Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

1969. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 kultúráját, amivel megvál­toztathatnánk a zöldségellá­tás egész rendjét, hiszen ná­lunk a napfény az év há­romnegyed részében kielégí­tő mennyiségben áll rendel­kezésre és a többi feltétel is megteremthető. Kezdemé­nyezzük a céltudatos tapasz­talatszerzést kertészeti ter­melésünk fejlesztése érdeké­ben. Tallinni tartózkodásunk fe­lejthetetlen élménye a dalos találkozón való részvétel. Ne­héz vállalkozás lenne an­rusok együtt — 30 ezer férfi és nő — énekeltek, egy kar­mester vezénylete alatt, gyak­ran több szólamra. A- hall­gatóság valósággal „azono­sult”, együtt élt a szereplők­kel, s nem volt ritka eset, amikor a szereplők és részt­vevők ajkán azonos erővel zengett a dal. Régen — a szocialista építés évtizedei előtt — a nép fájdalmát, ke- sergését, vágyódását és re­ménykedését fejezték ki a dallamok A szép régiek fel­elevenítésével együtt az új Tallinni üdvözletek A dalos találkozó fő eseményei az Ének téren zajlottak le A tallinni színpompás felvonulás három óra hosszáig tartott nek a magyar dolgozók és a szovjet népek testvéri kap­csolatainak. Ma már szinte folyamatos az üzenetváltás a két terület és a sok-sok isme­rős között postán és az uta­zókon keresztül A halmozódj kedves emlé­kek közül a Szolnok megyei­ek számára az ez év júniusi látogatás alkalmával össze­gyűltek különösen jelentősek és kiemelkedők. Öt tagú me­gyei delegációnkkal együtt több mint háromszáz megye­beli tartózkodott egyidőben Tallinnban, éppen akkor, amikor észt barátaink népi hagyományaik és művésze­tük kimagasló eseményét, a kórusmozgalom századik év­fordulóját köszöntötték. A da­losok nagy-nagy találkozója alkalom volt a nemrégi is­merősök összetalálkozására és új ismeretségek szerzésére. S ha százaknak vihettünk — és vittünk — meleg baráti üdvözleteket, ezrektől hoz­tunk haza Szolnok megyébe, amit ezúton is közvetítünk a megye lakosságának. A külföldre szóló utazás mindig izgalommal és vára­kozással telített. Ez alkalom­mal várakozásunkat és izgal­munkat fokozta, hogy néhá­nyunk három év után ismét látja — most már ismerős­ként — Tallinnt és az or­szág más részét. Mi történt azóta, mi minden változott meg, mi új született a két látogatás között? — ilyen és sok más gondolat váltogatta egymást. Vendégfogadóink — az Észt Kommunista Párt városi és a fővárosi tanács vb vezetői — készséggel tájékoztattak bennünket a város életéről és a fejlődésről. Külön fogadta delegációnkat J. Kabin elv­társ, az ÉKP Központi Bi­zottságának első titkára, majd az Észt Legfelsőbb Ta­rosa. Ez a helyzet még előbb alakult ki. Itt összpontosul az ipari termelés mintegy 44 százaléka. Mostanában már nem települ Tallinnban új ipar. A főváros iparának fej­lesztésében kizárólag a mű- szaki fejlesztés, a korszerű­sítés a lehetséges és követett út. Itt a termelés növekedése kizárólag a termelékenység vés a napfény. Ott még most kalászol a búza, s csak au­gusztusban kerül sor aratás­ra. Csapadékban általában nem szűkölködnek, de a sok nedvességet a föld nem tud­ja befogadni. A sekély — egy arasz és annál véko­nyabb — termőtalaj alatt ott a kő. Emberfeletti az a küzdelem, amelyet Szaku Talajtani vándorgyűlés Szolnokon Ä Magyar Agrártudományi Egyesület talajtani társasága szeptember 3—4-én országos talajtani vándorgyűlést tart Szolnokon. Témaköre: a ti­szai öntözőrendszerek talajta­ni kérdései. Több előadás hangzik el az öntözések ta­lajra gyakorolt hatásáról. — Megvitatják az esetleges ká­ros folyamatok megelőzésé­nek módszereit és a tápanyag utánpótlás kérdéseit A vándorgyűlés részvevői a két napos tanácskozás ke­retében szakmai kirándulá­son is részt vesznek. Teljesen lokalizálták a tüzet — zavartalanul termel a zobák-bánya Több mint száz órás véde­kezés eredményeként szombat reggelre sikerült teljesen lokalizálni Zobák-aknán a hétfőn éjszaka, több mint fél ezer méter mélységben tá­madt fejtéstüzet. — Gátakkal csaknem ezernyolcszáz köb­méter iszaptömítéssel zárták el a tüzet tápláló levegő út­ját. A természeti erőkkel —> tűzzel, füsttel, gázokkal — folytatott küzdelemben a fi­zikai beosztású dolgozók mel­lett mindvégig kemény mun­kát végeztek a műszakiak is. A tűz a július első napjai-; han feladott fejtésben kelet­kezett, ahonnan már meg­kezdték a berendezések ki­szállítását. A költözést azon­ban nem fejezhették be, s így két szállító berendezés, továbbá mintegy háromszáz fémtám a tűzsúj tóttá bánya­részben rekedt. Értéke hoz­závetőleg kétmillió forint. Míg a bányamentők és az iszapolók a tűzzel viaskod­tak, az üzem több; dolgozója azon munkálkodott, a leg­jobb mecseki feketeszénből minél kevesebb legyen a kiesés. Ez is sikerült: a héten A legelőket nagy területe­ken öntözik. Emlékezetes marad számunkra az a lel­kesség, ahogyan a kutató in­tézet igazgatója — a Nagy Honvédő Háború partizánja — mindezt bemutatta. Különösen megragadta fi­gyelmünket a zöldségterme­lés kultúrája. A természet ebben sem megbízható szö­vetségese az észt parasztok­nak. De a tudomány és em­beri akarat a feltételeket megváltoztatja. Nagy kiterje­désű fűtött melegházakban, talaj nélkül — tőzegbe tele­pítve, oldott műtrágyákkal táplálva — termelik a zöld­ségféléket. Öklömnyi paradi­csomok, három méterre fel­futtatott indán 30—40 centi­méter hosszú uborkák te­remnek szinte folyamatosan ezekben az üvegházakban. — Négyzetméterenként 40— 45 kilogramm uborkát takarí­tanak be az üvegházi kerté­szetben. Kissé szégyenkezve gondoltunk a megyében ki­használatlan termálkutakra, az üzemek környékén fel­használható hőenergiára és arra, hogy nálunk júniusban drágább volt a piacon a pa­radicsom, mint Észtországban, és még most is drágább. Ér­demes és ideje is lenne meg­tanulni a termelésnek olyan Ifjúsági kereskedelmi szakkör Pár év óta kereskedelmi szakkör működik Törökszent- miklóson a Petőfi utcai ál­talános iskolában. A szakkört a helyi ÁFÉSZ patronálja. A fiatál kereskedő] elöltek ered­ményesen zárták az 1968— 69-es tanévet. A nyolcadiko­sok különösen sikerrel sze­repeltek az éyzáró vetélke­dőn. Az elméleti tételeken kí­vül a gyakorlatban is bizo­nyítaniuk kellett: hogyan sa­játították el a kereskedői szakmát. Most már a kereskedelmi szakkör tagjai is megérde­melt pihenőjüket töltik az út­törőtáborban. A költségek fedezéséhez jelentősen hoz­zájárult a forgalom utáni jutalék is. A szakkör tagjai közül hárman a törökszent­miklósi ÁFÉSZ-hez kerültek kereskedő tanulónak, egy fia­tal pedig „ szövetkezeti tech­nikumban folytatja tanulmá­nyait. Három esztendeje annak, hogy Szovjet-Észtország fő­városa — Tallinn — és Szol­nok megye között létrejött a testvérkapcsolat. Azóta _ az id ő rövidsége ellenére is — sok minden történt e testvér- kapcsolat keretében. Rendsze­res és kölcsönös a tájékozó­dás a két terület között. Kép­zőművészeti kiállítást tartot­tunk kölcsönösen, ami mind Tallinnban, mind itt nálunk' — sőt Budapesten is — nagy érdeklődést váltott ki. Tal­linni pionírok üdültek Szol­nokon és jelenleg 20 szolnoki úttörő tartózkodik a tallinni „Valkla” pionírtáborban. — (Meggyőződésem, hogy úttö­rőink soha nem fogják elfe­ledni a csodálatosan szép környezetet és a feléjük min­den irányból áramló kedves­séget.) Munkások, szövetke­zeti emberek, városi és fa­lusi dolgozók százai utaztak a három év alatt a számuk- ra nemrég még ismeretlen helyekre; Tallinnból hozzánk és megyénkből Tallinnba. Üj ismeretségek alakultak ki, a barátság erős szálai szövődtek és szövődnek eze­ken a látogatásokon, hogy alkotó elemei, emelői legye­írta: Csáki István nács elnökhelyettese és hosszan elbeszélgettek közös dolgainkról. Régi ismerősünk A. Green elvtárs ebéden lát­ta vendégül küldöttségünket. Mindezeken túl üzemeket, in­tézményeket látogattunk meg a néhány nap alatt. Tallinn elsősorban nem méreteivel, nem a világváro­sokat jellemző zajával, for­gatagával és rohanásával nyűgözi le a látogatót. Tal­linnban együtt van jelen és ötvöződik a múlt maradandó szép és művészi alkotása és a kommunizmus építésével születő nagyszerű új. Az ősi Tallinn kerületében a „felső városban” a XII. és az azt követő századokból szárma­zó épületek, bástyák, őrtor­nyok, templomok megújhod- va is őrzik eredeti formáju­kat, de körülöttük szélesen elterülve épülnek új körze­tek, modern épületek, ké­nyelmes és jól felszerelt lakások, közintézmények. Ma mintegy 350 ezer lakosa van a fővárosnak, de a messze előremutató tervek sem szá­molnak fél milliónál több lakossal. Ma Tallinn Szovjet-Esz- tónia legnagyobb ipari vá­emeléséből történhet és tör­ténik. A visszatérő látogatónak szembetűnő a városban a kommunális szolgáltatás, a szociális és kereskedelmi há­lózat fejlesztésének felfoko­zott üteme. A szép és im­pozáns kereskedelmi egysé­gek emelik a város egészé­nek színvonalát és biztosítják a lakosság ellátását. A kom­munális és kereskedelmi há­lózatfejlesztés a jövő tervei­ben is nagy helyet foglal eh A város központjában most alapoznak egy 22 emeletes szállodát, amely mintegy ezer fő befogadására lesz ké­pes. Utcák, terek felújítása, hálózatfejlesztés folyik szerte a városban. Egy napra elhagytuk a fővárost, hogy a falu életé­vel és a mezőgazdasággal ismerkedjünk. Következteté­seinknek és a hazahozott ta­nulságoknak nem kis részét gyűjtöttük itt össze. A falusi élet, a mezőgazda- sági termelés Szovjet-Észt- országban más, mint nálunk. A természeti viszonyok ezen a tájon a miénknél sokkal mostohábbak. Késői a kita­vaszodás, rövid a nyár és ke­községben és környékén a Mezőgazdasági Kutató Inté­zet, az állami gazdaság és szövetkezet folytat. És foly­tatják a küzdelmet. A ter­mőrétegből kiszedik a követ nak élményszerűségét leírt gondolatokkal bemutatni. Egy egész nemzet dalolt ezen a találkozón, amely mint moz­galom éppen egy évszázaddal ezelőtt indult el Tartu váro­sából, s amely naggyá a szo­cialista építés éveiben te­rebélyesedett. öt évenként van országos találkozó a kó­rusoknak, s így a produkció öt év megfeszített munkája. Az idei dalosünnep jubileu­mi esemény volt, érthető, hogy különleges módon és igyekezettel készültek rá. A találkozót színes felvo­nulás vezette be Tallinnban a Győzelem téren, a párt, a kormány vezetőinek részvé­telével. Színes, vidám, dalos volt a felvonulás, optimiz­mustól sugárzó, mint általá­ban a szovjet népek élete. Három órán keresztül höm- pölygött a dalosok áradata a dísztribün előtt, tarka, sok­színű és díszes népviseletben. A találkozó fő eseményei az Ének téren zajlottak le, amely áll 30 ezer embert be­fogadó színpadból és 200 ezer ülőhellyel rendelkező néző­térből. A délutáni és esti műsor 5—6 órán keresztül tartott, s a nézőtér mindenkor zsúfolt volt. Fenséges látvány és élmény volt, amikor a kó­dalok a megváltozott életet, a jelent, a jövőt hirdetik. Csak felsőfokon lehet szól­ni a látottakról, hallottakról, a dalosünnepről, az észt testvérnép nagyszerű nemze­ti hagyományairól. A több mint háromszáz megyebeli dolgozó társunk közül sokan vannak, akik a kulturális élet területén dolgoznak. — Meggyőződésem, hogy 11 na­pos útjukról, Kievben, Le- ningrádban, Moszkvában va­ló tartózkodásukról és a tal­linni dalos ünnepről sokuk­nak lesz mondanivalója. — Örömmel vennénk ha leír­nák. A testvérkapcsolat Tallinn város és Szolnok megye kö­zött életképesnek és erősnek bizonyult. Rajta leszünk, hogy a kapcsolat tovább fej­lődjön és különösen nagy erővel munkálkodunk azon, hogy a következő években minél több dolgozó társunk jusson el a Szovjetunióba, Moszkvába, Leningráöba és Szovjet-Észtóniába. Szolnok megye és Tallinn város test­vérkapcsolatának értelmet és tartalmat az ad, ha ezrek és fokozatosan tízezrek ismerik meg kölcsönösen egymás ha­záját, életét, a szocializmus, a kommunizmus egyre job­ban kiteljesedő sikereit. Uj utca Szolnokon Ha valaki régen járt a Kolozsvári úton. a* most nem ismerne rá a környékre. A régi földszintes kis házak eltűn­tek, s helyükön többszintes épületek emelkednek.

Next

/
Thumbnails
Contents