Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
8 SZOLNOK MBGTTOr PTOTjAI* Tvrta %a«ás S. SONJA HLEBSOVA: KUTYA VAGY MACSKA A valóságkutatás műhelye I. Látogatás az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében Nedves szél fúj, szeszélyesen csapongva, hol erről, hol arról. A föld meleg volt és avarszagot lehelt. A lány az ablakban állt, nyugtalanul, mint valami rejtelmes baleset előtt, amely minden pillanatban bekövetkezhet. A szemközti házak olyanok voltak, mint vihar előtt az összebújt juhok, s láttákra az a? érzése támadt, hogy a közelében soha nem is voltak emberi lények. Megeredtek az első kövér Meddig időik még itt ebben a városban, s általában meddig kell még itt élni az embernek, hogy valamelyest különb napok köszönjenek rá? Vannak emberek, akik képtelenek többet birtokolni, mint egyetlen valamit. Pedig rengeteg sok mindent kellene magáénak vallani az embernek, hogy egy napon ne maradjon minden nélkül... Iván csaknem észrevétlenül lépett az életébe. Egyszerűen itt volt. Hely szerint is mindig ott, ahol ő, együtt gondolkodott vele és napról napra több helyet kért magának az életében. Szájuk egyazon szavakat ejtette, mosolyuk is kísértetiesen hasonlított, ugyanazokon az utakon jártak. Még a nevetésüket is ugyanaz váltotta ki a nap úgyszólván bármelyik szakában, meglehetősen sokáig. De jelen volt a fiú jóidéig a szakítás után is, amelyre ő csak később eszmélt rá Halkan, fokozatosan tűnt el az életéből, illetve a hétköznapjaiból. Mert az életéből tal^n soha... Miközben az emlékei közt tallózgatott — frissek voltak még ezek az emlékek — mindannyiszor holmi elégedettséget érzett afölött, hogy voltaképpen nem is változott semmi. Megdöbbentő pontossággal tudta visszaidézni az emlékeket, és hitelesen összehasonlítani a mait a tegnapival, a puha tilcsök- szótól a mozdonytüttyig. a tenger sós ízétől az üröm fanyar ízéig. Mindez furcsa örömöket keltett benne csakúgy, mint a megalázó kisebb kudarcom emléke is. melyeket sosem vallott be magának A mai nap is oly kísértetiesen hasonlított ahhoz, amikor a postahajóra vártak a kikötőben, s ő. félt a vihartól Vad meleg volt. a lé- vegő párás — noha szél fúj- ' -igáit. Emlékszik, azt mond- ivánnak. balsejtelmek gyöt- ,k. bizonyára baleset érné ókét, s le akarta beszélni a kirándulásról. Nem is szálltak hajóra. Ott gubbasztották át az éjszakát a sziklás parton, takaróba csavarozva. Erőt vett rajta a fáradtság és a hideg, s visszafeküdt az ágyba, hogy ott folytassa emlékidéző merengését. — Nézd, milyen szép az a macska. — Az nem is macska, hanem kutya. Szeretsz? — Szeretlek. — Akkor macska. Az ég mind kékebb lett Iván szemétől. A patak mind áttetszőbb Iván mosolyátóL A nap mind melegebb. Iván ölelésétől. Elmosolyodott. Iván szavai jutottak eszébe. Vajon ő emlékszik-e minderre? Nem. De nem is fontos. Én egész másra gondolok. Az ám. de nem is. Nevess, járj, kelj, dolgozz élj élj. Iván — a múlt. Iván — a kora fiatalság Iván — mégiscsak a jövő izeit idézi. „ És így van ez mindig. Mindig, amelynek se kezdete, se vége. Tehát akkor is, most is, holnap is, S úgy érezte, ez nem csupán emlékezés, hanem az elveszett visszakívánásnak vágya is, de mindenképpen: csendes és állhatatos harc. A veszteség mintha sivatagot árasztana köréje. de ugyanakkor biztatóan körbe Is járja. Szenvedély persze nincs már. az idővel fegyelemmé szépül. De megmaradt az állhatatosság, ha hiábavaló és mulatságos is. Eszébe jutott a kiskocsma — valamikor „Túl az Ópereneián”-nak nevezték egymás között — elhanyagolt, rozoga ház, belül úgyszólván üres, csoda, hogy valaha is vendéget vonzott. S ők ketten mégis odajártak arra lehetetlen feketére és elmaradhatatlan savanyú vízre. A tenger ott hideg volt a sok édesvízi forrástól. Egyszer megmosta Iván haját. A háziasszony behozta a fazék meleg vizet és csak nézte, amint nagy nevetések közepette mosta azt a rakoncátlan nagy sörényt. Az este ugyanis, amikor átkeltek a hegyen, Iván azt mesélte neki. hogy gyerekkorában nagyon gyűlölte a fejmosást. Felrémlett előtte a pisze orrú kisfiú, makrancos, göndör hajával. Valami tragikusnak az elő- érzete, rendszerint a legboldogabb pillanatait is elrontotta. A fiú ezt megérezte, s ilyenkor meg-megpirongatta, mert nem osztja meg vele gondjait. Majd szótlanul csókjaival árasztotta el, hogy felvidítsa. Férfi létére nemigen értette a lehangoltság okait, ölelő karjai azonban mindig kioldották a lányból a szorongásokat. De korántsem úgy, mint mikor egy alkalommal, teknőssel hemzsegő kis sziklaöbölre bukkantak... Az egészen más öröm volt... Vagy amikor hajóroncsokból csónakot rögtönzött neki..; vagy amikor ők ráncigálták a harangkötelet, mert az öreg harangozó elfáradt, pedig harangoznia kellett volna, hogy „szétoszlassa a viharfelhőket”, vagy amikor hajnalig egy takaró alatt kucorogtak a parton... Nem, az egészen más volt. Szeretett felejteni: szerette szándékosan elfelejteni azt. hogy szeretik egymást. Hogy éjszakák várják és testük arra van, hogy szeressék egymást Mindez olyan egyszerű volt, mint a lélegzés. Amíg mellette volt éjszakává változtatta a nappalt, nappallá az éjszakát. De most. amint magánosán forgolódik az ágyon a sötétben, s a sötétség minden pórusát elborítja, most mind gyakrabban illetik váddal azok az éjszakák, amikor lemondott az ölelésről. Lemondott? Megtagadta, Most kongtak a harangok, hogy „szétoszlassák a viharfelhőket”. hallotta háziasz- szonya nevetését, s arcába csapott délszaki melegével a teknősökkel hemzsegő öböl. Szemlehunyva, feküdt, akaratlanul is ökölbe szorított kézzel. Gondolatai villámként cikáztak. Iván a közelében volt. Csinos, napbarnította arccal most lép ki a tenger vizéből, fogsora habfehéren villan felé, s aztán csókolja. Kint szakad az eső. Kinyitotta az ajtót, felkacagott és megcsókolta. Felállt az asztaltól és megcsókolta. Ágya szélére ült és megcsókolta. Kint zuhogott az eső. Csodálatos nyugalommal szállta meg. Hovatovább szinte üresnek érezte magát. Lassan lehunyta súlyos szempilláit, ökle kisimult. Igen. Iván itt van a közelében. Igen, Iván egy karnyújtásnyira van tőle. Int neki, súg is valamit a fülebe, s kezében egy egészen kis teknős fészkel. Kicsi kis teknős. Valami harangot is hozott neki Mosolyog és int neki megint. — Ni, milyen szép macska. — Az nem macska, hanem kutya. Szeretsz? — Szeretlek. — Akkor macska, akkor macska, igenis macska... Int neki megint, ugyanazok a mozdulatok rémlenek fel újra. Kezdődik minden élőiről — míg végülis a semmibe tűnik minden. Nyugodt, mély állommal aludt. Odakint esett az eső; meleg eső. Elmúlt egy nap és múlóban az éjszaka is. Kocsi zaja hallatszik az úttestről, a tejesek hozzák már a tejet. Elmosódott csobbanás az ablaka alatt. Szárnyak hüppö- gését hallja, a madarak már felébredtek és kezdik a sze relmes fecsegést. Alighanem verőfényes napra ébred. Aludt, Gyermeteg mosoly- lyal az arcán. Amint elindult szája csücskéből, még vidám volt, aztán kissé elszomorodott. Ki tudja, lehet, hogy csakugyan nem macska volt, hanem kutya... Odakint már nem esett... Dudás Kálmán fordítása A Modem vonalú, új épületben kapott otthont az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete Budapesten, a Városliget árnyas csöndjének szomszédságában. Az újszerű modem vonások azonban nemcsak az Intézet külsejét jellemzik, hanem munkájának tartalmát is. Ennek a tudományos kutató intézetnek még alig van múltja: mindössze két éve működik. Tevékenységének A z a baj, sőt tragédia, hogy egy ember életében többször is meghal. Kern, nem a klinikai és a biológiai halál kettősségére gondolok. Az igazi, nagy halállal valahogy kiegyezik az ember. Tudja, hogy egyszer eljön a kaszás, hiszi és mégsem hiszi. Ezért képes élni, alkotni, nevetni, boldognak lenni mindenki. Mert az ember az életre készül, a távozásra soha. Elmondjuk ezerszer. mert tudjuk, hogy az elmúlás törvényszerű. Komoly dolgozatokat írunk róla. Mindennap szembetaláljuk magunkat vele. Hiszen az újságok is naponként közük a halált. Ezek nem mi vagyunk, emberek, de idegenek. Esetleg rokonaink, talán fáj is, de mégsem mi vagyunk. Mi élni akarunk. Most nem én, a színházunk bukott meg, de vele buktunk mi is. Az ügyelőnk felírta a falra, hogy élt hat évet, a kellékek közül kiválasztott két koszorút, elhelyezett három szál gyertyát. Belenéztem a sárgán viliódzó fénybe: önkínzás — ordítottam és kirohantam a júliusi napsütésbe. A presszóban a bukott kollégákkal megittam egy feketét. Megfigyelték már, az ember milyen nagy nappali színész. A szíve majd megszakad és teli pofával röhög — igen, nem nevet. sajátos vonásai azonban érdeklődést keltenek nemcsak a szakmai, tudományos körökben, hanem mindazokban, akik érdeklődnek a közügyek, a társadalmi problémák iránt. Az Intézet legfőbb feladata ugyanis a társadalom mai jelenségeinek mindennapi életünk pozitív és negatív kapcsolatainak mélyreható elemzése, a társadalom mozgásának tudományos vizsgálata. A , , SZÍNÉSZ HALÁLA MONOLOG röhög — semmitmondó buta vicceken. Sőt, túllicitál, ő is mond még rosszabbakat és a poén előtt már fulladozik a hangja. Berúgsz? Az sem jó júliusban. Egyébként a szesz mélyíti a bánatot. A férfiembernek az a sorsa, hogy a keserű poharat fenékig ürítse. Felvettek egy fővárosi színházba felléptidíjasként. Magyarázzam, hogy nvi ez? Gondolom, felesleges. Az első darab, amelyben játszottam, a Hamlet volt. Fortinbras tisztet alakítottam. Néma szerep. Az előadás végén negyedmagam- mal pajzsra emeljük a halott Hamletet, „a katonát” és a gyászzene hangjaitól kísérve elindul a temetési menet, majd lassan legördül a függöny. A színfalak mögött voltunk, amikor a nézőtéren az emberek felébredtek és még tartottuk Hamletet, amikor Az eddigi definiefó szerint a tanácsoknak hármas — államhatalmi, államigazgatási és tömegszervezeti — funkciójuk van. A gyakorlati , tapasztalatok alapján viszont ma már nem látszik megalapozottnak a tömegszervezeti funkció, s megkérdőjelezhető a tanácsok államhatalmi jellege is. Ezért a képviseleti jelleg erősítésében kell keresni a tanácsrendszer fejlesztésének útját Egyidőben olyan elképzelések voltak, hogy a kommunizmus elérését hozza közelebbi, a szocialista demokráciát fejleszti, ha az áfiamj feladatok egy részét a társadalmi szervezeteknek adják át A mostani vizsgálódások alapján azonban mindjobban erősödik a kutatóknak az a felfogása,' hogy sí ködtataiam gyakorlásának ess az átadása csak egyszerű’ cégtábla-csesw. mert a képviseleti szerv, a tanács be>- tyett ezentúl egy másik szerv végzi ugyanezt a feladatot A Társadalomtudományi Lei tézet kutatóinak vizsgálódásai arra is fényt vetettek^ hogy a tanácsok SDami-kép- viseleti jellegének fejlesztése nem képzelhető el gazdasági szerepük erősítése nélkül. A tanácsok alapvető gazdasági feladata jelenleg a község- fejlesztés. valamint a kommunális ellátás. Indokolt lenne azonban kiterjeszteni a tanácsi gazdaságot az ipari szolgáltatásokra, s a helyi, gazdaság fejlesztésének erőteljesebb koordinálására. Arra lenne szükség, hogy a tanácsok közgazdasági módszerekkel befolyásolhassák a lakosságot közvetlenül érintő munkát végző vállalatok tevékenységét. Ehhez azonban az eddiginél több saját gazdasági eszközre lenne szükségük. Az egyik elképzelés a te- nácsok pénzügyi bázisának növelésére az úgynevezett önfinanszírozás fokozatos bevezetése. Ezenkívül olyan vélemények is vannak, hogy a tanácsok bevételeit kapcsol-: ják össze a központilag irányított de a területükön működő egyes gazdasági egységek nyereségének alakulásával Szathmári Gábor felcsattant a taps a mi éltető elixírünk. Majdnem elfelejtettem a terhet. Idegeim, lelkem reflexei lódítottak volna a függöny elé. Hiszen két hónapja sincs, hogy mint Bánk hajlongtam a közönség előtt. Ne ítéljenek hát el, húsz évig voltam Bánk, Hamlet, Néma leiiente és csak most az egyszer estem ki szerepemből. Igen, tudom, a közönség hívó szava most nem engem szólított, a néma színészt. Tartottam hát Hamletet és vittük vissza a színpadra, hadd lássa még enyszer őt a közönség, a színház önfegyelem kérdése is. Vittem hát derekasan összes képességem, álmom e mozdulatba helyezve. A királynőt alakító Kossuth-díjas a nacvj művészek finom, rezonáló idegrendszerével a szememből mindent kiolvashatott és még a színfalak möaött íny sóhajtott föl: Nézzétek, de szépen viszi az a statiszta. Este a kollégáknak és as újságíró barátaimnak mindent elmondtam, s ma sem értem, hogy miért volt a szemekben az az együttérző sajnálkozás. Már megint meghaltam? Nem, ez csurtán iriaység volt. Én n kiráh,nőnek hiszek-— így fejezte be a színész, aki meghalt, de már újra él. Suha Andor A társadalmi fejlődés komplex-vizsgálata Más tudományos intézetek is foglalkoznak hazánkban társadalomtudományi kérdésekkel, ezek azonban általában a társadalomtudomány egy-egy ágát — a filozófiát, a szociológiát, a jog- és közgazdaság ’problémáit stb — vizsgálják. A Társadalomtudományi Intézet komplex módon törekszik elemezni társadalmi fejlődésünk átfogó kérdéseit, a kiválasztott problémakör különböző (filozófiai, szociológiai, jogi, közgazdaság! stb.l aspektusokból tett megfigyeléseinek tudományos szintézisét adva. A társadalmi jelenségeknek ez az újszerű, kopmlear vizsgálata a módszerek tekintetében is újat követel. Nem követik például más tudományos intézetek szervezeti felépítésének elvét, a tudományos osztályok rendszerét. Ezek helyett ^alkalmi” tudományos csoportok működnek. A csoport kutatóinak egy része nem az Intézet állandó munkatársa, hanem- más intézetektől pártós tanácsi szervektől „köl- ■■ csőnkért” szakember, arra az időre, amíg be nem fejezik az adott téma vizsgálatát Tgy érik el, hogy általában a kérdéshez legjobban értő, azt a legkülönbözőbb aspektusokból vizsgáló kutatókból állnak a témacsoportok. A fennállása óta eltelt rövid idő ellenére máris jelentős társadalmi kérdések vizsgálata, elemzése fűződik az Intézet nevéhez. Olyanok, mint például a gazdasági mechanizmussal kapcsolatos elméleti kutatások, a szövetkezetelméleti kérdések vizsgálata, a demokratikus fejlesztésének problémái, a lakáskérdés, a munkásosztály helyzetének feltérképezése, vagy a tanácsok tevékenységének és jövőbeni helyzetiének vizsgálata. Elemzés a tanácsokról JÓI mutatja az Intézet kutatásainak sokoldalúságát komplexitását hogy példán! a tanácsokról készült elemzéshez több megyéből gyűjtötték össze a tanácsok működésének kritikai elemzését sok párt- és tanácsi vezetővel konzultáltak mielőtt összegezték volna következtetéseiket Mint ér. Varga József kandidátus, a vizsgálatokat végző és irányító tudományos csoport vezetője elmondta, ezenkívül feldolgozták a korábbi években készült hazai és külföldi szakkönyveket tanulmányokat és értékelték a külföld! tanulmányutakról készült feljegyzéseket is. A vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tanácsok egészében véve jól teljesítették feladataikat a létrehozásuk óta eltelt csaknem húsz év alatt. Széleskörűen bevonták a dolgozókat tevékenységükbe, megfelelő helyet és szerepet vívtak ki maguknak a proletárdiktatúra mechanizmusában. Ugyanakkor azonban. a szocializmus építésének új szakasza, az állam funkciójának, a hatalom jellegének változásai, a gazdasági reform hatása, a közgondolkodás fejlődése — mind olyan tényezők, amelyek szükségessé teszik, a tanács- rendszer továbbfejlesztését. A kutatók úgy látják, hogy a jelenlegi állami, társadalmi és gazdasági követelményeknek megfelelően kell meghatározni a tanácsok jövőbeni szerepét és jellegét