Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. Jöntos 4. Macbeth „A Macbelhet. ezt a félig legendába, félig történelmi színbe öltöztetett modern lé­lektani drámát igyekeztünk minden rossz ,,aktualizálás”, behelyettesítés nélkül, a rá­dió mai hangján megszólal­tatni.” Ezek a szavak — Gá­ti József rendező szavai — még a bemutató előtt hang­zottak el. Shakespeare egyik legme­részebb ívű, szigorú logikájú művét sokan és sok műfaj­ban fel-, át- és megdolgozták. Játszották jelzett díszlettel és díszlettelen. modern kosz­tümben és ki tudja még hogy. Mert Shakespeare — a név — garancia, azt hitték. Gáti József a külsőségek helyett belülről, önmagából játszatja a darabot, attól mo­dern* hogy érezni lehet a visszafogott játék mögött a szellem erejét. Nem törekszik hangi raffinériákra, ritmust tördelő bontásokra, összessé­gében, komplexitásában még­is tad újat adni Szerencsés választásra vall Kállai Fe­renc és Macbeth találkozása. Kállai úgy bánik a hangjá­val. úgy tud kifejezni ki nem mondható, visszafojtott indulatokat, hogy meg kell éreznünk a határozott, előre­törő hős mögött az e m- bert bizonytalanságával kis félelmeivel együtt. Ilosvay Katalin Lady Macbeth szere­pében végzetes logikájú ala­kot formáz. Ez a nő hideg, körmönfont... és kicsit egy­síkú. A shakespearei figura összetettebb, bonyolultabb jellem formálására is lehető­séget adna, kicsit több tö­rődéssel* nagyobb gondú ala­kítással, A hangeffektusok hangnlat- keltőbbek, hatásukban egyen, értékűek, sőt néha többet adnak, mint az (egy esetle­ges megoldásként szóbajöhe- tő) összekötőzene. Gáti versszeretele. szöveg­gel szembeni igényessége az egész előadáson keresztül érződik, nyoma sincs a rá­diójátéknál gyakori — talán a felolvasásból adódó — pongyolaságnak, felületes szövegkezelésnek. Méregxsák kapitány Mindenek fölött és előtt Mádi Szabó Gáborról kell írni. Ez a játék az ő mono­lógja. Egy színész — meg­áldva a játszani tudás mel­lett a játszani mérés tehet­ségével is — ellenállhatat­lanul zúdítja önmagából jó­kedvét, bővérű humorát. A nagyhangú, állandóan zsör- tölődő-morgolódó tengeri medve kapitányt hamar megkedveli, megszereti a hallgató, hiszen hatalmas dörgő indulatával saját em­berségét. meleg szívét takar­gatja szégyenlősen. Egy sze­mélyre exponált, okosan egy­szerűsített Fakan Balázs át­dolgozása és a rendezés — elsősorban a címszereplő Má­di Szabó Gábor választásán keresztül — a rövidre sza­bott rádiójátékban is telje­set produkál. — trömböczky — At iFlKiPERNfölE I-U ELŐTT A labdarúgás kapcsán Három alkalommal is lát­hattunk közvetítést labdarú­gó mérkőzésről, idegenből kétszer, hazai pályáról egy alkalommal. Közöttük akadt színvonalas, vérbeli kupa­döntő és számunkra keser­ves izgalmakat hozó, meleg mérkőzés. A néző hálás le­het, hogy látta őket. De mi szükség volt arra, hogy a Telesport vasárnap is műso­rába iktasson tessék-lássék alapon egy olyan mérkőzés közvetítését, amely a héten látottak után semmiféle új izgalmakat nem kínált a nézőnek. Mert az aligha* le­het műsorpolitikai szempont, hogy nézzük meg azt is, ho­gyan rúgják a labdát az al­sóbb osztályban. Ha nincs vérbeli sportesemény, kár erőltetni a közvetítést. De ha már egy gyengébb mérkő­zéssel kell beérnünk, leg­alább a riporter legyen osz­tályon felüli. S még véletle­nül se csússzon ki az ajkán olyan magyartalanság, amit egy jobb középiskolás tanu­lótól sem tűrünk meg. Egyik végletből a másikba ? A hétvége műsoráról .van szó, amelyből jószerivel ki­maradt ugyan a szórakozta­tónak kikiáltott bűnügy, de helyét két olyan intellektuá­lisan súlyos mű bemutatása vette át — mindkettő fő műsoridőben —, amelynek megemésztése talán sokak­nak nehézséget jelentett. — Dürrenmatt történelmi per- sziflázsa, A nagy Romulus egymagában elég lett volna a hétvégére; az avantgarde írónak számító Marguerite Duras művének televíziós bemutatója már kissé ter­hessé válhatott az átlagnéző számára. Félreértés ne essék, nem arról van szó, mintha a kérdéses drámák irodalmi rangjához és mondandójuk értékéhez kétség férne. Csu­pán arról, hogy ilyen műsor- szerkezetben, ugyanazon hét­végén mind a kettő, nem szegi-e nézőkedvét éppen azoknak, akiket a televízió is szeretne végérvényesen megnyerni igényes televíziós programjainak. Csak sajnál­ni lehet, ha valakinek tü­relméből már nem futotta a vasárnap esti tévéjátékra, a Naphosszat a fákon-ra. Mert, ha a kisregény, amelyből a tévéjáték alapjául szolgáló színdarab készült,, nem is a legérettebb és legkiforrot- tabb műve a film forgató­könyveiről is jól ismert Du- rasnak (ő írta a Szerelmem, Hirosima és az Ilyen hosszú távoliét után című filmek dialógusait) az anyai szeretet konfliktusairól szóló mű mégis figyelmet érdemel. A televízió figyelmét ezen túl még egyéb okból is magára vonhatta: előnyös szerkezeti adottságaival — csak két színhely, mindössze huszon­négy óra alatt, néhány sze­replővel — már-már klasz- szikusan képernyőre illő tö­mörség, s középpontban egy nagy szerep lehetőségével. Várkonyi Zoltán rendezte képernyőre, s egy kicsit a kívülálló keménységével közvetítette anya és fia szin­te halálos viaskodását a sze- retetben. A 75 évesen Párizsba ér­kezett anya utolsó, remény­telenül végződött próbáját láttuk; léhaságra termett fiát akarta kimenteni az örökös semmittevésből s visszanyer­ni az élet számára. Próbál­kozása nyomán végül is a tehetetlen anyai szeretet drá­mája bontakozik ki. Hiába minden; fiára áldozhatja akár egész vagyonát, minde­PAPIRJPARI VALLALAT SZOLNOKI PAPÍRGYÁRA a beinduló új papírfeldolgozó üzemébe 3 hó­napos betanulási idővel, női dolgozókat alkalmaz Házastársak részére az azonos, vagy eltérő mű­szakban való foglalkoztatást biztosítjuk. — Szolnokiak és érettségivel rendelkezők előny­ben. Jelentkezés: Szolnoki Papírgyár Szolnok, Vöroehad- sereg n. 8—12. szám. nét, akkor sem tudja meg­menteni. Az anya számára nem marad más, csak a re­ménytelenség; még jobban rászakad a magány. Hogy mégsem sajnáljuk, hogy nem támad bennünk a részvét érzése onnan van, hogy a kapzsi, zsugori asszony csil­lapíthatatlan éhsége— ame­lyet a tévéjáték erősen hangsúlyoz is — útjába áll rokonszenvünknek. Sulyok Mária színészi egyéniségé­nek is része van benne, hogy a reménytelenül vergődő anya drámája inkább fa­nyar, mintsem édes ízt hagy a néző szájában. Egyébként az anya szerepében kitűnően látta el testére szabott fel­adatát. Partnerei hasondóan. Röviden A televízió pedagógusnapi köszöntője egybeesett az Is­kolatelevízió ötéves fennál­lásának nyilvános megün­neplésével. Ekkor hirdették ki annak az országos pályá­zatnak az eredményét is, amelyet éppen az Iskolatele­vízió írt ki pedagógusok szá­mára. Örömünkre Szolnok megyei nevelő is szerepelt a nyertesek sorában: Száz Kázmér, a törökszentmiklósi gimnázium igazgatója az ide­gen nyelvi adások elmezésé­vel foglalkozó tanulmányá­val második díjat nyert Lóié Jánosnak hívják, — Jászkiséren lakik. Dolgos, jókedvű ember — mindenki azt tartja róla munkahelyén. Mégis van, ami Lóié Jánost bántja, s ezt kutatta az a riportfilm, amelyet Müller Magda készített elő és Pauló Lajos rendezett. A jól sike­rült portré olyan problé­mákra hívta fel a figyelmet, amelyek megoldása nemcsak Jászkiséren és nemcsak Lóié Jánoséknál gond. A moszkvai tanácskozás elé II. Az ellenség természetrajza a A kommunisták, az ösz- szes haladó erők arra ké­szülnek, hogy minden le­hetőség maximális kihasz­nálásával szélesebb körű támadást intézzenek az imperializmus, a reakció és a háború erői ellen. E támadás stratégiájának és taktikájának kidolgozása­kor feltétlenül számításba keli venni az ellenség helyzetét, erőállapotát, jel­legzetességeit, vagyis jól kell ismerni a szemben­álló felet. Nem meglepő tehát, hogy az utóbbi idő­ben számos testvérpárt mélyrehatóan elemezte a tőkés világ mai helyzetét. Az elemzések lényegük­ben egybehangzók, érde­mes kiemelni a legfonto­sabb megállapításokat: Az imperializmus, mint vi­lágrendszer, nem lett erő­sebb, de fokozódott a fő imperialista nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok agresszivitása. Ezt bizonyít­ják a többi között: Vietnam, a NATO aktivizálása, a latin­amerikai beavatkozások, a közel-keleti válságpolitika stb. A testvérpártok nem té­vesztik szem elől a nyugat­német imperializmust sem, amely kiépíti háborús gépe­zetét, atomfegyverek birtok­lására tör, harcol a nemzet­közi feszültség enyhítésére irányuló minden törekvés el­len. Nagy-Britannia uralkodó imperialista körei a nemzet­közi politika legfontosabb kérdéseiben az Egyesült Álla­mok alárendelt partnerei. — Erősödik a japán imperializ­mus, fokozza terjeszkedését Ázsiában, s enged a veszé­lyes militarista tendenciák­nak. A francia imperializmus igyekszik megtartani és erő­síteni a világgazdaságban és a világpolitikában elfoglalt pozícióit. Fokozódik az olasz monopoltőke expanziója is. Ez tehát a válasz arra a kérdésre, kikről van szó tu­lajdonképpen. Ezután logiku­san következik a kérdés: mit akarnak az imperialisták? Az elemzések általában megegyeznek abban, hogy az imperialisták agresszív politi­kájukkal gyengíteni akarják a szocializmus világrendsze­rét, elnyomni a népek nem­zeti felszabadító mozgalmát, akadályozni a tőkés orszá­gok dolgozóinak harcát, fel­tartóztatni a kapitalizmus hanyatlásának folyamatát. S hogyan akarnak célt el­érni? A tapasztalatok szerint az imperializmus stratégiájá­nak éle mindenekelőtt a szo­cialista országok ellen irá­nyul. Ezt a stratégiát azon­ban kettős taktikával próbál­ják sikerre vinni. Egyrészt a nyílt háborúig fajuló, durva önkénnyel, erőszakkal, a nemzetközi jogot sárba tapo­só fegyveres akciókkal. Példa erre a vietnami és a közel- keleti agresszió, a KNDK-tés Kubát fenyegető provokációk sorozata. Ahol ez a taktika nem alkalmazható, ott bé­késnek álcázott, hosszútávú taktikával, az államközi kap­csolatokat kihasználó beha­tolással, ideológiai diverzió- val, egyszóval a fellazítással kísérletezik, de az erőszakról itt sem mondott le, csak fegyvertárában hátrább he­lyezte. A fellazítás különféle jelenségeivel az európai szo­cialista országok — mert ők állnak e taktika célpontjá­ban — naponta találkoznak. A másik harci terep maga a kapitalista világ, amely­ben a nyílt erőszak, a rend­őri üldözés, a munkásellenes törvények, a szociális dema­gógia és sok egyéb módszer jelzi az imperialista manő­verezést. Az imperializmus mindent megragad — a bur- zsoá reformizmustól az op­portunista áramlatokig —, hogy belülről bomlassza az osztályharcos erőket. Makacsul védelmezi a gyar­mati rendszer végvárait; — Minthogy ebben egyre keve­sebb sikert arat, neokolonia- lista politikával igyekszik fé­kezni az újonnan felszabadult népek előrehaladását, politi­kai, gazdasági és katonai nyomást gyakorol rájuk. A „hogyan”-hoz tartoznak még az agresszív paktumok, a puccsok, az idegen terüle­ten lévő támaszpontok, ame­lyek segítségével az impe­rializmus fenntartja a fe­szültséget a világ számos körzetében. Az elemzések a továbbiak­ban logikusan arra térnek ki: milyen az ellenség belső helyzete? Általában úgy ér­tékelik, hogy fokozódik a gazdasági fejlődés egyenlőt­lensége a különböző imperia­lista hatalmak között és az egész tőkés világban. Élező­dik a harc a befolyási öve­zetekért, a felvevő piacokért^ a nyersanyagforrásokért. Az ellentétek és ellentmondások nemcsak gazdasági síkon je­lentkeznek: lazulnak az ag­resszív tömbök Nyugat-Euró- pában és Ázsiában. A megfigyelők hangsúlyoz­zák az imperializmus néhány új vonását: mindenekelőtt az állammonopolista jelleg erő­södését, a tőkekivitel új for­máit. A testvérpártok nagy nyo­matékkai hívják fel a figyel­met az osztályharc éleződésé­re a tőkés világban, mint az imperialistaellenes harc fon­tos tényezőjére. Számos kapi­talista országban társadalmi­politikai válságok robbannak ki, amelyek kapcsán mind többen ismerik fel a mély­reható és döntő változások szükségességét. Az értékelésekben lehull a lepel azokról a burzsoá pró­bálkozásokról, amelyekkel a kizsákmányoló osztály külön­féle koncepciók — „népi ka­pitalizmus”, „jóléti állam” stb. — segítségével akarják tompítani az osztályharc élét Az imperializmus — min­den belső és külső problémá­ja, történelmi kilátástalan, sága ellenére — számottevő és veszélyes ellenfél. S ha a haladás és a béke erői nem fognak össze, hogy végetves- senek az imperialista hábo­rúknak, akkor az még na­gyobb szenvedéseket zúdít az emberiségre, — így foglal­hatnék össze a véleménye­ket. Vajon vissza tudja-e mind­ez fordítani a világ fejlődé­sét? A felelet egyértelmű: nem! S az indoklás: egyre nagyobb az ellentmondás az imperializmus „erőpolitikája’* és reális lehetőségei között. Az emberiség fejlődésének fő irányát a szocializmus, a nemzetközi munkásosztály forradalmi erői határozzák meg. Pálos Tamás (Folytatjuk) I t IDŐJÁRÁS ES EGESZSEG „Eső lesz!”, mondja a nagymama térdét nyomogat­va — és mérget vehetünk rá, hogy a jóslat beválik, pontosabban, mint a meteo­rológiai intézet sok prognózi­sa. — Mi a magyarázata az ilyen „jóstehetség” gyakori­ságának? Csak babona a reumások „időérzése”, vagy a jelenségnek tudományos ma­gyarázata is van? A meteorológia és az or­vostudomány újabb eredmé­nyei tették lehetővé ennek a misztikusnak tűnő képesség­nek a megfejtését. Kiderült, hogy az időjárás megváltozá­sának előre megérzése nem valami titokzatos, jövőbelátó képesség, hanem a helyi lég­köri helyzet olyan tulajdon­ságainak megérzése, mely az időjárás érzésszervekkel ész­lelhető durvább változásait megelőzik. A meteoropathológia, az időjárás kiváltotta betegségek­kel foglalkozó tudományága­zat tulajdonképpen akkor vált tudománnyá, amikor statisztikailag jól feldolgoz­ható betegségi adatokat si­került összehasonlítani légkö­rünk egy-egy szintén jól mér­hető fizikai tulajdonságával. Az Ilyen adatokat nem a mozgásszervi betegségek szol­gáltatták, hanem olyan ro­hamokban jelentkező bel­gyógyászati betegségek, me­lyek halálos szövődményt, vagy legalább is sürgős kór­házba szállítást vontak ma­guk után. Az agyvérzések és szív- thrombozisok számának hal­mozódása már jól összeha­sonlítható volt az időjárási tényezők változásaival. Az időjárás összetett folyamat, mely a levegő nyomásának, hőmérsékletének, páratartal­mának, mozgásának és elekt­romosságának változása út­ján fejt ki élettani hatást a szervezetre a sok közül va­jon melyik legfontosabb az ember szempontjából? Régebben a légnyomás je­lentőségét becsülték a leg­többre. Ezért nevezték né­hány évtizeddel ezelőtt a reumásokat élő barométer­nek. Kézenfekvőnek látszott a gondolat, hogy az „időér­zés” a légnyomás változásán alapszik, azonban az alapo­sabb vizsgálatok kiderítették, hogy a dolog mégsem ilyen egyszerű. Nyilvánvalóvá vált, hogy az időjárás változásai­val kapcsolatos nyomásinga­dozások sokkal kisebb mérté­kűek, semhogy azoknak — élettani tudásunk szerint — bármily hatásuk lehetne. A lift, a sikló, a hegyipálya vagy a repülőgép használata­kor fellépő légnyomásválto­zás sokkal nagyobb és gyor­sabb mint az, amelyet idő­változáskor átélünk, és még­sem okoz „időérzés”-hez ha­sonló jelenségeket. Ha nem a légnyomás, akkor vajon a klíma melyik alkotó része a valóságos kórokozó tényező? A vizsgálatok kiderítették, hogy az ember; szervezetre a különböző fizikai, főleg elektromos tulajdonságokkal bíró levegőtestnek határfe­lületei, az úgynevezett „fron­tok” gyakorolnak élettani ha­tást. A tapasztalat szerint a sima izmok görcsös össze­húzódásán alapuló fájdalmak főleg a meleg, vagy másné­ven a felsiklási frontok ha­tására keletkeznek. A reu­mások is ilyenkor képesek az időváltozást előre jelezni. A hideg vagy másnéven, be­törés; front kiváltotta ideg­fájdalmak rendszerint utó­lag, az időváltozást köve­tően jelentkeznek. A frontát­vonulások nem okozói a be­tegségeknek, hanem csak fo­kozzák és gyorsítják az egyes kóros folyamatokat, a fáj­dalmakat. Bizonyos egyének frontátvonulás idején fáradt­ságot, levertséget, ingerlé­kenységet éreznek A meleg front általában kedvezőtle­nebb hatású, mint a hideg. Az úgynevezett főhn-napo- kon (meleg front ideién) a szellemi frisseség, felfogó ké­pesség is csökken. A rádió­bemondó nyelvbotlást követ el és az iskolában a jó tanu­lók is rosszul felelnek — A szülés megindulását a szülési fájások erősödését a hideg front támogatja, a meleg front pedig gyengíti a . szü­lési tevékenységet, és a szü­lést megnyújtja. Az időjárá­si és évszakos változások va­lamelyest a terhesség időtar­tamát is befolyásolják. Az „időérzésre” vonatkozó észle­léseket sokszor nehéz a hely­beli metorológiai állomás adataival megmagyarázni, mert bizonyos esetekben az időjárás és az emberi szerve­zet közötti kapcsolatot csak a nagy légtömegek mozgásá­nak megfigyelése teszi ért­hetővé. Mi a gyakorlati jelentősé­ge a fentiekben vázolt tu­dományos eredményeknek? Mit használhatunk fel belő­lük egészségünk védelmé­ben? A hideg szél és csapa­dék ellen lakásunk fűtésével és helyes öltözködéssel vé­dekezhetünk, a frontátvonu­lás és a napfoltok hatásával szemben azonban mindezek nem óvnak meg bennünket. A vizsgálatok szerint az atmoszferikus tényezők az idegrendszer közvetítésével hatnak az emberi szervezet­re. Kézenfekvő az a gondo­lat, hogy az idegrendszer mű­ködését befolyásoló gyógysze­rek előzetes adagolásával megelőzhetnénk a frontátvo­nulás és napfolttevékenység által kiváltott kóros tünete­ket. Dr. Sándor Kóbor*

Next

/
Thumbnails
Contents