Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

1969. június 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ö A ceglédi bűnszövetség Sikkasztok a szeszfőzdében — Hiányleplezés, gurítással Pálinka a hasmelegítőben Előnyös az új ösztöndíj rendszer Szelevényi MOZAIK A jó községpolitika eredményei A bűnszövetség fő- és mellékszereplőinek szeren­csétlen szám a 13. Pontosan ennyien foglalnak majd he­lyet a vádlottak padján, ahol viszontláthatjuk Pető And­rást, a Pest megyei Zöldség­éé Gyümölcsfeldolgozó Vál­lalat vezetőjét, Tarai János raktárkezelőt. Németh János 1965-ben történt, hogy Né­meth János — a palackozó üzem szakmai irányítója — a palackozó raktárban vár­ható leltár előtt belső ellen­őrzést tartott, s hiányt fede­zett fel. Nyomban megkérte Pető Andrást, hogy a hiány eltusolására a szomszédos szeszfőzdéből „kölcsönözzön” pálinkát. A főzde vezetője két hordóban 12 hektoliter almapálinkát át is guríttatott a palackozóba, ahol „behúz­ták” tartalmát egy másik hordóba. Volt hiány, nincs hiány. Persze csak papíron. Tudni kell ugyanis, hogy akkoriban a főzdében készült szeszféleség állami tulajdon — a Magyar Likőripari Vál­lalaté — volt, míg át nem került a néhány méternyire levő palackozóba, ahol vi­szont már vállalati tulajdon­nak könyvelték. így ez az egyetlen hordógurítás több mint 100 ezer forint kárt okozott a MALIV-mak! Németh természetesen nem tudta' visszaadni a kölcsön­vett pálinkáit, sőt 1966. no­vemberében újabhat kért: három hordóban 18 hekto­liter vörösszilva-pálinka ván­dorolt At néhány markos munkás segítségével illeték­télen helyre. Később leltárt tartottak a palackozóban, s ekkor egy hordót visszagurí­tottak a főzdébe. összeke­verve tartalmán kékszilvapá- li Akávaj. Megint a .MALIV- ot érte kár. nem kevesebb, mint — újra a fogyasztói árat véve — 178 ezer forint, főtechnológust, Papp Sándor segédmunkást, < Zsengellér Ferenc műszakvezetőt, s raj­tuk kívül még finomítókat, gyáregységvezetőt, segéd­munkásokat. Pillantsunk hát be e bűn­ügy szövevényeit évekre visszamenően felderítő vád­iratba. amiből a visszagurítás után több mint 38 ezer forint megtérült. Utóbb ezt a bevált mód­szert alkalmazta a palackozó hiányának fedezésére Tarai János raktárkezelő is. Röviden összegezve: az évek során 1200 liter alma­pálinka, 1784 liter szilvapá­linka, 500 liter Calvados ke­rült a főzdéből a palacko­zóba, s innen a leltárok után csak 584 liter jutott vissza eredeti helyére... A hiány okának — hogy úgy mondjuk — már „száj­hagyományai” voltak. Az üzemben dolgozók közül so­kan rendszeresen iszogatták s éves viszonylatban ez is Mtett néhány hektót. Voltak, akik igen raffinált módsze­rekkel Mcsempészték a fi­nom italokat az üzemből. A folyamatosan elkövetett lo­pások. népszerű eszköze volt a teásüveg. Reggel teával teli hozták, délután pálinká­val dugig vitték. Ennél is ötletesebb megoldást találtak ki azok, aMk gumitömlőis hasimelegítőt csavartak ma­guk köré. Tetemes mennyiség viszont ajándékként került sokak birtokába. Pető András pél­dául ünnepék alkalmával literszámra osztogatta ingyen az italokat ismerőseinek További 270 liter eltűnt szeszféleség fűződik a rep­rezentációs keret túllépésé­hez, engedély nélküli felhasz­nálásához. A társadalmi tu­lajdont folytatólagosan káro­sító hűtlen kezelésért vá­dolt Fehérvári Jánosnak, a ceglédi gyáregység akkori vezetőjének ténykedését kell itt megemlítenünk, ö ugyan­is honoráriumként is alkal­mazta a pálinkát: túlóráért, többletmunkáért fizetett így például kazánjavítókat, vas­utasokat, földgyalusokat... Cefredézsma Különös rejtélyt jelentett azonban a nyomozóknak és szakértőiknek, hogy az emlí­tett hiány időközben lassan csökkenni kezdett. Hogyan? Pető András — miután Némethtől nem kapta vissza elgurított pálinkáit — hogy most már saját hiánj’át fe­dezze, a következő machiná­cióba fogott. Zsengellér Fe­renc, Papcsák István és Papp Sándor közreműködésével — megkerülve az állami ellen­őrzést — nagyüzemi „fekete- főzéssel” ■ szeszt állított elő. Ezzel jelentős mennyiségű cefrét használt fel. Másrészt adócsalást követett el, ugya­nis az így készült pálinka után a vállalat nem fizetett egy fillért sem. Pedig kellett volna — majd 140 000 fo­rintot... A ceglédi szeszfőzde sik­kasztó bűnszövetségének ügyében lezárult a nyomozás, elkészült a vádirat. Szitnyai Jenő A nyári üdülési idény kez­detekor néhány jelentős tud­nivalóra vonatkozóan kér­tünk és kaptunk tájékozta­tást a SZOT-tól. Az első: amennyiben a családos beutalót kapott szü­lők bármilyen oknál fogva gyermekük nélkül érkeznek meg az üdülőbe, még a tel­jes önköltség megtérítése esetén sem vehetik igénybe a beutalást. Ha a gyermek időközben megbetegszik, az orvosi igazolás alapján a szülőknek visszatérítik az üdülési díjat. Ilyen esetben akár a be­utalás kezdete előtti napon is lehetőség van rá, hogy más gyermekes szülők kap­ják meg a családos beutalók A másik jelentős tudni­való: az üdülővezetőnék a A most záruló tanévben nyolc felsőoktatási _ intéz­ményben ldsérletképpen al­kalmazták az új ösztöndíj- rendszer tervezetet, amelyet végleges formájában az ősz­szel valamennyi egyetemen és főiskolán bevezetnek. Az elmúlt hónapokban végzett próbaelszámolások azt mu­tatták, hogy az új ösztöndíj- rendszer széjjelhúzza a „mezőnyt”, igazságosabb a korábbinál. Ugyanis a koráb­bi három kategóriával szem­ben — a családban az egy- főre eső átlagjövedelem alap­ján — öt kategóriát állít fel. Ennek megfelelően differen­ciálódnak a szociális jutta­tások is. a diákotthoniban, illetve albérletben, vagy az egyetemi székhelyen lakók ebéd- és vacsora térítési ■ díja, valamint a kollégiumi ellá­tásért. A III. félévtől kezdődően jelentős szerepet tölt be a költségvetésben a tanulmá­nyi ösztöndíj, amely minden­kinek jár, aM eléri a 3,5-es átlagos tanulmányi ered­ményt. AM a 3,5 alatt marad tandíjat fizet. A kísérlet tapasztalatai alapján a hallgatóknak mint­egy 60 százaléka kerül elő­nyösebb helyzetbe az új ösz­töndíj rendszer alkalmazásá­val, körülbelül 10 százalék­nál nagyjából változatlan marad a juttatás. beutalt szakszervezeti tagsá­gi könyve alapján ellenőriz­nie kell. ogy az illető szabá­lyosan jutott-e beutalóhoz. Ha a beutalt két egymást követő főidépyben — azaz június 5. és szeptember 5. közöt — kapta a beutalót, jóhiszeműség esetén önkölt­séges áron megmaradhat az üdülőben, tehát a szakszer­vezeti és az önköltséges ár közti különbséget M kell fi­zetnie. Ugyancsak fontos szabály, hogy az üdülési évben min­denki legfeljebb egyszer ré­szesülhet kedvezményes SZOT-üdülésben, beleértve a szanatóriumi, és az egyhetes külföldi, valamint a hatna­pos tu ristahaj ó-üdülést is. „Olyan község, amelyről példát lehet venni” —, ez a vélemény hangzott el Szele- vényről, a kunszentmártoni járási tanács vb-ülésén. A község legfontosabb mű­velődéspolitikai célkitűzése a tanyai iskolák megszünteté­se. Míg 1966-ban három kül­területi iskolája volt a falu­nak, az idén már csak egy van. Tavaly félmillió forin­tos költséggel iskolanapközit építettek, autóbuszvárót lé­tesítettek, menetrendszerinti iskolajáratokat indítottak, amelyekkel ötven tanyai gye­rek iskolábajárását, tanulá­sát könnyítik meg. Amiben viszont nem tud­nak az ötről a hatra menni, az a kereskedelmi hálózat korszerűsítése. A községben nincs vágóhely, hús- és ru­házati bolt, „kisvendéglő. Egy vegyesbolt, egy cukrászda, A községfejlesztésben, a lakosság kommunális ellátá­sában, a helyi tanács való­ban jelentős eredményekről adhat számot. Jelentős összegeket fordí­tottak a belterületi kultúr- ház karbantartására. A ha­leszi, a réti és a pálóczipusz- tai településeken a tanyai iskolák helyén tévével, mo­zivetítővel, rádióval, fiók- könyvtárral felszerelt mű­velődési Mubot rendeztek be. Külön dicséret illeti a község pedagógusait és szülői munkaközösségeit a 86 ezer forint értékű, társadalmi munkában felépített gyer­mekjátszótérért. meg egy kocsma van Szele- vényen. A kereskedelmi há­lózatfejlesztés a Csépa és Vidéke ÁFÉSZ-re tartozik, de a szövetkezetnek nincs pénze az elképzelések meg­valósítására. Élelmiszerek — freon- fagyasztással Az Egyesült Államokban kidolgozták az élelmiszerek fagyasztásának új módszerét, amely igen gyors, biztonsá­gos és gazdaságos. Az élel­miszereket folyékony freon- nal teli cellán bocsátják át, ahol egy pillanat alatt meg­fagynak; emellett külsejük és ízük változatlan marad. Az új fagyasztási eljárás har­mad-ötödannyi költséggel jár, mint az eddig ismert fagyasz­tási módszerek. Nincs elég munkaalkalom A mezőgazdaságból felsza­baduló munkaerő foglalkoz­tatása is problémát jelent a község vezetőinek. A terme­lőszövetkezetben tésztaüze­met létesítettek, amely kö­rülbelül százharminc nőnek ad munkát A községnek vi­szont ezerkétszáz munkaké­pes lakosa van, s a szelevé­nyi tsz-ben csak négyszázan találtak munkát, nyolcszázan más községekbe, városokba járnak dolgozni. A Beton- Vasbetonipari Művek kun­szentmártoni gyáregységénél, a martfűi cipőgyárban, Csongrádon, Szolnokon. Bu­dapesten, Vácott, Bábolnán segéd- és betanított mun­kásként, harmincán pedig Magyartésen a tsz kertésze­tében helyezkedtek el. H. M. Hordók vúndorúton • •* Üdülési tudnivalók Kevés az üzlet Ez való Szelevényen 1966 óta 200 négyzetméter új, szilárd bur­kolatú utat építettek, illetve 300 négyzetmétert társadal­mi munkában felújítottak. A Szikra Tsz-nek körülbelül egymillió forintos költséggel 800 négyzetméter hosszú gazdasági bekötőút épült. A kül- és belterületeken össze­sen 110O négyzetméter beton­járda építését tervezték és teljesítették. Három évvel ezelőtt még csak egy transz­formátoron keresztül kapta a község a villanyáramot. Az idén, májusban adták át a három, összesen félmillió fo­rint költséggel épített transz­formátort, amelyek 50 Iskolanapkőzi i iult meg évre megoldják a községi villamosenergia ellátást A közvilágítási hálózat re- /konstrukciója során mintegy tízezer méteren cserélték M, illetve 500 méterrel bővítet­ték a vezetéket. így az egész községet villamosították. A lakosság jó ivóvízzel va­ló ellátása érdekében egy új kút és egy hidroglóbusz épí­tését tervezik. A vízhálózat földmunkáinak elvégzését a lakosság társadalmi munká­ban vállalja. A belvizek el­vezetésére szolgáló 1,5 Mlo- méter hosszú csatornasza­kaszt is közös összefogással építi a falu népe. 'S autóbuszváró Hangulatcsinálók Leírtam a címet, s közben Munkácsy Mihály festménye, a „Tépéscsinálók” járt az eszembe. Tépést, apró sebek­re való kötést csinálnak azok is, akik napjainkban össze­dugják a fejüket, ha talál­koznak, s versenyt panasz­kodnak. Miféle sebek? Miféle pana­szok? Nem mélyek és nem is veszedelmesek, maguktól gyógyulok és az idővel elhal­kulok, mégis szót érnek, még­is oda kell figyelnünk rájuk, hiszen sértett anyák és apák panaszkodnak, gyermekeik helyett a világra, amelyben élnek, amelyet magukénak vallanak, s amelyen kedvvel formálnak. A panasz tehát nem szem­benállás a világgal, csak ép­pen kedveinkben ront, perc­nyi időre gyengít. De hát kik is ezek a han­gulatcsinálók? Azok, akiknek gyermekeik lemaradtak az el­ső versenyfutásban, akik mos­tanában kapták kézhez az is­kolák értesítéseit arról, hogy gyermekük nem nyert felvé­telt a választott iskolákba. Sokan vannak? Sokan, de még többen vagyunk olyanok, aMk hallgatjuk őket, akik­nek Msebb gyermekeik van­nak, s éppen ezért szorongva figyeljük, hogy nem a mi holnapi panaszainkat hall- juk-é? Egy kedves régi ismerő­sömmel, volt munkatársam­mal találkoztam a minap. Kétségbeesetten kérdezgetett, hogy nincs-e valamilyen is­merősöm, aki segíthetne raj­tuk. A fia most végezte el az általános iskolát és seho­vá se vették fel. Egyik neves gimnáziumunkba szerették volna küldeni, de a közepes bizonyítvány ehhez kevés volt. Kapkodva kerestek va­lamilyen jó szakmát, de az úgynevezett „jó szakmák”- hoz ma már többnyire érett­ségi bizonyítvány, de az álta­lános iskolától mindenképpen jó bizonyítvány kell. „Ször­nyű ez” — mondta az isme­rősöm —, „mi mindent meg­adtunk a gyereknek, s min* dent megadnánk ezután is, de hiába. Gyenge gyerek, nem alkalmas arra, hogy nehéz munkát végezzen majd.” Visszakérdeztem, hogy mi­lyen szakmát szerettek volna, azt felelte rá, hogy mindegy, csak az a fontos, hogy jól­kereső szakma legyen, olyan, amit kevesen választhatnak. A gyerek ott lógott, kellet- lenkedett mellettünk, valami­képpen még élvezve is, hogy ő most a legfontosabb sze­mély, ő az, akit sajnálni kell. Semmit se szeretne nagyon, még azt sem egészen érti, hogy valamihez kezdenie kell. Ismerősömből áradt a pa­nasz, ahogyan a hasonló sor­sú gyerekek szüleiből is pa­nasz árad. „Valamit elhibáz­ta k a tervezésben, ha ez így fordulhatott — mondják —, valamit másképpen kellett volna.” Tehát más hibázott, tehát az nem jó, ami van. Megvallom nem tudtam ajánlani olyan „hátsóajtót”, amelyen át ez a gyerek vala­melyik gimnáziumunkba sé­tálhatott volna, de még jól­kereső szakmát sem ajánlhat­tam. A szülő kétségbeesését hiába értettem meg, és hiába tudom azóta is, hogy ez a kétségbeesés természetes. Azok a bizonyos hátsóajtók bizony már becsapódtak. Kez­dődött ez az egyetemi felvé­teli rendszerrel, s folytató­dott a felvételi általánosabb, s ugyanakkor rangosabbá vá­lásával. Félreértés azért ne esseK, Nem hiszem én, hogy napja­inkban nincsen protekció, nincsen rokon, vagy ismerős tanár. Biztos van, de az is bi­zonyos, hogy manapság pro­tekciót is csak az mer kérni, aki megbízhat a gyerekében, aki jó bizonyítványra hivat­kozhat, hiszen a protektorok is tehetetlenek, ha a gyerek nem produkált. így hát az is igaz, hogy a most panaszko- dók bánata elkésett bánat. Elkésett bánat, de igaznak érzett harag. Talán nincsen is közöttük olyan, aki ne ez­zel kezdené: „Mindent meg­adtam a gyermekemnek, s most mindent megtennék ér­te, de... S ilyenkor retten meg az, aki jövőre kerül szembe ugyanezekkel a gondokkal. Ilyenkor gondol arra, hogy időben kellene ismerősök után nézni, kapcsolatokat keresni. Rosszabb esetekben e kapcso­latkereső tűnődéseknek ta­núja lesz a gyerek is, akinek így a szándékunk szerinti legjobbal sokat ártunk, hi­szen ők tizennégyévesen könnyen elintézik ezt a fel­nőttek dolgaként. A papa és a mama dolgává lesz az, hogy hol tanulnak tovább. S ha nem sikerül? A pa­naszokat hallgatva már már azt hihetnénk, hogy a kudarc a szülők kudarca, de csak attól a pillanattól' kezdődően, hogy a felvételi nem sikerül. Felvételiztető tanárok me­sélték, hogy számos jóképes­ségű gyerek került elébük, akiket csak azért kellett el- utasítaniok, mert a felvételi­re nem készültek, s az álta­lános iskolában szereztek olyan jegyeket, amelyekkel már reménytelen helyzetből indultak. Ök sajnálják ezeket a gyerekeket, s egyértelműen Mmondják: a szülő volt a hi­bás. A szülő, aMnek a maga gyereke mindig tehetséges, mindig okos, de aki mégis megelégszik á gyerekei kö­zepes teljesítményeivel. Ismerősöm kisfia, akit most nem vettek fel, ugyancsak jó­képességű gyerek. Eddig va­lóban mindent megkapott, amit gyerek megkaphat egyet­lenegy dolog Mvételével: so­hasem követeltek tőle, so­hasem tanították meg neki, hogy a teljesítmény önmagá­ban is öröm. Szebb gyermek­éveket akartak a fiuknak, mint amilyen annak idején nekik jutott, s arról álmo­doztak, hogy ormost nevelnek a fiukból. De a most panasz- kodóknak általában volt ha­sonló álmuk, ezért is fogal­mazódik olykor annyi kese­rűséggel valóságos világ elle­ni váddá a vélt sérelem. Tudom azt, hogy ezek a sorok aligha nyugtatnak meg bárkit is, s most mégis én a világ nevében panaszt ten­nék a szülők ellen, a tehet­séges, de most mégis kihulló gyerekek nevében háborog- nék, hiszen természetes, hogy nekünk az a legjobb, ha a legtehetségesebbek tanulnak tovább, ahogyan általában azok is jutnak tovább. De hát ez az írás már csak azoknak szól, akiket a hangulatcsiná­lók megriaszthatnak, azok­nak, akik jövőre, vagy két- három év múlva bocsátják szárnyra e tizennégyéves em­berkéket. Hiszen aki időben számot vet, a gyerek nevelői­vel együtt a valós képessé­gekhez méretezi az álmokat, az sohasem fog keserű száj­ízzel panaszkodni. S ha jól meggondoljuk, akkor arra is oda kell figyelnünk, hogy a gyerekeink mai indulásában már azok a normák érvénye­sülnek, amelyek szerint a nyomunkba a holnap emberei élnek. És éppen ők azok, akik már érthetetlennek éreznének minden másféle válogatást. S ez nagyon jól van így. Néhány hét múlva, az egye­temi felvételi vizsgák ered­ményeinek ismeretében újra csak ezt lehetne majd el­mondanunk, az akkor kapott sebekről, azokról a panaszko- dókról, akik nem a legjobb helyén, a legilletékesebbnél, tulajdon gyermeküknél kér­tek időben „protekciót”, hogy azok bizton elindulhassanak. B. G

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents