Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-04 / 152. szám

1969. Július 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 EVAVAL A DÓM TÉREN Szegeden találkoztunk Thirring Violával, az idei szabadtéri játékok keretében ismét műsoron szereplő Tra­gédia új Évájával Két hét, s megszólalnak Szegeden a harsonák: „Sze­ged híres város!’’ — vissz­hangzik a dallam majd az egyetemi épületek között, augusztus 10-ón pedig szín­re kerül a nagy szabadtéri színpadon Vámos László rendezésében, — de Vámos korábbi rendezésétől ezúttal eltérő felfogásban — Az ember tragédiája. — Adám — Sánkovits Imre. Lucifer — Nagy Attila, Éva pedig a komáromi területi magyar színház művésze. — Vannak szerepek, ame­lyeket eljátszani nem csupán reménység, vágy, hogy egy­szer talán eljátszhat juk, s nem is egyszerűen beteljesü­lés. öröm, ha a választás az emberre esik... Van olyan szerep, úgy érzem, ami vala­mi ,^zent” tiszteletet, alá­zatot követel... Madách Im­re Évája is ilyen... — Volt már ilyen „szent tiszteletet parancsoló” sze­reppel találkozása? — Júlia... Shakespeare Jú­liája... az idén. Szlovákiá­ban... S most Júlia után Évát is eljátszani._ Hálás vagyok a sorsnak— — Talán nem lesz „forma- bontás”, ha megkérdezem, s nem a „záró kérdések” kö­zött szerepé; ősszel haza­tér-e Szlovákiába, a szegedi szereplése után? — Férjhez mentem, Buda­pesten élünk, s azt hiszem ez érthető, Magyarországon maradok— — Azt hallottam, hogy a Thália Színházban. ^-r Nem, nem! — tiltako­zik, s megfogja a tollat — Dehogyis! Hiszen a férjem­mel nem lehetek egy színház­ban. Ezt ő sem engedné.„ — Hol folyik a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság­ban magyar színésziképaés? — Pozsonyban. Ott van színművészeti főiskola. A prózai tagozaton heti 2—3 óráiban fakultatív tantárgy­ként magyar színpadi beszé­det is tanulhat a főiskolai növendék. Űjabban az a szo­kás alakult ki, hogy az első két év után a budapesti szín- művészeti főiskolán folytat­ják a fiatalok tanulmányai­kat. „ Egy hallgató már így végzett, egy pedig most vé- gez... Ez új. s úgy tűnik, olyan lehetőség, ami végleges megoldást jelent — Hol játszanak a komá­romiajk? — Egész Szlovákiában fő­formán mindenütt. Az év nagy részében Kassán. Rozs­nyón, s egész Kelet-Szlová- kiában. Székhelyünktől oly­kor hétszáz kilométer távol­ságban... Együttesünk har­minchét-harminchat tagú..., s nagyon népszerű. Szeretik színházunkat a nézők. Jele­netek közben csattan fel nap mint nap a nyílt színi taps, nemegyszer virágcsokrok re­pülnek a színpadra előadás közben... Hogy mit játszunk? Az utóbbi másfél évben ját­szottuk Móricz Zsigmond Űri muri-ját. a Kismadár-t, Háy Gyula Isten, császár, paraszt-ját. Shakespeare Ró­meó és Júliáját már emlí­tettem... A mai szerzők kö­zül Görgey Gábor műveit... — És most Az ember tra­gédiája, Szegeden... Ismét tiltakozik, nem is tudom befejezni, megállítja szavam: — Nem, ez most valami más! Hatalmas színpad, nagy technikai arzenál.... egészen más feltételek és körülmé­nyek... Egy táncdalénekes egyetlen táncdal eléneklésé- vel az egész országban, eset­leg még szomszédos orszá­gokban is ismertté lehet, ahogy mondják: „befuthat”. 'A színművésznek évekig kell válójában felkészülnie, s el­jutnia oda, hogy EGY SZE­REPET, — amely szerepet m 9 „Éva: Minő csodálatos Összhang ez, E sokszerű szó és egy értelem!” eljátszani egy életre szőlő él­mény. a pálya egy állomása, — eljátsszon. Más ezen « pályán a fejlődés rjtmusa és mások a feladatok is... Ügy érzem, a színész nem attól a pillanattól kezdve készül egy ilyen szerepre, amikor öt választják e szerep eljátszá­sára. s megkapta feladatát... Egész útja. művészi pályája szüntelen felkészülés, gyűj­tés, építkezés... Ez évek munkája... A színművész ezt tudja és vállalja... Ez a mű­vész szabadsága hivatása. — Volt olyan hír váro­sunkban, hogy Szolnokra szerződik... Vagy vendégsze­replésre jön... Ismét egyetlen mozdulat­tal jelzi, nem időszerű erről beszélni. — Azt hiszem félreértésen alapult a hír... Nem szerző­dőm Szolnokra... A vendég- szereplés pedig...? Most a Tragédia előtt lehet-e más terve valakinek, mint a ké­szülődés. Hiszen két hét, s felharsannak a fanfárok: „Szeged híres város...!” Császtval István EGYEDÜL? *... önöket házastársaknak nyilvánítom.’'’ Szűkebb ha­zánkban tava ly négyezerhet­venhét alkalommal hang­zott el a boldogító igen... „...a Bíróság a házasságot felbontja.” Css’knem hétszáz alkalommal történt így ugyanebben az: évben. Pe­dig a válások szempontjá­ból az elmúlt év a szolídab- bak közé számút. 1967-ben hétszázhuszonegy házasságot érvénytelenítettek; az előtte való évben hétszázötöt, míg 1964-ben „csak” ötszázhat­vannyolc házasságot bontot­tak fel Szolnok megyében. Ekkor minden ezer lakosra 8,4 házasságkötés és 1,3 vá­lás jutott. Ez az arány azóta lényegesen romlott. Érdemes megjegyezni, hogy a vizsgált időszakban a veszprémiek voltak a leghűségesebb há­zastársak, náluk mindössze 0,7 válás jutott ezer lakosra. A szellemi munkát végzők válási aránya a legmaga­sabb. Az 1966-ban felbontott (országos adat) húszezer kö­rüli házasságból több mint ötezer volt feleség dolgozott értelmiségi munkakörben. A statisztikai adatokból meg­állapítható, hogy a falun kö­tött paraszti házasságok ese­tében a legkevesebb a válás. De így is, — hol vagyunk már a századfordulótól, ami­kor ezer lakosra mindössze 0,1 válás jutott. .Freudnak van igaza' Harmincnégy éves, kétszer elvált diplomás, felelős munkakörben dolgozik. Igen' csinos asszony. — Soha többé nem me­gyek férjhez. Abból nekem elég volt. Nem hibáztatom egyik férjemet sem — jó­ban is vagyok velük — ma­gamat sem kárhoztatom. Rá­jöttem: az egyén viselkedési normája a házasságon belül csak következmény. Freud- nak van igaza. — Éspedig? — Ez túlságosan személyes jellegű. Tudja azt maga. Amíg a szexuális vonzás erős, nincs baj, de azután! Aprócska ügyek válnak ele- fántnyivá. Ezek elvégzik a többit: a maradék kis kap­csolat először csak devalvá­lódik, majd a vonzás telje­sen megszűnik, a súrlódások egvre inkább szakadt felüle­tekké válnak. A mai, té­pett idegrendszerű ember már képtelen a szimbiózisra. — Az ember társas lény... — Hogy függ össze a kettő? — S a gyerek? — Nincs szükségem eltar­tóra. hogy a fiamat felnevel­jem. Nem függök! Nem az „uram” határozza meg, hogy fel bírom-e nevelni a gyere­kemet. Keresek, felnevelem. Van a fiamnak egv tanár bá­csija. Az eszményképe. In­kább egy vérségileg idegen, de emberségében tökéletes valakit vegyen példaképül a gyerek, mint a kókler apját. Csak azért, mert... ennek már nincs szerepe. Nem kell misztifikálni. Szóval a kér­dése így szól: férjhez me­gyek-e mégegyszer? Nem. Legalábbis addig nem, amíg az individumom ennyire, — hogyismondjam... erős. így talán pontosabb. Az uram... A férfi sokáig úgy viszo­nyult a nőhöz, mint a tulaj­donához, akit szabadon meg­ölhetett A vallás, az er­kölcs, a jog szentesítette a ^tulajdont”. Az egyház tá­mogatta a férfi uralmát a családban, éppúgy, mint a vagyonosok hatalmát a tár­sadalomban. Az évszázadok sokasága, múlt. amíg valamicske jogok­hoz juthatott a nő. A ki­szolgáltatottságnak és az emberibb sorsra való törek­vés érzéséneik óriási irodal­mi vetülete vám Nyúljunk vissza Ibsenhez. Korának leg­égetőbb problémáját a nő­kérdést írta meg 1879 nya­rán. Nóra közli a férjével, hogy elhagyja; ..Helmer: ...nincsenek kö­telességeid a férjeddel, a gyerekeiddel szemben? Nóra: Más, ugyanilyen szent kötelességeim is van­nak. Helmer: Legelsősorban is feleség s anya vagy. Nóra: Nem hiszem többé. Azt hiszem, hogy legelsősor­ban ember. vagyok, éppen- úgy, mint te...” Nóra örök. Együtt ül az újságíróval a parányi presz- szóasztalkánál. Huszonhat éves, ötéves kislánya van. Nagypénzű, vidéki vezető­állású értelmiségi felesége volt. Volt... — Hat évig éltünk együtt. Akkoriban került a faluba. Hamar nagy háztartást kezdtünk vezetni. Vendégség, vendégség. Főztem, mosogat­tam. Ebből álltam. Mindig mondta: tegyél ki magadért, fontos emberek jönnek. Jöt­tek is esőstől. Amikor csend volt a háznál, ő ment En­gem nem vitt . Ilyen a be­osztásom, mindig ezt mond­ta. „Adminisztrálni kell az embernek magát” Mostam, vasaltam. Aztán amikor gim­náziumot csináltak a falu­ban, mondtam, hogy elvég­zem valahogy. Letorkolt: nem járathatsz le, mindenki megtudja, nincs iskolád— A többi asszonynak sincs érettségije, mégis megélnek, mutatnak. Ment minden to­vább, majd jött a kislányom. Három évig még moziban sem voltam. O meg mindig eljárt, vagy hozta a főnökeit; A kulija voltam. Egyszer, sosem felejtem el, a kislá­nyom kiszökött az udvarból. Az utcáról hoztam vissza. Bementem a konyhára, a mosatlanok közé. Akár hi­szi, akár nem. akkor vágó­dott belém: én innen el­megyek. Addig sosem gon­doltam erre. Otthagytam mindent, a három szo­bát, a kocsit, a gépesítést, mindent. Albérletben lakunk egy rokonnál. Először raktá­ri kisegítő voltam, két év után gyors- és gépírónő, most meg már önálló előadó. Érettségiztem, tanulok, nem aláz meg senki. — Mondta, hogy hívta vissza a volt férje. — Igen, de nem megyek. Nem változna meg soha. Min­dene a karrier. Nem mon­dom, legyenek a férfinek am­bíciói, de az én életem is egy élet. — Férjhez megy? Később... — Igen; Kettesben köny- nyebb, szebb, jobb. De csak akkor, ha én is számítok. Helyünk a „ranglistán' A társadalmi munkáért... Tegnap délután a szolnoki városi tanács nagytermében azokat köszöntötte Csorna Kálmán, a városi tanács vb elnöke, akik a tavaly dolgo­zó csaknem tízezer társadal­mi munkás közül a legtöb­bet tették városunk fejlődé­séért, szépítéséért. Szólt a vb elnök arról is, hogy a ta­nácsnak és a lakosságnak is része van a város gyors ütemű fejlődésében, amely­nek eredményeként Szolnok a középnagyságú városok so­rába emelkedett Tavaly a Tisza-íiget fej­lesztésében, a vízhálózat épí­tésében és egyéb feladatok elvégzésében önként vállal­tak munkát városunk lakói közül csaknem tízezren, kö­zöttük a népfront a KISZ, a Vöröskereszt és egyéb szer­vek aktivistái is. A szocialis­ta brigádok tagjai, az üze­mek, vállalatok kollektívái sokat segítettek. A fűtőházi dolgozók érdeme, a Tisza-li- geti úttörővasút kis kocsijai­nak elkészítése. A jármű­javító dolgozói többek kö­zött a villanyoszlopokra sze­relhető zászlótartókat készí­tették el társadalmi munká­ban. A tervezett össz társa­dalmi munka értéke két­millió forint volt, s ennél többet, kétmillió 137 ezer fo­rint értékű munkát végeztek az önkéntes segítők; A társadalmi munkások legjobbjainak elismerő sza­vak kíséretében adta át Csorna Kálmán, a megyei ta­nács által adományozott „Társadalmi Munkáért” ki­tüntető jelvény arany foko­zatát, melyet tízen kaptak meg. A városi tanács által adományozott kitüntetést, a jelvény ezüst fokozatát hu­szonnégyen, bronz fokozatát húszán, és az elismerő okle­velet szintén huszonnégyen vették át Tizenegy szervnek — köztük a fűtőháznak, a járműjavító Debreceni Sán­dor brigádjának — a kitün­tető plakett arany-, ezüst­ös bronz fokozatát adta át a vb elnök. Valamennyi ki- tütetett megkapta Szolnok város címerét, illetve a szer­vek az emlékplakettet. PAPÍRIPARI VALLALAT SZOLNOKI PAPÍRGYÁRA a beinduló új papirfeldolgozó üzemébe 3 bő­napos betanulási idővel, női dolgozókat alkalmaz Házastársak részére az azonos, vagy eltérő mű­szakban való foglalkoztatást biztosítjuk. — Szolnokiak és érettségivel rendelkezők előny­ben. Jelentkezés: Szolnoki Papírgyár Szolnok, Vöröshad­sereg u. 8—12. szám. Hazánk világviszonylatban a nagyobb válási arányszá­mú országok közé tartozik. Az USA-t és Romániát köve­tően a harmadik hely a mi­énk. 1938-hoz viszonyítva a válások száma megháromszo­rozódott. De a statisztikai adatok azt is mutatják, hogy az újabb házasulandók ará­nya is emelkedik. Ügy tű­nik, hogy az emberek nem a házasságtól menekülnek, hanem attól a házasságtól, amiben élnek. Sokatmondó tény a váló­ok. Az első világháborút megelőző időben a kimon­dott válások háromnegyed részénél a hűtlen elhagyás volt a törvényes válóok, míg ötven évvel később ez már alig több 10 százaléknál! A nők megváltozott társadalmi helyzetéből következően a bontóperek felét a feleség indítja, — s bíróságaink ta­pasztalatai alapján kiderül, hogy az esetek kétharmad részében elsősorban a férj tehet a házasság feldúlásáról. A felszabadulás előtt el­vált asszonynak lenni szinte egyenlő volt a kéteshírűség- gel. Falun egyenesen meg­bélyegzést jelentett. Ma már nem így van. De... A másodállás... Huszonkilenc éves elvált asszony, betanított munkás, két kislánya van. A volt férje, ahogy mondja, alko­holista. — Ahogy okosodtak a gye­rekek, úgy láttam meg, enél- kül az apa nélkül jobb lesz nekik. Mit láttak otthon? Cí- vódást. marakodást. Gajdolt. ütött. Miért kell ez nekem? Ezért váltam el. De így is borzasztó. Tudja, mit képzel a magamfajtájáról sok em­ber? Hogy a lábuk kapcája vagyok, hogy csak pisszente- ni kell, már megyek is ve­lük. Mert azt hiszik, ha már nincs emberem, akkor min­denkivel... Azt mondja a múltkor a művezető; te már biztos ki vagy koplalva, el­jöhetnél hozzám másodállás­ba. Az olajosrongyot vágtam a képibe. Azóta őrről, semmi sem jó! Nagyon kellene a gyerekek mellé jó apa. Nem lehet apa nélkül nevelni. Rombol az alkohol A válások gyakorisága a 20—40 éves nőknél férfiak­nál a legnagyobb, de az el­múlt évben harminchét, hat­van évesnél idősebb férfi, és hetvenegy, ötvenévnél idő­sebb nő vált el a megyében. Az iszákosság — napjaink­ban a leginkább előforduló válóok — miatti válások szá­ma inkább az Idősebb fér­fiaknál gyakoribb. A félté­kenykedés miatti válások száma is az ötven év körüli nők és a hatvan év körüli férfiak körében a legáltalá­nosabb. Az ugyanazon sze­méllyel újra megkötött há­zasságok is ezeknél a gene­rációknál a legsűrűbbek. Révbej ütni... A riport szűkreszabott summázásaként: a megkér­dezett elvált asszonyok közül mindössze egy mondta hatá­rozottan, hogy nem akar „soha” férjhezmenni. S az a tény, hogy az elvált asz- szonyok általában újra férj- hezmennek. azt Wzonyítla. hogy a férfiak is a családot látják az emberi együtt«5’“«! alapvető formájának. Tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents