Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

4> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. július 8. Milyen lobogót lenget a távol-keleti szél,,.? VI. A „kínai kérdés" ma és holnap Á magyar—bolgár barátság mérföldköve Ami ma Kínában meg­valósul, az a hadi kommu­nizmus szükségintézkedései­nek állandósítása és eszmé­nyi állapotként való meghir­detése. „Durván egyenlősítő”, középkori, utópikus kom- munisztikus elképzelések ér­vényre juttatása; Soha utópikus és ösztönös társadalomfejlődési elképze­léseket ilyen tudatosan, terv­szerűen s ilyen tömegmére­tekben nem kíséreltek eddig még megvalósítani. És mit _ eredményezett mindez? Előbb a „nagy ug­rás”, majd a „kulturális for­radalom”, most pedig a Szovjetunió elleni határpro­vokációk és a nyílt szakadár politika? Íme, az „eredmény”: Az a nagyméretű ipari fejlődés, ami egy-egy esztendőben Ja­pán utóbbi éveik során elért rekord fejlődési ütemével volt azonos, — (1953-tól 1957-ig) évente átlagosan 18 százalé­kos volt a kínai ipar ter­melésének fejlődése) — le­lassult. Több iparágban pe­dig a termelés visszaesett. Szénből, (Kínában ez a leg­főbb ipari fűtőanyag), 425 millió tonnáról 180 millió tonnára, acélból 18,5 millió tonnáról hozzávetőlegesen a felére, cementből hasonló mértékben esett vissza tíz esztendő leforgása alatt. Egye­dül traktorból és teherautó­ból gyártanak többet, mint 1957-ben, de a termelés évenként hullámzik, sok a termékekkel szemben a mi­nőségi kifogás, teljességgel megoldatlan az alkatrészel­látás; _ Van olyan tartomány, ahol az ipar felét termeli a tíz év­vel ezelőttinek. Főleg az elektromos gépgyártás, a gépgyártás, a vas- és acél­gyártás esett vissza. A köz­lekedés dezorganizálódott A kínai vasutasok szervezettsé­ge magas fokú volt; Most szétverték a pártszerveket és szervezeteket, a szakszerve­zeti egységeket. A vasutasok ellen „ne vigyék falura « bűnös város szokásait” —in­doklással rendeztek a „kul­turális forradalom” idején hajtóvadászatokat. Hasonló ítéletek zajlottak a tengeré­szek körében, a kikötőkben. Volt olyan időszak, ami­kor hét-nyolc millió kínai munkás szüntette be a mun­kát. A városok ellátását a kommunák nem tudják meg­oldani. A bérből s a fizetés­ből élők falura menekültek. Ekkor katonaság szállta meg az üzemeket, s „biztosította” a termelés megindulását. A termelékenység azonban hi­hetetlen mértékben vissza­esett, s a termelés rendkí­vül költséges. Sok bányát elöntött a víz. Az ipari veze­tő kádereket megszégyení­tették. A IX. kongresszust megelőző időben néhányat közülük felkutattak ugyan, és — katonai felügyelet mel­lett — újra munkába állí­tottak. A munkásosztály és szervezetei elleni támadás azonban a parasztságnak is kárára van. Ez nyilvánvaló. Egyre inkább jelentkeznek falun is az úgynevezett pa­rasztpolitikának paraszt-el­lenes vonásai. Tíz év alatt 3 millió tonnával csökkent a rizstermelés, a búzatermelés 24 millió tonnáról 22 millió­ra esett. A mezőgazdaság mind több nehézséggel küsz­ködve termel. Igaz, a kom­munákban, egyenlően” kerül elosztásra az élelem, de az adagok állandóan csökken­nek. Guangzhoj (Kanton) tartományban például már nemcsak a petróleumot, a tüzelőt, a szappant, de a teát is jegyre adják; 1 így azután —J a maga őri- törvényei szerint — ahogy 1,kiiktatták” az áruforgalmat; s csökkent a termelékenység és az elosztható javak meny- nyisége, úgy nőtt ugrássze­rűen falun a spekuláció, a fekete-piac, az uzsora. A pi­ac „kikapcsolása” feketepia­cot, az árutermelő réteg „ki­iktatása” pedig a legridegebb és legkönyörtelenebb uzsorát, spekulációt szüli. Mivel kö­nyörtelen, drákói intézkedé­sekkel akarnak a spekuláció­nak gátat szabni, a növek­vő kockázat növekvő fekete­piaci árakat s a meggazdago­dás nagy kockázattal járó, de szédületes és embertelen lehetőségeit nyitja meg a kalandorok számára. •A .nagy ugrás' és a kommunizmus felé való „gyorsított lépés”, amit a „kulturális forradalom” szol­gált volna, akarva akaratlan mindazokat a folyamatokat erősítette fel, amiket „likvi­dálni” akart. Hiszen a szo~ cializnvus építésének általá­nos, alapvető, egyetemes ér­vényű és objektív törvénye­it sértik meg naponta és tö­megméretekben. Ez pedig nem gyorsítja, hanem csak is lassíthatja a szocializmus építését. Szocialista ország-e ma Kína? — kérdezte a moszk­vai sajtóértekezleten az UPI tudósítója Kádár János elv­társtól. Kádár János elvtárs erre a kérdésre így válaszolt: „Küldöttségünk felszólalásá­ban 14 szocialista országról volt szó, s ebbe minden vo­natkozásban beleértendő a Kínai Népköztársaság.” Az alapvető termelőeszközök ugyanis Kínában szocialista tulajdonban vannak. Ez az alapja a termelés rendjének; A társadalom építésének el­mélete és gyakorlata azon­ban rendkívüli, — nyugod­tan megmondhatjuk —, ed­dig még soha nem látott mó­don torzult el. Mind a párt-f mind az állami és társa­dalmi életben, nem különben az elosztás és a gazdaságirá­nyítás egész menetében olyan deformálódás megy végbe, ami magára a termelési vi­szonyokra sem lehet hatás nélkül. Naponta sértik meg a szocializmus törvényeit, s a felépítményből már a szo­cialista jelleg egy-egy ele­mét iktatják ki. A Kínai Kommunista Párt új szervezeti szabályzatában például már szó sincs a kol­lektív vezetés elvének ér­vényre juttatásáról. Még a kispolgári ideológia elleni harc szükségességét sem em­lítik. Helyette Mao Ce-tung eszméinek hirdetése a párt­tag kötelessége. A Remin Ribao a kongresszus ideje alatt írta; „Nekünk végre kell hajtanunk Mao elnök utasításait, függetlenül at­tól, megértettük-e azok je­lentését vagy sem. Ez a mi magasabbrendű fegyel­münk...” Ilyen elveket a kommunista pártolc még a személyi kultusz torz viszo­nyai között sem vallottak soha. Ez a párt- s az álla­mi élet torzulásának min­den eddiginél mélyebb és átfogóbb változata. Ennek már a marxizmus—leniniz- mus ideológiájához, a lenini politikai gyakorlathoz semmi köze nincsen. Valójában a tragé­dia éppen abban rejlik, hogy mindez egy szocializmust építő országban ment és megy végbe. Súlyos károkat okoz Kínában a szocializmus építésének s nagy gondot az egész nemzetközi munkás- osztálynak. S. A. Wickrema- singhe, a Ceyloni Kommu­nista Párt elnöke mondotta a moszkvai, nagy nemzetközi tanácskozáson: „A Kínai Kommunista Párt IX. kong­resszusa nemcsak hogy nem enyhítette a Mao Ce-tung vezetés szovjetellenes, nem­zeti-soviniszta, megosztó po­litikáját, hanem ellenkezőleg, erősítette azt a veszélyes po­litikai vonalat, amely már igen komoly és tragikus kö­vetkezményekhez vezetett az imperialista ellenes és kom-. munista mozgalom egyes osz­tagainál, amelyeknél ez a politika időnként meghatá­rozó tényezővé vált. Kétség nem férhet ahhoz, a mao-ista vezetés teljesen letért a marxizmus—leninizmus és a proletárinternacionalizmus útjáról... A maoizmust val­lási dogmává és a népre rá­ér őszakolttá tették. Végzetes befolyását igyekeznek kiter­jeszteni a mús országok munkásosztályaiban találha­tó állhatatlan és kalandor elemekre.” ,A Kínával kapcso­latos irányvonalunk elvi és következetes. Az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a szov­jet kormány a hosszabb táv­latok figyelembe vételével alakítja ki politikáját Nem feledkezünk meg arról, hogy a szovjet és a kínai nép ér­dekei megegyeznek. Arra tö­rekszünk s a jövőben is arra fogunk törekedni, hogy min­dent elkövessünk azoknak a baráti érzelmeknek a meg­őrzésére és fenntartására, amelyet a szovjet nép táp­lál a testvéri kínai nép iránt’ — hangsúlyozta Brezsnyev elvtárs a nagy nemzetközi tanácskozáson. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára ugyan­akkor — a kínai vezetőkkel és az általuk folytatott po­litikával kapcsolatban — rá­mutatott: „A kínai vezetőség politikájának következtében kialakult helyzet új mozza­natot visz az antiimperialista egység problémájába. El­engedhetetlen, hogy mi, kom­munisták felelős és világos álláspontra helyezkedjünk.” Az egységbontó politikával így helyezte szembe az egy­ség és az összefogás politiká­ját a nagy, nemzetközi pro­letár internacionalista ta­nácskozás. Ezt így fogalmaz­ta meg a kommunista és munkáspártok túlnyomó több­sége által elfogadott doku­mentum; „Szocialista or­szágok népei, proletárok, tő­kés országok demokratikus erői, felszabadult és elnyo­mott népek! Fogjatok össze a közös harcban az imperializ­mus ellen, a békéért, a nem­zeti függetlenségért, és a szocializmusért!” Császtvai István (VÉGE!) A lakatos hazament Kun­madarasra és azt mondta anyósának: — Na mama, felvettek a pártba. Az öregasszony nagyot né­zett: — A mi családunkban te vagy az első. A sógoraid kö­zül egy se. — Még lehetnek, munkás­emberek — válaszolta a la­katos. Az üzemben, a Kunhegye- si Gépjavító Állomáson pe­dig odament hozzá Forgó Imre, az idős szerelő. — Már régen köztünk lett volna a helyed te Sanyi. A lakatos már régóta is­merte a szerelőt. Még kis­gyerek korában ebédet hor­dott apjának. Apja minden nyáron cséplőbandába sze­gődött. A gépész Forgó Imre volt. — Imre bátyád kommunis­ta — mondta neki az apja. Sanyi nem tudta mi az. Csak azt, hogv a gépész na­gyon rendes ember, szeretik a munkások. Más nyarakon Jákó Pál volt a gépész; — Pali bátyád is kommu­nista — mondta neki az apja. Volt az óvodában, az isko­lában, az inasiskolában egy jó barátja, Kiss László. Az RÖVIDEN Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese szom­baton a késő esti órákban hazaérkezett Moszkvából, ahol részt vett a magyar— szovjet gazdasági és mű­szaki tudományos együttmű­ködési kormányközi bizottság B. ülésszakán. A fogadásra a Ferihegyi Repülőtéren megjelent Nagy Józsefné könnyűipari mi­niszter is. Ott volt F. J. Tyi- tov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. ☆ Hazaérkezett a Nagy Má­ria főtitkár által vezetett MSZBT delegáció Moszkvá­ból. A küldöttséget az MSZMP Központi Bizottsága, a Külügyminisztérium és az MSZBT képviselői fogadták. Jelen volt Sz. Sz. Szatucsin, a szovjet nagykövetség ta­nácsosa. & A lengyel Egyesült Mun­káspárt varsói bizottságának küldöttsége, mely a buda­pesti pártbizottság meghívá­sára tartózkodott hazánkban Jozef Kepa első titkár veze­tésével vasárnap hazauta­zott. A delegációt a Ferihe­gyi repülőtéren Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a bu­dapesti pártbizottság első titkára búcsúztatta; •2r « Sarlós Istvánnak, a Buda­pest Főváros Tanácsa V. B. elnökének vezetésével vasár­nap négytagú küldöttség uta­zott a Ferihegyi repülőtér­ről Moszkvába, a Budapest- kiállításra. A Moszkvában rendezett Budapest-kiállítás képzeletbeli séta keretében mutatja be a magyar fővá­rost és a budapesti ember életét.- & Vasárnap Gyulán, a váro­si tanács dísztermében ünne­pélyesen megnyílt a hetedik eszperantó nyári egyetem. Ebből az alkalomból ha­zánk minden tájáról és 12 országból, köztük Angliából, Olaszországból, Bulgáriából — több mint 200 eszperan- tista érkezett Gyulára. A megnyitón ünnepi beszédet mondott dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT országos elnöke. inasévekben egy szemüve­ges, nagyerejű kovács taní­totta. — Marci bátyám, vagyis Kocsis Márton. Nagyon megszerette a mes­tert. Kocsis Márton elkerült termelőszövetkezetbe. Csordás Sándor mindig meglátogat­ta. Szeretett beszélgetni ve­le, szerette hallgatni. Kocsis Márton visszajött a gépállo­másra. Lemezlakatos lett. És megválasztották párttitkár­nak. Csordás Sándor megle­pődött. — Hát Marcj bátyám is párttag volt A — Az ám, még meg na­gyon régen — válaszolták neki. Egyszer, sikta után oda­ment hozzá a haver, Kiss László: — No Sanyi, többre vit­tem, felvettek a pártba. Csordás Sándor elgondol­kozott ezen. Akiket a legjob­ban tisztelt, becsült, a leg­rendesebb emberek, pártta­gok. Újságolvasó, tv-néző ember a lakatos. A világba is figyel. Látta, a kommunis­ták mindenhol ott vannak, ahol jó ügyet szolgálhatnak. Figyelt és dolgozott. Sokat, kitűnően. Üjabb meglepetések érték. Órabéremelés, ma­gas jutalmak, kiváló dolgozó A Kádár János vezette magyar párt- és kor­mányküldöttség bulgáriai lá­togatása jelentőségében messze túlhaladja azokat a határokat, ameddig egy ilyen látogatást udvariassági­nak vagy nrotokoiárisnak szoktak említeni. Országa­ink vezetőinek találkozása és tárgyalása a magyar—bolgár barátság, együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás ed­dig is zavartalan és folyto­nosan fejlődő történetének fontos állomása lesz, amely mindkét ország előtt új táv­latokat nyit. Mi, magyarok, mindig igaz barátainknak tekintettük a bolgárokat. Bár nem vá­gyunk szomszédok, történel­münk mégis egész sor kap­csolatot és rokonvonást vi­sel. Harcoltunk a szultánok, a cárok, a császárok elnyo­mó hatalma ellen. Igazi barátságunk és együttműködésünk a máso­dik világháború után akkor alakulhatott ki, amikor mindkét országban a szocia­lista társadalmi rendszer győzedelmeskedett, a közös eszmei cél, a szocialista or­szágok közösségének erősíté­se. 1948. július 16-án hiva­talos államközi okmányban is rögzítettük, hogy Bul­gária és Magyarország „köl­csönösen barátságos politikát folytatnak, amelyet minden téren kölcsönös együttmű­ködéssel szilárdítanak meg.” Az azóta eltelt több mint két évtized élő tartalommal töltötte meg a magyar—bol­gár barátság okmányát Gaz­dasági együttműködésünk fej­lődése a legszemléletesebben mutatja meg, hogy valójá­ban a segítési szándék ve­zette mindkét országot. Ke­reskedelmi forgalmunk, amelyben mindkét ország a másik számára fontos áru­kat szállított, csupán az utóbbi tíz évben több mint a két és félszeresére emel­kedett. Ha szemügyre vesz- szük a forgalomban leggyak­rabban szereplő áruk listá­ját, akkor jól érzékelhetjük, kitüntetés, s lakatos társai közül a legmagasabb nyere­ségrészesedés. Már a felesé­ge is szóvá tette: honnan ka­pod ezt a sok pénzt? A la­katos is csodálkozott. Mond­ta is vezetőinek. — De hát... én csak dol­gozom. Azt mondták neki, amit nekem Jakab János igazgató: — Méghozzá a legpéldá- sabban, és ezt becsüljük ben­ne a legtöbbre. A lakatos elhatározta ma­gát. Barátját, Kiss Lászlót kereste meg. A taggyűlésen Kiss László, a KISZ titkár volt egyik ajánlója. A hu­szonegy tagú lakatos brigád­ban ketten vannak most már párttagok. Az új párttag Csordás Sándor. Csupa fiata­lokból áll a brigád. Ebédel­nek éppen. Pártonkívüliek, tőlük kérdezem: — Olyan ember-e Csordás Sándor, aki tagkönyvet hord­hat? A lakatosokból nehezen fakad szó. Botos Lukács rá­szánja magát: Én októberben kerültem ide. Azelőtt Zetort javítottam, ezt a munkát én nem ismertem ami itt van. Sanyi odavett maga mellé, magyarázta. Pintér Balázs: Sanyi megbecsüli munkatár­sait. Egyenes, őszinte ember, hogy az egykor mezőgazda- sági jellegű Bulgária meny­nyit fejlődött a szocialista országok közösségében. Ma­napság a Bulgáriából Ma­gyarországra szállított áruk között tekintélyes helyen áll­nak a gépipari termékek, a hengerelt áruk, az elektro­mos és vegyipari cikkek. E két utóbbi iparág szinte tel­jesen új Bulgáriában; Ma Bulgária az egy főre eső elektromos energia, és a szí­nes fém előállításában a vi­lágranglista élén szerepeL Gazdasági együttműködés sünk kézzelfogható jele a kereskedelmen kívül két kö­zös magyar—bolgár vállalat, az Intranszmas és az Agro- mas létrehozása, továbbá a két népgazdaság közti szako­sítás és együttműködés fo­lyamatos kiépítése, a tudo­mányos és technikai infor­mációk kicserélése. A koor­dinálás bonyolult műveletét a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság végzi nagy körültekintéssel; A széles körű együttmű­ködéshez mindenkelőtt az biztosít szilárd alapot, hogy pártjaink és kormányaink teljes nézetazonosságot valla­nak a szocialista társadalom fejlődésének törvényszerűsé­geiről. és felhőtlen az egyet­értés nemcsak kétoldalú vi­szonylatban, hanem az ösz- szes nemzetközi kérdések megítélésében, a kommunis­ta és munkásmozgalom prob­lémáiban csakúgy, mint az európai vagy a világbéke és biztonság kérdéseiben. Ez az egyetértés a marxizmus— leninizmus elvi alapjaira épül. N épeink méltán tekinte­nek nagy várakozással a magyar és bolgár vezetők mostani találkozója elé. Bi­zonyos, hogy mind kétoldalú kapcsolataink, mind a szocia­lista országok közössége hasz­nát látja barátságunk, együtt­működésünk és kölcsönös se­gélynyújtási szándékaink is­mételt megerősítésének. Sallai András: Mikor ideke­rültem nem ismertem a raj­zot, Sanyi segített. Nánási István: A Sanyi tud dolgoz­ni. Akár túlóráról, társadal­mi munkáról van szó, en­nek nem számít. Otthon, családja körében faggatom a lakatost. Mi a véleménye, milyen ember le­gyen a kommunista? — Hát ne legyen nagyké­pű. Legyen szerény. Nyílt és őszinte. A munkatársai­nak segítsen. Már ne tessék haragudni, nem tudom én ezt úgy szavakkal elmondani. Csordás Sándor öt éve há­zasember. Három éves kis­fiúkat nevelik. Mióta össze­kerültek, vettek egy kis há­zat, be is rendezték. Mikor ifjabb Csordás Sándorról esik szó, mindjárt megered a lakatos szava. Meg mikor a nagy munkáról beszélünk, amit p gyöngyösi hőerőmű­nek csináltak. — Hajtottunk is. Csupa hajtós gyerek van a brigád­ban. Szőke fiatalember, huszon­kilenc éves. Most vette át tagkönyvét a gépjavító állo­más pártszervezetének leg­utóbb; taggyűlésén. — Nagy pártszervezet van itt. Kocsis Márton, a nagyerejű lemez­lakatos, j, párttitkár hatvan­kettediknek vezette be Csor­dás Sándort a nyilvántartó könyvbe. Erős, kis kommunista fiad-: seroe. Csordás Sándorral ia erősödtek. Börzék Lajos v A lakatost felvették a pártba

Next

/
Thumbnails
Contents