Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-24 / 143. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NEPLAk 1069. Június 24. A hírhedt Kray­fivérek Az ezerarcú fájdalom Az ikerpár, mint államfő közlekedett. Három nagy fe­kete kocsi kísérte őket, ben­ne tucatnyi fegyveres, csőre töltött revolverrel. Az ik­rek, a Kray-fivérek — Ang­lia legraffináltabb gengszte­rei — a versenyt méltán ve­hették fel az amerikai, vagy olasz maffiásokkal, szerve­zetük épp olyan jól műkö­dött, munkamódszerük is alig különbözött' Negyven napon át tárgyal­ta a londoni Old Bailey-i törvényszék a Kray-légió pe­rét. Hatalmas, monstre-tár- gyalás volt egymillió font­ba került, a bűnösöket száz, a tanúkat kétszáz rendőr őrizte. A „rémségek légiója”, ezt a nevet kapta a Kray-banda a londoni alvilágban és a jel­ző találó. Az ikrek, Ronald és Reginaid, már gyermekko­rukban a vidék legelvetemül­tebb csemetéinek számítot­tak, akiktől a környék soha­sem lehetett biztonságban. Azután, hogy felnőttek, meg­szöktek a katonaságtól, s be­mutatkoztak a londoni alvi­lágnak. Abban az időben Jack Spotnak hívták a lon­doni bűnözők királyát. A két fivér Spot szolgálatába sze­gődött. Rövidesen a vezér jobb- és balkeze lett a két Kray. járták a kocsmákat, csapszékeket, üzleteket, a tulajdonosoktól szedték az adót Spot számlájára. Jó pénz volt — a fivérek csak­hamar elegáns ruhákban fe­szítettek, szórták a pénzt, s hatalmas Jaguár kocsikkal közlekedtek. Később vettek néhány mulatót és csapszé­ket, — közben profibokszo- lókként is működtek és üze­meltettek pár bokszcsarnokot is — majd megkezdték a nagy mű felépítését: beke­működtek rülni az úgynevezett „jobb emberek” sorába. Krayék si­kerrel vették az akadályokat. Igaz, ekkor már több milliós vagyon urai voltak, kiter­jedt, üzlethálózatuk, csempész és zsaroló gárdájuk jól mű­ködött. Ha egy gyilkosság történt, vagy valakit félholt­ra vertek, mert kevesebbet fizetett, mint a követelés volt. a környéken senki sem tanúskodott. Tíz évig nyo­moztak Londonban gyilkos­ságaik után, de tanú egy sem akadt. A Kray-légió bosszújától mindenki rette­gett. 1966-ban a Scotland Yard majdnem lefülelte az ikreket, de kicsúsztak a há­lóból. Aki beköpte őket — agyonlőtték. Rejtélyes mó­don, jól őrzött börtönéből szöktették meg a besúgót, s úgy végeztek vele. Ám há­rom évnyi nehéz, kemény nyomozás után a Yard a két Krayt mégis letartóztatta ■— három gyilkosság vádjávaL A tárgyaláson sokan el­maszkírozták magukat, töb­ben rendőri védelem alatt mentek a terembe, s akadt — nem is kevés — aki a tanúvallomás után rögvest indult a repülőtérre, s onnan az első géppel át Kanadába és Ausztráliába. A per vége: a két fivért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az ügyész hozzáfűzte az indoko­láshoz: csak azért, mert Angliában nincs halálbün­tetés. Nincs hitelem Tulajdonképpen nem nagy ügy. Mondhatnám szóra sem érdemes. Annyi történt mind­össze, hogy nem hitelezett nekem húsz valahány forin­tot az OFOTÉRT. Egy kitörött ablakú nap­szemüveggel tértem be oda a minap. — Sajnos, csak párban tudjuk kicserélni — így szólt az eladónő. Ez azt jelenti, hogy a még meglévő ép üveget is kiveszik és újat tesznek helyette, mivel ilyen színárnyalatú üvegük nincs. És mindezért huszonvala- hány forintot kértek. Nem volt nálam annyi pénz. — Majd kifizetem, ha készen lesz — mondtam, hisz mindössze két napig tart. Csak a végét idézem a vi­tának: nem, nem és nem. Vagy azonnal fizet, vagy nem tudjuk vállalni a munkát. Hosszasan elgondolkodtam: mi lehet az oka ennek a bizalmatlanságnak? Mert nézzük csak, mi történhet? Vagy nem megyek be a kész szemüvegért, ebben az esetben az OFOTÉRT egy közel 70 forintos keret birto­kába jut. Vagy átveszem a két nap múlva elkészülő szemüveget, ebben az eset­ben kifizetem a csináltatás költségét, mint ahogy az már a Patyolatnál, vagy egyéb szolgáltató vállalatnál szo­kás. Elképzelhető, hogy talán az ügyvitelt bonyolítaná az, ha egyesek előre, mások pe­dig utólag fizetnének? Ez nem lehet indok, hisz mind­össze egy tollvonás élég ah­hoz, hogy a számlán meg­jelölje az eladó, hogy elő­re, vagy pedig utólag fizet­tem-e ki a csináltatás költ­ségét. Nem bíznak bennem? Csak ez lehet a magyará­zat. Elkeseredve ballagtam hazafelé. Barátom, akinek elmondtam az esetet, azt mondta, túl sötéten látom a világot. Pedig nincs igaza. A történtek után ugyanis nem csináltattam meg a napszemüvegemet. Az életben nagy jelentősé­gű a fájdalom. Jelzi, hogy valahol az élőlény szerveze­tében valami megbetegedett vagy megsérült, s veszély fenyeget A fájdalom iránti érzékenység nem egyenlően oszlik meg a természetben. Általában elmondhatjuk, hogy a fájdalomra való ér­zékenység annál erősebben jelentkezik, minél magasabb- rendű szervezetről és minél nagyobb intelligenciájú élő­lényről van szó. Egyes élő­lényeknél oly csekély az idegvégződésekkel való ellá­tottság, hogy egész testrésze­ket elveszíthetnék anélkül, hogy „tomboló” fájdalmak lépnének fel. míg az ember­nél, amely a legmagasabb- rendű idegrendszerű élő­lény, már egy lyukas fog elegendő ahhoz, hogy kín­zó fájdalmat érezzen. A különleges érzékenység a fájdalomra tehát nyilván­valóan az az ár, amelyet az ember rendkívül fejlett ideg- rendszeréért fizet S hogy mily módon alakult ki ez az ár évek millióin át azt korunk embere már aligha tudja felmérni. Tulajdon­képpen — az emberiség tör­ténetéhez mérve — nagyon rövid idő választ el történel­münknek attól a szakaszá­tól, amikor még nem létez­tek hatékony szereik a fájda­lom leküzdésére. Most már mégis természetesnek vesz- szük a fájdalomcsillapítást Rémképeknek tűnnek előt­tünk a régi korokban ké­szült képek, amelyeken töb­ben fognak le egy kiabáló szegény ördögöt akinek a felcser egyik lábát éppen le­fűrészeli, miközben a beteg teljes öntudatánál van. Va­lamikor pedig ez volt a szo­morú valóság. Természetesen már a régi egyiptomiak és a kínai or­vosok is ismertek narkoti- záló italokat Hatásuk azon­ban nagyon kétséges és ve­szélyes volt Kivétel nélkül növényi anyagokból készült preparátumokat használtak, ezeket nehéz volt megfelelő­en adagolni és a beteg szá­mára gyakran nagyobb ve­szélyt jelentettek, mint a sérülés, amely a fájdalmat okozta. A múlt évszázadban fek­tették csak le a fájdalom el­leni küzdelem racionális módszereinek alapjait. Nar­kózist, helyi érzéstelenítést kezdtek alkalmazni, továbbá beszedhető fájdalomcsillapí­tó szereket is. 1832-ben vé­gezték az első kísérleteket a kloroform-naxkózissai. 1842- ben pedig az amerikai W. C. Long első ízben operált egy éterrel narkotizált be­teget Bármennyire ia fontos kez­deményezéseket jelentettek ezek a lépések, lényegében a gyakorlatban nem jól váltak be. Annak ellenére, hogy a kloroform-narkózist a kevés­bé veszélyes éter-narkózissal váltották fel, mai szempont­ból túl sok volt a halálos kimenetelű narkotizálások száma. Nem oldotta meg a kérdést az sem, hogy 1884- ben Königstein és a bécsi Koller szemorvos felfedezte a kokain narkotizáló hatá­sát is. Amikor a tudósok narko­tizáló eszközök és fájdalom­csillapító szerek készítésének kutatásához fogtak, változás állt be a fájdalom leküzdésé­re irányuló küzdelemben. 80 évvel ezelőtt sikerült első ízben gyógyszertárakban olyan kémiai anyagokat ösz- szeállítani, amelyek egyértel­műen fájdalomcsillapító ha­tásúak voltak. Kezdetben ezeket a szereket csak tab­letta ős por formájában ad­ták be, 1921-ben sikerült el­ső ízben fájdalomcsillapító szereket injekció formájában beadni. A fájdalom elleni küzde­lem fontos mérföldköve volt, amikor Einhorn kutatónak sikerült 1955-ben szintetizál­nia a novokaint, amely már nem váltotta ki a kokain ve­szélyes mellékhatásait Ezzel egészen új lehetőségeket nyi­tottak a sebészeti és szem- orvosi beavatkozások helyi érzéstelenítéséhez. A húszas és a harmincas években a fájdalom elleni küzdelem területén a kuta­tók nagy célja volt olyan készítmény előállítása, amély rendelkezik a morfium erős hatásával, annak nem kívá­natos mellékhatásai nélkül. A narkotikumok gyártá­sában az utóbbi évtizedek­ben hallatlan előrehaladást értek el. A gyógyszeripar ál­tal készített szerek ma már annyira veszélytelen narkó­zist tesznek lehetővé, hogy — narkózis szempontjából — még a legkisebb gyermeke­ket, egész öregeket és le­gyengült személyeket is kü­lönösebb veszély nélkül ope­rálhatják. (schiffer) P. B. Profibokszolóként AZ EMBER ÉS A BABONA-L A megismerés tévútja! Ha ásítunk, szájunk elé tesszük a kezünket. Á régi babona, amely szerint így akadályozzuk meg, hogy go­nosz szellem hatoljon be testűnkbe, ártalmatlan szokás­sá, sőt illemszabállyá alakult át. Nem ártalmatlan babona a sajnos még ma is élő „boszorkányhit”, amint az ásott- halmi ügy is mutatja. Betegséget okozó „megrontással” vádoltak és súlyosan fenyegettek egy idős parasztasz- szonyt. Érdemes szemügyre venni a babona eredetét, tovább­iélő formáit és a jövőjét illető ellentétes felfogásokat. I őseinket az egymással köl­csönhatásban fejlődő agy és kéz, a beszéd és a munka emelte magasan az állatvilág fölé. Az a lény, akit az em­ber elődjének nevezhetünk, az önfenntartás ösztönétől hajtva, a természet megisme­résére kényszerült, hogy úr­rá legyen létfeltételeit meg­határozó környezetén. Kez­detben csupán nyers erejére támaszkodott, de mindinkább A megismerés magasabb igényéről tanúskodik a jelen­ségek magyarázatára irányú­éit értelmével Is. Életének védelmezésére, a táplálék- szerzés megkönnyítésére fi­zikai képességeit fokozó esz­közöket, szerszámokat, fegy­vereket készített, összefüggé­seket fedezett fel a termé­szeti (időjárási) jelenségek és a táplálékot adó növények, állatok élete között. Röviden: hasznos tapasztalatokra tett szert és azokat továbbadta utódainak. ló törekvés. S miközben a gyakorlat egyre tökéletese­dett, az elmélet az értelme­zés tévutakra került. Szük­ségszerűen alakult így a fej­lődés. hiszen csak az évezre­dekkel később kialakuló tu­dományos szemlélet a meg­felelő eszközök és módszerek tárházával együtt ad lehetősé­get a valóság pontosabb meg­Eredetüket tekintve nem választható külön a vallások és a babonák vizsgálata. Mind a két „megismerési” forma szülőanyja a félelem a természet roppant túlere­jétől, rettegés az ártó hatal­maktól és igyekezet azok kö­zömbösítésére vagy kiengesz­telésére. Vallás és babona egyaránt a valóság téves tük­rözése, egyformán megkettő­zik a világot: a látható dol­gok mögött vagy fölött van a láthatatlan hatalmak egész apparátusa. Ezek az erők figyelésére és a helyesebb következtetésekre. Az ősidőkben azonban ért­hetetlen volt az égzengés, a villámok tüzes nyilaival, az elhunytak álombéli megjele­nése, érthetetlen volt a be­tegség, és a születés éppen olyan borzongató titoknak tűnt fel, mint az elmúlás. A valóságos világ mellett lét­rejött őseink agyában és kép­zeletében a szellemek, a va­rázslat világa. Létrejött a természeti (tételek, dogmák nélkül) vallás és a később babonáknak nevezett szoká­sok, eljárások egész rendsze­re. (lények) tevékenyen és önké­nyesen beavatkoznak a földi történésekbe, irányítják az emberek életútját, jó vagy rossz kapcsolatot lehet ve­lük teremteni. Ne feledjük el, hogy már az ősember is ösztönösen az összefüggéseket más szóval az igazságot kereste. Tudás­vágya azonban elkerülhetet­lenül korlátokba ütközött, s ha hiányzik az ok és okozat rendjének felismerése, akkor minden lehetséges. A nyil- yánvaló képtelenség is, pél-* dául a halott és eltemetett ember testi visszatérése az álomban. Lehetséges ok és okozat felcserélése is: nem A babona forrásainál egy­részt szükségszerűen hiányos vagy téves ismereteket, val­lási képzeteket találunk. Másrészt a babonák szinte kibogozhatatlanul összeszö­vődnek az emberi képzelet szép alkotásaival, a mítoszok­kal és mesékkel. A boszor­kányok mellett garabonciás diákok, ördögök, varázslók, sárkányok és táltosok népe­sítik be ezt a világot. A ba­bonakutatás tehát értékes adatokat tár fel a néprajz és a néplélektan területén, nap­világra hozva a távoli korok szokásainak és hagyományai­nak rendszerét. Kérdés ezek után: lehet-e valamilyen pozitív jelentősé­get tulajdonítani a babonák­nak? A mai helyzetet ille­tően a válasz határozott nem, erről következő cikkeinkben szólunk részletesebben. Más a kidőlt fa ütötte agyon az embert, hanem az ember elfogyott életereje miatt dőlt ki a fa. a múlt megítélése. Az újabb kutatások szerint a totemiz­mus, a mágia és minden más babona az ősember és az elő­ember magasfokú aktivitását bizonyítja a természeti erők­kel szemben. A varázslati módszerek, írja J. D. Bernal professzor abban a hitben fogantak, hogy az ember „be­csaphatja a természetet és rábírhatja, hogy segítséget nyújtson számára. A mágia azért alakult ki, hogy áthi­dalja a technika korlátozott­ságaiból eredő hiányokat.” Így volt ez 10—20 ezer évvel ezelőtt, vagy még ré-i gebben. A fejlődés későbbi szakaszaiban már semmilyen tekintetben sem igazolhatók a megismerés tévútjai, a ba-; bonák elvesztették létjogo­sultságukat, káros további élésük ellen küzdeni kell. Gyenes István (Folytatjuk} j Az értelem tévutakra fut SzGIőanya a félelem | Mítoszok és mesék

Next

/
Thumbnails
Contents