Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

1969. július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hová megy nővérke ? A rendőrtiszt naplójából L — Selem és Loloj Mindenki a Holdra néz Aktuális kisfilm a maxik műsorán Azon a hűvös őszi regge­len gyanús külsejű alakok gyülekeztek a megyei bíróság s a megyei börtön épülete körük Férfiak, idősek, fia­talok szemükre húzott ka­lapokkal, csizmában, vagy mezítláb. Tarkaszoknyás asz- szonyok, fejkendőkben, ron­gyos szoknyákban, karjukon síró porontyokkal. Barna bő­rük megfeszült, sötét sze­mükben a gyűlölet, s a vára­kozás izgalma égett. A teremben alig fértek el. Amikor a vádlottakat felkí­sérték a börtönből sikolto­zás, ordítás, káromkodás ke­veredett, hosszú idő telt el addig, amíg elcsendesült a viharos hangzavar. És amikor a bíró felolvasta az ítéletet már a rendőrségnek kellett rendet teremteni a tárgyaló­teremben. A fiatal és tehet­Miért kelt ezen a vasár­nap reggelen olyan korán Gyóni Istvánná? Maga sem tudja. Tény, hogy alig vir­radt, már oda ért özvegy Garainé házához, pedig a ta­nyájuktól jó 10 kilométerre van a város. Leszállt a ke­rékpárjáról, leemelte a kor­mány mellől a tejjel teli kan­nát. Nekitámasztotta a bicik­lit a kerítésnek és bezörge­tett a kapun. Várt, s közben eszébe jutott: biztosan örül­ni fog a tejnek az öregasz- szony. Nem hozott neki már hat hete, mivel a Pirosnak borja lett Most újra beko­poghat hozzá úgy, mint szok­ta, hetenként kétszer a friss fejéssel. Am a kapu ezen a reggelen nem nyílt ki. Újra zörgetett, várt, aztán már ököllel verte a kerítést, s ma­gában morgolódott is egy ki­csit: „Ügy látszik elaludt Margit néni, én meg itt po­tyára zörgetek...” Aztán, hogy nem tudott bejutni a házba, a szomszédba kopog­tatott be: — Tatár néni engedjen már át Margit nénihez a ker­A megyei rendőrfőkapi­tányság bűnüldözési osztá­lyának munkatársai rövid idő alatt odaértek a Fóti utcai kis házhoz. Üt közben a mindig vidám Pacsai száza­dos, egy kicsit ugratta az or­vost: séges bírót — akit szakmai körökben mindenki úgy em­leget, mint lelkiismeretes em­bert. aki a kötelességét tel­jes erkölcsi felelősségérzettel, komolysággal, talán túlzottan is minden részletre kiterjedő gonddal teljesíti — a rend­őröknek kellett megvédel­mezni a túlzottan is érzel­meket nyilvánító cigányoktól. Az asszonyok a hajukat tép­ték, ruhájukat szaggatták, úgy sikoltoztak: — Megöleti a piszok eze­ket a szegény gyerekeket. A férfiak bicskájuk után tapogattak: • — A devla szorongassa meg a nyakát ennek a sz... gádzsónak... belit kell on­tani a piszoknak... még a Lo­loj t meg a Selmet ítéli ha­lálra, ezeket az ártatlan fiúkat... ten át, mert nem nyit ajtót. Biztosan elaludt. — Vagy beteg, csak nincs valami baj a szívével? — ijedt meg Tatámé. Évek óta jóbarátságban volt az öz­veggyel; részint a szomszéd­ság, részint a közös özvegyi sors hozta össze őket. A két asszony mindig együtt járt a temetőbe az uruk sírjához. Esténként együtt idézgették a fiatalságukat, együtt tár­gyalták a piaci híreket, s ha az egyikük diós buktát sü­tött, hát azonnal átszaladt egy tál kóstolóval a barátnő­höz. Az idős Tatámé meg a tejesasszony együtt lépkedett át a kiskerten özvegy Garai­né háza udvarára. A torná­con csodálkozva álltak meg: „Nyitva a kamra ablaka, az üveg kitörve, a ráma kife­szegetve... hát az a két lábos meg az a tányér mit keres a földön?...” Tatámé bezörgetett az aj­tón: „Nyisd ki Margitkám... hallod Margit! Mi van veled! Felelj már!” S hogy nem kaptak választ, Tatámé nagy bátran bemá­szott az ablakon. — Na doki, már hallottam, panasszal akart élni a fő­nöknél, amiért nem prezen­táltunk magának még ezen a héten egy jóképű hullát... Almási alezredes rászólt a fiatal századosra: — Azt hiszem, most nincs helyén a tréfa. A kocsiban csend lett. Al­mási alezredes ismét belefe­ledkezett gondolataiba: ki öl­te meg az öregasszonyt?. És valóban gyilkosság történj-e? Találnak-e valami használ­ható nyomot a helyszínen? Mit vihetett el a gyilkos? Vagy a gyilkosok? Miért ölt, vagy öltek? A Fóti utca 62. szám alatt már sokan várták a nyomo­zók érkezését, összecsődült az utca népe, s azt a szegény rendőrszakaszvezetőt, aki a bejárati ajtót vigyázta, va­lósággal megostromolták a kérdésekkel. Amikor a bűn­üldözési osztály munkatár­sai megérkeztek, a rendőr vigyázba merevedett: — Alezredes elvtárs! Né­meth István szákaszvezető jelentem... — Jó, rendben van — le­gyintett kissé türelmetlenül Almási. — A helyszínt biz­tosították? — Jelentem igen, senki nem mehetett be. — Itt vannak, akik felfe­dezték a halottat? Két asszony nyomakodott előre: — Itt vagyunk kérem... mi vagyunk azok. — Szóval maguk fedezték fel a halottat? Bent jártak a házban? — kérdezte az al­ezredes, s közben dühös volt gondolván, bizonyára összé- mászkált mindent a két asz- szony nagy jóakaratukban megsemmisítettek néhány használható nyomot. — Én másztam be az ab­lakon mert, hogy az ajtó zárva van... — mondta ijedten az öregebbik. — De csak a konyhaajtóig mentem, mert megláttam... Uram Jé­zus, borzasztó volt kérem — s már sírt is mint a zápor- eső. — Na jól van, nyugodjon meg — mondta az alezredes, majd Pacsai századoshoz for­dult: — Hozassanak egy la­katost, ki kell nyitni a la­kást. Ami azt illeti Gondos Sán­dor lakatos jól ismeri a szak­mája minden fortélyát. Két- három mozdulattal már nyi­totta is a ház ajtaját. Elsőnek Almási lépett be a konyhába, aztán a többi nyo­mozó. Pacsai százados aka­ratlanul fütyentett egyet: — No. itt aztán alapos munkát végeztek... (Folytatjuk) Szánthó István Öröm, hógy Jókai Anna novellás kötetéről írva nem lehet a sablonos, sokszor már- gyanús kicsengésű „fiatal író” megjelölést elpuffanta- ni. Az írónő, életkorát te­kintve fiatal ugyan, de már az első kötetével, a „4447” című regényével bebizonyí­totta, hogy nem vállveregető, elnéző mosolygást kiváltó, botladozó ún. fiatal író, akit, vagy akiket bizony sokszor ma­gasan vélt pulpitusról atyaian lehet bíztatni, „hogyha meg­találja formanyelvét stb.” ígéretes pálya előtt áll. Saj­nos van ilyesmire példa ... A Kötél nélkül című gyűj­temény — az írónő második kötete — egyéni hangú, sen­kire sem hasonlítható nyel­vezetű, kikristályosodott mondanivalójú, izgalmas ol­vasmány. Mai emberekről ír a közölt kilenc novellában is. Lényeglátóan kritikus, ke­gyetlenül őszinte, sehoj sem vegyül könnycsepp a tintájá­ba, de mindig bevallja, hegy kikkel érez együtt. Gondola­tait keresetlen modernség­gel közli. Szeretem az újat, a valóban korszerűt. De nem hiszek a levegőből lefelé nö­vő, gyökérnélküli fákban. Tisztelem a formát, de még- jobban a belső tartást, ame­lyik leveti magáról * rá- fröccsentett, divatos műanya­got. Érdekel a sorsunk. A Szolnok megye filmszínhá­zai e napokban játsszák a Kollányj Ágoston rendezésé­ben készült „Mindenki a Holdra néz” című tudomá­nyos filmet. A film bemutat­ja 12 év űrkutatásának leg­kiemelkedőbb mozzanatait, összefoglalva a szovjet és az amerikai űrhajózás tudomá­nyos szempontból leglé­nyegesebb űrkisérleteit, ame­lyek közvetve vagy közvetle­nül hozzájárultak ahhoz, hogy az emberiség többezer éves nagyszerű és merész ál­ma, a Holdra való utazás gyakorlatilag is megvalósult. S hogy idáig eljussunk, elég volt az első szputnyik 1957. október 4-én való fellövése óta, mindössze 12 év. Erről a 12 évről láthatunk érdekes és izgalmas felvételeket Kol- lányj Ágoston aktuális film­jében; A rendező szándéka az volt, hogy „ rendelkezé­sére álló képanyag segítsé­gével, olyan vizuális élmé­nyeket idézzen elő a nézők­ben az űrkutatásról, amelyek­re mindeddig nem került sor. Egyrészt mert a látott fel­vételek minősége többnyire maszatos, elmosódott volt, másrészt azok is csak éppen, hogy valamit mutattak az űr- eseményekből. Most lehetővé vált a szovjet és az ameri­kai dokumentumok bemuta­tása. „A szovjet űrkutatás 10 éve” c. szovjet filmből több olyan szenzációs felvé­telt kap a közönség, melyet eddig nem láthatott. Ezek közül is talán a legmegraga- dóbb az első szputnyik, va­lamint az első űrhajós, Ga­garin fellövésének bemutatá­sa. A szovjet és amerikai űr­rakéták felvételeket készítet­tek a Földről, a Holdról. — Kollányi Ágoston ezek közül a legszebbeket, a legérdeke­sebbeket igyekezett össze­gyűjteni filmjében. Ugyan­akkor, amikor képileg mu­tatja a tudomány nagy űr- eseményeit, szóban is infor­málja a közönséget, arról, hogy a Hold-utazásnak és űrkisérleteknek mi a jelen­tősége. Bertalan István saját sorsom és mindany- nyiunké. Érdekelnek az élet törvényei, mert érzem súlyú­kat — és a felelősséget is is­merem, élni és cselekedni bennük. Elbeszéléseim hősei nem találják a teljes har­móniát. De keresik az utat, nagy fejszecsapásokkal. Ér­zem, a csapások néha ke­gyetlenek. Mentségül és ajánlásul: nekem is fáj.” Az írói arc poétika igazá­nak bizonyítása ez a kötet. Az Elfekvő című elbeszélés­ből érezzük, hogy az írót is fojtja a halálos betegek kór. termének levegője, a szomorú értelmetlenség, s az olvasók együtt szenvedünk a bete­gekkel. Az Általános foglal­koztató nagyon kemény, be­csületes kritika a társadalom egyes perifériáira: a felszín díszes iroda, reprezentatív bútorokkal, még reprezenta­tívabb talpnyalással, majd 15 görcsös lépcső lefelé a pin­cébe, ahol embertelen kö­rülmények között dolgoz­nak ... Ajánljuk a kötetet olva­sásra, nemcsak azért, mert nem okoz csalódást, hanem azért is, mert a ,.4447” című regényének színpadi változa­tát a Szigligeti Színház a most következő szezonban mutatja be, Fejünk fölül a tetőt címmel. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969.) *-i ti —» Az ápolónőhiány égető, országos gond. Aho­gyan egyik neves professzo­runk mondta, e szempontból az egészségügy a heveny ka­tasztrófa állapotában van. A középfokú képzettségű egész­ségügyiek száma a felszaba­dulás óta megháromszorozó­dott ugyan. — jelenleg meg­közelíti a 62 ezret. ebből ápolónő, gyermek ápolónő és körzeti nővér majdnem 25 ezer. — de mindez közel sem elegendő. A népgazdaság anyagi nehézségei és szemlé­leti okok miatt nem tudott az ápolónő-ellátottság lépést tartani a fejlődéssel. Udovec Miklósné a Szol­nok megyei Egészségügyi Szakiskola igazgatója az őszi beiskolázási gondokról be­szélve szintén azt bizonvítot- ta. hogy sürgős és gyökeres változások nélkül maholnap nem lesz jelentkező az ápoló­női pályára. Általános ápoló­nőire eddig még minden év­ben a felvehető létszámnak a duplája küldte el jelentke­zési lapját Szolnokra. A mai napig mindössze huszonha- tan kérték felvételüket a szakiskolába. Elképzelhető, hogy többen már nem is pá­lyáznak erre a szakra tehát a negyvenes osztálylétszám ebben az évijén a felénél alig lesz valamivel több. Eddig még valamelyes vá­logatást megengedhetett ma­gának az iskola, az idén már erre sincs lehetőség. Min­denkit fel kell venni, pedig az ápolónő jelöltek nem büszkélkedhetnek valami ki­tűnő tanulmányi eredmény­nyel. Általában 2.8—3.6 kö­zötti átlaggal végezték az általános iskolát. Valamivel jobb a jelentkezési arány a gyermekápolónői szakon, ahol a tavalyi százhatvanhattal szemben az idén negyven­ötén kérik felvételüket. (Szin­tén negyvenet kell beisko­lázni.) Legjobb a helyzet a gyermekgondozónőknél, bár a két évvel ezelőtti négyszáz helyett itt is nagyot csök­kent. nyolcvankettőre apadt a jelentkezési ívek száma. Ékesen bizonyítja, milyen kevés a fiatal ápolónő, hogy az idén Szolnokon képesítő­zött minden egészségűéi kö­zépkáder öt felajánlott állás közül válogathatott Ez is hozzájárult ahhoz. hogy egészségügyi intézményekben ápoló személyzet hiánva mi­att osztályok állnak üresen. . Az okok nagy része, me­lyek ezt a helyzetet terem­tették. nem ismeretlenek. Kezdjük a legfontosabbnál, az egészségügyi dolgozók bé­rezésénél. Sajnos, ennél a problémánál nem csupán a középkáderek — s főként az ápolónők — méltánytalanul alacsony 1300—1500 forintos béréről van csak szó. Ha eh­hez hozzávesszük azt. hogy az ápolónőnek ezért három műszakban és vasárnap is helyt kell állni a betegágyak­nál. mindjárt megértjük, mi­lyen nehéz az iskolapadok­ba csábítani az utánpótlást Az sem teszi túlságosan von­zóvá a pályát, hogy ehhez a kevés anyagi elismeréshez még kevesebb erkölcsi elis­merés és megbecsülés járul. Sajnos még egyes orvosok sem becsülik meg a mellé­jük beosztott ápolónőket, pe­dig tevékenységük, gyógyító munkájuknak hatékonysága nagyban függ a kisegítő, be­tegápoló személyzet munká­jától. Nem csökkenti az után­pótlás gondjait az sem. hogy a legtöbb helyen a nővér­szállók megteltek és a ma­gas albérleti árakat nem tud­ják vállalni az ápolőnpk. Beszélni kell a kórházi osztá­lyokon uralkodó rossz mun­kakörülményekről is. Az egészségügyi szakiskolában két év alatt a fiatal ápoló­nőkkel úgy-ahogy megszeret­tetik a hivatásukat, s amikor kikerülnek onnan, megeről­tető munkatempó fogadja őket. legtöbbször két személy munkáját kell elvégezniük. Természetesen ahol kapkod­ni. rohanni kell. nem lehet jó munkát végezni. tehát még a munkában sem lelik örömüket előbb-utóbb bele­fáradnak. elkedvetlenednek és végül odébbállnak. Az Egészségügyi Miniszté­rium 1966—68-as harminc­ezer főre terjedő reprezenta­tív felmérése szerint az ápolónőknek tavaly országo­san 18. a fővárosiján pedig 21—33 százaléka távozott el munkahelyéről egyműszakos egészségügyi állásokba, vagy oda ahol kedvezőbb bér- és munkafeltételeket találtak. A gyermefckórházakban a nő­vérhiány helyenként 30—40 százalékos. Az adatokból vi­lágosan látszik, hogy mi­lyen súlyos a fekvőbeteg- gyógyintézetek munkaerő- helyzete. Mit lehet tenni, hogy csök­kenjen az ápolónőhiány? Az 1969. június 6-án ülést tar­tott Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete központi ve­zetősége az egészségügyi el­látás személyi feltételeinek biztosítása érdekében ho­zandó intézkedéseket két csoportra osztotta. Sürgős, le­hetőleg még az idén és a ne­gyedik ötéves tervben meg­valósítandó intézkedésekre. Az egészségügyi dolgozók át­fogó bérrendezéséig fő teen­dő a betegágy mellett dolgo­zó nővérek ápolási pótléká­nak bevezetése. Ezt a terve­zett intézkedést követné még a munkaidő csökkentése, nő- vérotthonok építése. az ápolónőképzőkben bevezeten­dő ösztöndíj, a nagyobb er­kölcsi élismerés. Az ápolási pótlék beveze­tésével kapcsolatban el kell mondanunk hogy a közép­káderek említett csoportjá­nál elvi tathatatlanul szüksé­ges a bér emelése, de vajon nem jár-e olyan veszéllyel, hogy a fellépő bérfeszültség következtében megromlik az egészségügyi intézmények­ben a munkamorál. Könnyen kiszámítható, hogy egy ápoló­nő a pótlékkal együtt töb­bet keres, mint a sokkal ma­gasabban kvalifikált műtős­nő és bére eléri az orvosok bérét. A munkaerőhiány csökkentése érdekében az előbb felsoroltakon kívül ta­lán eredménnyel járna a se­gédápolónői és szakképzett ápolónői rendszer bevezetése. Az ápolónőnek sok olyan munkát kell végeznie — ágy­bevetés, beteg etetés és mos- datás stb. —. amit szakkép­zetlen személyek is el tud­nának látni. A belső helyet­tesítés dotálására fordítható bérmegtakarítások igazságo­sabb elosztása is jobban szolgálta volna az ápolónők anyagi megbecsülését. Saj­nos több kórházban a bér­megtakarítás felosztásának arányát a rangtól, nem pe­dig az egyes munkakörök­ben adódó munkaerőhiánytól tették függővé Ott ahol fő­orvos. vagy orvoshiány nem volt, csak ápolónőhiány, mégis a főorvosok és az or­vosok kapták a bérmegtaka­rításból származó összeg nagyrészét és kisrészét élvez­ték az utóbbiak, bognár —t Nesze semmi, fogd meg jól Kedvenc olvasmányaim közé tartoznak azok a pros­pektusok amelyeket 9 postaládámba dugva találok szin­te naponként Nevemre címzett lapon tudósít legújabb, legelőnyösebb, legjobb, felülmúlhatatlan szolgáltatásáról a Patyolat, az fmsz, a maszek autójavító, az Állami Biztosító. Élvezettel olvasom ezeket az ajánlatokat és biztos, hogy ha csak a fele is igaz annak, amit ígér­nek. akkor már egy lépést se menjünk tovább, mert itt a Kánaán. A szocialista Kánaán. Szóval némi kis túlzás akad az ígéretekben, de mégis jólesik, hogy nekem cím­zett levélben hívják fel N. B. figyelmemet a legújabb­ra. legelőnyösebbre... stb— Mindezt azért soroltam el. mert legutóbb olyan - tájékoztatást találtam postaládámban, amiről az első ol­vasás után kiderült, hogy nem íeér semmit. _ Persze olyan ügyesen fogalmazva a szöveget, mintha ígérne is valamit. Tessék csak - figyelni; T. Cím! A közönség jobb kulturáltabb kiszolgálása érdekében a posta biztosítja a hét különböző napjain, bármely napi- vagy hetilap házhoz kézbesítését A Népszabadságot. vagy a Naplót például vasárnap is lakására kézbesítjük — megrendelés esetén... stb. Majd a lan másik oldalon felsorolja az előfizetésre és kézbe­sítésre váró lapokat. Ebből kiderült, hogy előfizetés ese­tén a Népszabadságot például kedden, szerdán, csütör­tökön és pénteken is lakásomra kézbesítik. Az ajánlat első olvasására a következő kérdések ot- föttek fel bennem, jámbor címzettben: Mit je­lent az, hogy a hét különböző napjain? Mi az. hogy ház­hoz kézbesítik? Eddig is ezt tették, nemcsak a hét kü­lönböző napjain, hanem mindennap. A Népszabadságot miért nem kézbesítik szombaton? És végül mi az a Nap­ló. amit nekem — és gondolom még több ezer szolno­ki lakosnak — olyan melegen ajánlanak? Nem kell sokat töprengeni ahhoz, hogy kiderüljön. Azt ígéri a posta hogy jobb. kulturáltabb lesz a ki­szolgálás. Mitől lenne az. hiszfen eddig is ugyanilyen volt a kézbesítés. És eddig sem neveztük ezt a módszert jónak és kulturáltnak. Az pedig külön hosszan tó. hogy a Debrecenben meg­maradt nyomtatványokat (ugyanis ott jelenik meg a Hajdú-bihari Napló) Szolnokon terjesztik. Ilyen szegény lenne a posta — ötletekben? Mert ez a nyomtatvány nem több, mint: nesze semmi fogd meg job Heti 40—42 órás munkaidőben 5 napos munkahéttel férfi segéd műnk ásókat magas kereseti lehetőséggel felvesz a Tiszamenti Vegyiművek, Szolnok. Margitkám nyiss ajtót Gyilkosság a Fóti utcában Kötél nélkül, — kötöttségek nélkül Jókai Anna második kötete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents