Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-15 / 161. szám

1969. július IS.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

A jogról mindenkinek

*

Védelem

a huligánok ellen

A „MARINA” TETEJÉRŐL

Kilátás a napokban átadott balaonfüredi „Marina” Szálloda tetőteraszáról.

(MTI foto — Benkő Imre felvétele)

Dobozok, kocsik, anyagmozgatasi eszkozok

Tanulmánytervet késsít a KAEV

A közelmúltban szabályos ütközetek zajlottak le egyik városunkban. Két huligánbanda verekedett meg egymással szinte estéről estére, riadalmat, közbqjrányt okoz. va, megsebesítve, menekülésre késztetve ártatlan járókelőket. A verekedés színhelye a pillanatnyi erőtől függött Ha az egyik huligánbanda új tagokkal gyarapodott, átment a másik banda „területére”, s fordítva. Gumibot, ostor, csúzli, biciklilánc és a felszedett utcakő volt a két galeri arzenálja. Ha rendőrt láttak ■*- uccu neki, mintha a föld nyelte volna el az egész társaságot. Nappal dolgozó, este erőszakoskodó huligánok voltak. Csak csúfnéven szólították egymást, ez az oka, hogy a rendőrségnek — amely végül is lefülelte őket — csak '■ hetek múltán sikerült néhány nevet a viselőjével azonosítani.

Ahol a huligánok felütik a fejüket, ott veszélyben forog a közrend és a közbiztonság. Éppen azért a közvélemény megnyugvással értesült arról, hogy 1968. október 1-én új szabálysértési jogszabályok láttak napvilágot, amelyek az eddigeknél hatékonyabb védelmet nyújtanak a huligánok ellen. Az olyan jellegű cselekmények, mint az imént említett garázdálkodások, sokkal szigorúbb elbírálás alá esnek: a törvény növeli a felelősségrevonás mértékét. Például aki nyilvános helyen Verekszik, továbbá, aki mást verekedésre felhív; vagy bátorít, vagy aki garázdálkodik, 5000 ezer forintig terjedhető pénzbírsággal, esetleg 30 napi elzárással büntethető. A törvény az alkoholistákkal, a részegen tobzódókai szemben is határozottabb fellépést, hatékonyabb intézkedéseket tesz lehetővé. Aki például nyilvános helyen megbotránkoztató részeg állapotban jelenik meg' ’ 3000 forintos pénzbírsággal is büntethető. Ugyancsak 3000 forintos pénzbírsággal sújtható az, aki nyilvános helyen szándékosan lerészegít valakit, továbbá aki részegnek szeszesitalt kér, vagy rendel, úgyszintén az az eladó, aki ittas embernek szeszesitalt ad ki. Ezeket a cselekedeteket a fiatalkorúaknál, akik többnyire az ital hatása alatt csapódnak a huligánbandákhoz; sokkal szigorúbban büntetik.

Felmerül a kérdés: mi a különbség a korábbi évek huligánjai és a mai hippik között? Bár a hippik tiltakoznak a huligán megbélyegzés ellen, valójában azonban öltözködésükkel, a ruháikon levő ízléstelen feliratokkal,

nézeteikkel és. — főleg — kihívó magatartásukkal éppen olyan megbotránoztatók, mint a kötekedő huligánok. Gyakran előfordul, hogy a hippi-galerik átalakulnak, először csak lazábban, később szorosabban szervezett bűnöző csoportosulássá. Az utóbbj hónapokban a hippik — jóllehet jelszavaik szerint minden erőszakod elvetnek — többször okoztak botrányt és garázdaságot mind fővárosban, mind vidéken. Élve a jogi lehetőségekkel, hatóságaink a - hippik egy részét felügyelet alá helyezték, megint másokat hatósági figyelmeztetésben részesítették, gondosan ügyelve arra, hogy a huligánoktól elhatárolják a divatból, feltűnési vágyból hozzájuk csatlakozó, de egyébként becsületes fiatalokat

Kőszegi Frigyes

rpi rr

luz

a tsz-ben

Tegnap délután 13 órakor a tiszafüredi Szabad Föld Termelőszövetkezet szérűjén öngyulladás következtében lángra lobbant egy 250 mázsás vöröshere kazal, amelyből csak 50 mázsát tudtak megmenteni. A kár előreláthatólag 12 ezer forint;

A felelősség megállapítására megindult a nyomozás.

A híres tenkesaljai ménes különös „kirándulást” tett a minap: fagylaltozni ment

Harkányba. Az történt, hogy a Terehegyen tartót lovak — kihasználva, hogy a lovászok éppen uzsonázztak — kitörtek a karámból. Mire a gondozók észbekaptak, már szép rendben vágtáztak a Harkány felé vezető úton. A nagy forgalmú fürdőhely közönsége ugyancsak meglepődött, amikor a ménes — harminc—negyven gyönyörű ló — végigszáguldott a főutcán. A vezér, a „Rongyos” névre hallgató ló, azonban a Hangulat presszó előtt megtorpant: — megérezte a cukor

Cáfolat a naptevékenységhez

fűződő

babonákról

Még nem ért véget a nap- tevékenység mostani maximuma, így a napnak ezek az „életmegnyilvánulásai” még minejig erőteljesen foglalkoztatják a légkörfizikusokat, sőt a laikusokat is. Az Utóbbiak köréből olyan babona- szerű feltételezések is kiindulnak, amelyek már szinte az üstökösökkel kapcsolatos középkori hiedelmekhez hasonlíthatók. Ezeket cáfolja Flórián Endre kandidátus most elkészült tanulmánya. A szerző szerint igen erős bizonyításra szorulnak még az olyan elképzelések, amelyek szerint a napfoltmaximumok idején igen nagy és főleg közvetlen földi hatása lenne a Nap ibolyántúli, röntgen vagy éppen anyagi sugárzásának. Hiszen eddig tudomásunk szerint a légkör teljes mértékben megvéd bennünket a < röntgensugárzástól, az ibolyántúli sugárzásból pedig csak annyit bocsát keresztül, amitől legfeljebb a bőrünk bámul le.

Természetesen még kevésbé állják meg helyüket azok a feltételezések, amelyek szerint a napfoltok közvetlenül alakítják az emberi történelmet. Ha ez igaz volna, akkor például 1964-ben — amikora napfoltok sűrűségét jellemző szám mindössze tizenkilenced része volt az 1957. évinek és gyakorlatilag minden harmadik napon teljesen há- nyoztak a napfoltok — jóformán semminek sem lett volna szabad történnie a földön. És hasonlóképpen kellett volna alakulnia az 1775., az 1798., de főleg az 1810-es esztendőnek, amikor tudniillik az egész évben egyetlen napfolt sem jelentkezett.

A naptevékenységnek tehát közvetlen elsősorban biológiai hatása az emberiségre nincs.

szagát. Az édesszájú állat, amely mindennél jobban kedveli a cukrot, otthagyta a társait és besétált a presszó kerthelyiségébe, ahol a vendégek osztatlan örömmel fogadták. Meleg lévén fagylalttal kínálták „Rongyost’ és az természetesen nem utasította vissza a meghívást. Ennek láttán társai is megálltak és a presszóhoz ódalogtak. Szeremére addgra megérkeztek a terehegyi lovászok és ösz- szeterelték a fagylaltozó lovakat, még mielőtt azok — a presszó vendégeinek jószívűsége folytán — tüdőgyulladást kaptak volna.

A magyar iparban minden harmadik ember anyagmozgatással, szállítással, rakodással foglalkozik. Százalékarányban kifejezve az összmunkaidők, mintegy 30 —35 százalékát fordítják erre. Az anyagmozgatás fogalomkörét is felbontva szállításra, fel- és lerakásra Magyarországon az anyagmozgatási idő 20 százaléka szállítás és 80 (!) százaléka fel- és lerakás, belső anyag- mozgatás.

Az utóbbi években az anyagmozgatás önálló szakterület lett. Speciális intézetek foglalkoznak e témával, mint az Anyagmozgatási és Csomagolástechnikai Intézet, az INTRANSZMAS Magyar Bolgár Társaság és több más tervező intézet.

öt éve ingyen bocsátja a könnyűipari üzemek rendelkezésére anyagmozgatási tanulmányterveit, a KAEV, a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat.

Széplaki Zoltántól, a KAEV mérnökétől tudom meg, hogy először a Szegedi Jextilmű részére készítettek ilyen tanulmánytervet. Azután igény szerint valamennyi textilgyárnak. Később könnyűipari üzemeknek, sőt külföldi

gyáraknak is kínáltak tanulmánytervet.

Először anyagmozgatási eszközöket, berendezéseket gyártottak. A szervezéshez és technológiához illeszkedőt. A KGST országok között elsőnek a magyarországi KAEV kezdett foglalkozni a ki- és berakások csökkentését célzó eszközök gyártásával.

Elsőnek egy szinte primitívnek látszó eszközt, perforált alumínium dobozt ajánlottak a gyűrűsfonódáknak. A gépekre szerelhető dobozzal megszüntették az átrakásokat, csökkentették a terméksérülést, növelték a termelékenységet. A dolgozók fizikai munkája csökkent, ' termelékenységük 20 százalékkal nőtt.

Többszöri átrakást, gépek közötti szállítást küszöböltek ki ezekkel az egyszerű dobozokkal.

Négyféle dobozt és húszféle kocsit készítettek, mint egyszerű anyagmozgatási eszközt. Csuklós, V-alakú kocsit, amely a kártoló gépek között szűk helyen is elfér. Rugós fenekű kocsit, hogy a dolgozóknak ne kelljen mélyre, belehajolniuk. A gyapjúiparban használják az egyik oldalán lenyitható falú dobozt. Magyarországon

csak a KAÉV épített alsópályás konveyort — a budakalászi. a csillaghegyi és a miskolci textilgyárban, valamint a csepeli kerékpárgyárban. A felsőpályás szállító mindenütt alkalmazható, ahol nagyobb távolságra kell szállítani, és közben nagyobb súlyokat emelni. Ilyen szállítórendszer oldja meg a Győri Textilműben a bála szállítását és emelését, de alkalmazható a mezőgaz- daságban trágya vagy takarmányszállításra, — gumigyárban abroncsok, gépkocsigyárban autók szállítására. Szövődékben használják azt a hol kocsi, hol állványként működő szerkezetet, — amellyel a textilt a nyírógéphez szállítják. Ott a kocsi állványként szerepel, — mint a nyírógép tartozéka. Oldalfalat gyártottak a rakodólapokhoz.

Dobozaikat tovább variálva alkalmassá tettek gyógyszer, éllemiszer, péksütemény, cukrászsütemény, paradicsom, zöldség, gyümölcs, sőt tojás szán tására. Ezek a dobozok ötvözött alumíniumból készültek, sav-, lúg- és ütésállók. A jelenleg használtaknál drágábbak, de jóval hosszabb életűek. Legalább 10 évi garanciát ígér dobozaira a KAEV.

Az egyszerű dobozoktól az automata gépsorig, a szerelő szalagig sokféle ajánlata van a KAEV-nek. A körláncos szalag, az adagolást, az időközbeni raktározást oldja meg. Rendezetté teszi az üzemet, megszünteti a gépek közötti anyagmozgatást. A rákospalotai bőrkonfekció üzemben építették meg az úgynevezett diszpécser szalagot. amelynek használata 30 százalékos teljesítménytöbbletet eredményezett.

Készítettek fémrakodólapot, raktárpolcelemet, állványkiszolgáló berendezést. Felépítették a Zay utcában Magyarország legkorszerűbb textilgyárát, ahol

300—450 rakodólap ki- és berakását — rakodógéppel egy ember irányít. Nagylakon működik az első folyamatos görgősraktár, — most épül a bajai Finomposztógyárban görgőstárolójuk.

Programszerűen felkeresi a KAEV azokat az üzemeket, ahol információjuk szerint használhatnák anyag- mozgatási berendezéseiket, termékeiket. — S . ingyenes használati utasítással, tervvel tesznek ajánlatot. Aránylag olcsó eszközöket kínálnak, amelyekkel a meglévő gépek hatásfoka, a termelékenység növelhető, a munkafolyamat egyszerűsíthető, az anyagmozgatás lényegesen csökkenthető.

Kádár Májta

AZ Új SZANDÁL

Az a nyár is ilyen volt harminc évvel ezelőtt. Kiszámíthatatlan, Any- nyi eső hullott, hogy a határban kiöntés veszélye fenyegette a hörcsögöket és az ürgéket. Egymást váltogatták a napsütéses meleg, a szeles, hideg és viharos napok. Szegény Veronka néni, akit mindig annyira sajnáltunk, azon a nyáron szörnyű véget ért.

Olyan asszony volt Veronka néni, hogy a szorgalom, az igénytelenség és a becsület szobrát róla mintázhatták volna. Lajos bácsival, az iparkodó, . dé beteges és vézna kis ácsmesterrel mégsem vitték sokra az életben. Nem azért, mintha a becsületesség és szorgalom kizárná a boldogulás lehetőségét. Akkoriban sem hittem, manapság pláne vitába szállók azokkal, akik e tulajdonságokat az élhetetlenség félreismerhetetlen ismertetőjelének tartják.

Családunkban sok szó esett a

szomszéd Vajácsékról, s ilyenkor csak sajnálkoztunk szegényeken. Anyám szerint a két kisöreg jobb sorsot érdemelt volna. Lajos bácsi nem dolgozott a szakmában, nem bírta a nehéz munkát, maradt a föld. Három holdjuk volt és sikerült egy kis házat szerezniük. A munka neheze Veronka néni vékony, inas karjára maradt. Csak csodálni tudtuk, hogyan győzi az óriási strapát. Hajnalban ki a földre, késő este haza. Gyalogosan tette meg mindég a négy kilométert oda—vissza. Gyalog és mezítláb.

Egyik este azt mondta édesanyám:

— Több mint harminc éve ismerem ezt a Verőnkét, de én még új cipőt soha nem láttam a lábán.

— Talán soha nem is volt neki — mondta édesapám.

Nem volt. Ha egy olcsó kartonkötényt kapott Lajos bácsitól, az a legnagyobb boldogság volt neki. Vasárnaponként délután felvette egykét órára, ezután összehajtogatta és eltette. Veronka néni életében még semmit sem kért az urától. Űj cipőt? Soha. Üj szandált? Te jó ég, vajon miből? Mindig csak használtat. V

Egyszer, egy esős, hideg nyári napon hirtelen, maga sem tudja hogyan, eszébe jutott Veronka néninek, hogy neki még soha sem volt új szandálja. Csak úgy eszébe jutott, s a gondolat nem érintette rosszul. De másnap megint eszébe jutott. Azután már nem volt olyan nap, hogy egyszer vagy kétszer nem fordult volna meg a fejében az új szandál. Nem tudta miért, egyre többet és egyre vágyakozóbban gondolt rá. Hosszú, nagyon hosszú ideig szenvedett a gondolattól, hogy miért is jut ilyesmi az eszébe. Jó neki az öreg, hat évvel ezelőtt a vásárban használtan vett ormótlan szandál is.

A hang a bensejében azonban nem hagyta dnnyiben a dolgot. „Rengeteget dolgoztál életedben Verőn. Pont neked ne járna egy új szandál?” Sokszor azon kapta magát, hogy kapálás közben megállt és az egyre sürgetőbb gondolatait igyekezett elhessegetni.

Hetekig hordta magában az új érzést. a vágyakozás érzését Veronka néni, míg egyik este nem bírva már tovább az izgalmat, nagynehezen kinyögte:

— Hallod-e apus! Üj szanda kellene.

— Micsodaaa? — képedt el Lajos bácsi. — Ilyet ő még nem hallott. — Micsoda? — ismételte, mint aki nem jól hallott.

— Üj szanda. Nekem még soha sem volt. Tudom apus, de úgy érzem, nem is tudom mi lesz velem, ha nem lesz új szandám!

— Űj szanda... de miből?

— Tudom, hol is vennénk annyi pénzt — sóhajtott Veronka néni.

Hiába, az agyába furakodott ördög nem hagyta , nyugodni. . Egyre többször beszélt Lajos bácsinák vágyakozva az új „szandáról”. A kis öreg elhatározta, bármi lesz is, megveszi az új szandált az asszonynak. Szerencséje volt. az uradalomban akadt egy kis munkája, összeverte a lábbelire valót. Együtt mentek be a városba, megvenni az új szandált.

Veronka nénin ötven év visszafojtott vágya tört ki. Az egyik szandál nem volt elég fényes, a másiknak a talpával, a harmadiknak a pántjával nem volt megelégedve. Egész napjuk az új szandál kiválasztásával telt el. A szép, fehér kartondobozban vitték haza. A világért sem vette volna fel.

— Apusom, majd holnapután, vasárnap, — mondta nagy-nagy örömmel.

Másnap kora hajnalban fürgén, megfiatalodva indult kapálni Veronka néni. Évtizedek óta talán akkor reggel dúdolt egy kicsit. „Feketeszárú cseresznye, rabod lettem szép menyecske...”

Délutánra beborult. Borzalmas fekete felhők borították el az ég alját, S a szél egyre jobban feltámadt. Olyan ítéletidő lett negyedórán Belül, amíg élek nem felejtem el. Fákat tördelt ki a vihar, megbontotta a háztetőket és közben ömlött a víz. A mennydörgés egyetlen fantasztikus dobszóvá olvadt össze, villámok fénye hasogatta a koromsötét eget.

Amikor elvonult a vihar, iszapos víz hömpölygött az utcákon, s az emberek szomorú, aggódó arccal nézték a pusztítást. Este volt már, amikor a kapuból anyám sikoltását hallottuk. Kirohantunk. Vajácsék előtt szekér állt, a saroglyából a foltos fekete szoknya alól két sáros, bütykös, mezítelen láb lógott ki.

— A villám ... — zokogott anyám.

Így ment el Veronika néni, akinek

életében nem, csak halála után került a lábára új szandál.

Bognár János

Fagylaliozó ménes