Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-05 / 127. szám
1969. Június SZOLNOK. MEGYEI NÉPLAP Telefonálás komputerrel A beszéd eddig csak u emberek számára fenntartott érintkezési — illetve kommunikációs formát jelentette. Ez a privilégium hamarosan megszűnik. A jövőben a komputer is tud majd beszélni. Az idei Hannoveri Vásáron az egyik adatfeldolgozó berendezés telefonon adott feleletet (jobb oldali képünk) a feltett kérdésekre. A folyamat azonban még rendkívül komplikált: az elektronikus számológép először a szükséges szavakat kapja meg, amelyeket az NSZK-ban megszerkesztett Vocoder (Voice Coder) elektromos impulzusokká alakít át. Ezek tárolhatók. Ha a gép felelni akar egy kérdésre, kikeresi a megfelelő szavakat,. amiket a Vocoder ismét akusztikus rezgésekké változtat át. Az emberi orr ezeket a rezgéseket beszéd formájában fogja fel. Ha a komputert telefonon keresztül akarják információkkal „etetni”, ugyanennek a német vállalatnak a Modem-ére (Modulator-Demodulator) van szükség. A Modem a felhívás után érthető hangokká alakítja át a számokat. Baloldali képünk egy Modemet ábrázol felhasználása alkalmával. Könyv, könyvtár, könyvtáros Az elkövetkező néhány évben, vagy évtizedben valamennyi könyvtárunk jelentősége — legyen az akár a legegyszerűbb községi, vagy a legbonyolultabb tudományos — az eddiginek sokszorosára növekedik. Az egyre gyorsabban szaporodó szellemi érték, tudományos ismeretanyag az emberi agy adattároló, adatgyűjtő képességét viszonylagosan a minimálisra fogja csökkenteni. Könyvek, folyóiratok, vagy bármilyen speciálisan rögzített, megfelelően rendszerezett ismeretek nélkül egyetlen lépést sem tehetünk a jövőben. Már most is nehezen. Minden egyes könyvtár valóságos „tudományos bástya” szerepét fogja betölteni, s az emberi agy munkája egyré inkább az eligazodás és a feldolgozás feladatára ösz- pontosul. Könyvtárainkat e növekvő igények kielégítésére most kell felkészíteni. Minden év, minden hónap késlekedése, figyelmetlensége, vagy gondatlansága a jövőben észrevehetően, hatványozottan fog jelentkezni. Mindennek alapja a könyv; a könyvbeszerzés. Sajnos a tapasztalatok nem a legkedvezőbbek. A könyvvásárlásra szánt összeg a költségvetési és a községfejlesztési alapból tevődik össze. Az első mindenkor fix összeg, s rendszerint elég kevés. A második adná a beszerzés gerincét, viszont ez kiszámíthatatlan, bizonytalan. Elég egy járdaépítés, egy csatornahálózat kiegészítés, vagy valamilyen természeti csapás — jég, árvíz, aszály — s oda a jelentős része. Érdemes összehasonlítani az elmúlt évek és a jelenlegi könyvbeszerzéseinek összegét. Legtöbb helyen fokozatos csökkenés tapasztalható. Kengyelen például 1963-ban 29 000 forint. 1964- ben 28 000 forint, 1968-69- ben viszont csak 13 000 forint volt a könyvek vásárlására szánt összeg. Hasonló a helyzet a megye más községeiben, így például Jászalsószentgyörgyön és Zagyvaré- kason is. A közelmúlt könyvtári célkitűzései közé tartozott az ezer lakosra, kétezer könyv mozgalom. A jelszót már régen „kinőttük”, az arányok azonban még mindig kiegyensúlyozatlanok. Egy év alatt több mint tízezer falusi olvasó morzsolódott le országszerte — olvastam a Népszavában. Mi lehet ennek az oka? Hiányzik a könyvtárak vonzereje, a sok jó új könyv. Minimális beszerzési keretből, csak minimális vásárlásra telik. 1968-hoz viszonyítva — országosan — tízmillió forint csökkenés tapasztalható a tanácsi könyvtáraknál. A második „nehéz" téma a könyvtárak helyisége, berendezése. Polcok polcpk hegyén, könyvek könyvek hegyén. Zsúfoltság mindenütt Olvasóterem, klub, raktár, feldolgozásra alkalmas terem, kötészet — mind-mind csak álom. Baj van az új könyvtárakkal is, legtöbbször már tervezéskor kicsinek bizonyulnak, s ráadásul sokszor könyvtári célokra alkalmatlanok. A járási-városi könyvtárak — amelyekre ráadásul még jelentős módszertani munka is hárul — sem kivételek ez alól. Ez tapasztalható Kisújszálláson, Mezőtúron, Karcagon. Arra a kérdésre, hogy van-e olyan könyvtári helyiség a megyében. amely — a fejlődést is beleszámítva — tíz év múlva is jó könyvtár lesz, egyértelműen válaszolhatunk: nincs. A megyei Verseghy Könyvtár is gondokkal küzd. Régen „kinőtte” helyiségeit. Végül, de korántsem utolsósorban egy néhány szót a könyvtárosokról. A képesítési rendelet bevezetésével a középfokú tanfolyamok, a főiskolák és egyetemek folyamatos szakember-képzését beszámítva el lehet mondani, hogy a helyzet biztató. A könyvtárosok döntő többsége szereti és érti a szakmáját, így szívesen dolgozik. Ami a problémát jelenti, az a könyvtári munka társadalmi megbecsülése. Nem ritka ma még olyan véleményeket hallani: „Neked jó, nem kell semmit csinálni, csa^ ülsz, te ráérsz”. A hasonló iskolai végzettségű tanítók vagy tanárok társadalmi megbecsüléséhez egyelőre még hasonlítani sem lehet a könyvtárosok társadalmi tekintélyét. Könyv, könyvtár, könyvtáros. A múlt, a jelen, a jövő letéteményesei. A visszaesést, a megtorpanást mindenképpen fel kell számolni, hiszen a mostani forint hiányok, gondatlanságok súlyos szellemi veszteségként fognak az elkövetkezendő években jelentkezni. Az a megye, város, község viszont, amely rangjának megfelelően foglalkozik a könyvtárüggyel, olyan nyereségre tesz szert, melyet máshonnan nem lehet pótolni. Nagyobb figyelmet tehát könyvtárainkra. Hérész Dezső „A termelőszövetkezeti törvény szellemében.. Beszélgetés Tóth Györggyel, a szolnoki járási tanács vb elnökhelyettesével Az 1967. évi m-as törvényben olvashatjuk: „A tsz megvalósítja a tagság... szocialista nevelését”. A szövetkezeti vezetőknek pedig kötelességként jelöli meg, hogy rendszeresen „emeljék a tagság szakmai, politikai és kulturális képzettségét”. Vajon milyen ütemben halad a megvalósulás útján az, amit a társadalom fejlődésének igényeként a „szövetkezeti törvény” megfogalmazott? Megvalósult maradéktalanul a szövetkezeti törvény? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Tóth Györggyel, a szolnoki járási tanács vb elnökhelyettesével. — A mezőgazdasági termelésben és értékesítésben is kibontakozik a két rendszer gazdasági versenye. Ez is a nemzetközi méretű osztályharc sajátos területe és formája. Van egy ókori közmondás: „Aki haladni akar, azt sorsa vezérli, aki maradni, azt végzete vonszolja-.■” Nos, mi haladni akarunk-•• Miközben fejlődik a technika, és közvetlen termelőerővé válik a tudomány, a két rendszer közt harc folyik abban is, hogyan fejlődik az anyagi és a szellemi javakat termelő, létrehozó és az azzal élni tudó ember Hogyan alakul az emberek tömegének a világról alkotott képe, erkölcse és emberi magatartása. a technikához, a tudományos haladáshoz és a társadalomhoz való viszonya — mondja Tórth György. — Szövetkezeti vezetőink túlnyomó többsége „kiállta a történelem menetének próbáját?. Vezetésükkel stabilizálódtak a szövetkezetek. Megerősödtek a szocialista nagyüzemek. A műszaki és tudományos haladásnak hívei ők a mezőgazdaságban. De hogyan valósul meg a szövetkezeti közösségeknek a törvényben megfogalmazott ..szakmai, politikai, kulturális nevelő ” munkája? — Járásunkban megvizsgáltuk a felnőtt, munkaképes dolgozók iskolai végzettségének helyzetét. Kiderült, hogy 185 az analfabéták száma, I—IV. osztályt végzett 1723 ember, V. osztályt 1080,. VI. osztályt 3298, az általános iskola nyolc osztályát viszont csak 999 fő. Bizony, van mit tenni a felnőttoktatás terén... Enélkül lassan a termelési eredmények sem fokozhatok szövetkezeteinkben. — A műszaki, technikai haladás, a kémiai eszközök fokozottabb alkalmazása valóban felveti az általános műveltség növekedése iránti új igényeket. De ezek nemcsak a művelődésügynek gondjai. Érzik-e vajon mindezt a termelés szervezői és irányítói? — Azt hiszem, egyre jobban érzik. Egyre több például a növényvédőszerekkel történő baleset, amelyeknek nem egyszerűen a fegyelem hiánya az oka, hanem a képzetlenség s az ebből eredő tájékozatlanság. Vagy az állattenyésztésben növekszik a gyógy- és egészségvédőszerek alkalmazása. Ehhez szakképzett és a tudományos ismeretek alapjaival is rendelkező emberek kellenek, akik tudnak bánni a vegy- és gyógyszerekkel. A május közepén zajló tiszaföldvári mezőgazdasági napok keretében előadást tartott dr. Soós Gábor miniszterhelyettes elvtárs. ő például a jelenlevő tsz-elnököknek elmondta: olyan rendelet készül rövidesen, amely megszabja: bizonyos vegyszerek alkalmazásához a szövetkezetben, a brigádban, vagy a munkacsapatban legalább egv-egy embernek milyen iskolázott- sági és szakmai képzettséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az egyes vegyszerek alkalmazásra kerülhessenek... — A szellemi értékek felhalmozása, vagy hiánya szemünk előtt visszahat a termelésre... — Erre vonatkozóan Sztru- milin szovjet közgazdász professzornak olvastam egy megállapítását. Kimutatta, hogy fejlett technika alkalmazása esetén plusz és mínusz irányban átlagosan 23 százalékos eltérést eredményez az, hogy szakmailag arányban áll-e a technikai berendezést kezelő embernek az ismerete a gép által „támasztott”, igényekkel. A szakoktatás tehát közvetlen termelőerőként éreztetheti hatását... — Mik a tapasztalatok, a tagság általános műveltségének növekedése hogyan hat a szövetkezeti demokrácia fejlesztésére? — A termelés mellett politikai céljaink is követelik ma már, hogy a szövetkezeti tagság körében a szakmai és az általános, nem is szólva a politikai képzés terén, gyorsabb ütemben haladjunk előre. A politikai és az általános műveltség megszerzése nem öncél, hanem az emberi cselekvés, gyakorlat hatékonyabbá tételét szolgálja-•• Napjainkban a politikai tömegmunka és a világnézeti nevelés hatékonyságának növelése is megköveteli a tömegek általános műveltségének emelését. A szövetkezet gazdálkodása, piaci érdekei, a külkereskedelem követelményei, az amortizáció, a felhalmozás, a bel- és külpolitikai élet eseményeinek megértése — csak így néhányat felsorolva a tényezők közül — mind a lényeglátás képességének kialakítását követelik. Azt kívánják, hogy tömegméretekben emljük a lakosság — és benne a tsz- tagság — politikai és általános műveltségét. — Milyen anyagi erőforrásokkal rendelkezik egy-egy termelőszövetkezet? — A termelőszövetkezeteknek most már külön kulturális és külön szociális alapjuk van, 1968-ban járásunkban összesen 1 millió 263 ezer forintot költöttek kulturális célokra, illetve használtak fel ilyen alapból. A zagyvarékasi Béke Tsz-ben 200 ezer, a tiszaföldvári Leninben 50 szer, a Szabad Népben 150 ezer, Besenyszö- gön 100 ezer. Nagykörűn 24 ezer forintot költöttek kulturális jellegű kiadásokra. Mezőhéken a Táncsics Tsz berendezte a kultúrházat, a jászladányi Petőfi Tsz pedig 100 órás, kitűnő tematikát oktató, szakmunkás előképző tanfolyamot szervezett. Az oktatási és kulturális bizottságok azonban sok helyen ma sem működnek még elég hatékonyan, és kevés tsz van, ahol közgyűlésen önálló napirendi pontként valaha is szerepelt volna a politikai, a szakmai és az általános iskolai képzésnek távlati terve. — Nincs olyan félelem olykor, hogy a népművelés .,elviszi a községbe” a pénzt a szövetkezetből? — Van. Olykor jogos is. Hiszen egyre több nem tsz- tag lakik ma már falun. De a népművelés nem is a pénzt kéri a szövetkezetektől, hanem azt, hogy a szövetkezet vezetői céltudatosan szervezzék és ellenőrizzék: a kulturális alapokat fordítsák a tagság egészének politikai, szakmai és kulturális nevelésére, a szocialista ember magatartásának, arculatának kialakítására. Császtvai István Fekete-fehér Telefonált az öcsém: elhalasztja az esküvőjét. — Miért? — Nem értem! — Hebegtem. Megkedveltem az ifjú arát. ösz- szeillenek. Azonkívül elég nehezen intéztem él a szabadságomat a mennyeg- ző napjára. Tanú lettem volna. A vidéki rokonságot is felcsődítettük... — Mi történt hét? — Fekete-fehé rlesz! — mondta Dermedtem bámultam a kagylót. Előfordul, hogy a nagy boldogság elveszi az ember szép elméjét. — Jól vagy? — kérdeztem, bár nem akartam feleslegesen 'ingerelni. Közben lázasan kutattam emlékezetemben, előfordult-e a családban elmebetegség vagy tudatzavar. Valami felrémlett nagyanyám elbeszéléseiből. Bizonyos Hanzi bácsi, aki tekintélyes városi tanácsnok létére elment tengerésznek, faképnél hagyta családját, három szép gyermekét és hitvesét ö volt az erteilen kimutatható bolond. Vagy még- sem.„? — Miért ne lennék jól? Sőt, nagyon is jól vagyok! — ütközött meg öcsém. — Csak az a bökkenő, hogy csúszik az esküvő, s elvész a beutaló. De hát... Tehát lesz lakodalom, csak... — Miért kell elhalasztani? Nem értem! — Mondtam már. Igen — nem? A kerületünk vetélkedik! Az „Asszír-babiloni ékírás hatása a rovásírásra és viszont” asztalnál a főválaszoló második segédje leszek! Na, búcsúzom, még meg kell vizsgálnom a margitszigeti sírkövet... — Várj! — rikkantottam. — Mi lesz a násznéppel? — Intézkedj! Te vagy a násznagy! — mondta. — Mit szól az esküvő elhalasztásához a jövendőbeli? — kíváncsiskodtam tovább. — Nem mond semmit, hiszen a fekete-fehérről van szó! „Hű, milyen ravasz ez a jövendőbelir — gondoltam, de efölötti elmélkedésemet megzavarta az asszír főválaszoló második segédjének, a vetélkedő fölkent mágusának (civilben gyógykovács) lelkesítő szónoklata. Jaj neki. ha lemarad! Lógó orral sompolyogna majd, s az emberek tudni fogják: képtelen volt megmondani, hogy Árpád apánk idejében hány sátor állott azon a helyen, ahol ma a Nadrángombli- kasztó V. raktárai roskadoznak... — Majd intézkedem, öcskös... — szakítottam félbe, már csak azért is, mert a kagylót markoló tenyerem elzsibbadt és elhangzott a vacsorára szóló felhívás. Aztán lezajlott a mi kerületünk vetélkedője. (Az öcséméké még nem.) És tegnap, amikor a szenes embernek szégyenlősen a markába akartam csúsztatni a borravalót, végigmért és imigyen szólt: — Ezt a kerületet nyolc másodperccel lepipáltuk. Azt képzeli, hogy ezek- után elfogadom? Hát, ez már eredmény. A zsebemnek. Csonkáié ti Károly
