Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1909. augusztus 2. Száz lakos közül 13 nyugdíjas Statisztika az idősek háztartásáról Holdkutatás és elektronika VILUGáZDASAlíI Jníw&te A Szovjetunió mezőgazdasági gépeket szállít Franciaországnak Statisztikai elemzés készült a nyugdíjasok helyzetéről. A számarányuk alakulását il­letően — a közismert foko­zatos növekedés mellett — a legfigyelemre méltóbb adat, hogy 1960—64. között ugrásszerűen, évente körül­belül százezerrel emelke­dett a nyugdíjasok száma. Ezt azzal magyarázzák, hogy az 1950-es években nagy számban munkát vállaltak egy része az 1960-as eszten­dők elejére megszerezte a nyugdíjhoz szükséges szolgá­lati időt és elérte a nyugdíj- korhatárt, továbbá, hogy ak­kortájt vonták be az idős mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagokat a járadék­ellátásba. Azóta az évi átla­gos növekedés 55 000-re mér­séklődött. A nyugdíjasok száma je­lenleg 1 320 000, ami az or­szág összes népességének 13 százaléka. Jelenleg a nyugdíjasok és já­radékosok 47 százaléka saját jogú munkás-alkalmazotti nyugdíjas, 28 százaléka tsz járadékos és nyugdíjas, a to­vábbi 25 százalék özvegyi nyugdíjban vagy árvaellátás­ban részesül, illetve egyéb címen kap támogatást. A folyósított nyugdíjak és járadékok összege a múlt év­ben már meghaladta a tíz- milliárd forintot. A nyugdíj azonban az ellátottak nagyobb részénél nem jelenti az egyetlen jövedelmi forrást. A legutóbbi széleskörű felmérés szerint például a nyugdíja­sok és járadékosok közül kö­rülbelül 650 000-ren olyan háztartásban élnek, ahol egy vagy több aktív kereső is van, mások rokoni támoga­tásban részesülnek stb. A statisztikai adatok jól szemléltetik, hogyan gazdál­kodnak jövedelmükkel a nyugdíjasok. Egyrészt az ala­csonyabb jövedelem, más­részt a család kis létszáma, illetve különleges összetéte­le a gazdálkodás sajátos módját alakította ki. Például a nyugdíjasok jö­vedelmük nagyobbik felét — átlag 61 százalékát — élelmezésre fordítják, ugyanakkor a dolgozók háztartásaiban az Ilyen ki­adások a kereset kisebb hányadát — 44 százalékát — alkotják. Lakásuk fenntartására a nyugdíjasok 12 százalékot, a dolgozók hét százalékot köl­tenek. A nyugdíjasok fele­annyi pénzből ruházkodnak, mint a keresők, jövedelmük­nek mindössze egy százalékát fordítják tartós fogyasztási cikkek vásárlására, míg a dolgozó családoknál ugyan­ez a kiadás az összes kere­set 8 százaléka. Armstrong, Aidring és Collins az önként vállalko­zott technikus és orvos társa­ságában még mintegy két hetet tölt abban a 4000 négy­zetméter alapterületű vesz- tegzárban, ahol az Apollo— 11 útja után a Holdról ho­zott anyagmintákkal együtt gondosan elkülönítették őket a külvilágtól. Csak ha a vizsgálatok befejeződtek, és minden kétséget kizáróan beigazolódott, hogy nem kell a Holdról behurcolt, s közvetlenül az emberre, vagy a Föld élővilágára ve­szélyes fertőzéstől tartani, oldják fel a vesztegzárat, s kezdődik meg a holdminták részletes vizsgálata is. Ezért ma még korai lenne arról szólni, hogy milyen felfede­zésekre jutottak a holdanyag vizsgálata révén. Az események krónikáját a napilapok, a rádió és tele­vízió jóvoltából végigkövet­hettük. A híradásokból tudo­mást szerezhettünk arról, hogy az űrhajósokra állan­dóan ügyel egy olyan köz­ponti szolgálat, amely folya­matos rádiókapcsolatban van velük és műszaki rendsze­reikkel. A fantasztikus regé­nyek szerzői sok mindent el­találtak, vagy ha úgy tetszik, előre láttak abból, ami az ember első holdexpedíciója során történik majd. Verne például nemcsak azt találta el, hogy a rakéta Floridából indul, hanem az általa meg­adott utazási idő és költség is igen jó közelítéssel meg­felel a valóságnak. Nem akadt azonban olyan fantasz­tikus regényíró a klassziku­sok között, aki éppen a kulcskérdést előre látta vol­na. A kulcskérdés Ez a kulcskérdés az elekt­ronika és a kibernetika sze­repe. A modem elektronika ellenőrző és értékelő rendsze­rei már a felkészítéstől kezd­ve fontos szerepet játszanak Ügyelnek az ember életfunk­ciós adatainak alakulására, s szükség esetén azonnal megszakítják a kísérletet mi­előtt még az embert baj érné; A kibernetikus gépek részt vesznek a röppálya kiszámí­tási munkáiban, a rakéta- és kabinrendszerek tervezésé­ben és ellenőrzésében. Az egész út során a fedélzeten elhelyezett számítógép szol­gáltat adatokat egy központi elektronikus agynak. Ez a nyert adatok birtokában meghatározza ha valami hi­básan működik Azonnal jel­zi a hiba helyét, okát és el­hárításának módját. A hiba bekövetkezése és az elhárí­tásra vonatkozó utasítás be­érkezése között még akkor is legfeljebb 3—4 másodperc telik el, amikor az űrhajó a Hold körül kering. Az elektronikus-kiberneti­kus gépek hálózata tartja fenn a folyamatos összeköt­tetést is az űrhajósokkal. A Földön erre kereken 1 millió kilométer hosszúságú hírlánc szolgált a mostani, és szolgál majd az elkövetkezendő Apollo-küldetések során is. Az elektronikus-kibernetikus hálózat megtalálható az elő­készületek, az utazás és az azt követő adatfeldolgozás valamennyi fázisában. Szemtanú az egész emberiség Ezek nélkül az utazás te­hát elképzelhetetlen. Létre­hozásuk és üzemben tartásuk azonban egy másik érdekes lehetőséggel járt együtt: mó­dot adott arra, hogy az egész emberiség szemtanúja legyen a startnak, az ember első lé­péseinek a Holdon és a visz- szatérésnek egyaránt. Minden negyedik ember a világon látta a startot, abban a pil­lanatban, amikor az végbe­ment, s talán még többen kísérték figyelemmel az em­ber első lépteit a Holdon. A kibernetika és az elektroni­ka jóvoltából ennek a törté­nelmi jelentőségű esemény­nek az egész Föld egyidejű­leg lehetett szemtanúja. Ezeket a körülményeket nem látták — és nem is láthatták — előre a klasszi­kus fantasztikus regényírók, hiszen az ő korukban sem elektronika, sem kibernetika nem volt, szinte még csírá­jukban sem. Sinka József A MEDOSZ első felmérése az aratásról A MEDOSZ-ban elkészítették az első felmérést az aratásról. Az adatokból kiderült, hogy az idei aratás — amelyen 11400 kombájn, 2000 rendrevágó gép, 2500 kévekötő arató és 4000 bá- lájzó_ gép dolgozik — egyebek között azért is halad kedvező ütemben, mert az elmúlt évek­hez képest mindenhol többet tö­rődnek a kombájnosok, gépke­zelők munkaidejének helyes be­osztásával. Tavaly még egy-egy kombáf- nos naponta 12—15 órát is dolgo­zott, az idén azonban már igye­keztek a gépekre a kombájno­sok mellé azonos szakmai kép­zettségű segédvezetőket alkal­mazni. A két gépész legtöbbször egymást váltva indul reggel ne­ki a gabonatábláknak. A tapasz­talatok szerint az igénybevétel csökkenése a teljesítmény és a minőség javulásánál jól lemér­hető. A kombájnosok munkabére általában valamivel a korábbi évek színvonala felett lesz. Egy- egy jobb szakember naponta 400 —500 forintot is megkereshet: ha ad a minőségi munkára. Moszkvában a szovjet Traktorexport Társaság fon­tos szerződést írt alá az Actif-Avto francia—szovjet vegyes társasággal. Ennek értelmében a következő években jelentősen növek­szik a szovjet mezőgazdasági gépek és termékek exportja Franciaországba. A szerződés az 1979—1974 időszakra, öt évre szól. tehát arra az időre, amelyben a francia—szovjet kereskedel­mi keretszerződés előirányoz­za a két ország kereskedel­Lengyelország jelenleg évi 10,5 millió tonna acélt ter­mel (tízszer annyit, mint a háború utáni első évben) és a világ acéltermelői között a 9. helyen áll. A lengyel ko­hászat a világ acéltermelésé­nek 2,1 százalékát termeli, míg 1945-ben csupán 0,4 szá­zalékát állította elő. Az egy lakosra eső évi acéltermelés 340 kilogramm. Ezek a kétségtelen ered­mények még többet monda­nak. ha figyelembe vesszük, hogy a háború alatt a kohá­szati berendezések 40 száza­léka megsemmisült. A hen­gerművek pusztulás«, még nagyobb volt: 60 százalékos. Az elmúlt 25 évben nem csupán a háborús pusztulá­sokat állították helyre, ha­nem egész sor gigászi kohó­Katowicében üzembe he­lyezték Lengyelország legna­gyobb számítógépét, az ICL 4—50-et. Ez a gép egy má­sodperc alatt átlagosan 200 0O0 számtani és logikai művelet elvégzésére képes. A szakemberek szerint az ICL 4—50 számítási poten­ciálja egyenlő a Lengyelor­szágban eddig üzembe he­lyezett számítógépek együt­tes potenciáljával. Ezen túl­menően a gép nem csupán a legnagyobb és leggyorsabb, hanem a legkorszerűbb is: ezideig egyetlen képviselője Lengyelországban a számító­gépek úgynevezett „harma­dik generációjának”. Az ICL 4:—50 a Vas és Acélkohászati Tröszt szolgá­latában áll. amelynek válla­latirányítási munkájában a Bulgáriai panoráma Sok imponáló adat jellem­zi a szocializmus útjára lé­pett Bulgária háború utáni fejlődésének dinamikáját. Néhány ilyen adat: 1968-ban a gépgyártó ipar 8 nap alatt annyi terméket állított elő. mint 1948-ban az egész év folyamán. A bolgár gazda­ság. a tudomány, a kultúra a művészet arculata teljesen megváltozott. Hamarosan a szovjet emberek is a legrész­letesebben megismerkedhet­nek Bulgária nagyszerű ered­ményeivel. Az idén. szeptem­ber 26—október 20 között a Ezer kilométer hosszúságú lesz az a hatalmas autópá­lya. amely Lengyelország dé­li határai mentén fog halad­ni Ustrzyki Gómé-től Zgor- zelecig. a Szudéták és a Kár­pátok hegyláncainak tövé­ben. Az impozáns beruházás terve két évvel ezelőtt szü­letett meg. Megvalósítása két nagy szakaszban történik majd. 1973-ig felépül a Zgorzelec—Muszyn« szakaszt mi forgalmának megkétsze­reződését Az Actif-Avto —« a szovjet mezőgazdasági cik­kek kizárólagos importőre Franciaországban. — 50 mil­lió dollár értékben vásárol szovjet gépeket, illetve átlag 50 millió frankért öt éven át. A szovjet szállítmányok nem kizárólag traktorokból állanak — bár mindeddig azok tettöc ki a Szovjetunió­ból importált mezőgazdasági gépek nagy részét. — hanem különféle mezőgazdasági gé­pekből és útépítő felszerelés­ből is. mű épült, így a Warszawa vasmű, a Bierut vas­mű. és elsősorban a Lenin vasmű, a legnagyobb kohóipari kombinát amely háromszor annyit termel, mint az egész háború előtti lengyel kohóipar és jelen­leg a lengyel acéltermelés egyharmadát szolgáltatja. Mindezek a nagy beruhá­zások a Szovjetunió segítsé­gével épültek. Az együttmű­ködés jelképe a Lenin vas­mű. amely korszerű szovjet berendezésekkel működik, s havonta fél millió tonna Krivoj Rog-ból érkező vas­ércet dolgoz fel. A következő. 1970—75-ös ötéves tervben tovább fejlő­dik a lengyel kohóipar; Az előirányzat szerint az acél- termelés évi 14.5—15.5 mil- Bó tonnára emelkedik. számítógép felmérhetetlen értékű segítséggel szolgál. Az ICL 4—50 számára a len­gyel szakemberek kidolgoz­ták a KGST-országok legel­ső automatizált iparigazga- tási rendszerét, amelynek fokozatos bevezetését 1970 végéig tervezik. Ezzel párhu­zamosan fokozatos megvaló­sításra kerül a személyi ada­tok nyilvántartásának és fel­dolgozásának gépi rendszere is. — egyelőre próbaképpen, a siemianowicei „Jednosé” Kohóüzem néhány üzem- részlegében. 1971 után a gé­pet felhasználják a népgaz­daság ellátási rendszerében is. ahol országos méretekben bevezetésre kerül az anyagel­látás tervezésének és mérleg­készítésének gépesített rend­szere. szovjet népgazdaság eredmé­nyeit bemutató kiállítás te­rületén megrendezik ..A Bol­gár Népköztársaság 25 éve a szocializmus útián’’ című jubileumi kiállítást. A 'kiállítás részlegei meg­ismertetik a látogatókat a Bolgár Népköztársaság vegy­iparával és kohászatával, könnyűiparával, mezőgazda­ságával és élelmiszeripará­val. Kiállítják a bolgár üvegipar, bútoripar, cipőipar és bőripar legszebb termé­keit is. 1975-ig pedig a Muszynától Ustrzky Górnéig vezető autó­pálya. Az autóút Dél-Len- gyelország legszebb tájain, legismertebb üdülő- és tu­ristaterületein fog áthalad­ni. Az autópálya mentén nem tervezik nagy luxushotelek építését, inkább turistaszál­lókat. moteleket. töltőállo­másokat és szervizállomáso* kit fognak létesíteni. J| Á vietnami háború ára Elképesztő adatok az USA távol-keleti kiadásairól James C». Clayton ntahi egyetemi tanár A hideghá­ború gazdasági következményei című könyv írója, a Na­tion című amerikai folyóiratban a vietnami háborút ösz- szehasonlitja, a% USA korábbi háborúival. Cikkét kivo­natosan közöljük. A második világháborút nem számítva, a vietnami háború az amerikai történe­lem legdrágább hadviselése. Hivatalos statisztikai adatok szerint a folyó' gazdaság; év végéig 110 milliárd dollárba fog kerülni. Kétszer annyiba, mint a koreai háború, költ­ségei az első világháború ki­adásainak háromszorosára rúgnak. Ha tíz hónappal to­vább tart, akkor több ame- riai katona esik el benne, mint az első világháborúban, s e tekintetben sorrendben a harmadik legdrágább hábo­rúnk lesz; A legrosszabb azonban még hátra van: az ár, amit a jö­vőben kell fizetnünk érte. A veteránoknak kifizetett ösz- szeg meghaladja majd a ki­mondottan hadikiadások 50 százalékát. A veteránok a lakosság 20 százalékát képe­zik, s közülük minden hete­dik valamilyen „pótlékot” kap. Majd kétszerese ez a népjóléti kiadásoknak. Ha ehhez még hozzáadjuk a ha­dikölcsönökre fizetendő évi kamatokat, akkor a végösz- szeg megháromszorozódik. Manapság éppen ezt tévesztjük a leggyakrabban szem elől, amikor a háborúról vitá­zunk. Nagyon nehéz felmérni egy háború költségeit. Az elnök irodája mégis megpró­bálta megállapítani, meny­nyibe került a háború 1965- től napjainkig. Eszerint az 1970. gazdasági évben a viet­nami háború a szövetségi összkiadások 13 százalékát emészti föl, s 1965-től szá­mítva 108,5 milliárd dollár­ba kerül. Az adatok azonban nem mondanak sokat, mert a szövetségi költségvetésből mindössze 100 milliárd dol- rlár áll ellenőrzés alatt, a többi pénzt vagy letétbe he­lyezték, vagy alapokba öm­lesztették: A szóban forgó Í00 milliárdos összeg 80 szá­zaléka a nemzetvédelmi költ­ségek fedezésére szolgál. 1970-ben a vietnami háború költségei a védelmi költség- vetés 32 százalékát emésztik föl. Az illetékesek feltételezik, hogy a háború költségei a jövőben nem emelkednek. Ezt azonban már 1968-ban is hallottuk, s e költségek mégis 2 milliárddal növeked­tek. Ha tehát a háború a je­lenlegi ütemben folytatódik, akkor a szövetségi költség- vetés egyharmadát kell majd Délkelet-Ázsiára költeni, ha pedig tovább fokozódik a költségvetés felét emészti föl. Egyébként a hivatalos sta­tisztikai adatok figyelmen kívül hagyják a háborús ki­adások egyéb nemeit. A sta­tisztikusok csupán a Dél- Vietnamban harcoló 532 500 amerikai katonát veszik fi­gyelembe, ezt azonban már nem, hogy 1967. óta Thaiföl- dön és a frontok közelében 17 000 amerikai katona állo­másozik. S ha ehhez még hozzáadjuk mindazokat, akik az USA-ban vagy másutt bármilyen módon a háborút szolgálják, akkor ez a szám 884 000-re növekszik; A hivatalos adatok — szá­munkra érthetetlen okokból — csak 1965-től kezdődően mutatják ki a háborús költ­ségeket. Tudjuk azonban, hogy az amerikaiak 1954. óta vannak Vietnamban. 1954-től 1964-ig 58 855 ember teljesí­tett ott szolgálatot, a rájuk fordított összegek azonban nem kerültek be a hivatalos statisztikába. Ha úgy számít­juk, hogy minden ember évente 25 000 dollárba kerül (Robert Anthony egykori véderőmániszter-helyettes 1967-ben így nyilatkozott), akkor a háborús költségek 1,5 milliárd dollárral növek­szenek. A hadikiadásokkal kapcso­latban meg kell jegyeznünk, hogy a tartós kiadások job­ban megterhelik a költség­vetési:, mint az ideiglenes, rövid időre szóló költségek Az eddigi tapasztalatok arra mutatnak, hogy a háború után elköltött összeg megha­ladja a közvetlen háborús kiadásokat. Az elmúlt évszá­zadban lezajlott nagyobb há­borúk veteránjainak kifize­tett pénz majd kétszerese a közvetlen hadikiadásoknak. A történelem tehát jobban kimutatja a tényleges kiadá­sokat, mint a hivatalos ada­tok. A kölcsönök után fizeten­dő kamatok szintén súlyosan megterhelik a költségvetést Az első világháború előtt az effajta kamatok a közvetlen hadikiadások egyötödét, egy­negyedét képezték; Az első világháború — John M. Clark A világháború ára cí­mű könyv szerint — 33 mil­liárd dollárba került 1929-ig a pénzügyminisztérium 9,5 milliárd dollár kamatot szá­molt el, a teljes kamat pe­dig 15 milliárd dollárra rú­gott, vagyis a közvetlen ha­dikiadások 46 százalékát tet­te ki. Henry C. Murphy Nemzeti adósságok a háborúban és az átmeneti időszakban című könyvében megemlíti, hogy a második világháború alatt a kormány mintegy 215 mil­liárd dollárral adósodott el, s az összeget 2,5 százalékos kamattal kell törlesztenie. Ezt az adósságot még nem fizette vissza. Ha feltételez­zük, hogy a háborús adóssá­gok törlesztéséhez ugyanany- nyi idő kell, mint polgárhá­ború esetében — például 30 év — akkor becslések sze­rint a kamatok összege 200 milliárd dollárra rúg majd, vagyis 53 százalékkal na­gyobb lesz a közvetlen hadi­kiadásoknál. A szóban forgó adatok ösz- szehasonlításával megkísé­reljük, hozzávetőlegesen megállapítani, mennyibe ke­rül a vietnami háború. Ha feltételezzük, hogy ez év vé­gén a háború erősen korlá­tozódik, s az elkövetkezendő években teljesen kivonjuk csapatainkat Vietnamból, ak­kor a vietnami háború mint­egy 330 milliárd dollárba ke­rül majd. Ez meglehetősen szerény összeg, mert csupán a közvetlen kiadásokat tar­talmazza — nem vettük te­kintetbe az infláció okozta károkat, a 33 000 elesett em­bert és annak a bizalmat­lanságnak az árát sem, ame­lyet a külföld érez irántunk. Úgyszintén nem vettük te­kintetbe nemzeti jövedelem- forrásaink kimerülését, ha­zai fejlesztési terveink el­odázását, a nemzet kulturális fejlesztésének megrekedését. Becslések szerint a vietná­mi háború végleges költsé­gei olyan nagyméretűek, hogy indokoltan keltenek ag­godalmat. Ez a háború tíz- mint egészségügyi szolgála- szer annyiba kerül nekünk, tunk, tizenhatszor annyiba, mint iskolarendszerünk és harmincháromszor annyiba, mint lakásépítésünk és köz­műveink fejlesztése. Az ICL 4—50 számítógép segítségével létrejött a KGST országok első automatizált iparigazgatási rendszere Ezer kilométeres autópálya Lengyelország déli határai mentén A lengyel kohászat 35 éve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents