Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-26 / 145. szám

1969. június 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s „Túl a Tiszán faragnak az ácsok...” Megnyitották Egerben a tizenkettedik országos borversenyt Borzák Lajos NAPOSCSIBE KELTETES MASZEKÜZEMEKBEN Félmilliós kapacitás — Ellenőrzés nincsen Odus István, a kisújszállá­si városi tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osz­tályvezetője: — Különböző ügyeiért ki­zárták a Dózsa Tsz-ből Var­ga Ferencet. Vagy félévig nem dolgozott. Idejárt a nya­kunkra, hogy nem tud meg­élni. Cseke Lajos, az értékesíté­si szövetkezet elnökhelyet­tese: — Kenderesen jártam a múltkoriban. A baromfi fel­vásárlóhelyről kifordult egy új Wartburg kocsi. Hát a Varga Ferenc Vezeti. Nem elvetnivaló haszon Ahogy dr. Szűcs Aladár városi főállatorvos — maga is baromfitenyésztő — szám­vetést csinál, minden kikelte­tett csibén 1 forint, 1 forint 50 fillér a haszon. Varga Fe­rencnek 10 ezres keltetője van> most apósával társulva még egy újabb 10 ezrest ál­lítottak be. Vagyis egyszeri keltetésre 20 ezer tojás. Egy keltetés ideje három hét. Tessék ezt tovább számol­gatni. Érthető, hogy Varga Ferencnek gyorsan követői akadtak Kisújszálláson. A másik maszek keltetős Móra Lajos. Neki 15 ezres gépe van. ö is fegyelmivel került el korábbi munkahelyé­ről, a megyei keltető válla­lattól. Ábri Károlynak van még 10 és Márta Péternek 10 ezres gépe a városban; Végül is a kisújszállási ma­gánkeltetők közel fél millió naposbaromfit tudnak kiad­Hogy ellenőrzik A keltetők, csak azoktól vásárolhatnának tojást, akik­nek tenyésztői és hatósági állatorvosi igazolványuk van. Ilyet csak állatorvosi vér- vizsgálat után adnak ki. A tojásokra fel kell tüntetni a jelet, honnan származnak. Nagyüzemben ez rendjén megy, arra kialakított appa­rátus iígyel. Ismét dr. Szűcs Aladár mondja: — Amíg csak Varga kel­tetett, a szemünk előtt, a kezünk alatt volt. De ilyen nagymértékű magánkeltetés felelősségteljes ellenőrzésére már képtelenek vagyunk. A két időpont között talán egy esztendő sem telt el. S közben Varga Ferenc olyan foglalkozásra tett szert, — amellyel összeszedte magát, még autót is vásárolt. Kel­tetőiparos lett, iparengedély nélkül. — Igaz, hogy ehhez nem is kell iparengedély. — Tavaly megjelent a 39/1968. számú miniszteri rendelet. E szerint baromfikeltetőt bárki üzemeltethet, ha azt a ta­nácsnak bejelenti s utána betartja a tenyésztői és állat­egészségügyi feltételeket. ni évente. Ezt már nem is lehet csak a városban el­adni. Odus István tart tőle — még csak az idén kezdődött a nagy keltetési láz — ha­marosan újabbak jelentik be szándékukat. S amitől iga­zán fél: — Egyszer azon vesszük észre, nagy tífuszjárvány kel­lős közepén vagyunk. Az ál­lami, a szövetkezeti kelte­tőkre szigorú előírások vo­natkoznak. A maszekokra nem. Legalább is nem annyira. S ha van is, ki tartatja be? Dr. Szűcs Aladár főállator­vost idézzük: — A nagyüzemi keltetők­ből mindig tojásmintát kell küldeni az állategészségügyi intézetbe. Ott megvizsgálják s ha tífuszfertőzést találnak, a telepet kizárják. A magán­keltetőkre ilyen előírás nincs. a maszekot? Lengyel Gyula agrármér­nök, a megyei állattenyész­tési felügyelőség vezetője másféle veszélyt is sejt. — Tenyésztői érdekekből mi kizárhatnánk sok magán­keltetőt. Rendelet írja elő, hogy tarka csirkét például nem szabad keltetni. Csak­hogy az állami üzemek sem tartják be az ilyen kitételt. Tudatosan szemet hunyunk, mert egyszerűen nincs meg­felelő minőségű tenyésztojás. Márpedig csirke nélkül nem maradhat az ország. Ügy látja, a jövő évi nagy­üzemi keltetésű naposcsibe ellátás nincs biztosítva. A Olajos ösztön­díjak— tanul­ságokkal Az alföldi olajbányászat­nak az utóbbi néhány évben bekövetkezett hatalmas fej­lődése az Alföldi Kőolajfú­rási Üzemnél és a Nagyal­földi Kőolajtermelő Vállalat­nál égyaránt sürgető gond­ként vetette fel a szakember- képzés kérdését. A létszám ugrásszerűen növekedett az utóbbi években, és a kőolaj­termelő vállalatnál még a jövőben is növekedni fog. A szakember-szükséglet a fejlődéssel egyenes arány­ban növekedett. A két válla­lat ezért ösztöndíjakat ad egyetemet, technikumot és szakmunkásképző iskolát végző fiataloknak, akik vál­lalták, hogy tanulmányaik befejezése után az ösztöndí­jat adó vállalatnál fognak dolgozni. A kőolajfúrási üzemnek je­lenleg 81 technikumi és 35 egyetemi, a kőolajtermelő vállalatnak 37 technikumi és 23 egyetemi ösztöndíjasa van. A szakmunkástanulók száma a két vállalatnál összesen körülbelül száz fő. Az alföldi olajiparban az ösztöndíjakra fordított ösz- szeg évente 700 ezer forint körül' van. Az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt eb­ben az évben még biztosítja ezt az összeget, tehát nem közvetlenül a vállalatok , „zsebére megy”. A következő évbén viszont á vállalatok­nak saját felosztható része­sedési alapjukból kell fizet­niük az ösztöndíjakat. A 700 ezer fórint az 1968-as évi nyereségrészesedés alapján számítva körülbelül 600—700 dolgozó egész évi részesedé­sének felel meg. Az ösztöndíjak összege ed­dig a technikumi tanulóknál 200—250, az egyetemi hall­gatóknál 600—800 forint volt. A tanulmányi eredmény az összeg nagyságát nem befo­lyásolta lényegesen. Ezt kapták tehát az ösz­töndíjasok. Most azonban a vállalatoknál felmerült a kérdés: mit kapnak az ösz­töndíj adományozói? A válasz nem volt túlsá­gosan kedvező. Különösen a technikumi hallgatók között, sok volt a gyenge tanuló. Olyanok is akadtak, akik 2 3 évig felvették a pénzt, utá­na megbuktak három—négy tantárgyból, és abbahagyták a tanulást. Az ösztöndíj egy kicsit mindig bizonytalan befekte­tés, hiszen nem lehet előre látni, hogy kiből milyen szakember lesz. A nagyobb igények azonban minden­képpen indokoltak. Éppen ezért a következő tanévtől kezdve a vállalatok megvál­toztatják az ösztöndíj rend­szert. Aki a technikumban nem éri el a közepes átlagot, annak felbontják a szerződé­sét. A közepes bizonyítvány­ra 200, a jóra 275, a jelesre 350 forintot fizetnek. Az egyetemi hallgatók ösztöndíja a tanulmányi eredménytől és a szociális helyzettől függően 600—800 forint között lesz. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az egyetemisták eredményei jobbak. A kő­olajfúrási üzem ösztöndíja­saié például 3,69. A juttatások differenciálá­sa és a magasabb követelmé­nyek előreláthatólag nemcsak a vállalatoknak, hanem az ösztöndíjasoknak is javukra válik. Lelkiismeretesebb, jobb munkára készteti őket, és elősegíti, hogy idővel jobb szakemberekké váljanak. B. A. Az ünnepi díszbe öltözött Egerben, a Vármúzeum ki­állítási termében szerdán reggel ünnepélyesen megnyi­tották a tizenkettedik orszá­gos borversenyt. Lőrincz Jó­zsef, a MÉM mezőgazdasági termelésfejlesztési főosztályá­nak vezetője megnyitó be­szédében hangsúlyozta: az országos borversenyre Egerbe 827 borminta érkezett. A verseny a magyar borterme­lés reprezentatív bemutatója. Az országos borverseny­hez számos borászati ren­dezvény kapcsolódik Egerben az ugyancsak szerdán meg­nyílt bornapok keretében. A város központjában Fekete Az I. számú budapesti ház­gyárban szerdán Szilágyi La­jos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes megnyitotta a házgyári pa­nelházak homlokzatburkoló anyagainak teljes hazai vá­lasztékából rendezett kiállí­tást. összesen 127 féle hom­lokzati burkolatot mutat be O etévedtem egy érettségi- ** ző bankettre, ahol tu­lajdonképpen semmi keres­nivalóm nem volt. De nem tudtam otthagyni őket, mert ahol én szembetalálkozom fiatalságommal, ott földbe gyökeredzik a lábam. Ajkam füttyre csücsörödik. s amíg a lányok és a fiúk az őrült zene ütemére ritmikusan rángatják szépen fejlett vég­tagjaikat, és csöndben fü­tyülöm: „Ifjúság, jöjj visz- sza egy szóra!” A zene és a fütty így együtt disszonens, mint ahogy én is disszonens, majdhogy nem groteszk va­gyok itt harminc fiatal fiú és lány között, de bánom is én ... Az én mulatságomat is mindig elrontották a fel­nőttek, mert kényszerképze­tük volt, hogy ez a küldeté­sük a földön, most én is kül­detést teljesítek. Tudom, hogy gondolatom is hazug, hiszen lopom az ifjúságot, önfeledséget, naivitást, s a tiszta gyermeki boldogságot. Igaz, hogy az alkalom szült tolvajjá. Betévedtem, meg­szimatoltam a gazdag zsák­mány lehetőségét, ittmarad­tam. Ismerősöm a székre rángat, hagyom magam — ó, rom­lott, álszent felnőttek — és még csak akkor sem szakad le a plafon, mikor kijelen­tem, hogy néhány percre, hi­szen még dolgoznom kell, né­hány, esti hír leadása. „ Győré Endre, a Heves megyei tanács vb-elnöke nyitotta meg a palackozott borok és a borcimkék országos kiállí­tását. Az állami pincegazda­ság egri főpincészetében a termelőgazdaságok és a ke­reskedelem szakemberei ta­lálkoztak. Mihalusz Ferenc, a magyar állami pincegazdasá­gok vezérigazgatója A borér­tékesítés jelene és jövője címmel tartott vitaindító előadást. Elmondotta, hogy a világ bortermelése évről év­re növekszik és jelenleg 300 millió hektoliter körül mo­zog. Magyarország 65 ország­ba exportál. a budapesti, a győri és a miskolci házgyár, valamint több mint tíz építő- és ke­rámiaipari vállalat. A bemu­tatott választéknak több mint a fele máris felhasználható. A kiállítást július 2-ig te­kinthetik meg az érdeklő­dők — szombat és vasárnap kivételével. A hangulat fölöttébb kel­lemes, az öreg szivarozó ta­nár megkérdezi tőlem: te is nálunk végeztél, fiam? Hir­telen elém ugrik egy álmos tekintetű, fekete, tizenöt éves fiú, akit reggel fél ötkor az ágyban édesanyja költöget. A fiú könyörög, hogy még csak öt percig tessék hagyni, anyukám. Télen reggel öt­kor hideg a vas, odaragad a gyermek keze. Nézem a kezem, mely a poharat fogja. — Nem, nem nálatok vé­geztem, kedves bátyám. Ver- rik úr keze alatt végeztem, Gyöngyösön. — Magániskolában? — Igen magáskisiparosnál. Nagyon jó szakember volt, a logarlécet is ismerte és hasz­nálta. Engem is megtanított. A tanár újra tölt és azt mondja: nem baj az, fiam. Odajön hozzánk egy szőke fiú, karján egy csinos bar­na lány. A fiú szivart vesz elő, szájába dugja és a tanár úrtól kér tüzet osztályfőnöke hanglejtését utánozva. Az öreg meghökken egy kissé, de elérti a tréfát, tüzet ad. Nevetünk. A lány pezsgőt önt a poharakba, a tanár ja­vasolja, igyanak brúdert. — Szerbusztok: — mondja. A lány: csókolom, Laci bácsi. A fiú: isten éltesse, tanár úr! Győzött a tanár lelki anti­biotikuma. A fiú egy kissé pityókás. Kedvesen csibészkedik szel­lemesen csipked. Elmennek táncolni. Tangó, egészen fel- nőttesen. tiszta erotikával járják. Semmi rángatózás, semmi őrült extázis. Testük lágyan simul, szemük szé­pen fénylik. A fiú suttog, a lány pirul. Minden fiú sut­tog minden lány pirul. A ta­nár úr énekel. A szeme gya­núsan fénylik. Eres keze az abroszon veri a taktust. Ismét halkan fütyülök. Az a srác az előbb azt mondta, hogy ö is olyan menő fej szeretne lenni, mint az új­ságírók ... „Ne tedd fiam” — akartam neki válaszolni, de eszembe jutott, hogy álarc van rajtam, akkor tettem föl, mikor lop­ni jöttem és már nincs ked­vem levetni, csak néha az öreg tanár előtt. Ezért csak bólogattam, hogy újságírás nélkül nem is ér az élet semmit. Francia konyakot iszom, a kislánytól imént kapott Chesterfieldet szívom, kelle­mes, ópiumos illata van... 1942 nyarán Rosita Serano délamerikai énekesnő a Margitszigeten minden este elénekelte a szabadtéri szín­pad közönségének az Ama- polát és a Csiribirit. Mi két pengőért statisztáltunk és a szünetben rohantunk Rositát bámulni. Valószínű én sze­rettem a legjobban, mert rú- zsos végű cigarettáját mindig a számba nyomta, ha jele­nése következett. Aztán visz- szajött és nézte a szemünket, a mesebeli tükröt, melyben ő a világ legszebbje volt. Az énekesnő finom boká­ján is ujjnyi vastag arany­láncot hordott. Mindene tompa barna ragyogás volt. Csak szeme, foga és ruhája fehérje vakított a nyári éj­szakában. Nekünk külön is fellépett a színpad háta mö­gött, vele dudoltunk, énekel­tünk mi is. Énekesek, híre­sek, harmincévesek szeret­tünk volna lenni, ö pedig — ma már tudom — fiatal, ár­tatlan naiv, szerelmes, tizen­nyolc éves. A lány szódát iszik, a fiú konyakot. Megszűntünk szá­mukra létezni. Nyakig ülnek a pillanat pezsgőfürdőjében. A fiú álmairól beszél, úgy mintha az máris a valóság lenne. Terveiről, melyekkel természetesen a világot fogja megváltani. A lány hisz ne­ki. A hit indukációs hatása csodálatos. Már a légvárakat is elhagyta a fiú, és ő kö­tél nélkül lép ki a sztratosz­férába, ott ragyogóan úszik, megelőzve a tudományt. keltető vállalat jövedelmező­ségi érdeke ellentmond a tenyésztői programnak. Mi­nél olcsóbb s ezzel együtt alacsonyabb tenyészértékű tojásból keltetnek, annál nagyobb a haszon. Akkor pedig ismét... Jövőre is az lesz, mint az idén. Megkérdeztük a kisúj­szállási fmsz felvásárlási osz­tályvezetőjét, hogyan készüld tek fel a város naposbaromfi ellátására az idén? Egyetlen csibe értékesítésére sem szerződtek a keltető vállalat­tal, vagy ÁFÉSZ keltető üze­mekkel. A háztáji gazdasá­gok ellátása az fmsz hivatá­sa lenne. Kisújszálláson 12 ezren laknak, s majd min­den háznál, tanyán foglal­koznak baromfitartással. Mi­féle lelkiismeretlenség ve­zette az értékesítési szövet­kezetét, hogy egyszerűen át­engedte a terepet a masze­koknak? A nevető harmadik i r • fi jár jól Cseke Lajos elnökhelyettes 1967-re vezeti vissza a mos­tani helyzet kialakulását. — Már akkor elkezdett a BOV törökszentmiklósi gyáregysé­ge túrkálni az áruban. Külö­nösen a hízott libával bosz- szantották a termelőket. El­vették a háztáji állattartók kedvét. Tavaly pedig az fmsz-é ment el. Nyolcezer naposlibát vettek át akkor, de csak 3 ezret tudtak elad­ni. Ráfizettek. S elkezdődött a pereskedés a keltető vál­lalattal; A marakodás jól jött a maszekoknak. A két gazdasági egység ezzel kö­tötte le erejét. Nem a piac­kutatással’ tájékozódással, — esetleges megállapodásokkal, hogy mennyi naposbaromfi is kell 1968-ban Kisújszál­lásra. Kisújszálláson senki nem ellensége a tisztességes ma­gánkereskedelemnek, magán­kisiparnak. De arra ügyelni kell a helyi hatóságoknak, hogy a maszek keltetők te­vékenysége a tisztesség határain belül maradjon. Ä dobos szólózik. Béla, a pincér beúszik a füstös sztra­toszférába. Ezüst tálcás csáp­jaival lesi, kémleli a vágya­kat. Asztalunknál megáll egy sovány, törődött asszonyka. Szegény kis ázott veréb, honnét a csodából került ide. A lány tisztelettudóan kö­szön, az asztal alatt meglö­ki a fiú térdét. Az feltekint, elsápad, elvörösödik: — Anya, hogy kerültél te ide? — kérdezi a fiú és lát­szik fölöttébb szégyelli a je­lenetet. Az asszony hóna alól az asztalra teszi az újságpapíros csomagot. Kibontja és a fiú felé nyújtja a könnyű kis pulóvert. — Ferikém, nagyon kime­legedtél! Hazafelé majd vedd föl ezt. Tudod édeském, te könnyen meghűlsz... — mu­tatóujját a szájához érinti és a leheletfinom puszit fia fe­lé küldi. A fiú szégyenében dühöng. Anyja szétpukkasztotta szap- ponbuborék álmait, az anyai gondoskodás megölte a hőst. Gyermekké fokozta őt, aki­nek a szivartól köhögni, a nőtől félni, az italtól tartóz­kodni kell. Szájíze keserű. Megsemmisülten, esetten ül a lány mellett, mint márciusi napsugárban szántóföldeken a hó. Kimegyek. Friss az éjszaka Jó volna egy könnyű kis lé­lekmelegítő pulóver. A por' tás tisztelettudóan vigyorog és azt mondja: jóéjszakát kí; vánok. Suha Andor Panel kiállítás BANKETTEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents