Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-12 / 159. szám

1969. július 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A pártélet időszerű kérdései Elviség és gyakorlatiasság a pártmunkában r Óvjuk a gabonát a fűztől Ahogyan a társadalmi él ebünk valamennyi terüle­tén, úgy a pártmuníkában is az újabb, a korszerűbb mód­szerek és formák keresésének időszakát éljük. A növekvő feladatok sokrétűsége — mindenekelőtt a gazdaság­irányítás reformjának beve­zetése, állami életünk tovább­fejlesztése. a szocialista de­mokrácia kiszélesítésének fel­adata — erőteljesen igényli a pártmunka stílusának to­vábbfej lesztését. Ismeretes, hogy pártunk IX. kongresszusa, majd a Központi Bizottság több ha­tározata is foglalkozott azzal a követelménnyel. hogy a pártszervezetek tevékenysé­gében nagyobb helyet kell biztosítani az elvi elemző munkának. Az is újszerű kö­vetelmény. hogy az elvi elemző munkával ne csak kifejezetten vezető pártszer­vek, hanem megyei, járási, városi, sőt az alapszervezetek is rendszeresen foglalkozza­nak. Egyesek úgy képzelik el ezt a feladatot, hogy a párt- szervezetek fokozatosan va­lamiféle elméleti irányító szervekké, a pártmunkások pedig tudományos kutatókká válnak; A pártszervezetek ■— úgymond — csupán elvi jellegű feladatokat oldanak majd meg és a gyakorlati munka, a szervezés, az ellen­őrzés az illetékes állami és gazdasági szervek feladata lesz. Más oldalról viszont jelentkeznek olyan nézetek is, amelyek ugyan elismerik az elvi elemző munka szük­ségességét. de azt kizárólag a vezető pártszervek mono­póliumának tekintik. Mondani sem kell, hogy mindkét álláspont téves és nem felel meg a pártmunká­val szemben támasztott új követelményeiknek. Szocializ­must építő társadalmunk fejlődése olyan irányba tart, hogy a helyi szervék önálló­sága minden téren és nagy mértékben növekszik. Az önállóság fontossága, fejlesz­tésének szükségessége nem valami divatos jelszó, hanem a társadalmi. gazdasági fejlődésünkből következő ob­jektív szükségszerűségek fel­ismerése. Arról van szó, hogy a feladat általában sokré­tűbbé, differenciáltabbá vált és ezért a megoldási módo­kait is árnyaltabban életkö­zeiben. a helyi szervek által, vagy azok közreműködésével kell kidolgozni. Ez viszont nem alapulhat rögtönzésekre, szubjektív elképzelésekre, hanem alapos, mélyreható elemző munkára. Vagyis nemi kevesebbről, mint arról van szó, hogy a helyi párt­szerveknek nem csupán a feladatok végrehajtásában, hanem az előkészítés folya­matában, a feladatok meg­határozásában is az eddigi­nél lényegesen nagyobb sze­repet kell kapniuk. Mit jelent ez a követel­mény a pártmunkában? — Mindenekelőtt azt. hogy ér­vényesíteni kell az elméleti munka stílusának lenini kö­vetelményeit. aza.7 ■> konkrét helyzet, konkrét elemzését. Kívánatos általános gyakor­lattá tenni, hogy a helyi pártszervek rendszeresen ta­nulmányozzák saját terüle­teik speciális problémáig, az ismétlődő gazdasági és poli­tikai jelenségeket és ezekre a párt politikájával szink­ronban lévő helyi megoldási formákat dolgozzanak ki. Elméleti munka ez? Igen, a szó igazi értelmében! A ko­rábbi állapotokhoz képest az ilyen jellegű feladatok meg­növelik . a pártszervezetek murik áj álban az elvi elemző munkát. De mégsem mónd- hatjuk, hogy a munka ilyen irányú fejlesztése a gyakor­lati, a szervező munka hát­térbe szorítását eredményezi. A helyes irányú elméleti munka végső sorom a gya­korlati. szervező munka tar­talmát. értelmét adja meg s annak erősödéséhez vezet több vonatkozásában is. Az egyik, hogy az elméleti munka is nagyfokú tervszerűséget, szer­vezettséget követei a párt- szervezetek munkájában. — Meg kell keresni, találni, mindenekelőtt azokat a kom­munistákat, akik erre a munkára a helyi pártszerve­zetekben a legalkalmasabbak. Továbbá gyakorlati munka része az is. hogy ezeknek a kommunistáknak a tevékeny­ségét irányítani, szervezni, ellenőrizni és segíteni kell. Az elvi elemző munka ered­ményeként több ■ helyes fel­adat megoldását tűzhetik majd napirendre a pártszer­vezetek. vagyis sokasodni fog a gyakorlati tennivalók szá­ma is. Vannak olyan nézetek is, amelyek szerint a párt- szervezetek elméleti, elemző munkájának növekedésével csökkenteni kell a pártmun­ka operativitását. Ez lsem felei meg ilyen kategorikusan a valóságnak, és alkalmat ad félreértésekre. Egyesek úgy gondolják, hogy az operati­vitás azonos valamiféle el­aprózott. kicsinyes, a részle­tekbe menő beavatkozással, az állami, társadalmi, vagy gaz­dasági szervek^ munkájába. Az operativitás egészen mást jelent. Nem más ez, mint az egyes elvi felismerésekből következő teendők gyors megszervezése és konstruk­tív megoldása. Az operativi­táshoz tehát nagyon is hozzá­tartozik az elviség a szak- szerűség és a hatékonyság. Napjainkban nagy erőfe­szítések történnek, hogy a gazdasági és az állami szer­vek önállósága növekedjék, hogy megszűnjék az átfedés, a párhuzamosság a párt- valamint az állami és gazda­sági munka között. A párt- szervezeteknek tehát a jövő­ben még inkább a helyes döntések előkészítésére, a fontosabb feladatok kimun­kálására, valamint a szer­vezett végrehajtás és ellenőr­zés biztosítására kell kon­centrálniuk. Viszont kívána­tos mellőzni az öncélú szer- vezgetéseket, a párt fő cél­jaitól elidegenedett üresjára­tokat, az erőt. energiát pa­zarló, látszat-eredményeket produkáló tevékenység min­den válfaját. Mint már az eddigiek során volt róla szó., a párt­munka is szüntelenül fejlő­dik, de ez a fejlődés nem fordulatok, különböző ugrá­sok után ment végbe. A pártmunka fejlődése egy vi­szonylag lassú és átgondolt feladat. E folyamat eredmé­nyeként a pártmunka szün­telenül új vonásokkal gaz­dagodik, és ugyanakkor fo- koztosan kiküszöböli a régi, idejétmúlt módszereket. A pártmunkát tehát úgy kell továbbfejlesztenünk, hegy ne csak tagadjuk az elavultat, hanem úgy is, hogy mind­inkább erősítsük benne az újat. a korszerűt. V. L Új Idállítások 800 év válogatott képző- művészeti anyagból nyílik kiállítás augusztus 20-án a budapesti Történeti Múzeum épületében. Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum közös rendezésében lebonyo­lításra kerülő kiállításra a szakemberek már megkezd­ték az anyag válogatását. A szeptemberben Budapes­ten megrendezésre kerülő 22. nemzetkört művészettör­téneti kongresszus alkalmá­ból nyitják meg a Szépművé­szeti Múzeum rejtett kincsei­ből összeállított kiállítást. A szabadtéri játékok alkalmá­ból nyílik meg a közeljövő­ben Szegeden a Szépművé­szeti Múzeumnak a német alföldi festők műveiből ösz- szeállított tárlata. Mintha elnéptelenedett volna a KISZ tábor a Tisza- ligetben. A házak között semmi mozgás, az utak ki­haltak. A büfé előtti aszta­loknál senki sem ül, a büfés álmosan könyököl a pultra. A konyha kéménye fekete füstöt ont. Készül az ebéd. Az épület körül fehérköpe­nyes asszonyok sürgölődnek. — Tíz óra előtt itt nem nagyon lehet találkozni sen­kivel — mondja a büfés. — Akkor idejönnek, biztosan megtalálja, akit keres. Az általános iskolai igazgatók abban a zöld tetejű épület­ben vannak, a gimnáziumiak meg itt az emeleten— Távolabb megelevenedik a környék. , — Befejeződött a foglalko­zás az általános iskolai Igaz­gatóknak. Nagy csoportokban jön­nek a büféhez. — Hogy érzik itt magukat? — Kitűnően. Mintha üdül­nénk; Rózsavölgyi Pál, az egyik jászapáti iskola igazgatója. — Érdemes volt egy hetet áldozni a szünidőből erre a tanfolyamra? —- Nem áldozat. •— Mit tudnak hasznosíta­ni az előadásokból? — Nagyon sokat. Űj isme­retekhez is jutnunk és az Minden esztendőben fontos és ismétlődő feladat a kalá­szos mezőgazdasági termé­nyek tűzkármentes betakarí­tása. A tűz elleni védekezés a mezőgazdaság területén minden időben fontos, de kü­lönösen jelentőséggel bír a betakarítás idején. Erre fi­gyelmeztetnek a tavaly nyá­ron bekövetkezett sajnálatos tűzesetek; 495 ízben pusztí­tott a tűz. ez háromszoro­sa volt a korábbi évek átla­gának, s a kárérték is több mint hétszeresére emelkedett. A tűzesetek több mint öt­ven százaléka a lábonálló terményben okozott kárt. Az illetékes tűzrendészet! szervek felhívják a gazdasá­gok vezetőinek, az önkéntes tűzoltóknak, a társadalmi szerveknek a figyelmét, hogy a baj megelőzése érdekébén fokozzák az éberséget. A eddigieket is segítenek job­ban elrendezni. ☆ A program így határozza meg a tanfolyam célját: „...tájékoztatást adni az in­tézmények vezetőinek az if­júsági mozgalom segítésének módszereiről, a jövő tanév­vel kapcsolatos feladatokról. Mindezekkel tovább erősíteni a nevelőtestületek és a KISZ (illetve úttörő) szervezetek együttműködését.’1 A július 7-től 12-ig tartó tanfolyamon részt vesznek az általános és a középiskolai igazgatók, a járási és városi tanulmányi felügyelők és az utolsó két napon a pártössze­kötő tanárok. A nap legnagyobb részét a táborban tölti Makó Meny­hért, a megyei tanács vb mű­velődésügyi osztályának is­kolai csoportvezetője is; — Gyermek- és ifjúság­központú tanfolyam szerve­zése volt a célunk, — mon­dotta. Még jobban közös ne­vezőre kell hoznunk az is­kolai és a mozgalmi munka gyakorlatát. A résztvevők szak- és politikai jellegű elő­adásokat hallgatnak. Kicse­rélhetik tapasztalataikat, és módjuk nyílik arra, hogy a KISZ és az úttörő szövetség vezetőitől „első kézből” kap­kritikus időben szervezzék meg mind a lábonálló, mind pedig már a learatott gabona őrzését. A gabonát a vasútvonalak mentén 40—60 méter mély­ségben vágják le, s a ke­resztbe boglyába rakott ter­ményt, illetve . a kombájn­szalmát a vasútvonaltól hat­van méterre, az asztagot pe­dig száz méter távolságra he­lyezzék el. Az aratás­sal egyidejűleg legalább 4 barázda szélességben védőszántással akadályoz­zák meg a tűz esetle­ges továbbterjedését. Gon­doskodjanak a tüzek oltásá­ra megfelelő erőkről és esz­közökről. A tűzrendészei! szervek minden szükséges segítséget megadnak a rendelkezések maradéktalan végrehajtá­sához. janak meg minden szüksé­ges tájékoztatást, elméleti és gyakorlati szempontból. Az előadók között volt például Szabó Ferenc, a Ma­gyar Üttörők Szövetségének főtitkára, Vajó Péter, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára, Pék András a KISZ KB Úttörő Osztályá­nak munkatársa. Előadást tart még Zagyi János elv­társ. a megyei pártbizottság titkára, Tóth Tibor, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, s még több előadót is vendégül lá­tunk. — A program nem feszí­tett — mondja Bede László- né, a KISZ megyei bizott­ságának titkára. — Naponta hétórás foglalkozást tartunk. Igen fontos, hogy a 30—50 éves igazgatók a táborban, elszakadva az iskolától job­ban tudnak ,. úttörői ej jel’’ gondolkodni. Sokan külsősé­gekben is követik az úttörő­élet viszonyait. A csoport­jaikat őrsnek nevezik, van nótaszó, őrsi zászló. Ez per­sze tréfa, de arra is utal, hogy a jól sikerült előadá­sok, viták, felszabadult, jó hangulatot teremtenek. A fülst halványabban öm­lik a kéményekből. A cso­portok az ebédlőbe tartanak. Evőeszközök csörgését, és frissenfőtt étel szagát visza a szél— B, A. Igazgatók a táborban ............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................imiii.i'i« I ge n, szóról szóra így mondtam arra az esetre a fegyelmi bi­zottság előtt, amely tanúként kihallgatott: „Női dolgok”. *— És mit ért ön ezen, eb­ben az esetben, igentisztell kartársam? — fordult hoz­zám a bizottság egyik töp­rengő arcú férfi tagja. — A csuda se érti az egé­szet. Legfeljebb csak a nők. j.. Hát .igen. A vonatban voltaképpen nem történt semmi. De történhetett vol­na. Nagyon is könnyen. Eb­ben egyetértünk. Például, ha nem toppan be az ellenőr. Soha jobbkor ... Meg is kap­ják érte a büntetést; visz- szaéltek a szolgálati helyük­kel ..: Azóta valóban nem látok stewardesseket azon a vona­lon. Visszajöttek a jól be­vált „kalauzbácsik”. De hogy elmondjam, mi­ről is volt szó. Gyakran utazom Fristiná- ra, szolgálati ügyekben. Este rendszerint hálókocsiban, s másnap dolgom, végeztével, a motorossal térek vissza a fővárosba. Azon az estén furcsa útitárssal hozott össze a hálófülkében a véletlen. — Nadrágját begyömködte a hulladéktartóba, s amikor megmutattam nenki a fogast, csak legyintett: „Jó az így is”. Felállt a kihúzható asz­talkára, hogy feltornássza magát fekhelyére. — Leszakad! — szóltam rá rémülten, merthogy az asztal pyikorogva panaszkodott a tetemes súly' alatt. — Miért nem a tyágcsón megy fel? — Miféle hágcsón? — cso­dálkozott már odaföntről az úti társ. — Az ördögbe is! Ki hinné, hogy lajtorját is be­hurcolnak ebbe a mozgó há- lótermecskébe?! — mereszt- gette méltatlankodva a sze­mét a hágcsóra, s amikor azt is megunta, falnak fordult, és rövidesen horkolásától rázkó­dott velem a fülke. De ami még érzékenyebben érintett, amikor mármár elszundítot- tam volna, mindúntalan le­szállt kakasülőjéről és suho­gó gyolcsgatyában kisurrant a folyosóra. Majd visszatér­ve nagyokat ásítozva, vaka­rózva lógatta fölém másfél méter hosszú lábait. Érthető hát, hogy másnap, amikor felszálltam a moto­rosra és egy teljesen üres fülkére bukkantam, boldog reménykedéssel nyúltam el a finom bőrülésen: végre pi­henhetek. A véletlen szeszélye azon­ban nem úgy akarta. Ugyanis egy fürge tekinte­tű, kihúzott szemű hölgy lib­bent be a kupémba — ég­színkék uniformisban, illetve köténykével, amilyet csak a vonatbüfé főnöknője visel. Láttámra elbiggyesztette az ajkát, s amint a vonat meg­állt, mélyen kihajolt az ab­lakon és türelmetlen, ideges kiáltást küldött a peron fe­lé: Mityaaaa! Kis idő múlva magas, barna fiatalember robbant be a kupéba. Feltűnő nagy or­rától alig tudta megcsókolni a kékkötényest, aki szinte becéző rajongással, mint al­vó gyermeket oly gyöngéden, helyezte el őt a szemközti pamlagon, s azonnyomban lehúzta mind a három kes­keny kis redőnyt az abla­kon. — Foglaltam számodra fülkét, de látod... — pillan­Milivoje Perovicsi tott felém csaknem nehezte- lően. — Nem baj — ütötte el a fiú könnyedén. — És ki he­lyettesít most a büfében? — Azzal ne törődj. S már folytatták is az enyelgést, minthogy tapinta­tosan, de sikeresen megját­szottam a már alvó utast, ölelkezés után egyik közös ismerősükre terelődött a szó. — Képzeld, Mile megnő­sült — Kit vett el? Csak nem azt a kancsal kis szöszit? — Azt. De már el is vál­tak. i — Gyorsan ment. — És miért? — Tudod, a fiú rövidre fogta. Terrorizálta, és a szöszi megunta.:. De az ám, ígértem neked valamit... Hozok egy kis csemegét... S azzai kiröppent a fül­kéből, hogy percek múlva három stewardesz-sze 1 tér­jen vissza. — Íme, a beígért szórakoz­tatás! Az én kis utasszállitó tündéreim!... a volt fér­jem, csajok! Négy évet él­• • tünk egy födél alatt; meg­untuk; elváltunk, de azért nem bírjuk egymás nél­kül ... Mind az öten <>tt zsivajog- tak, szorongtak, hahotáztak a szemközti ülésen. Éktelen ri­csaj csattantott fel színlelt szundikálásomból, mialatt vonatunk az Ibár völgyében kanyargót! a zengő hidakon és morajló alagutakban. — Hogy ki irányította, nem tu­dom. hiszen az egész sze­mélyzet itt' szórakozott velem szemben: Mityával! Vihogtak, ugrasztották a nagyorrú ex- férjet. S a kékkötényes ex- feleség szüntelenül a büfé és p fülkénk közt cikázott. Hol dupla adag sonkát, hol egy púpozott tányér süteményt nyomott a nagyorrű ölébe, aki pillanatok alatt eltűn­tette a „menüfeletti” fogáso­kat, s amikor a tálnyi gyü­mölcsöt is befalta, a csajok elvonultak, ők pedig feketét szürcsölgetve a gyerekről be­szélgettek. — Miért nem jössz el már hozzá, Mitya? — kérdezte az exfeleség. — Mindig ar­ra panaszkodik, hogy az óvodabeli pajtásai csúfolják: nincs is apja! Az este is azt mondja: „Apa itt ha­gyott, te meg folyton utazol: olyan vagyok, mint az árva­gyerek ...” A fiú nem szólt. Kint al- konyodott. A felvont redőny a kopár hegyre nyitott kilá­tást. Szótlanul nézték mind­ketten a sivár lejtőket, a gyér növényzetű, meredek hegyoldalakat. — Szeretem ezeket a bok­ros völgyeket — szólalt meg nagysokára a nő. — Különö­sen ilyenkor, alkonypírban. — Berkenyebokrok — mond­ta a fiú. — Valahányszor itt me­gyünk el, mindig gyönyörkö­döm bennük. — Nálunk a falunkban vö- vös berkenyének hívják. Az édesanyám is így mondja, ma is. Hangiuk most halk, és szomorú. Nézem őket félig lehunvt pillám alói s azon tűnődöm: vajon miért vál­hattak el? Látom, útjukban vagyok nagyon. Kisvártatva a kékkötényes szól is a fiú­nak, hogy menjenek át egy másik fülkébe. — A csajok reklamálnak! Gyere. Jó bőr mind a három. Csak egy kicsit pletykásak. Különben jó haverok. Min­dig együttjárunk ezen a vonalon.:. Nemsokára benéztem a bü­fébe. Sehol egy üres szék. A zsúfolt asztalok közt a kék­kötényes kígyózott, és szemé­vel bűvölte a birodalmába tért férfinépet. Vajon ez le­het a válásuk oka? — me­rült fel bennem a kérdés. A minden férfinak tetszés mo­hó igénye? Ki tudja. Minden­képpen a gyermek bánja ... A kékkötényes csillogó sze­mekkel jelenti ki. hogy a fe­kete elfogyott. Közben lá­tom. épp akkor teszi fel a rezsóra. a nagy kávéfőzőt. „Ez már maszek kezelésben van” — jelenti ki kacér mo­sollyal. S percek múlva már viszi is öt kis pohárral a vagon valamelyik lefüggö­nyözött fülkéje felé. ahol Mi. tváiát szórakoztatják a „csa­jok”. Dübörög a vonat, a hűvö­södé éjszakában... És a következő nillanatban felszállt az ellenőr; Dudás Kálmán fordítása — Milivoje Perovics szerb író 1912-ben született. Részt vett a felszabadító harcok­ban. Jelenleg ügyvéd a fő­városban. Eddig hét köteté jelent meg. CSAK A NŐK ÉRTIK.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents