Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-10 / 157. szám
1989. jtSHos tO. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP------í 5 r Előkészület a vízi- karneválra Bár még több mint egy hónap választ el a 12. vízi- karneváltól, azonban a szervező bizottság alakuló ülése már augusztus 19-ét idézte, j Az MSZMP szolnoki székházéban tartott alakuló ülésen megjelentek a tömegszervezetek, az üzemek, a rendőrség és a katonai alakulatok képviselői. Lakatos Lajos, a városi KISZ bizottság titkára üdvözölte a megjelenteket, majd Szautner János a szervező bizottság titkára elosztotta a feladatokat. A tervek a tavalyinál szebb, impozánsabb i rendezvény körvonalait sej- I tetik. 1 VADVÍZ e- (APN-foto) Mi less a gyónással ? Színpad a várudvarban (Színházi levél) A pénteken este nyolc órakor felhangzó fanfárok a Gyulai Várszínház hatodik évadjának kezdetét jelezték.. Immár hatodik éve lobognak nyaranként a csipkés várfokon a tarka színű zászlók, valamiféle derűsen nyájas hangulatot kölcsönözve az egykori marcona végvárnak. A gyulai nyári színházi estékhez ugyanúgy hozzátartozik ez a tarka zászlódísz, mint a korhű jelmezekbe bújtatott középkori harcosok felvonulása vagy akár a délutáni fürdőzés a vár közvetlen szomszédságában, az országnak talán legszebb strandfürdőjében. Igen, Gyulán egy-egy színházi programra egész napot rá kell szánnia az embernek, mert csak így lehet teljes, sajátos izekben gazdag az élménye. Az időjárás ezúttal kegyes volt a várszínházi évad nyitányhoz. Egy hamisítatlan kánikulai nap estéjén kezdődhetett a játék a hangulatos várudvarban — Jékel-J Zoltán Fejedelmi vendég című „történelmi játékának” ősbemutatója. A vár felé igyekvő tisztelt publikumot egy cseppet sem zavarta a középkori páncélba öltözött, de cigarettázó lovasok vagy a szúnyogcsípésektől vákaródzó, karórás apródok anakronisztikus látványa. A közönség minden igyekezetével szerette volna magát beleringatni a színhely sugallta történelmi hangulatba. Nem rajta múlott, hogy ezen az estén mégsem sikerült elfeledkeznie arról, hogy a huszadik század harmadik harmadában, itt Gyulán mennyire csípnek a szúnyogok, és hogy kissé kényelmetlenre sikerültek a nézőtéri emelvény felhajthatós székei. Ezen az estén ugyanis a várudvaron valahogy hiányzott a színház igazi varázsa. A színpadon egy ái-Zrínyi kalandjai elevenedtek meg Apaffy Mihály nagyságos erdélyi fejedelem fogarasi udvarában, s a nézőtéren a kezdeti érdeklődést szintén egyfajta pót-élmény, a sajátos környezet és hangulat élvezete váltotta fel. Pedig Jékely darabja joggal tarthatott volna számot a közönség nagyfokú „együttérzésére”, hiszen az emberek szeretik a történelmi intimitásokat, a fejedelmek, királyok hálószobatitkait kiteregető darabokat, bár költőiségben, humorban elmarad Heltai hasonló jellegű művétől, A néma leventétől, jóllehet ezeknek sincs híjával. Miért lett mégis langyos fogadtatás a sorsa „forró’’ siker helyett? Talán, mert a történelmi téma, az anekdottázó hangvétel nem elég, hogy várszínházi produkcióvá avasson egy darabot. Miszlay István rendezőnek ezúttal nem sikerült a játékot gyulai produkcióvá adaptálnia. Hiányzott belőle az a sajátos szín, ötlet, amely a vár játékok eddigi előadásait jellemezte. A rendező nem tudta a helyszínt a játék szerves részévé, elemévé tenni. Még színészvezetésben sem volt a tőle megszokott módon következetes. Még mintha a játék stílusát, hangvételét sem sikerült volna egyértelműen eldöntenie. Ezt a tényt, a menet közben való tétova keresgélést, szemlélteti például a darab főszereplőjének, a fejedelmet játszó Iványi Józsefnek az alakítása is. Olykor magának a hatalomnak a karikatúrája volt, majd váratlan fordulattal a bölcs és igazságos nagy fejedelem szerepét formálta meg őszinte átéléssel. Sokkal egységesebb, problé- mátlanabb alakítást nyújtottak a mellék alakokat játszó színészek Tyll Attila, Horky János, Stefanik Irén, Gelley Kornél, Szoboszlai Sándor. Igaz, az ő feladatuk jóval egyszerűbb, egyértelműbb is volt. A szerelmespárt Petényi Ilona és Fülöp Zsigmond, a klasszikus vígjátékok stílusában kedvesen, megnyerőén alakította, másra nem is nagyon volt lehetőségük. Tetszett Suka Sándor góbé Bocskor Bódija, bár nem egészen a darab szerinti figura volt. Mit mondjunk végső summázatként az idei első gyulai várszínházi produkcióról? Kellemes program, volt, csak az a félő, hogy ebben a jó közérzetben több része volt a hangulati „körítésnek”, a fellobogózott gyulai téglavárnak, a délutáni strandolásnak, mint magának az esti előadásnak. És ez figyelmeztető is lehet kicsit a rendezők számára. Talán ráférne már egy kis vérfrissítés is e kicsit „öregedő” nyári színházi vállalkozásra. Rideg Gábor Az utóbbi időben egyre inkább vita folyik arról: mi lesz a gyónás jövője? Jelenlegi formájában maradjon-e fenn, vagy pedig töröljék el a ma dívó „fülbegyónást”. A vitát az úgynevezett Kanadai Katekizmus lobbantotta fel újra. Ez a hittankönyv ugyanis a szülők számára utasításként fogalmazza meg; „egyetlen meghatározott bűneset pontos emléke nélkül is jól gyónhat” a gyermek vagy az ifjú. Nem kell a fiataloknak a négyszemközti gyónásban újra felidézniük, élőszóval elmondaniok és ecsetelniük bűnüknek elkövetését és az elkövetés körülményeit. A vita most e néhány „importált nevelői törekvésről” s a gyónás formáiról hazánkban is folyik. A Vigilia például, — az Actió Catholica folyóirata — két lelkipásztornak véleményét közli. Az egyik írás szerint a „fülbe- gyónás” történeti termék. Eredetileg ismeretlen volt az ősi időkben. Valójában feudális és barokk korból való hagyomány. Ily módon „lehet, hogy idővel az egyház törvényesíti azt a felfogást, hogy a közös bűnbánat pótolja a négyszemközti gyónást”. Hiszen azt sem olyan könnyű napjainkban megállapítani, „nem olyan egyértelmű” — írja az említett cikknek a szerzője —, hogy valójában mi az úgynevezett halálos bűn, és mi nem az. A tételes előírások sok vonatkozásban érvényüket vesztik. Egy másik lelkipásztori vélemény szerint is „a régi formák és gyakorlat felülvizsgálata” szükséges a gyónásnak kérdésében. Hiszen már most is „igen nagy a veszély arra, hogy a szentségekhez járulás... fő része és fő teljesítménye a szöveg- mondás”. A gyónás így sokszor formális tevékenység. Gyónáson kívül is — írja a cikk írója — el lehet képzelni lelki, emberi és jellembeli tökéletesedést. Nem feltétlenül szükséges ehhez a gyónás — állapítja meg a lelki- pásztor. Felvetődik az említett írások egyikében az is, hogy a protestánsok gyónás nélküli bűnbánata nem mélyebb, emberibb-e, mint a gyónás üres formaságai. „Protestáns testvéreink egyre inkább gyakorolják a magánjellegű, személytől személyhez szóló bűnbánatot — írja a Vigilia cikkírója. (CS) f IJJ filmgyár épült Alma Atában A kazah főváros közelében, a Tiensas lábánál korszerűen felszerelt filmgyár épült. Stúdióiban egyidejűleg hét játékfilm forgatható. A filmgyár létrehozását a kazah filmművészet nagyarányú fellendülése tette szükségessé. A jogról mindenkinek Megvertek egy kisfiút Aratási pihenő, 1969 Emlékszem, a Jászságban, ahol gyerekkoromat töltöttem, ha aratás időben esett az eső, mindig azt mondták: „Kukorica csövei, marokszedő pihen”. Igazságot takart a népi mondás. Aratás idején, az embertelen nagy munkában szinte csak akkor állt meg a kaszás, a marokszedő, ha kiverte az eső. Most is záporok, zuhogó esők akasztották meg a betakarítást pár napra. Beszélgetek Tamási Mihállyal, a csorbái állami gazdaság párttitkárával. Hét kombájnjuk tart kényszer szünetet. — Akkor pihennek az aratók? _ Hogy pihennének? Gépszerelők egyébként, most benn vannak a műhelyben. Dolgoznak, keresnek. b. L Újfajta ágyneműk Visszaérkezett külföldi útjáról Marton János, a győri textilipari vállalat műszaki igazgatója és Katona Lajos, a vállalat főtechnológusa. Svájcban. Angliában és az NSZK-ban szereztek tapasztalatokat a vállalat rövidesen megkezdődő, nagyszabású műszaki fejlesztéséhez. Mint elmondottak, teljesen átalakítják, s a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően rendezik be a győri kikészítő üzemet. A gépeket külföldön vásárolják, s azok munkába állítása után a hagyományosnál háromszor ko- pásállóbb — 67 százalék poliésztert és 33 százalék pamutszálat tartalmazó — lepedőket és ágyneműt szőnek. Mosásuk könnyű lesz, s vasalni is alig kell őket. A fejlesztés után az eddigi 180 centiméter széles helyett a jövőben 240 centiméter szélességű, tehát kettős francia ágyra alkalmas lepedőket is készítenek* A csendes kis várás főutcáján a hirtelen keletkezett 20—30 főnyi csődület közepéből a szolgálatot teljesítő rendőrőrszem „emelt ki” egy 10—12 év körül síró kisfiút. Mint csakhamar kiderült: a fiúcskát megverte egy idősebb ember. Nemcsak a siránkozás volt a bizonyíték, hanem a gyerek feldagadt, vércsíkos szája is. „Esküszöm — hebegte a síró kisfiú —, hogy nem loptam a vasat. Gyűjtöttem a házunkban és a MÉH-be akartam vihni a mamám szatyrában. Az a bácsi fogta rám, hogy tolvaj vagyok és mindjárt agyba-főbe ütött...” Sajnos, az ilyen eset nem egyedülálló. Nemrég Budapesten, a 25-ös villamoson — amely hirtelen indult el a megállóból — néhány középiskolás fiú megingott, s egyikük a kapaszkodó helyett véletlenül a csengőt kapta el. A kocsi leállt, a vezető megfordult, hogy megtudja, mi a baj. A fiú — ez is bizonyítja, hogy nem a bosszantás volt a célja — még mindig kezében tartotta a csengő szíját. — Hiába: a távoli kis faluban, ahonnan a diákok Pestre jöttek víkendezni, nincs villamos ;,. Elég az hozzá, hogy a villamos jól megtermett vezetője hátrarohant a kocsiba, akkora pofont adott a gyanútlan diáknak, hogy annak nyomban eleredt az orra vére, feldagadt az arca. Aztán — mint aki a világ legtermészetesebb dolgát cselekedte — a vezető visszaült a helyére és indított. Törvényeink szigorúan üldözik az önbíráskodást, még akkor is, ha valaki bűnös emberrel szemben alkalmazza. A szóbanforó példák szenvedő alanyai joggal követelik az elégtételt. Miután a diákra támadt villamosvezető személye ismeretes, a hatóságok felelősségre vonták: 2000 forintra büntették a pofonért. (Súlyosabb esetekben le is csukják azokat, akik a testi sértés eszközeihez folyamodnak.) De a kisfiú ott maradt az utcai csődület közepén, jogos igazságérzetével a szívében, s egy durva ember pofonjainak nyomaival az arcán, a támadója pedig elmenekült. Mindenkinek volt véleménye az utcai csődületben. — Csak egy dologról feledkeztek meg, hogy a jogtalan verekedőt ott tartsák addig, amíg nem jön a rendőr. Természetesen a jogtalan pofonok nem mindig az utcán csattannak. Távoli településeken, tanyákon, eldugott kis falvakban, kint a mezőn, ahol nincs kéznél a rendőr. Tanúja azonban rendszerint akad az ilyen ügyeknek is. Ha két tanú bizonyítja, ráadásul az orvosi látlelet meg is erősíti, hogy valakit megütöttek, megvertek, a többi már a hatóság dolga. A hatóságé, amely 5000 forintig terjedhető pénzbírsággal vagy 30 napi elzárással is büntetheti az önbíráskodókat. Kőszegi Frigyes Váratlan ellenőrzés Kenyér a földön — Sok a légy — Utolsó figyelmeztetés Melyek a legforgalmasabb vendéglátóipari egységek nyáron? A hűsítő italt, fagylaltot, egytál ételt árusító büfék, falatozók. A púitok előtt gyakran megfordulunk, de, hogy oda is bepillantsunk, ahonnan a pincér a teli tálcát ki hozza, csak akkor jut eszünkbe, ha bugy- gyant sört, vagy savanykás ételt tálalnak elénk. Ezért villámrazziára hívjuk most önöket, nézzünk be a pultok mögé! * Első állomásunk a szajoli Pettyes falatozó. Az asztaloknál néhányan már ebédelnek. Ínycsiklandó falatok! A mi utunk tovább vezet... A raktárban néhány kilós kenyérbe botlunk. — Nem is tudom, hogy került ide — kapkodja fel a földről az üzletvezető helyettese. Kinyitjuk a hűtőszekrényt. Vegyes „illatok” csapják meg orrunkat. Egy alumínium tálban legalább negyven adag. csomókba ragadt, megkeményedett galuska — a pörkölthöz. Mellette félig telt, hosszúnyakú üveg, a tegnapról maradt tartárral. — Igen, fél napnál tovább nem lehet tartani — magyarázkodik ismét az üzletvezető helyettes. De a hidegen eláll. — Talán két órát akart mondani. — Ez már nem fogyasztható, azonnal ki kell önteni, — intézkedik a doktornő. A konyhában háromszáz személyre főznek előfizetéses ebédet. A kimondottan közétkeztetésre szóló engedélyüket azonban hiába kérjük. A fal mellett egy sor szék; Amíg az ebédet kimérik, az előfizetők beülnek ide kicsit „tereferélni”. Húselőkészítő nincs, — egy helyen tisztítják és dolgozzák fel a húst, főzik a főzeléket, készítik a köretet és a salátát. Az étterembe újabb vendégcsoport érkezik. Valaki sertéspörköltet rendel galuskával... ☆ Következő állomásunk a törökszentmiklósi gépgyár üzemi büféje. Míg az eladó kapkodva kiszolgál, körülnézünk. Zsúfoltság, rendetlenség, piszok. Egy lavórban gusztustalan, zsíros mosogatóié. — Reggel hoztam, sajnos ki kell járni a vízért, s csak ritkán tudok innen elmozdulni — szabadkozik pillantásunkat követve a kiszolgálónő. — Kérem, én itthagyom az egészet. Négy hónapja kerültem ide, de már belebetegedtem. Ilyen körülmények között nem lehet dolgozni. Reggelre mindenen milliméternyi vaspor. A kolbászról most pucoltam le a penészt. Se vizünk, se helyünk. Az árut is én cipelem be. Bezárni sem lehet, mert a dolgozók nagyon igénylik a büfét. ☆ Kenderesen a konyha színvonala, tisztasága megegyezik a bisztró külső képével. Szép edények, fehér bútorok, finom illatok. Külön van a fehér és a fekete mosogató, a tálaló, s a húsfeldolgozó. Problémájuk viszont, hogy sok a légy, s nincs a dolgozók öltözőjében zuhanyozó. ☆ Kisújszálláson a strand büfét látogatjuk meg. Észrevételeinkre nagy kelletlenül a földről felrakják székre a poros, töredezett kosárban tárolt, ványadt sóspereceket. A fasírtot és a dél óta mo- satlanul hagyott edényeket legyek raja mássza. Nézzük csak a poharakat! Inkább oe! Hosszú időre elmenne a gusztusunk, ha a fény felé tartva megvizsgálnánk a peremüket, — Rácsöpög a víz, azért homályos, — kapjuk az egyáltalán nem kielégítő választ. * Karcagon, az fmsz Dózsa György úti büféjének tenyérnyi konyhájában ugyanaz a látvány fogad, mint Kisújszálláson. A mosogató dézsában délután háromkor még a koszos konyharongyokat tartiák. A tűzhely melletti kis beszögellésbe fél méter magasra „gondosan” összelapáltolták a papírhulladékot. ■ír Kőrútunk célja az volt, hogv felhívjuk az illetékes felügyeleti szervek figyelmét a hibákra, s ezek mielőbbi kijavítására. A KÖJÁL ezúttal nem indított szabálysértési eljárást egyik helyen sem, viszont a figyelmeztetés után az következik. Horváth Mária
