Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-05 / 153. szám
1969. július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy kocka az olajváros filmjéből (Foto: Gárdos) Olaj város a Duna partján Százhalombatta.- Omega: a kunhalmokon, a fővárostól negyven kilométerre levő falucska határában kezdték el 1962-ben Magyarország legnagyobb olajfinomítója, a Dunai Kőolajipari Vállalat (DKV) építését 1965-ben a fölhasznált energiahordozók 26,8 százaléka volt még csak szénhidrogén. 1970-re már 41 százalékra nő ez az arány. 1970-ben hatmillió tonna olajat dolgoznak majd fel hazánkban. Ennek felé, hárommillió tonnát a DKV berendezéseiben. Változatlan árakon számítva hárommil- liárd forintba kerül a beruházás, ebből az összegből eddig két és -félmilliárdot használtak föl. A DKV létesítésének egész koncepciója, s beruházási programja jó példája nemcsak a nemzetközi együttműködésnek, hanem az ésszerű, tehát hatékony koncentrációnak is. Néhány tény az előbbiek illusztrálására. A DKV alapdokumentációja, s fő berendezései a Szovjetunióból származnak, szerencsésen kiegészülve a már korábban említett országok legkorszerűbb termékeivel. A Barátság kőolajvezetéken eddig tízmillió tonna kőolaj érkezett a szovjet olaj mezőkről. A már kiépült és működő hárommillió tonnás kapacitást eleve úgy tervezték, hogy tovább bívíthető legyen. Így kerül sor a negyedik) ötéves ftervben a Százhalombatta II. elnevezésű terv megvalósítására. Eredménye: újabb hárommillió tonnás, összesen tehát hatmillió tonnás feldolgozó kapacitás, Közép-Európában a legnagyobb finomítók egyike! ■ A hatmillió tonna olajból egymillió hazai termelésű lesz, az algyői medence adja. csövön. Ugyancsak csövön érkezik a szükséges többlet, a Barátság I. mellé fölépül a Barátság II. vezeték. A DKV késztermékeinek jelentős része is csővezetéken jut el majd a fölhasználókhoz, a petrolkémiai üzemekhez. Csövön, mert ez a fajta szállítás a vasúti költségeknek csak egyhar- madába kerül. Valaki azt kérdezte: ha a hazai olajtermelés évi kétmillió tonnánál tovább aligTankötelezettség Hazánkban az 1961. évi III. törvény alapján minden hatodik életévét betöltő gyermek számára kötelező az iskolába járás. E kötelezettség annak a tanévnek a végéig tart. amely esztendőben a tanuló betölti tizenhatodik életévét. Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése ma már azt az alapműveltéget biztosítja, amelyre minden felnövekvő magyar fiatalnak, jogaival majdan önállóan élni tudó állampolgárnak szüksége van. Ennek ellenére Szolnok megyében egy-egy tanévben hozzávetőlegesen ötezer (!) fiatal nem szerzi meg tizenhat éves koráig az általános iskolában elsajátítandó alap- műveltséget. Így például az 1960/61-ben tanulmányaikat megkezdő elsőosztályosoknak csupán 78.6 százaléka fejezte be nyolc év múltával tanulmányait. Évente hétezer körül van azoknak a száma megyénkben, akik egy vagy két évvel lemaradva „túlkorosként” vesznek részt az általános iskolai oktatásban. Ez közismerten sok gondnak forrása, nehezíti egy-egy osztályban az oktatást és a nevelést. (Bizony, nem egyszer érett, csaknem vagy éppen felnőtt leányok járnak így együtt, egy tanulócsoportba serdülő leányokkal, gyerekekkel.) De a „túlkoros” tanulók hiányoznak az iskolából a legtöbbet, az igazolatlanul hiányzók túlnyomó többsége Is közülük kerül ki. Zömé- Jaen a túlkoros rétegből kerül ki tanévenként az a több mint hatszáz tanuló is, aki sok-sok mulasztása miatt a tanév végén már nem is osztályozható! A tanügyi szervek, az államigazgatás és iskoláink, pedagógusaink is küzdenek, sokszor erejüket is meghaladó utánajárást, fáradozást, többletmunkát vállalnak a hiányzások elleni küzdelemben, a tankötelezettségre vonatkozó törvény maradéktalan megvalósításában. — (Nagyivánon például csupán 5 nap az egy tanulóra jutó mulasztás aránya, Karcagon, a Kálvin úti iskolában is csupán 4.5 nap. Sikeresen küzdöttek tehát az indokolatlan mulasztások ellen.) De az iskola munkájának, munkája hatókörének természetes határai vannak. A társadalom formálásában az iskola lehetősége mégis1 csak korlátozottak. A tankötelezettsére vonatkozó törvény maradéktalan megvalósítása az egész társadalom ügye, minden tömegszervezet és szerv összefogásával tudjuk csak elérni, hogy azt a törvényt, amely a lakosság legszélesebb körének általános és alapműveltségét van hivatva biztosítani, mind teljesebben és mind sikeresebben megvalósítsuk. Az életben „anyagi valósággá” legyen e törvény szelleme. Segítsük iskoláinkat, nevelőinket az 1961. évi III-as törvény megvalósításában! Minden magyar fiatalt fegyverezzünk fel a tudásnak, az alapműveltségnek fegyverével. (Cs.) ha növelhető, minek kell nekünk ez a mammut-finomí- tó? Feleljünk a kérdésre látszólag össze nem függő tényekkel. A gyorsan népszerűvé lett olajfűtés a háztartásokban. Már ma évente 150 ezer olajkályhát adnak el. A vasút végrehajtja a dieselesitési programot. Egyre több a gép a mezőgazdaságban, rohamosan emelkedik a gépkocsik száma. Alapanyagbázis kell a műanyag és műszáliparunknak, mert eddig importra szorultunk: Importáltunk finomabb kenőolajokat, egy sor olyan terméket, melyeket a DKV egyre nagyobb mennyiségben állít elő... Talán elég is az indokokból. A százhalombattai óriás döntő szerepet játszik a hazai energiahordozó-szerkezet átalakításában éppúgy, mint a közlekedés s a háztartások korszerűsítésében. 1960-ban hazánkban 269 ezer tonna motorbenzint állítottak elő. 1967-ben. amikor már termelt a DKV AV f. sora, 480 ezer tonnát. A többi kőolajipari terméknél is mérhető a jelentős változás. így például fűtőolajból 1960-ban 988 ezer tonna, 1967-ben már 1801 ezer tonna volt a termelés, tüzelőolajból 33 ezer, illetve 116 ezer tonna. M. O. Sör után nyomozok A cím ne tévesszen meg senkit Nem, nem követett el a sör semmi rosszat, még egy kicsinyke szabálysértést sem és én sem akarom elvenni a bűnügyisünk kenyerét Az igazság mindössze annyi, hagy kíváncsi lettem, hogy állunk ilyenkor, kánikula kezdetén — csak el ne kiabáljam — sörügyben. Tudom, nem ez az első, sőt nem is az utolsó írás, mely kedvelt italunk meny- nyisége és minősége érdekében születik, mégis — a hőmérő higanyszálát nézve — talán nem érdemtelenül. Első utam a Magyar utcába, az Országos Söripari Vállalat helyi kirendeltségébe vezetett. Ismeretes, megyénkben négy kirendeltség működik: a jászberényi, kisújszállási, szolnoki és a tiszafüredi. Ezek közül a szolnoki a legnagyobb és itt dolgozik az ország legjobb sörfejtő brigádja is. Az udvaron indulásra kész teherautók. Ládák, hordók sorakoznak: Üvegcsörömpölés. Meleg van. Bent az irodában kellemes az idő. A falakat, a berendezést vizsgálatom. Valóságos söripari múzeum. Üvegek, címkék, hazai és külföldi reklámanyag mindenütt. Szemben egy pilseni, sörcímkés óra, balra nagyalakú színes plakát Ä kirendeltség vezetője, Farádi Kálmán fogad. Tizenhárom év óta dolgozik itt. de korábban is sörös volt már. Jövőre nyugdíjba készül, talán a fia lép helyébe. A szakma öröklődik. Az ellátás felől érdeklődöm. — Hova, menyit, mit? — Körzetünk Szolnok várost a szolnoki és a törökszentmiklósi járást foglalja magában, de gyakran szállítunk a Jászságba is. Hogy mennyit? Elegendőt. Magyar és külföldi sörből, legyen az palackozott, vagy hordós, az elmúlt hónapban tizenegy és félezeij hektoliter került ki. Tudjuk, a java, a meleg idő most következik, de mi számítottunk rá. Júliusban 600 _. hektoliter ráadást adunk. A fajták? A közismert hazaiakon túl számos importsör is forgalomba kerül, így a csapolt pilzeni, lengyel és német sörök, s egy újdonság Jugoszláviából, az apatini sörgyár szarvas- agancsos emblémájú fél literes palackozása: Emlékszem, kiskoromban mindig egy csokigyárba vágytam. Búcsúzóul tehát egy magánjellegű kérdés. — Szereti egy kirendeltségvezető a sört? — Sajnos nem, túlsók van a közelemben™ A söripar tehát csupa széppel, jóval biztatott. Nézzük, hogy néz ki mindez a piacon. Vásárlót, vagy legalábbis komoly érdeklődőt játszom. Járom az üzleteket, eszpresszókat. íme az eredmény: 1. sz. élelmiszerbolt: Kő- bányi világos, Rocky cellar, és a jugoszláv újdonság. 134. sz. csemege: Kőbányai világos, Rocky cellar. Szigligeti utcai csemege: Kőbányai világos, Kőbányai barna, Kinizsi. Rocky cellar és jugoszláv sör. Tiszavirág eszpresszó: Kinizsi. Ságvári körúti falatozó: Pilzeni csapolt, délutánra palackosat is ígértek. Híd-bisztró: jugoszláv sör. Strandvendéglő: Pilzeni csapolt. Tovább nem folytattam* az eredmény meggyőzött. A választék tehát bőséges és a mennyiséggel sincs baj. Olyan helyet nem találtam* ahol azzal fogadtak volna: „Sajnos kifogyott, s a jóég tudja, hogy mikor lesz.” A forgalom egyelőre közepes* de holnap, holnapután biztos nagy roham lesz. Szerencsére a vendéglátó állni fogja. A nyomozást ezennel befejezem. H. D. Lefokozták a légionista ezredest K. Horváth István sosem volt légionista, és nem járt Afrika őserdejében sem, annál többet viszont a börtönben. Az ezredesi rangot 6 adományozta saját magának, s a csillagokat a vállára te- továltatta: Harminckétéves. Életének egy negyedét börtönben töltötte. Országosan ismert, a bűnüldöző szerveknél nyilvántartott betörő. — Legutóbbi büntetéséből ez év májusában szabadult öt és fél évet ült mert 1963-ban Törökszentmiklóson betört a ruházati boltba és onnan több ezer forint értékű ruhaneműt lopott el. Ezért öt évet kapott, de a börtönből szökést kísérelt meg és így a büntetést „megfejelték:” még hat hónappal. Rántástól, tokostól Ez év májusában váratlanul toppant be berekfürdői rokonaihoz. Nem nagyon örültek neki, hiszen dolgozni nem szeretett Élősködött rokonain* Alig egy hónapig bírta azonban a szabad levegőt. Június 30-án Kisújszállásra utazott. Az éjszakai órákban, amikor mások ottA jászalsószentgyörgyi Vegyesipari Ktsz-ben 20 ezer iskolapadot készítenek az IF ÉRT részére. Képünkön az ülőkék festését végzik. hónukban aludtak, ő az esőben terepszemlére indult A piac és a tűrkevei út között lévő épülettömbben több üzlet van. Ezt a területet találta Iegalkamasabbnak Ismerős volt az épülettömb udvarán, hiszen 1960-ban megkísérelte az egyik üzlet feltörését. Nem sikerült de „kézjegyét” otthagyta, és későbbi bűncselekményeinek mérlegelésekor azt is figyelembe vették. Elmúlt már éjfél, amikor átugrott a kerítésen. Ügy mint annak idején. De míg 1960-ban a jobboldali üzletek egyikébe akart betömi, ezúttal balra az üveg és porcelánbolt felé fordult. Lakatos szakmája lévén — bár szakmájában a gyakorlatot inkább a betörések alkalmával szerezte — könnyűszerrel feszítette az ablakot rá- mástól, tokostól együtt. Gyerekjáték volt ezután áttörni az egy tégla vastagságú falat. Amikor pedig már belül volt, gyakorlott betörő lévén jó szimattal találta meg az értékesebb tárgyakat. Számo- latlanul rakta zsebébe az órákat. A zsákmánnyal szinte futólépésben sietett ki a vasútállomásra és a legközelebbi vonattal a fővárosba utazott... A nyontoxó nem tévedett A bolt dolgozói falfehéren várták július 1-én reggel a rendőrséget. Mutatták, mit csinált az éjszakai látogató. Az utcára jókora tömeg gyűlt össze, s kíváncsian várták, az üzletből érkező híreket. Egyesek már tudnivél- ték a tettest, mások viszont kételkedtek abban, hogy kéz- rekerül. A rendőrség azonnal a betörés módját vizsgálta meg. Aztán számbavették, hogy az utóbbi időben kik követtek el hasonló módon betöréseket. A gyanúsítottak között szerepel K. Horváth István is. Tudták, hogy alig egy hónapja szabadult, hogy a környéken tartózkodott az utóbbi napokban. Ellene is kiadták hát az országos körözést. A nyomozók nem tévedtek. Kisújszálláson az üveg és porcelán boltban még meg sem állapították, hány óra hiányzik, amikor Budapestről jelentették: K. Horváth Istvánt 52 órával a zsebében elfogták. Kellemetlen találkozás ... A Nyugati pályaudvaron a csarnok második vágányára érkezett meg a debreceni személyvonat. K. Horváth István elvegyülve a tömegben szállt le a vonatról. Feltűnés nélkül igyekezett elhagyni a pályaudvart. Már-már csaknem sikerült, amikor szembetalálta magát egy rendőrrel. Mivel a rendőr nagyon nézte és nem akart kitérni útjából, megkérdezte-, tőle: — óhajt valamit? A rendőrnek számára kellemetlen óhaja volt. Az őrsre hívta meg egy kis beszélgetésre. Ott aztán minden kiderült. Előkerültek az órák, a zsebkések, a manikűrkészletek. Több mint 20 ezer forint értékű volt a zsákmány. — Igen, Kisújszállásról valók — adta meg magát sorsának ... — Azt is én csináltam — mondta később az újabb kérdésre. Az „azt” ezúttal a tatabányai állami áruházi betörést jelentette. Korábban tett ott látogatást, s addig nem fogták el. Meglehet, hogy még más bűncselekmény is terheli priusszát. Egyelőre azonban újabbakat nem követ el. — Alig nyílt ki előtte a börtön ajtaja, máris becsukódott mögötte. A légionista ezredest „lefokozták!’. Néhány évig egy veszélyes betörővel kevesebb zavarja a becsületes emberek nyugalmát. — mj —
