy kis pihenő, nyugalom. Végre, ha nem is több, de huszonnégy óra kikapcsolódás. Nincsenek komputerek, tv- kamerák, műszerek, űrruha.

Armstrong az első két órát azzal töltötte el, hogy bejutott a Honston környéki kertes házuk kapuján. Ugyanis már az utca végében közrefogták kocsiját az újságírók, fényképészek.

— Milyen újra itthon?... Ha hazaér mit csinál először? ... Gon- dolt-e a Holdon a családjára?... Mit hozott onnan fentről a gyerekeknek?... — záporoztak a kérdések. Végül a rendőrök segítségével kiszabadult az ostrom gyűrűből, háza kapujában még álugrott két fotóst, akik csatornajavítónak öltözve egy frissen ásott gödörből csattogtatták gépeiket. Hárman a kerti ösvény almafáiról nyújtogatták elé mikrofonjukat, de ő egy ügyes nekiiramodással a pázsiton keresztülfutott. Mire a rádiósok lepottyantak a fáról már szerettei karjaiban volt.

— Isten hozott drágám — üdvözölte a felesége — majd elzavarta a gyerekeket és a megterített asztalhoz vezette Armstrongot.

— Igazán kedves vagy — dör- mögte Armstrong' — de nem is vagyok tulajdonképpen éhes.

— Ugyan, csak pár falatot — drágám.

o — De tényleg jól vagyok lakva,

alaposan bereggeliztem mielőtt elindultam haza.

— Nézd, ezt a sült csirkét a Brownék küldték. Tudod, akik itt laknak a második házban. Vagy ebből a sült homárból? Az öreg Shcmith tegnap fogta személyesen. A lelkemre kötötte, hogy mondjam meg ez volt az idei legszebb fogása. Tálján gyümölcsöt szívesebben ennél drágám? Jonhsonék termése — tudod annak a feleségének a húga tanítja az iskolában Fredet.

— Nem tudom.;. — kezdte némi szomorúsággal Armstrong.

— Nem sérthetjük meg őket drágám. Tudod mit mondanának. Hogy most már lenézed őket, mert a Holdon jártál.

— Igen — nyögte elhalóan Armstrong.

— Csak egy-egy falatot harapj pnindenből, eztán ami megmarad azt visszaküldjük mindenkinek. Megőrzik majd azt a csirkét, aminek a bal combját Te etted meg. Milyen büszkék lesznek!

— Rendben van drágám — nyögte Armstrong.

Két óra múlva befejezte az evést. Enyhén szédült, pedig igazán csak egy-egy falatot evett a tizenkét fajta sültből, a hat féle halból, a tortákból, süteményekből, puddingokból, gyümölcsökből. Az asztalt félig elrágott, megkezdett ételek borították. A gyerekek azzal foglalatoskodtak, hogy mindegyik mellé egy kis cédulát írtak a küldő nevével nehogy a visszaszállításnál keveredés legyen.

— Gyere drágám a nappaliba. — Pihenj le a karosszékedbe és mesélj. Milyen érzés volt, amikor a

Holdra léptél?

Armstrong belekezdett. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy bal lábát lenyújtotta az utolsó lépcsőfokról és bakancsa orrával beletúrt a Hold-porba, felesége megszólalt:

— Jaj, drágám most jut eszembe: Synch megkért még a múlt héten, hogy említsem meg Neked, ha az űrruhád zsebében maradt esetleg egy kis Hold-kavics, ne feledkezz meg róla. Gyűjti a különleges kőzeteket.

— Igen, de.:.

— És tudod a vízvezetékszerelő, aki tavaly is olyan ügyesen megcsinálta a csőrepedést, az meg bélyeget gyűjt és szólt, hogy egy Holdon bélyegzett borítéknak nagyon örülne.

— Rendben van drágám. Szóval, amikor lenyújtottam a lábam ..;

— És képzeld el drágám, milyenek az emberek. A gyereknek az iskolában azt mondták, hogy talán nem is volt igazi a közvetítés a Holdról, hanem trükkfelvétel. Hát most szólj hozzá, és ráadásul az a gyerek az apjátói hallotta ezt, amikor vendégség volt náluk és Rólad beszéltek.

— Nem baj drágám.

— De hogy lehet ilyet mondani a gyerek előtt? Hát nem fantasztikus? És az is felháborító, hogy Namaráné a benzinkútnál azt mondta a kútkezelő feleségének, hogy zsugoriak vagyunk, mert nem mondattam érted misét, mielőtt fellőttek.

— Szóval, amikor a vad ismeretlenbe lenyújtottam a lábam ...

— Tudod drágám, nem szoktam panaszkodni, de nagyon nehéz napok voltak, amíg Te ott fent jártál. A gyerekekkel is alig bírtam, mert mindig rakétát építettek a kertben. És a szomszédok állandó kérdezősködóse. Hogy veszünk-e új házat és hogy ezután nem lesz-e kevés a két hűtőszekrény, mert biztosan sok vendég jön és a szendvicseket majd nem tudjuk hol tartani.-.

Armstrong lehajtotta a fejét, szeme előtt vörös karikák táncoltak,

— És drágám szörnyűek voltak az ügynökök. Képzeld el az egyik azt akarta, hogy vegyek egy új Buickot, amire kétoldalt ráfestik a Holdat, meg a Nyugalom Tengerét.

— Igen, a nyugalom — motyogta Armstrong.

— Tényleg drágám, nem gondoltál arra, hogy kéne egy új kocsit venni? Vasárnap a gyerekekkel mégis csak jobban mutatna egy olyán ezüstszínű. Tulajdonképpen most már meg is engedhetnénk magunknak...

Armstrong arra riadt, hogy a felesége evőeszközökkel csörömpöl. Vacsorára terített.

— Tudod drágám, nem akartam délelőtt mindent kipakolni abból, amit küldtek. Gondoltam, a rokonokét majd el teszem vacsorára.

— Nem, nem — kezdte Armstrong a tiltakozást.

— Es jó lenne, ha most a gyerekekkel is foglalkoznál egy kicsit. Ügy elvadultak, amíg nem voltál itthon. Hiába, minden az én nyakamba szakadt erre a hosszú időre. És vacsora közben mesélhetnél a Hold-útról is.

Armstrong nem várta meg a reggelt. Este kilenc órakor már újra az űrközpontban volt. Megviselt külsejét betudták a Hold-utazás fáradalmának.

Megkereste ágyát a karanténban, hanyatt dőlt és elégedetten sóhajtott fel a csendes cellában. Fél órán belül megérkezett a másik két űrhajós is. Szemük, mint az űzött vadaké, tompán csillogott. Fáradtan ballagtak ágyukhoz, nagy sóhajtással ereszkedtek kényelembe.

— Otthon minden rendben? — kérdezte Armstrong.

— Oké. Minden a régi — válaszolták egyszerre, kissé elhaló rekedtes hangon.

— Na, akkor pihenjünk végre egy kicsit

Erdélyi György

Vigasz

esernyő

ügyben

Tudom, már sokan elvesztették esernyőjüket, de talán kevesen vannak olyanok, mint én: tizenkét órakor vásároltam bambuszutánzatú nyéllel ellátott esernyőmet és negyedegykor már nem is volt birtokomban.

A forgalmas posta egyik ablaka előtt felejtettem. Amikor két perccel később visszasiettem, már bottal üthettem az esernyő nyomát. De nem üthettem, mert meggyfabotomat alig egyhetes használat után vesztettem el.

Az esernyő elvesztését még valahogy kihevertem volna, de ami azután jött... Ugyanis elkövettem azt a badarságot, hogy elpanaszoltam embertársaimnak az ernyő-esetet.

Az első. akinek említettem, másfél óráig vázoltai hogy ő mi mindent veszített el. Azután közölte: szórakozottság elleni eredményes védekezés céljából újabban mindent magához láncolt Megmutatta csavaros ceruzáját, amelyet vékony lánc kötött örök időkre órájának úgynevezett tisztiláncához. A tisztilánc viszont nadrágzsebéhez volt erősítve. Esernyőjét csuklójához béklyózta. tehát nem veszítheti el. Azt tanácsolta, kövessem ezt a módszert.

Második számú vigasztalóm elmondotta: hallott egy esetet, amelynek szenvedő hőse a villamosmegállónál belebotlott ernyőjébe és a kerekek alá került. Legyek tehát boldog, mivel már nincs esernyőm.

A harmadik vigasztaló papírt és ceruzát vett elő.

— Mennyibe került az esernyő'? — kérdezte.

— Száztizenhét forintba —• mondtam.

— Mennyit költesz hetenként totóra, lottóra?

^ 13 forint 20 fillért. Két totó, két lottó.

— Egyet elhagyni. Ez heti 3,30, negyedévi 39 forint 60 fillér.

— Mennyi feketét iszol naponta?

— Három szimplát. De ülve...

— Ezentúl mindennap csak kettőt iszol, állva. A megtakarítás negyedévenként 159 forint. Így tehát nemcsak megtérül az esernyő ára, hanem...

Ez a beszélgetés egy presz- szóban zajlott le. Utána végigsétáltunk az úton. Vigasz, talóm ekkor vette észre, hogy kalapját a presszóban hagyta. Vissza akart rohanni érte.

— Nem lesz már ott — mondtam.

— De tegnap vettem — siránkozott. — Gyönyörű nyúlszőr kalap volt!

•— Ne izgulj! Ha húsz évig csak levest és főzeléket ebédelsz, akkor nemcsak a kalav ára térül meg, hanem vehetsz magadnak a megtakarított pénzen egy Wartburg autót is — vigasztaltam barátomat

Palásti Lászlc