Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
Szörnyű álom... Így talán rádobják 45 másodpere alatt... Fésületlen gondolatok Gumi Elek a Berbencze gyár adminisztrátora szörnyű álmot látott. Meg nem szerzett érdemeinek elismerése mellett ereje teljében — harmincnégy éves korában — nyugdíjba küldték. A szakszervezettől kisebb, nagyobb vázákat az igazgatójától barátságos vállonverege- tést kapott, de most ez sem tudta megvigasztalni. Jönnek hát a dologtalan nyugdíjas napok, hónapok, évek. évtizedek. Másnak talán a megérdemelt pihenés lenne a hátralévő néhány évtized, de neki nem. Szerette a munkahelyét. Az az ember, volt, aki boldogan ment reggel munkába, és nem örült akkor, amikor a munka végét Jelző csengő megszólalt Es őt küldték nyugdíjba, pont őt Miért nem Beszterceit aki már a harmadik könyökvédőjét koptatja el az iktatóban. Vagy ott van Su- hángfalvi. A múltkor a fejére esett egy iktatókönyv, azóta feje féloldalt ül nyakán, és úgy pislog, mint mikor a varjú les az üres csontba. Nem ők mentek nyugdíjba, dehogy, őt Gumi Eleket küldték el pihenni az élete hátralévő, mintegy 50 esztendejére. Szörnyű volt az ólom. Még a hideg is kiverte. Egy koppanásra ébredt Körülnézett és a szája a füléig szaladt. Nincs semmi baj, hisz itt van a munkahelyén. Rossz álom volt az egész. Előtte a redőnyös iratszekrény, jobbra a megszokott és annyit használt papírkosár. Az íróasztala is itt van. Boldog mosollyal a szája szögletében helyezte fejét a másik karjára és aludt tovább az oly hőnsze- retett öreg asztalán. — P. b. — Sokszor politikusok, közgazdászok, szociológusok, filozófusok hada sem tud valamely társadalmi problémát olyan világosan megfogalmazni, mint egy sarki koldus. ☆ Némely választott testületben kevés a munkás. Ez bizonyára önkritika: az elvégzendő munka is kevés ott. ☆ Lesz még idő, amikor a gondolkodás is divatos dolog lesz. ☆ Akinek koránál fogva gyengül a hallása, mind kevésbé érti meg a fiatalokat. Es ennek nem a beat-zene az oka. ☆ Vigyázat! Attól még nem igaz valami, ha sokan elhiszik. ☆ Két újságíró Összeveszett. Párbajozzunk, mondja az egyik. Elfogadom, válaszol a másik, de a fegyvernemet én választom meg. Tessék. A helyesírást választom — és te máris hulla vagy. ☆ Nevetni egészséges dolog. Ezt tanácsolják az orvosok is. Sajnálom, akinek ilyen orvosi tanácsra van szüksége. ☆ A beteg meggyógyulhat, a részeg kijózanodhat, még a feketéből is lehet fehér. De aki ostoba, csináljanak vele bármit, ostoba marad. * Ritka eset: a pohár aljára nézett és saját aljasságátlátta meg. ☆ Nagy ember. Sugárzó egyéniség. Az ember legszívesebben lámpabúrát tenne rá, hogy elviselhesse. ☆ Valamikor rongyos volt, de lelkes. Világmegváltó eszméket forralt. Most már csak feketét. De legalább van ne. ki miből. ☆ Nem kevés tanulsággal szolgáló őskori történet: —, Mit tegyek — kérdezi egy Ifjú Szokratésztől — rájöttem, hogy a hatóságok téve« Intézkedést adtak ki. — Ha kinyitod a szád, bekaphatod a legyet. Ha lenyeled a békát, felfordul a gyomrod. —• Legjobb tehát, ha a hatóságok nem tévednek — felelte a bölcs. * A tragikus fordulattal is elégedett valaki. A pesszimista. Mert úgy hiszi, elégtételt kapott. . ☆ A modern tudomány sem oldja meg az ember minden problémáját. Itt van példáid az atomjégtörő hajó. Rendkívül hasznos jószág. De egy frigid nővel szemben az is tehetetlen. Kórházi dolgok A zsebmester Csiriz zsebmester kezdett kiöregedni a zsebmesterségből. A feje fölött dologházakban, szigorított börtönökben elsuhant évek reszketővé gyengítették más zsebében kotorászó finom kezét. Utolsó vállalkozása is balul ütött ki. amikoris egy hentesmester pénztárcája körül foglalatoskodott. A tragédia úgy kezdődött, hogy Csiriz benyúlt a zsebébe, mármint a hentesmester zsebébe, de utána mindjárt a tulajdonos Is, akiből két Csiriz is kitelt volna. Ezek után bárki tisztázhatja magában, hogy a hirtelen elcsattant pofont ki adta és ki kapta. Ez az utolsó kaland hat havi dologházzal zárult, ami teljesen Összetörte Csiriz zsebmestert, hiszen a dolog temetésén 5 dobta volna az első és leg- súlvosabb göröngyöt. És most, kikerülvén a dologházból, munkától cserzett reszkető kezével mihez kezdjen? Zsebek helyett szemétkosarakban turkál, ami bizony meddőnek bizonyul, mert a háztartási hulladék gyűitése az utóbbi időben jelentős közgazdaságtudománnyá fejlődött. A kirakatokba kitett guszta ételneműk és menük ínycsiklandozó szemlélődése közben arra gondolt, hogy koldulni kellene. Igaz ugyan, hogy az ,,Álláshirdetés” rovatokban ma lámpással keresik a két- kezű munkást, de a dolog Is épDoly utolsó neki, mánt a koldulás. Ez utóbbi mégiscsak humánusabb és egyszerűbb, mert egy tapodtat sem kell megtennie, s csakúgy hull majd tenyerébe a rengeteg pénzdarab. Ilyen szándékkal fordult be az egyik új bérház ajtaján. — Ejnye, mi ez? — lepődött meg a lépcsőházban. Egy csomag... Sehol egy lélek. Megemelte. Lehet négyöt kilő. Talán valamelyik háziasszony nem bírta a többivel felcipelnd, ezt itthagyta, hogy majd mindjárt érteiön? Fentről koppok hallatszottak. Hóna alá kapta a drága kincset és kalapáló szívvel eliramodott. Vitte a csomagot a legközelebbi parkba, hogy ott majd kibontja. Ezalatt egy munkás fütvö- részve jött lefelé a lépcsőn. Csípőre tett kézzel, csodálkozva megállt az „elhagyott” csomag helyén. — A nemjóját neki, ide meg elfelejtettem homokzacskót meg csempelapókat tenni. ír — Miért akar mint segédE S I K (A Polisk Weekly karikatúrája) Piacot kutatok A szabad szombat mellé beköszöntött a meleg és az érettségi szünet A nagy melegtől aztán elhatároztam, megtudakolom le- és felmenő családtagjaimtól, mit kívánnának a hét végére: kirándulást a hegyek közé, vagy egy jól hűtött mozit, heverészést a strandon, vagy sétát az állatkertben. Már szerdán nekiálltam a kérdőív megszerkesztésének és alig huszonöt kérdésben sikerült is összesűrítenem piackutatási szenvedélyemet Icuka legépelte és még aznap este kiosztottam az érdekeltek között. Csütörtökön aztán az esti csendben a válaszokat betápláltam a fiam logarlécébe. Megállapítottam, hogy hat kiküldött kérdőívből ötöt küldtek visz- sza, ami már általánosításra alkalmas lehet. Amíg a léckomputer a golyós számlálóval együtt dolgozott, rájöttem. hogy saját ivemet a zsebemben felejtettem. Pótolva mulasztásomat, a piackutatást teljes körűnek nyilvánítottam. Megállapítottam, hogy a válaszadók közül 3 férfi, 3 nő, 2 hatvan évesnél idősebb. 2 húsz évesnél fiatalabb, 2 pedig húsz és hatvan között éli világát, továbbá: 1 nyugdíjas, 2 kereső, 2 eltartott tanuló, 1 egyéb; 4 házas, összesen 3 gyerekük van. 2 pedig később fog családot alapítani. És, hogy ki mit kíván? íme; későn kelni, kirándulni a Vörös Csillag kerthelyi- ségébe, ebéd. trécselés, vacsora, lefekvés; másnap: ugyanaz (nejem). Korán kelni, kimenni a folyóra pecáz- ni, hideg koszt, éjjel várni, harapnak e, másnap ugyanez (apósom). Szokásos időben kelni, strand, vacsora a Vörös Csillagban, tánc, hajnali vonattal Balaton, ott folytatni az előbbieket (lányom). Későn kelni, presszó, trécselés, másnap ugyanaz esetleg mozival (anyósom). Azt csinálok. amit akarok (fiam). Nem válaszolt: 1 (én). A közvéleménykutatás eredményeként én későn keltem; a feleségem korán, mert el kellett készíteni a reggelit, az ebédet és a vacsorát. Közben én a fiam táskájából elkobzott krimivel művelődtem. A fiam és a lányom — utasításomra — tankönyveik mellé ültek, ráfér a két taknyosra így év vége felé. Apósom szunyókált, anyósom morgott. Másnap ugyanaz. Családfői mivoltomban ugyanis monopolhelyzetet élvezek: én kezelem a kasszát. (—a —s) — Indián filmet játszottak a tévében, és én beavatkoztam a harcokba! — (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) munkás dolgozni az építőiparban? — Először is kérem szépen nem vagyok én koldus. Ha más bírja a munkát, én is elbírom. Kell a pénz. Másodszor pedig, — és itt Csiriz közelhajolt az íróasztal fölött a technikushoz, — az igazat megvallva... nagyon megkedveltem. Mert olyan szép az a csillogó mozaiklap. Meg én Is szeretnék homokkal dolgozni, — kérem szépen. — No jó. Beírom nevét a brigádnaplóba. Hogv híviák? — Csiriz. Csiriz Albert. — Milyen szép. becsületes neve van. Dénes Géza Ráhibázott Mexico City közelében a sűrű erdőben egy álarcos rabló megtámadott egy fiatalembert. — Pénzt vagy életet! A fiatalembernek hirtelen jó ötlete támadt: — Azt ajánlom, hagyjon békében, mert egyébként pórul jár: én vagyok a Mexico City-í rendőrfőnök unokaöccse! A rabló nagyot nevet és megnyugtatja: — Adja csak ide a pénztárcáját^, és a gyűrűit, fiatalember! Ugyanis Mexico Cityben én vagyok a rendőrfőnök! Kétely Egy férfi — szembetűnően emelkedett hangulatban — beállít a tanács anyakönyvvezetői hivatalába és így szól az íróasztalnál ülő tisztviselőhöz: — Jó napot, uraim! Szeretném önöknek bejelenteni, hogy ikreink születtek. — Miért mondja azt, hogy uraim? — kérdi meglepetve az asztalnál ülő tisztviselő. — Hiszen egyedül vagyok itt. — Egyedül...? — kiáltja rémülten az újdonsült apa. — Egyes-egyedül? Akkor hát, bocsánat, hazamegyek, még egyszer megszámlálom azokat az ikreket j..
