Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

1909. jemus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az oroszlán extázisbán LORIENT (Reuter) Jacqueline Dulac, a fiatal francia beat-énekessztár nyilván nem számított arra, hogy rajongói tömegében egy valóságos oroszlán is akad. Dulac kisasszony legújabb lemeze „Az oroszlán” elne­vezést viseli, s élelmes imp­ressziójának az az ötlete tá­madt hogy a lemez borító­lapján az énekesnőt egy oroszlán társaságában fogja a rajongók elé bocsájtani. Lorient városka állatkertjé­ben került sor a fényképe­zésre: Dulac kisasszony póz_ ba vágta magát az oroszlán ketrece előtt, rámosolygott a vadállatra. amely menthe­tetlen szükségét érezte an­nak, hogy egy igazi beat- rajongóhoz méltó módon jut. tassa kifejezésre a sztár iránt érzett áhítatát. Ezúttal nem voltak rendőrök jelen, hogy az énekest a rajongó extázdsos hódolatától megóv­ják: az oroszlán kinyúlt mancsával a ketrecből, és amúgy istenigazában össze- karmolászta Dulac kisasz- szony arcát és egyéb test­részeit A tiszaszentimrei Aranykalász Tsz 39 holdas szőlészeté­ben kacsolják és kötözik a szőlőt. 4 lu'idjcdcícs háztól — a Helsinki-ikultúrpalotáig Nem könnyű időt szakíta­ni a beszélgetésre. Kerék­gyártó Mihályné, a hatezer holdas jászjákóhalmi Béke Tsz elnöke csak a napokban érkezett haza külföldi útjá­ról, s máris tele a két keze mun kával Az egyik percben gépvásárlás ügyében telefo­nál, a másikban türelmesen magyarázza egy idős asz- szonynak, hová forduljon, hogy meg tudja hol is van a korábban betagosított földje. Utána abban igyekezett se­gíteni egy embernek, hogyan intézze el a házhely ügyét — Ismét belecsöppentem az itthoni munka sűrűjébe — mondta mosolyogva, kicsit mentegetőzve is a megvára- koztatásért. — Hétfőn érkez­tem haza, még jóformán ar­ra sem futotta az időm, hogy magamban rendezgessem az élményeimet. — Ez az utazás volt éle­tem második nagy meglepe­tése. Álmodni sem mertem, hogy tagja leszek a tíz tagú magyar delegációnak, amely részt vesz a nők világkong­resszusán. Nem szégyellem bevallani, elsírtam magam az örömtől és meghatottság­tól. — Mi volt életem nagy meglepetése? Az, ami­kor megválasztottak ország- gyűlési képviselőnek. — Nos, ilyen minőségben, mint fa­lusi asszonyt kértek meg ar­ra még a tél utolján, hogy beszélgessek az asszonyokkal a nők szerepéről a közélet­ben, a társadalomban. Több községben gyűjtöttem a ta­pasztalatokat, s aztán beszá­moltam azokról a nőtanács­nál. w Számomra egy életre szóló élményt jelent a Nők Világkongresszusa, — amely Helsinkiben, a gyönyörű kul­túrpalotában tartotta a késő éjszakába nyúló tanácskozá­sait. Másfél napig a beszá­molókat hallgattuk, aztán a különböző bizottságokban dolgoztunk. Bamai Albert- néval, a fővárosi nőtanács titkárával én abban a bizott­ságban vettem részt, amelyik a nők közéleti, társadalmi szerepéről cserélte ki véle­ményét, tapasztalatait. — Az öt kontinens asszo­nyainak sorsa, életútja na­gyon különböző. Ott volt so­rainkba Tyereskova, a világ első női űrhajósa, akit a kongresszuson virágokkal, ajándékokkal halmoztunk el, s melegen ünnepeltünk ab­ból az alkalomból, hogy űr­repülésével éppen 6 évvel ezelőtt bizonyította be: a nők is képesek a férfiakkal azonos tettekre. Meghatottan Siettük, csókoltuk a katona­ruhás törékeny vietnami nő­ket. Könnyes szemmel hall­gattuk azoknak a küldöttek­nek szavait, akik saját ma­guk és nőtársaik szenvedéséJ rőt, nehéz sorsáról beszéltek. — Mindig emlékezni fogok arra az afrikai asszonyra, aki könnyekig meghatva köszön­csodálatos selymekbe, vagy egyszerű katonaruhába öltö­zött nők egységesen hangoz­tatták: „Csak békében lehet élni, gyermekeket nevelni, — szebb, jobb életet teremteni”. — Jó tudni, hogy ez a sok­színű, soknyelvű asszonyse­reg a legfontosabb világje­lentőségű kérdésekben egyet­értett — mondta a beszélge­tés befejezéseként Kerék­gyártó Mihályné, aki a gyö­nyörű kultúrpalotából újból hazatért jászjákóhalmi kis nádi edel es házába. N. K. A felemelkedés biztosított Az érdemek elismerése — Szakmunkások százával Fiatalok as alföldi olajiparban Az Alföldi Olajipari Pártbizottság a közelmúltban — alapos felmérés után — kibővített ülésen tárgyalta az al­földi olajiparban dolgozó fiatalok helyzetét. Felkerestük Rumpf Pál elvtársat, a pártbizottság titkárát, s tapasz­talataikról érdeklődtünk. Első kérdésünk így hangzott: — Mi indokolta a fiatalok helyzetének napirendre tűzé­sét? — Létszámuk, s a terme­lésben betöltött szerepük egy­aránt indokolta azt. Az al­földi olajiparban dolgozó többezres munkásgárdának a fele fiatal. Ebből következik hogy meghatározóan befo­lyásolják termelési, gazdasá­gi eredményeinket, s politikai munkánkat egyaránt. — S hadd tegyem mind­járt hozzá: kedvezően befo­lyásolják. Az például, hogy a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat az Idén megkapta a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, vagy az, hogy az Alföldi Kő­olajfúrási Üzem már túltel­jesítette első félévi tervét jelentős részben a fiatalok érdeme is. — S hogyan ismerik el a vállalatok vezetői ezeket az érdemeket? Miként alakul például a fiatalok lakáshely­zete? — Az olajiparban dolgozó fiatal házasok 40 százaléka rendelkezik korunk követel­ményeit kielégítő lakással. Az országos átlag ennél jó­val rosszabb. Ezért elfogad­hatónak tekinthető ez az ál­lapot, — de korántsem vég­legesnek; Pártszervezetünk, a KISZ és a szakszervezeti szervek az új lakások ki­osztásánál mindig gondot fordítanak arra, hogy a fia­tal házasok is részesedjenek azokból; — A nőtlenek és hajadonok lakásgondja alapjában véve megoldottnak tekinthető, hi­szen 30 százalékuk a szülők­nél, 42 százalékuk pedig a vállalatok munkásszállásain lakik. A többiek albérlők. i— A beosztásokat illetően milyen szerep jut a fiatalok­nak? — A fiatalok 55 százaléka munkás, 22 százaléka műsza­ki, a többi adminisztratív, illetve egyéb beosztású. Mind­ezekből a számokból is lát­ható, örvendetesen magas közöttük a műszakiak ará­nya. Sajnos még jócskán vannak olyanok, akik nem a termelő, hanem az admi­nisztrációs munkában kíván­nak részt venni. Adminiszt­rátorokban akkor sem volt hiány, amikor a fizikai mun­kások hiánya néhol szinte bénítóan hatott a termelésre. Pedig a jövő útja az ügyvi­tel gépesítése, az adminiszt­rációs munkához szükséges létszám csökkentése. — Van-e felemelkedési le­hetőség a fiatalok számára? — Van. Talán egyetlen más iparágban sincs olyan felemelkedési lehetőség, mint az olajiparban. A fúrási üzemnél például két évi mun­kaviszony után szakmai to­vábbtanulási igénnyel lép­hetnek fel. Az ilyen igények kielégítése biztosított. — Az utóbbi években négyszáz munkás szakmai képzésére került sor. A szakmunkás bi­zonyítvány megszerzése ma­gasabb beosztásba kerülést is jelent. A termelő vállalat­nál viszont a lehetőségek nem azonosak a fúrási üzemé­vel. A termelés ugrásszerű fejlődéséből adódóan' nagy a szakemberhiány. — A fiatalabb technikusok felemelkedési lehetősége sem rosszabb a munkásokénál. Erre elsősorban operatív munkakörökben van mód. Sajnos, a technikusok nagy­része nem él ezzel a lehető­séggel. Fúrómesterek köny- nyen lehetnének például, de ez a beosztás nem vonzza őket. így alakult ki az a helyzet, hogy olajipari tech­nikusok mindenhol megtalál­hatók a fúrási üzemnél, csak éppen -a fúrásoknál nem. — A felemelkedési lehető­ség leginkább az egyetemet végzett fiataloknál korláto­zott. Ez viszont érthető, hi­szen a kulcspozíciókban szin­tén fiatal szakemberek van­nak. — Milyen a KISZ vonzó hatása a fiatalok körében? — Az alföldi olajiparban dolgozók közül kb. 1400 fia­tal tartozik a KISZ korosz­tályba. Ennek ellenére a KISZ tagok száma csak 749. Szerintünk ez abból adódik, hogy a KISZ szervezetek munkája nem irányul kel­lően a tagszervezésre, s egyhangú tevékenységük sem gyakorol vonzó hatást a fia­talokra. Sokkal mozgalma­sabb, színesebb szervezeti életre volna szükség. Termé­szetesen közrejátszanak a fentiekben az olajipar jelle­géből adódó nehézségek, de nem azok a döntőek. — Inkább a fiatalokkal va­ló foglalkozásban van a hi­ba. Erre vall az is, hogy kö­zülük ezemégyszázan úgy vélekedtek a velük való be­szélgetéskor, illetve a kérdő­ívekre adott válaszokban, hogy szívesebben végeznének bármilyen társadalmi mun­kát, ha arra felkérnék őket. — Milyen összkép alakult ki az olajipari fiatalokról a kibővített pártbizottsági ülé­sen? — Szerintünk általános és szakmai műveltséget egy­aránt tekintve képzettebbek, mint az idősebb munkás­nemzedék volt fiatal korában. Politikai kérdések iránt is nagyfokú érdeklődés tapasz­talható körükben. Mindez tükröződik az alföldi olaj­ipar nagyszerű eredményei­ben is. te meg nekünk, hogy a lá­nya orvosnak, a fia mérnök­nek tanulhat Magyarorszá­gon. Derűsebb epizódok is voltak. Az egyik rövid szü­netben odalépett hozzám egy pakisztáni küldött. Mosoly­gott, beszélt, de sajnos nem értettem, hogy mit. Gondol­tam, legalább bemutatkozom, s átnyújtottam a névjegy- kártyámat. Az asszony elol­vasta a francia nyelvű szö­veget, viharosan megölelt, nyakamba borulva mondta tovább a mágáét. Csak a parlament szót értettem, — mert ezt sűrűn ismételgette. Később a tolmács segítségé­vel sikerült tisztázni, hogy nem miniszter vagyok, ha­nem egyszerű falusi asszony és a parlament munkájában, mint országgyűlési képviselő veszek részt Tisztelete, ba­rátsága jeléül a pakisztáni asszony ujjamra húzta az ezüstgyűrűjét. Én pedig ma­tyó babával viszonoztam ked­vességét. Egy zambiai nő mo­solyogva tűzte hajamba a náluk használatos díszt, a selyemrózsát. A bájos Szo­máliái fiatalasszony — egy­más mellett ültünk a kong­resszuson — a fényképével ajándékozott meg. Még most is a fülembe cseng Tyeres­kova kedves hangja, amikor magyarul mondta: ■„Szer­vusz, csókollak”j — Elérkezett a búcsúzás. Az ezer tó országából öt világrész felé indultunk haza. — Vannak pillanatok, amikor még ott tudom ma­gam, abban a színpompás tarka forgatagban, ahol a Szombati szemle a szolnoki piacon Állami „piacolás*9 — Drága a szabadpiac Hol vannak a tsx-ek ? Lassanként szabadpiaci te­vékenységnek kell tekinte­nünk a város bolti zöldség­gyümölcs árusítását is. Egy- egy kereskedelmi szektor kü­lönböző üzletében az üzletve­zető rugalmasságától függ, hogy milyen mértékben me­ri alkalmazni az ármódosítá­sokat, hogyan csökkenti a zöldfélék árát egyik napról a másikra; Hogy mennyire „piacolunk” azt a mostaná­ban sokat emlegetett para­dicsom sorsán mérhetjük le. Éppúgy eltérnek ugyanis az egyes üzletek paradicsom­árai, mint a piaci maszek árusoké. Az árskála szélessé­ge azonban véleményünk szerint túlnő az állami pia­colás megengedhető keretein; Nem lenne szabad a fővá­rosban már maximálisan 23—24 forintos paradicsomot Szolnok boltjaiban 25 forint­tól 46 forintig terjedő árak­ban árusítani. Kisebb eltéré­seket és olcsóbb árakat kell a bolti kereskedelem szaba­dabb árrendszerének ered­ményeznie. Egyébként a hét végén drága volt a szabadpiac és kínálatát — kivéve talán a káposzta-féléket — nem is kielégítő. A termelőszövetke­zetek pavilonjai áru nélkül tartanak nyitva^ A tószegi tsz múlt heti felhozatalának körülbelül 50 százalékával jelent meg, egyedül a k5- röstetétleni tsz biztosított változatlanul nagy áruválasz­tékot így a felhozatal 90 százaléka ki sáru-termelőktől származott; Némileg a burgonya ára csokket, 5—6 forintért adták kilóját most is drágábban az ország 4,80—5,40 forintos át­lagárainál. A zöldbabot 3—4 forintért árulták, ez nagy, a budapestinél is nagyobb ár­csökkenést jelent ott ugyan­is még 5,60 forint az átlag­ár. Zöldborsóból 2163 kilo­grammot 6—7 forintért ka- ralábból változatlan 2,60 fo­rintos áron 1500 kilónyit, fő­zőtökből 530 kilogrammot 80 fillér és 1,20 forint között adtak el „ magánárusok; A kereslet mindegyikből na­gyobb volt Változatlanul na­gyon kevés karfiolt csökken­tett áron 5—8 forintért kí­náltak, a sárgarépa, a zöldség és a főzőhagyma tartja az 1,50—3 forintos árakat, a zöldpaprika ára is azonos a múlt hetekével, 1—3 forin­tért adták darabját. Az ubor­ka sem volt olcsóbb mint a múlt héten, a minőségtől füg­gően 3—5 forint közötti árban mérték kilóját ez azonban alacsonyabb volt az ország 5,40—6 forintos átlagárainál. A gyümölcsök ára újra emelkedett. Minőségen aluli földiepret árultak 12—14 fo­rintért, a cseresznye kilója 12—16 forint között volt A múlt hét újdonságának, a meggynek a legalacsonyabb ára 13 forint volt a 8 fo­rintos kezdőárral szemben. A ribizlit is sok helyen drá­gábban adták, mint a múlt héten, P. J. Kővel — husánggal támadtak a rendőrre Ismét hivatali személy el­len elkövetett erőszakot tár­gyalt a tiszafüredi járásbíró­ság. Tóth Béla és három társa került a vádlottak pad­jára Kunmadarason. Tóth Béla I. rendű vád­lott és társai március 29-én, szombati napon ittas állapot­ban ültek a kunmadarasi vonatra. Olyannyira „emel­kedett” hangulatban voltak, hogy az egyik vádlott, nehe­zen állva lábain, a vonaton beleesett a kupé falán függő reklámiképbe és kitörte az üveget A kalauz rövidesen megérkezett, hogy az üveg értékét megállapítsa és kifi­zettesse a kárt A vonat ek­kor már a kunmadarasi vas­útállomáson vesztegelt Ügy látszik, hogy az érzékeny lelkű Tóthéknak nem igen volt ínyükre a büntetés, mert csak hosszas vonakodás után voltak hajlandók fizetni. Italtól hajtott fantáziájuk már-már tettlegességre ra­gadta őket. amikor a csopor­tosuláshoz érkezett a pálya­udvaron szolgálatot teljesítő rendőr. Az ittas garázdák dühe most ellene fordult Közrefogták a rendőrt. Tóth Béla, Várad! János, Tóth Ká­roly szemből támadtak, a IV. rendű vádlott, Szendrei Lász­ló pedig hátulról buzdította őket A* öklök fenyegetően magasba emelkedtek, trágár szidalmak röpködtek! Taszi- gálni kezdték a gyűrűbe ka­pott őrmestert. A rendőr többszöri felszó­lítás után intézkedésre kény­szerült, gumibotját használ­ta. Közben a helybeli MÁV dolgozók siettek a segítségé­re. Közös erővel kezdték a rendbontókat a forgalmi iro­dába irányítani. Váradi Já­nos kezében szorongatott csákánynyéllel hadonászott: — Megölök mindenkit, aki utamba áll! Amikor lesze­relték. az állomás kertjéből egy gyermekfej nyi követ ra­gadott fél, ha közbe nem lépnek, lesújt vele a rend­őrre. Kunmadarason sűrűn előfordul Az ügyész vádbeszédéből: „Már lassacskán szomorú gyakorlattá válik, hogy a já­rásbíróság Kunmadarason tárgyal. Egyre sűrűbbek az ilyen jellegű erőszakos cselek­mények. A vádlottak nem érzik bűnösségüket Szerin­tük a mintegy húsz tanú ha­zudik, s az is szinte kézen­fekvő, hogy a rend törvé­nyes képviselőjét gyalázhat­ják, tettleg bántalmazhat­ják." A bíróság Tóth Bélát az I. rendű vádlottat hét hóna­pi szabadságvesztéssel súj­totta és egy évre eltiltotta a közügyektől, Váradi János büntetése nyolc hónapi sza­badságvesztés és egy évi el­tiltás a közügyéktőL Tóth Károlyt három hónapra, Szendrei Lászlót négy hő­napra ítélte a járásbíróság. Az ügyész súlyosbításért, a vádlottak enyhítésért felleb­beztek. kékesi

Next

/
Thumbnails
Contents