Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-10 / 157. szám
1969. július 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Egy egri és egy debreceni kiss, valamint a miskolci Vasipari és Gyermekkocsigyártó Vállalat készít gyerekkocsit az országban. A hazai szükséglet kb. egy harmadai a miskolciak adják. Termékükre az anyasági segély bevezetése óta megnőtt az igény: az 1966. évihes viszonyítva csaknem kétszeresére, 14 ezer darabra emelkedett a legyártandó gyerekkocsik száma a miskolci vállalat idei tervében. Képünkön: összeállítják a gyermekkocsit. (MTI foto — Kunkovács László felvétele) Újra itt a piros—sárga—zöld Működik a forgalomirányító berendezés „Megspórolnak" egy jelzéssort Tegnap reggeltől ismét teljes volt a zűrzavar Szolnok központjában. Piros — sárga — zöld fényjelzésre tanultak közlekedni gépkocsik, gyalogosok. Pedig a forgalomirányító berendezés ellenzői már-már megnyugodtak — a kezdeti nagy lelkesedés után hosszú hetek óta vak szemekkel álltak a lámpaoszlopok, s mellettük zavartalanul áradt keresztbe- hpsszába a forgalom. Igaz, hogy kissé össze-vissza, de hát ez már nem is olyan feltűnő Szolnokon. Most ismét egy csapásra rendet teremtettek, vagy legalább is próbálnak rendet teremteni a közlekedésrendészet szakemberek A lámpák vígan villognak, s az emberek, gépek engedelmesen várják a szabad utat jelző zöld fényt. A hosszú kényszerpihenő oka az volt, hogy a sok ezer alkatrészből álló berendezésben egy kis zűrzavar keletkezett, emiatt alapos kivizsgálásra és javításra szorult, amit sikeresen el is végeztek. Egyébként újításra készülnek a szakemberek. „Megspórolnak” egy lámpaállást és ettől várják a forgalom meggyorsulását. Jelenleg ugyanis négy különböző fényjelzés-sorozat követi egymást, az elképzelés szerint a jövőben csak három. Az egyiknél Pest felől Debrecen irányába egyenesen és ugyanebből az irányból a Ságvári körút felé balra nagy ívben halad a forgalom. A második tényállásnál Debrecen felől Pest felé és Debrecen irányából balra nagy ívben a Ságvári útra haladnak a járművek. A harmadik lehetőségnél pedig a Ságvári útról a Ságvári körútra és viszont halad a forgalom. * Elmarad tehát az a lehetőség, hogy a Ságvári útról balra nagy ívben Pest felé és a Ságvári kőrútról balra nagy ívben Debrecen irányába kanyarodhassanak a jármüvek. Akik ebbe a két irányba igyekeznek azoknak előbb egyenes irányban tovább kell haladniuk, majd az első terelősziget végénél visszafordulva ismét beérkezni a kereszteződésbe, ahol jobbra kis ívben fordulhatnak. Az előzetes számítások szerint ez a hármas lámpaállás lényegesen meggyorsíthatja a forgalmat. Hogy a valóságban is így lesz-e, azt majd a gyakorlat bizonyítja. Egy biztos: gyalogosok gépjárművezetők egyaránt felkészülhetünk arra, hogy ha csak a berendezésben bújkáló technikai ördög közbe nem szól — ezentúl állandóan fényjelzésre közlekedhetünk Szolnok központjában. — egy —. KÖNYVSZEMLE Giorgio Amendola t As olasz munkásosztály és a forradalom Tízezer ember a balatoni vendégsereg szolgálatában Az elmúlt évben egymillió ember üdült a Balatonnál. A kirándulókkal együtt, akik többnyire víkendre utaztak a tó partjára, a hárommilliót is meghaladta a magyar tenger nyári vendégeinek a száma. Az idei főszezonban hasonló forgalomra számítanak. Azoknak a száma, akik a nyaralókat, kirándulókat ellátják, kiszolgálják és szállítják, meghaladja a tízezret. Csupán a nyaralóházakban háromezren dolgoznak annak érdekében, hogy a beutaltak gondtalanul pihenhessenek. A munkából nagy rész jut az idegenvezetőkre és az idegen nyelvet beszélő személyzetre, hiszen a tavalyi nyár adataiból következtetve, az idén is több mint 200 ezer külföldi turistát látnak vendégül. A vendégek ellátásában közvetve is tízezrek vesznek részt. A zöldség- gyümölcs szállítmányokat többnyire 5— 6 megye területéről gyűjtik össze. Csupán kenyérből és péksüteményből mintegy ezer mázsa a napi igény. A büfékben, éttermekben és eszpresszókban napjában százezer liternyi üdítő italt és sört fogyasztanak. A jelenlegi olaszországi események különös aktualitást adnak ennek a könyvnek. Az úgynevezett középbal kormányra és az egész politikai koncepcióra nemet mondó munkásosztálynak a szociográfia objektív módszerével történő vizsgálata, összekötve a tőkés termelés alakulásának főképpen statisztikai módszerekkel végzett vizsgálatával, olyan új elemeket tár föl, amelyek segítenek eligazodni a jelenlegi olasz politikai események látszólagos zűrzavarában. A könyv elolvasása után még világosabban kitűnik, hogy a felszín zűrzavara alatt nagyon is meghatározott erők hatnak. A baloldal politikai térnyerésének időszakában a helyzet megértésének kulcsa e ba-loldal legfontosabb bázisának, a munkásosztálynak a megismerésében rejlik. A könyv eredeti címe: „La classe operaia italiana” (Az olasz munkásosztály) és nagyobbik részében valóban a munkásosztály , struktúrájának. életkörülményeinek, politikai tudatának leírását adja. Csak e nagy tényanyag előrebocsájtása után kezd vitatkozni a munkásosztály forradalmi funkcióját, sőt megmaradását tagadó nézetekkel, elsősorban az amerikai Marcuse nézeteivel, amelyek igen széles körben elterjedtek Olaszországban, elsősorban is különféle diák- mozgalmakban. Bebizonyítja, hogy az olasz gazdaságnak a hagyományos tőkés modelltől bizonyos fokig eltérő fejlődése, a nagy monopóliumok és a kisüzemek egyidejű felvirágzása, a déli országrész egyre növekvő elmaradottsága, a több millió munkanélküli, és az ebből következő emigráció, mind az olasz munkásosztálynak a tőkés rendbe való integrációja ellen hatott. A kapitalista rendszer elleni harc vezető ereje Olaszországban is a munkásosztály. Megfelelő ideológiát, s a harcban számottevő erőt csak' a munkásosztály tud adni, — vonja le a szerző a végső következtetést és az események őt igazolják. — (Kossuth Könyvkiadó, 1969.) B. A. Napirenden: a termelékenység Interjú Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével A fejlődés, a nemzeti gyarapodás egyik fő mércéje világszerte a munka termelékenységének növekedése, e növekedés gyorsasága vagy lassúbbodása. 1968-ban, a várakozásokkal ellentétben az egy főre jutó termelés mindössze 1,4 százalékkal növekedett az állami iparban — Az országos adatok közismertek. A számok egyben száraz kifejezői nagyonis beszédes tényeknek, nevezetesen a termelés-létszám-termelé- kenység triumvirátusa közötti szoros összefüggéseknek. Hogyan ítéli meg ön a múlt évet? — Tény, hogy bármilyen mutatóval mérjük is a munka termelékenységének változását, az utóbbi évtizedhez mérten 1968-ban jelentősen csökkent a növekedés üteme. Különösen jelentős a visszaesés 1967-hez képest; Azaz: nőtt ugyan az egy főre jutó termelés, de nem a kívánt, s a korábban átlagos mértékben. Rögtön hozzá kell tenni: maga a termelés növekedése is csak fele volt — öt százalék — a sokévi átlagnak. — Az okok összetettek. Á reformra való fölkészülés időszakában, 1967-ben a vállalatok jelentős tartalékokat képeztek, kifejlődőben van a piaci kontroll, s ez termelési struktúra változtatására késztette a vállalatok egy részét stb. Ugyanakkor az induló árakban túl nagy nyereség szerepelt, s ezért a vállalatokat nem késztette a nyereség növelése különleges erőfeszítésekre, sok esetben a termelés növelésére sem. Nem sokat fejlődött a munkaerőgazdálkodás, az átlagbérszint hatása is érezhető volt, mert a létszámot emelő vállalat kedvezőbb helyzetbe jutott a másiknál, attól függetlenül, hogy erre a létszámra a termelésben szükség volt-e, vagy sem; — Azt, hogy ez mennyire így volt, bizonyítja: Budapesten. ahol a munkaerő források kiapadtak, a termelés- növekedést teljes egészében a termelékenység emelésével fedezték. A megyékben, ahol még van szabad munkaerő, mint például Szabolcs-Szat- márban, Szolnok- Somogy és Hajdú-Bihar megyében, jelentős mértékben, míg azokon a területeken, ahol alig találni munkaerőt — Borsod, Komárom, Veszprém megyében például — alig nőtt a foglalkoztatottak száma. Ez természetesen kiha— A munka termelékenységét rendkívül sok tényező — ha más és más mértékben is — befolyásolja. Tapasztalata- ik szerint kellő figyelem jut ezekre a gazdasági egységekben? — A sokféle tényező közül csak azokról szólhatok, melyek egyúttal munkaügyi kérdések is. Ezek száma sem csekély, ezért csupán kettőt emelek ki. Az egyik; még mindig igen nagy tartalékok rejlenek a jobb munkaszervezésben, a hóvégi, negyedévvégi hajrák fölszámolásában, a termelés egyenletesebbé tevésében. A másik, s szerintem rendkívül fontos tényező: a racinálisabb munkaerőgazdálkodás, s ezzel összefüggésben a munkahelyet változtatók számának csökkentése. 1968-ban huszonöt—harminc százalékkal növekedett a munkahelyet változtatók száma, s ha figyelembe vesszük, hogy egy1967-hez mérten, s több ágazatban nem érte el a korábbi szintet sem. Okokról és okozatokról, összefüggések sűrű szövevényéről beszélgetett munkatársunk Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Minisztérium munkaerőgazdálkodási főosztályának vezetőjével.- tással volt az egy foglalkoztatottra jutó termelésre is. Hasonló „szóródás” tapasztalható a különböző ágazatok esetében, ahol például a gépipar kilenc százalékkal növelte az egy foglalkoztatottra jutó termelést, míg az élelmiszer vagy a textiliparban ez a mutató az 1967-es értéket sem érte el. — 1969 első négy hónapjának adatait figyelembe véve. nem tapasztalható változás. Vajon lehetséges-e központi intézkedésekkel elősegíteni a holtpontról való kimozdulást? — Valóban, az év első négy hónapja sem csökkenést, sem emelkedést nem mutat Figyelemre méltó azonban, hogy míg 1968-ban májusig nőtt a foglalkoztatottak száma az iparban, addig most öt hónap alatt csökkent Ez talán apró jele lehet egy kedvező változás kezdetének... — Hangsúlyozni szeretném azonban: a termelékenység csökkenése vagy emelkedése elsősorban nem munkaügyi kérdés, a célhoz, a gyorsabb növekedéshez igen sokféléi vezet az út, s e téren szerényebbek közé tartozik a munkaügy. Éppen ezért rossz megoldás lenne úgy vélni; drákói munkaügyi rendelkezésekkel — létszám befagyasztás, a munkahely változtatás megnehezítése stb. — megkapjuk a fejlődés alapját. — A korszerű technika fokozottabb alkalmazása mellett döntő a komplex, minden tényezőt magába foglaló szabályozó rendszer, amely helyes irányban tartja a nyereségérdekeltséget. arra sarkallja a vállalatokat, hogy érdekük legyen a több és korszerűbb termék, az élőmunkával való takarékosság stb. Ebben a komplex rendszerben természetesen helyet kaptak és kapnak a munkaügyi intézkedések is. s például most vizsgáljuk, milyen változások szükségesek az átlagbérszint szigorának esetleges enyhítésére, arra, hogy a vállalatoknak érdemesebb legyen a meglévő embereknek többet fizetniük, mint újat fölvenniük. egy munkahelyváltoztatás átlagosan harminc napos termeléscsökkenéssel jár, nem nehéz kiszámítani, hogy népgazdasági összesítésben horribilis értékű lehetséges termelési produktum sikkad így el. Egészséges «feszültséget" — Félreértés ne essék: nem minden munkahely csere rossz. Szükség van arra, hogy a pályakezdő fiatalok keressék, s megtalálják helyüket. van népgazdaságilag is szükséges, tehát társadalmilag indokolt munkaerő mobilitás — profilváltozások, idénymunkák, gyermekgondozási segélyt igénybe vevők. s akik a helyükre lépnek stb. — ám a teljes mozgás mintegy fele megítélésünk szerint nem ilyen okokkal maevarázható. Sainos, a vállalatoknál a kelleténél sokkal kevésbé törődnek ezekkel a kérdésekkel. Arra gondolok: érdeke legyen mindén munkavállalónak, hogy helyén maradjon. Nem a munkavállalók egyéni jogait kell csorbítani, hanem tökéletesíteni a vállalathoz hűek érdekeltségi rendszerét. — Jól megfizetni a kiválót, nem félni attól, hogy ez — sokat emlegetik — belső „feszültséget” teremt, hiszen az ilyesfajta feszültség nagyonis egészséges. Azaz: nem központi intézkedésekkel retorziókkal — sújtani azt, aki elmegy, hanem érdem szerint többet adni annak, aki — marad. — Ide tartozik: végre hatékony munkaerő gazdálkodást kellene folytatni a vállalatoknál. Törődni a saját neveléssel, perspektívát adni az embereknek, s ezzel azt a fontos tudatot: számítanak rá, szükség van a személyére. A munkaerő egyre inkább „hiánycikk” lesz, márpedig amiből kevés van, azzal megfontoltan, okosan kell — kellene — gazdálkodni! A teljes foglalkoztatottság — A munka termelékenységének lassuló növekedése, más kérdésekkel egyetemben ismét fölveti a régi problémát, a teljes foglalkoztatottság helyes értelmezését? — A kérdés jogos, s nagyon fontos. Sok a téves felfogás. s még a központi szervezetek sem egVértelműen ítélik meg a helyzetet. A teljes foglalkoztatottság azt jelenti: a munkaképes korú lakosságból társadalmi méretekben munkát találnak mindazok, akik munkát keresnek. A teljes foglalkoztatottság tehát nem egyenlő azzal, hogy minden faluban, minden kis településen működjék ipari üzem, azaz mindenki a lakóhelyén találjon munkát. — Nem lehet megoldás a manufakturális körülmények konzerválása, s még kevésbé ilyenek létrehozása. A termelékenység, mint fogalom, s mint gyakorlat, nem tűri a korszerű állóeszközök, s pénzeszközök szétaprózását. Az igazi humanitás — Az igazi humanizáció ugyanis az, ha létrejön az optimális arány egyén és közös érdek között, mert a társadalomnak nem munkaviszonyokra, hanem — munkára van szüksége! A minden áron létrehozott munkahelyek tehát ellentmondanak a humanizmusnak, hiszen a társadalom csak azt oszthatja el az egyéneknek, amit megtermelnek a gazdaság egészébe, s nem oszthatja el a — munkaviszonyokat... ~—■ Összegezésként: a szabályozók tökéletesítése a kívánatos változások kulcsa. Nagy nyereséget csökkenő, vagy akárcsak lassúbbodó termelékenységi ütem mellett hosszú távon lehetetlen elérni. Ezért érdeke minden vállalatnak, hogy hosz- szú távra gondolkodjék. s ezért érdeke a népgazdaságnak is, hogy szabályozóival a nyereségérdekeltségben erőteljesebb szerepet juttasson a munka termelékenységének; Feltehető, hogy 1971-től a szabályozók ilyen természetű módosítására is sor kerül. M. O. Lassuló növekedés Hosszú távra számolni
