Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-18 / 164. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. július 18. Á tiszta, virágos Szolnokért? Szeméttelep a Centrum udvarán, az utcákon — Legyek, szúnyogok, patkányok tanyája Hatalmas pénzösszegek, — sok társadalmi munka árán szépül városunk. A króniká­sok feladata — ezt meg is tesz- szük — hogy dicsérjenek min­den kezdeményezést, munkát, — ami mindannyiunk, a város szépítése érdekében történik. A kezdeményezésért, a tiszta és virágos Szolnokért tenni kell. — Alkotni, mint ahogy az ember alapvető tu­lajdonsága, hogy környezetét igyekszik csinosítani, a hi­giéniai szabályoknak eleget tenni. A szebbre vágyó em­berek keze nyomán sarjad eleven-zölden a fű, hajlado- zásuk árán serken a virág. Dolgos kezük munkáját di­csérik a színpompás erké­lyek, a vidám és eleven parkok. Sajnos nemcsak ilyen ke­zek tevékenykednek Szolno­kon; Egy nap alatt szemét­dombok nőnek, kis fák kó- kiadnak, törnek le a rájuk terpeszkedő emberek súlya alatt, kitépett virágok csú­fítják az utcát. A tereken vad táncra kel a szemét, portölcsérek kavarognak. Néhány háztömbben most folyik a cserépkályhák átra­kása, szétszerelése. Ennek biztos jele a háztömbök előtt a szemétkupac. Kényszerű kellemetlenség — monda­nánk — ha nem néznénk meg közelebbről a törmelék-, halmot. Bizony, más szemét is akad ott, mint építési hul­ladék. Öcska vulkánfíber bő­rönd, elszáradt virágok, — rongydarabok, — háztartási hulladékok. Megnéztük a szeméttartályokat — üresek voltak. Néhány lépésen mú­lik csupán az egész, csak föl kell emelni a kuka fedelét. Mégis szívesebben öntik a szemetet az új kupac mellé. Házuktájáti csúfítják. Az ut­cai szemétgyűjtők környékét papírgalacsinokkal, csikkek­kel dekorálják; Sajnos nemcsak az egyé­nek, hanem a közületek is „ártanak” a város tasztasá- gának. A MÁV-kórház mö­götti derítő szinte állandóan tenyészti a legyeket, a szú­nyogok ármádiája dong a környéken. A patkányok is nagyon szívesen korzóznak a Zagyva-gáton. Ha beljebb kerülünk a városba, ott is elszomorító képet látunk. Elég csak a Centrum áruház udvarára benézni. Mementóként me­rednek az égre az üszkös ge­rendák. S ami még elkeserí­tőbb, hogy három hónappal a tűzeset után is pernye, égés-szag áramlik a laká­sokba. Ha esik az eső, dág- vány képződik az udvaron, a legyek, szúnyogok és egyéb bacilushordozók legjobb böl­csője. A szemét barátai, a patkányok sem hiányoznak innen. Ideje lenne már elta­karítani a romokat, az égési hulladékot, és megjavítani a lépcsőház világítását, hogy ne kelljen sötétben botor­Bede Lászlónéval, Szolnok megye úttörő titkárával be­szélgettünk a nyári program­ról, pontosabban az úttörő vezetők nyári képzéséről. — Megtudtuk, hogy a szokás­hoz híven az idén is a kel­lemes környezetet nyújtó Ti- sza-ligetben tartják a veze­tőképző tábort. Július 6-tól 13-ig első csoportként a kun­szentmártoni járás kilencven úttörője népesítette be a Tisza-ligetet, olyanok, akik úttörő őrsvezetők lesznek; Ezen a héten a jászberé­nyi járás százhatvan és a törökszentmiklósi járás- vá­ros százhúsz úttörője táboro­zik Szolnokon, őket követik a tiszafüredi járás és a szol­noki járás pajtásai, összesen kettőszáznyolcvanán^ majd augusztus 1-től 8-ig a mező­túri úttörők és az úttörő kálniok az ott lakóknak. Mindenkinek, aki szereti Szolnokot, gondot kell for­dítania saját házatája tiszta­ságára. Így összefogva érhet­jük el a kitűzött célt- a tisz­ta, virágos Szolnokot. modellezők veszik birtokuk­ba a tábort. A modellezők képzésében a megyei úttörő elnökség együttműködik az MHSZ-el. Augusztus ll'-től 18-ig százhetven pajtás ér­kezik a megyéből a Tisza-li- geti táborba, azok akik az új tanévben majd kisdobos őrsökét vezetnek. A Tisza-ligetben elméleti és gyakorlati foglalkozással és természetesén sok játékkal, szórakozással telnek a na­pok. Olyan dolgokról halla­nak, tanulnak, mint például az őrsök megalakításával kapcsolatos tennivalók, a tisztségviselők feladatai, az őrsi naptár készítése és a különböző foglalkozások, — kulturális, sportrendezvé­nyek szervezése. Gyakorlat­ban próbálgatják a sátorve­rést. ismerkednek az útje­Hal a vízben Az idei hosszantartó ma­gas vízállás módosította a szolnoki Felszabadulási Ha­lászati Tsz fogási eredmé­nyeit is. A Tisza tiszaburai szakaszán valamivel átlag alatt maradtak a fogási ered­mények, míg Szolnok és Ve- zseny környék halászainak jobban kedvezett a szeren­cse. A halak közül különö­sen sok ponty került a há­lókba. Volt olyan hét, hogy 40 q ponty volt kénytelen búcsút mondani éltető ele­mének, a víznek, a halászok jóvoltából. Kiállítás „A magyar—lengyel kap­csolatok ezer éve” címmel 1970-ben nagyszabású kiállí­tást rendeznek a két ország múzeumai. A kiállítást elő­ször Krakkóban, majd Buda­pesten mutatják be. A Nem­zeti Múzeum kéri azokat, akiknek birtokában a ma­gyar—lengyel , kapcsolatok­nak, főleg az utolsó ötven évére vonatkozó tárgyak, do­kumentumok. fényképek, vagy egyéb emlékek vannak, hogy az anyagok . eladása, vagy kölcsönadása céljából jelentkezzenek a Magyar Nemzeti Múzeum Főigazga­tóságán (Bp. VIII., Múzeum körút 14---16.) lekkel^ a térképészettel, az őrsi portya szervezéssel. Sza­badidőben dalokat tanulnak, akadályversenyt rendeznek, tábortűz mellett mutatják be rögtönzött műsorukat. A táborvezetőket minden turnusra a járási úttörő el­nökségek biztosítják. Rajve­zetőhelyettesként és külön­böző reszortosokként ifiveze­tők is táboroznak az úttö­rőkkel. Több városban, — például Szolnokon, Jászberényben, Karcagon és Túrkevén, ahol úttörőház működik, évközi vezetőképzést szerveznek azok pedig, akik az új tan­évben kapnak megbízatást, a Tisza-ligeti táborban szerez­nek ismereteket, tapasztala­tokat munkájukhoz. N. K. K. Gy. Ami még nem szúrt szemet a KÖJÁL-nak, a Centrum áruház csatatérhez hasonló udvara. ff Őrsvezetők lesznek Úttörők népesítik be a Tisza-ligeti tábort Londoni levél: FIÚK A BELSŐ SZOBÁBÓL A háború alatt Churchill-nek volt egy kedvenc vad­nyugati filmje, amelyből különösen egy dalocska tetszett az öregúrnak. A dalt a világhírű német színésznő, Marlem Dietrich énekelte. A címe az volt, hogy „Nézd csak mit csinálnak a fiaink a belső szobában” és arról szólt, hogy bármilyen parázs vita folyik a bárban, bármiről is vitat­koznak a cowboyok, az igazi politikát valahol az épület mélyében rejlő „belső szobában” csinálják, ahova a beavc- tatlanoknalá tilos a belépés. Közismert lett, hogy Churchill- nek tetszett ez a dalocska, s megszületett a mondás: „Fiúk a belső szobából”. Ezt azokra a politikusokra mondták, akik- a kulisszák mögött igyekeztek elérni céljaikat. Legutóbb a brit munkásmozgalom egyik legsúlyosabb konfliktusát többször is vitatták a Downing-Sreet-i „belső szobában”. Különböző megoldások, különböző javaslatok születtek, de minden döntés a dolgozók érdekei ellen irá­nyult volna. Ennek ellenére a proletariátus mégis olyan tör­ténelmi győzelmet aratott, amely gyakorlatilag megmentette magát a brit Munkáspártot is. A konfliktus így kezdődött: a kormány elhatározta, hogy érvénybe lépteti a munkásellenes törvényt, amelynek alap­ján különleges sztrájkbíróságok a munka embereit pénz­bírsággal, vagy büntetéssel sújthatják. A brit szakszervezetek rendkívüli kongresszusán elutasították ezt a törvényjavas­latot és felvetették a „szakszervezeti mozgalom reformjá­nak’ elvét, A Wilson-kormány szándékait ezzel keresztül­húzták. Hogyan sikerűit »kompromisszumra?’ jutni, milyen ér­vek hatottak a miniszterelnökre ilyen *udikálisan — ezt aligha tudjuk meg valaha is. Minden úgy oldódott meg mint Churchill kedvenc filmjében, csak Marlene Dietrich és a dal hiányzott. A kormány szépen számotvetett azzal, hogy ha továbbra is erőszakolja a törvényjavaslat elfogadtatását, akkor súlyos csapást mér Nagy-Britannia egész munkásmozgalmára. Mégis egészen az utolsó pillanatig kitartott álláspontja mellett és követelte, hogy a sztrájkoló dolgozókat meg lehessen bün­tetni. A kormány erről az álláspontjáról most sem mondott le annak ellenére, hogy a hírhedt Fehér Könyvre alapozott törvényjavaslatot formálisan törölték a napirendről. Most már csak az a veszély, hogy a kormány a szak- szervezetek főtanácsára hárítja a vemhivatalos sztrájkok­ban részt vett dolgozók felelösségrevonásának „feladatkörét”. A szakszervezetek ugyan elutasították ezt a gondolatot, de a vezetők megígérték, hogy „rendre intik” azokat, akik megszegték a rendelkezést. Wilsont kényszerű meghátrálása kissé nevetségessé tette a konzervatívok szemében. Barbara Castle munkaügyi mi­niszterről pedig, aki személyében a legteljesebben felelős a munkásellenes törvénytervezetért, a Times a következőket írta: A kompromisszumos döntést rosszul leplezett örömmel fogadta. Öröme azonban hamis volt, hiszen ő az, aki régóta szeretné meggyőzni a dolgozókat, hogy a sztrájkolok meg­büntetése magának a munkásosztálynak az érdekét szolgálja. Nos, a törvényjavaslatot levették a napirendről, de a. konfliktus nem ért véget. Ellenkezőleg, napról napra élező­dik, s ez érthető is. Hiszen Jenkins brit pénzügyminiszter nemrégen, amikor átvette a nemzetközi valutaalap soron- következő adományát, biztosította a bankárok nemzetközi kartelljét, hogy a kormány továbbra is törekedni fog a belső fogyasztás csökkentésére. Jenkins megígérte, hogy a munkás­párti kormány folytatja ár- és jövedelempolitikáját, amely az angolok munkabérének befagyasztására irányul. Nos, a „fiúk a belső szobából”, a Downing-Street-en, kompromisszumról döntöttek, de a harc folytatódik, mert a dolgozók nem hajlandók idegen váltókért kereskedni. James Aldridge Egész Európa az idegen- forgalmi idényre készülődik. Erre készülődik számos an­gol lord is, ám nem mint aktív turista, hanem éppen ellenkezőleg, mint idegenfor­galmi vállalkozó. A tiszte­letreméltó angol lordok még mindig ódon kastélyokban és várakban laknak az angol és a skót grófságokban, de nagy anyagi gondokkal küz­denek. A hatalmas kastélyok fenntartása és a cselédség sokba kerül, márpedig a 'lordok pénztárcájában mind kevesebb lesz*a font. Hihe­tetlen de igaz: sok angol lordnak egyszerűen pénz után kell néznie! Többségük azt adja el, — jelképesen és ténylegesen — amije van: kastélyát, várát, lordságát. Angliában idegen- forgalmi látványosságként ajánlgatják a régi nemesi fészkeket tulajdonosaik a külföldieknek, főleg a gaz­dag amerikaiaknak. Egy-két dollárért a turisták a leg­apróbb zugig, a fegyverte­remtől a hálószobáig megte­kinthetik ezeket a valaha megközelíthetetlen kérkedő, gőgös kastélyokat, s ha eset­leg valamennyit még ráfi­zetnek, akár a oompás ebéd­lőkben is elfogyaszthatják ebédjüket vagv vacsoráju­kat Egyes lordok lelemé­nyességükben odáig mentek, hogy különdíjazásért (2—5 dollár) hajlandók együtt va­csorázni az amerikai turis­tákkal. S amilyen sznobok az amerikaiak, készségesen fizetnek az ilyen valóban nem mindennapi idegenfor­galmi atrakcióért. Egyes lordok és „kisebb” angol nemesek már annyira beleélték magukat az idegen- forgalmi üzletbe, hogy kü­lönféle exkluzív látványos­ságokat is kitaláltak látoga­tóik számára. ☆ Bedford 13. grófjának a Wobum Abbey-i várat kö­rülvevő parkiában nagy bö­lénycsordája van amelyet a vendégek szabadon fényké­pezhetnek az értékes Dávid szarvasokkal együtt S hogy az ötlet jó. azt az alábbi adat bizonyltja: tavaly Wo­burn Abbey-ben több mint 100 ezer turista fordult meg. A 12 shillinges belépődíjjal számolva (fél dollár) egé­szen elfogadható kereset ☆ Bath grófja más látvá­nyosságokkal kedveskedik: a kastélyát körülvevő hatal­mas parkba tucatnyi afrikai oroszlán van. A látogatók zárt autójukból fénykép- és filmfelvételeket készíthetnek róluk, igaz. hogy a mulat­ságot jól meg kell fizetni. A yorkshire-i Lord Chi­chester „kocsi-múzeumot” rendezett be kastélyában, s az idei szezonra régimódi vasutat is építtetett, gőzmoz­donnyal és történelmi ko­csikkal. * Az angol lordok lelemé­nyessége határtalan. A rek­lámtól sem riadnak vissza, s az angol, de főleg az ame­rikai sajtóban rendszeresen közzétesznek hatalmas hir­detéseket és ismertetőket; amelyek a különböző kasté­lyokba és várakba csábítják a turistákat, a legváltozato­sabb élményeket és mutat­ványokat ígérve. Tény. hogy tavaly csaknem 11 millió fi­zetővendég látogatta meg az angliai és skóciai nemesi fészkeket, s ez mindent el­árul. A reklámozás tehát ki­fizetődik. S ha már angol lordokról és nemesekről van szó reklámjuk jellege is ha- misíthatatlanul angol: „S ezenkívül valódi hami­sítatlan kísértettel is szolgál­hatunk. amely kastélyunk­ban már évszázadok óta ki- 1 sért. Méghozzá ingyen­Nemzeti parkok a tengerben A különféle formájú és méretű százazföldi nemzeti parkok ma már mindenna­posak a világ sok országá­ban. A tengeri természetvé­delmi területek azonban ke­véssé ismertek, pedig elég sok van belőlük. Az angol Állatvédelmi Egyesület fo­lyóirata az „Oryx” legújabb száma egy érdekes tömör be­számolót közöl róluk John E. Randall tollából. Elsődle­ges rendeltetésük az (vagyis indulásukkor az volt), hogy olyan környezetet őrizzenek meg és teremtsenek, amely­ben a tenger szép és érdekes teremtményeinek életfeltéte­lei biztosítottak. A jól szer­vezett „tengeri parkokban” és rezervátumokban az em­berek, még a nem tudomá­nyos érdeklődésű emberek is, rendkívül érdekes, lenyűgö­ző bepillantást nyerhetnek a tenger élőlényeinek változa­tos világába. (A vállalkozó szelleműek búvár szemüveg­gel a kevésbé bátrak üveg fenekű hajókon és vízalatti alagutakba.) Nem meglepő, hogy ezek a tengeri parkok az angol vi­zeknél melegebb tengerek­ben létesültek elsősorban, olyan helyeken, ahol víz­alatti úszás önmagában is élvezet. Randall sok ilyen helyet említ; a kenyai ten­gerpart vidékét, az Akabai öblöt, az ausztráliai Nagy Korállzátonyt és a Csendes­óceán különböző szigeteit. Ö maga a Hawaii Tengeri Bio­lógiai Intézetben dolgozik. De mindenütt ugyanazok az elvek érvényesülnek. A leg­első dolog hogy védelmez­zék a tengeri életet az em­ber keltette veszélyektől; (Randall cikkének címe so­katmondó: „A tengeri lé­nyek védelme — beszámoló a tengeri parkokról”.) Ha a tengert ritkaságok élete már védett, akkor az emberek bejutása is megoldható és ez tovább ösztönzi a természet- védelmet. A tenger élőlényeinek te­kintélyes számú közönsége akadt. A Buck szigeten (a nyugat-indiai Virginiai-szi­getek egyikén) a vízalatti természetvédelmi terület fennállásának első évében hatszázan látogatták meg, s három évvel később, ahogy a hír elterjedt, 15 000-nél is többen. A Virgínia szigete­ken a látogatók körbeúsz- kálhatnak és ha már elfá­radtak. tutajokon pihenhetik ki magukat. Randall egy másik érde­kességet is említ: dr. Pic­card épített egy „panoráma tengeralattjárót”, amely 40 utast visz körutazásra a Genfi-tó mélyére. De nem szabad azt gon­dolnunk, hogy ezek a rezer­vátumok pusztán az állat­kertek egy fajtája. Termé­szetes életet élnek bennük azok az őshonos populációk, amelyeket védelmezni kell, mert máskülönben kiveszné­nek. Pénzérme — búzafajta tiszteletére Azok a szurkolók. akik majd részt, vesznek a Lab­darúgó Világbajnokság dön­tőin, 1970-ben, olcsó emlé­ket vihetnek haza: egy 25 peso értékű mexikói pénzér­mét Ez az emlékérme nem sporteseményt ábrázol, mint az 1968-as Olimpiai Játékok emlékérme, hanem Mexikó jelentős hozzájárulását jelké­pezi az emberiség jólétének javulásához. Témája a nagyhozamú búzafaita. ame­lyet MeyiVében 19^6 és 1960 között honosítottak meg. Ez az emlékérme egyike lesz azoknak, amelyekkel el­árasztják a világot a FAO (az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szervezete) felkérésére, az élelmiszer- ipar termelés támogatása céljából. mmmmmmmmmammmmmmmmmmm hmmim Angol lordok 1969-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents