Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. Júntos 22 SOMOS BÉLA: Nem. kellett keresgetni Ahogy elmondták, pontosan úgy: — mikor leszállt az autóbuszról, rögtön meglátta. Igaz. egy másikat is, de az füstölt. — Hu, ha leesnék! .Kis házak, kormos tégla- kerítések, foghíjas deszka- palánkok- közt igyekezett feléje, hosszabb volt az út, mint az első pillanatban vélte, mert a házak miatt nem haladhatott toronyiránt. Negyed óra alatt mégiscsak odaért. Még nagyobbnak tönt. Tizenöt méter, húsz? Már bontottak belőle. — Ide küldtek — mondta és bemutatkozott. A fiatal nőt, Pirinek, a középkorút Annusnak hívták. Annus fölkiabált a mesternek: — Megjött a segítség! A mester ott fönn mondott valamit, nem lehetett érteni. — Mérges — mondta az asszony. — Miért? Nem tudták. Pedig a neve nem mérges: Boldogh. Bol- dogh István a neve. Piros nevetett. Egészséges fogai voltak, kreol bőre és a fekete haja itt-ott kibuggyant a kendője alól. — Magasabb — gondolta a fiú a, lányhoz mérve magát. —• Csak pár centivel, de magasabb. Megmutatták, hol öltözhet át. Mire átöltözött, lejött a mester. — Hány éves vagy? — Tizenhét. — Hm. Kevesebbnek lábszik. — Ez nem magézás, hanem megállapítás volt, saját magának és a két nőnek mondta. András hallgatott. Mit szóljon? — Hát majd meglátjuk —> biccentett az ember. A fiú kiválasztott egy talicskát, nekiállt a törmeléknek. Volt elég. Megnézte a kéményt. Vastag volt a fala, több mint félméter vastag. Az Ürege is nagy, két és fél méter. Néha beszélgetett Piri meg Andris, de nem nagyon tudtak miről. Piroska tizenkilenc éves mült, ki tudja, mi érdekli? Andrást a sport érdekelte, esetleg egy jő izgalmas könyv. Talán a film? Tényleg, ez közös téma volt, megbeszélték, amit láttak. András szerette volna moziba hívni a lányt, de nem merte. — Hiába! Magasabb nálam — mentegetőzött maga előtt, s bosszankodott, hogy ilyen félszeg tizenhét éves létére, ügy viselkedik, mintha tizenöt éves lenne! Ha a nagy fekete szemével ránézett Piroska, Andrásnak rögtön elakadt a szava. Egyszer Boldogh leejtette a kalapácsot, kiabált: hozza föl valaki! András vitte. Előbb a padlásra, onnan ki a cseréptetőre mászott. De tovább? A kémény külsején vaskapcsok sorakoztak harmincnegyven centire egymástól. Némelyik hiányzott. A legalsó kapocsig az odaerősített falétrán lehetett eljutni. _ Jó — mondta föntről a mester — Vigyázz, az a kapocs gyenge Görcsösen szorította a rozsdás vasfokokat, s egyre ijedtebben, minél nagyobb lett a mélység alatta. Boldogh megkínálta cigarettával. Elfogadta, de megbánta néhány szippantás után. mert szédülni kezdet* Nem tudta, melyiktől inkább, a magasságtól, vagy a cigarettától. Lengett a kémény, mint a hajóhinta. •Átvetette a lábát a falon, , mélység volt mind a két felé, belefogódzott a falba, ahol ült — Szét lehet nézni. — Igen, — alig merte fölemelni a fejét, mert akkor jobban szédült. — Volt egy szakim — mesélte Boldogh — az a saját' hajába kapaszkodott. Andris megrázta a fejét. Körülnézett. Messzire látott, egyik oldalon a hegyekig, másfelől a folyóig, látta a házak közt fölbukkanó villamosokat a háztetőket, az udvarokat. Embereket. — Jó itt a levegő — vélekedett Boldogh. — Mi? — Igen — hagyta rá. S megkérdezte: — Maga mit szeret jobban, bontani vagy újat csinálni? — Ezt is meg kell csinálni — felelte. Kis szünet után hozzátette: — Üj munka jobb, több a pénz rajta. De itt nincs felelősség. Mióta eldobta a cigarettát jobban érzete magát. — Fölfele nem kell nézni Szédülsz, ha a felhőket nézed. — Rendes a mester — gondolta lefelé mentében. Csak az volt a baj, hogy Boldoghnak is tetszett a lány. S nem is teketóriázott: ebédszünetekben __ meg má skor is, amikor csak tehette — mégfogta a lány karját magtóhoz húzta, a derekaihoz, a melléhez kapkodott. — Menjen már — mondta Piros, néha nevetve, néha idegesen; A mesternek mondta, de a fiú oldalgott el. Gondolta; egyszer szájbávágja Bol- doghot De nem tudott eligazodni, hogy mit gondolhat valójában a lány, csak kelleti magát a mesternek, vagy tényleg haragszik rá? Véletlenül meghallotta, hogy Annus azt mondja Pirinek: — Ha annyira akarja ,.. miért nem vagy kedvesebb hozzá? — Legyen kedves maga! Nekem nem kell! Az asszony nem akarta megérteni és tovább magyarázott, de hiába. András füttyentett örömében. Később ismét eszébe jutott: magasabb a lány. Hiába, magasabb. Pedighát gyerekes dologi Mégiscsak zavarta. •— Viszont én még növök! S úgy köszöntek már egymásnak: szervusz. Vagy úgy: szia. Véletlenül jött, de sokkal természetesebb volt;.. Reggel, már elmúlt hét óra, fél nyolc, s nem jött meg Boldogh. Üldögéltek. — Talán beteg. — Vagy bepiélt örültek a semmittevésnek, de lassan megunták. — Itt a mester! — Hol? András nevetve magára mutatott. S indult fölfelé. — Le ne essen! — mondta Annus. — Tényleg vigyázzál! Nevetett. — Felkúszott a magasba. Már nem félt. Sütött a nap. S hullottak a téglák a keze alól, zuhogtak lefelé Csak meg kellett bontani a sort. s ment. Aztán, amíg az aljból elhordták a törmeléket, pihent. Szétnézett. Nem is olyan veszélyes. Ha befelé esne. az üregbe, az persze rossz lenne Arra- még jóko ra a mélység. De kifelé nem. mert ott a háztető N 1 méterre talán. Túlélné Harmadnap jött a mérnök, s mondta, hogy a mester betegállományban volt, most meg átirányították más munkára, ami sürgősebb. •— Magukkal mi legyen? Vakargatta az állát a mérnök. Azon a másik munkán nem kellett segéderő; — Csak tisztogassák a téglákat — mondta aztán. — Majd küldök valakit. — Nem kell senki — mondta Annus, — Megvagyunk ... A mérnök a fejét rázta s ezt mondta: Bontani kell — Itt van Bandi. — Nem szakmunkás. — Nem baj — mondta Annus. — Azért tudja?.. Gondolkodott a mérnök. Mert ezt a munkát szakember csinálhatja, senki más. De haladni kéne, itt a határidő. —■ Tudod csinálni? —■ Csináltam már, •— Hát jó. — Kis szünet után kérdezte: — öved van? — öv? Boldogh szaki se használta... — Biztonság! öv nélkül nem dolgozhaszt! Csak övvel..: — Jó. Akkor azzal dolgozom,. . Előkereste az övért, felvitte magával. A mérnök figyelte lentről, hogy mozog; i— Hát jő — mondta a mérnök. — Ideiglenesen. András csinálta^ mintha valóban szakmunkás lenne. S fogyott a kémény. Napról- napra. Küszködtek, izzadtak. Ha sok törmelék összegyűlt lenn, András is segített az elhordásban. Azt a téglagyári kéményt hárman, András, Anna és Piroska bontották eL Három segédmunkás. Elfogyott „ kémény. Nem kellett a segítség. Hoztak két üveg Kőbányait a közértből, hozzáko- cogtatták az utolsó téglákhoz. A kémény a kerítés közelében feküdt. Andrásnak térdéig ért. — Nagyobb lettem a kéménynéL Nevetett ezen magában. Mert butaság, de igaz is. — Pedig ledobhatott volna... — az első nap járt az eszében. Meglátta az egyik törött- lábú talicskát, odatolta a ház falához. Anna távolabb volt, Piros a szerszámokat szedegette, vitte a raktárhelyiségbe. Amikor elhaladt András mellett, a fiú majdnem felkiáltott: nem magasabb! Nem magasabb! Egyforma magasak voltak . ?. Piros mosolygott Jött visz- szafelé. — Várj csak _ mondta András. — Te hazautazol;.. szombaton ? ' — Nem én! — Nincs kedved eljönni... valahová? — Hová? — Hát . Nem tudom ■. táncolni . . ; vagy moziba? A lány a kendője alá igazította a haját — Jössz? — Jövök — mondta Piros és mosolygott. Mentek a villamoshoz, útközben András úgy látta, hogy egy egész kicsivel mégis csak magasabb a lány, — de most már nem törődött annyira ezzel... PALICZ JÓZSEF: TANULMÁNY Biológia és A tudományok a XIX. század óta általában gyorsan fejlődnek, de' talán egyik sem ment át olyan forradalmi változáson, mint az élet tudománya: a biológia. Ha a múlt század természettudományos tevékenységét vizsgáljuk, arra a — kevesek által ismert — felfedezésre jutunk, hogy akkoriban a tudósok több mint fele a biológia valamelyik területén folytatta kutatásait Ennek köszönhető, hogy a XIX. század hatvanas éveire töb- bé-kevésbé egységes biológiai világkép alakult ki, szemben a korábbi századok életszemléletével, mely görcsösen ragaszkodott az élőlények terem- tettségériek tanához: Ekkor rakták le a kísérletes biológia alapjait, mely napjainkban is a haladás gerincét képezi. A XIX. századi kísérleti biológia az életfolyamatok kemizmusát, az élőlények sejtes felépítését, az egyedfejlődést és az Idegműködés . mechanizmusát vizsgálta. Ezek a kutatások jelölték ki á nagy eredmények útját, a maguk idejében azonban még nem éltek eléggé az elvonatkoztatásban rejlő lehetőségekkel; A biológia fejlődéstörténetének egyik fontos állomása volt az erjedések vizsgálatának megkezdése, ez vezetett el két fontos tudományág, az enzimológia és a bakteriológia megszületéséhez. — Ugyancsak döntő befolyással volt a fejlődésre az a felismerés is, hogy az állatok legfőbb energiaforrása a glikogén, az állati keményítő. Időközben rájöttek, hogy a növénysejtekben is keményítő keletkezik a széndioxid közbejöttével, mely viszont a növények közvetlen energiaforrása. E felfedezések világítottak rá az élőlények két nagy világa közötti kapcsolatokra, s lettek alappillérei a századvégen kialakult tudományágnak: a biokémiának. Louis Pasteur hasonló kulcs-szerepet töltött be a mikrobiológia történetében, mint korábban Darwin a származástan felépítésében. Kutatásai derítettek fényt az erjedések, rothadások, fertőzések titkaira, a tudomány fényével világítva be a homályos és misztikus területekre. Szívós kísérletezések eredményeként, az időközben tökéletesedett mikroszkópok segítségével, rájöttek, hogy az állatok szervei és szövetei ugyanúgy apró, egyforma egységekből — sejtekből — épülnek fel, mint a növények. Így indultak el a később sok meglepő felfedezéssel szolgáló sejttani, szövet- és fejlődéstani .kutatások. A biológia, melynek fejlődéstörténetéből csak néhány fontosabb epizódot villanthatunk fel, tehát mintegy „hadat üzent” a tetszetős és a tudományos alapokat nélkülöző elméletnek az élővilág teremtettségéről. Ma már annyira ismerjük a mikroszkóppal láthatatlan sejttartományt és annak sok titkát, a bonyolult életfolyamatokat, hogy a vallás passzív álláspontját, mely kísérleti tények helyett a mSszffiOcá* dó pilléreire támaszkodik; a legtöbb kérdésben cáfolni tudjuk. Persze az egyház! tanok képviselői sem adják fel egykönnyen „állásaikat”. Megkísérlik kimutatni, hogy az organizmusok nem magyarázhatók kizárólag a ö*:. zika és a kémia fogalmaivak s hogy az anyag nem képes szerves struktúrák kialakítására, ebből következően a sejtosztódást egy nem anyagi hatókra próbálják visszavezetni. Jól tudjuk azt, hogy a természettudományok közül csak a biológia az, amely az istenbizonyítási kísérletekhez pillanatnyi reményeket nyújthat; persze csak • addig, amíg a tudomány újabb lépéseket nem tesz előre s megcáfolhatatlanul fel nem tárja a sejtosztódás és a morfogenezis titkait; S ez csak idő kérdése Tény, hogy a vallás nem rendelkezik, természettudományos istenérvekkel, s ha olykor mégis tudományosnak tűnő érvekkel, lép fel, azok a kísérleti kutatások pillanatnyi „fehér foltjai!*" támaszkodnak. Ezalatt a kutatók lépésről lépésre adják meg a választ az organizmusokon és az anyagi világon belül összerendezett«! végbemenő folyamatokra. Közben az életprobléma filozófiai vonatkozásai is felszínre kerülnek, széleskörű vitákat váltva ki, melyekben az idealista tendenciák — a mindinkább cáfolhatatlan tudományos tények hatására — egyre inkább visszavonulásra kényszerülnek. V. O. t THIERY ÁRPÁD: f p AZ EG KEKJE Guzi Kálmán visszafojtott lélegzettel megállt az ajót előtt, s ez az idő elég volt, hogy ismét elfogja a kétkedés: jobb lett volna, ha egy utcai telefonkönyvből kinéz magának egy érdekesebb gyárat, de hirtelen maga előtt látta a fűtőt, akinél ágyra- járó volt, hallotta ásító, reggeli hangját, amint épp azt mondja: — Ha nem bírod a nyers bőr szagát, akkor menj a kölnigyárba dolgozni... Guzi Kálmán végigpillantott a fényes, fehér irodai folyosón, s azt gondolta beletörődve: „Ha egyszer ide adtam be a levelemet, most már nem hátrálhatok meg”. A titkárnő a félszeméről fölismerte Guzi Kálmánt. — Hivatta az igazgató elvtárs? — kérdezte. — Nem, nem hívatott, csak én úgy gondoltam... — mondta a fiatalember kissé megzavarodva, s rögtön el is akadt, mintha nem találta volna a következő szavakat. Elvörösödve állt az ajtó közelében, és az is mélyen zavarta, hogy az esőben átázott ruhája a melegben kezdett turcsa szagot árasztani. A nő felállt, megkerülte az asztalt. Terhes volt, a lábait nehézkesen szétrakta, Látszott, hogy közel van a szüléshez. .Ahogy ment, ruháján a nagy virágminták hasonló nehézkességgel mozogtak ide-oda. Guzi Kálmán á zöld ajtót nézte amely mögött a titkárnő eltűnt, és e percben világosan látta maga előtt a levelét, sokkal világosabban, mint amikor megírta: .Kilenc intézetben voltam állami gondozott, tizenegyszer szöktem meg...” Azt gondolta: „Mennyivel egyszerűbb volna, ha most megtapinthatnám a zsebemben azt a lóvéiét". A titkárdnő valósággal kibújt az ajtón, mintha a vastag szivarfüstöt nem akarta volna kiengedni az igazgató irodájából. — Az igazgató elvtárs üzeni, hogy várjon egy kicsit — mondta. — Van ott egy képeslap is az asztalon. Nézegesse addig! Guzi Kálmán röviden bólintott, és letelepedett a kényelmetlenül alacsony asztal mellé. A fiú külseje különösen így, megázva egy csöpp bizalmat sem árasztott. Hiányzó szemét gyerekkori játékban vesztette el. Ép szeme híg kékséggel szinte átfúródott a tárgyakon. Laposra fésült vörös haja vizesen tapadt a fejére. Hegyes, vékony orra hosszan leszúrt a szája tőié. A nyakára gyűrött, piros sál csavarodott. A? izgatottságtól állandóan nyirkos volt a tenyere, amelyet időnként a nadrágjába törölt. Rövid tétovázás után kezébe vette az egyik képeslapot. A címoldalon egy atléta fekete teste feszült, a feje fölött az ég kékjéből látszott egy darab. Guzi Kálmán eltűnődve nézte a sprintért: Biztos egy vi- lághíresség, tűnődött magában, de inkább valami furcsa, rokonszerű számkivetett- séaet érzett a salak fölött úszó alakban... Homályosan emlékezett a- anyjára.. Szal- w.aszínü haja hosszú volt és két oldalt az arcára omlott. A toborzóirodában elszegődött egy távoli gyárépítkezéshez. Egy darabig magával vitte, végül egy vasutasra bízta és igy történt, hogy Guzi Kálmánt a tanács hamarosan elhagyottnak nyilvánította. Az első napokban nagyszerűen