Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
1969. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAI 3 Június 22. tanulsága 1941. június 22-én hajnalban a hitleri hadsereg hatalmas tüzérségi és légi előkészítés után betört a Szovjetunió területére. A fasiszták Anglia és Francia- ország ellen 135 hadosztállyal, 2600 tankkal, 3500 repülővel támadtak, de a Szovjetunió nyugati határain már 181 hadosztályt, 3700 tankot és 4950 repülőgépet állítottak csatasorba. Öt és félmillió embert összpontosítottak, hogy a Barbarossa- terv szerint villámháborúban leigázzák a szocializmus nagy országát! Az emberiség egész történelme során egyetlen népnek sem kellett olyan szörnyű megpróbáltatásokat kiállnia, mint a szovjet népnek, melyre e soha nem látott vad erő zúdult. Akasztófaerdők, tömegsírok, üszkös romok jelezték a fasiszta alakulatok útját. Ám ezekben a napokban, hónapokban ismét beigazolódott Lenin látnoki megállapításának igazsága: „Soha sem lehet legyőzni azt a népet, amely-* ben a munkások és parasztok többsége megismerte, megérezte és meglátta, hogy ők a szovjet hatalmat védik, a dolgozók hatalmát”. Már 1941. végén Moszkva alatt csődöt mondott a fasiszták villámháborús terve és a sztálingrádi győzelem végképp bizonyította: a Szovjetunió az a döntő erő, amely alkalmas arra, hogy megsemmisítse a hitleri hadsereget, megmentse az emberiséget a fasizmus borzalmaitól. A kommunista és munkáspártok most véget ért moszkvai tanácskozásán elfogadott fő dokumentum világosan rámutat: „Az imperializmus szülötte a fasizmus — a politikai terror és a haláltáborok rendszere... Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkás- osztály, s minden imperialistaellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol.” A szovjet diplomácia a két világháború között lankadatlanul szorgalmazta az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtését. Most, amikor az NSZK-ban ismét barnaingesek masíroznak és még a hivatalos állami politika sem hajlandó a fennálló határok elismerésére,,^ Szovjetunió és a többi szocialista ország ismét felemelte a szavát. A Varsói Szerződés tagállamainak budapesti értekezlete felhívással fordult Európa népeihez: tartsanak biztonsági konferenciát, teremtsék meg kontinensünk stabil, megbonthatatlan békéjét. 1941. június 22. nagy tanulsága, hogy a gyalázatos rablóháború döbbentett csak rá népeket, hogy megengedhetetlen bűn tétlenül szemlélni az imperializmus mesterkedéseit. Június 22. figyelmezteti az emberiséget: ne engedje elhatalmasodni az esztelenség és a gyűlölet prófétáit, fékezze meg a háborús gyújtogatókat. Á kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése (Folytatás az 1. oldalról) A megbeszélés részvevői kifejtették véleményüket az árszínvonal alakulásáról. Az árszínvonal ebben az évben a múlt év azonos időszakához képest némileg emelkedett. Főleg az idényélelmiszerek, ezen belül is a zöldség-gyümölcs árának növekedése miatt. A dolgozók többségének jövedelemnövekedése elérte. vagy meghaladta az árszínvonal emelkedését. Az 1969-es és a korábbi évek árszínvonalának emelkedése azonban csökkentette — bár nem számottevően — a nyugdíjak reálértékét. A SZOT főtitkára javasolta, hogy a nyugdíjak reálértékének megóvása érdekében a kormány tegyen a továbbiakban megfelelő intézkedéseket. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a kedvező időjárás hatására megnőtt a zöldség- és gyümölcsfelhozatal, s ezzel együtt megkezdődött az árak csökkenése. ami a legtöbb zöldség- és gyümölcsfajtánál már elérte a múlt évi árszintet. A további felhozataltól várható, hogy a zöldség- és gyümölcsárak a tavalyi árszint alá csökkennek. A kormány korábbi határozata alapján sor kerül módosításokra, ennek következtében néhány ruházati cikk ára csökken; Béroránytcilcsnságok A megbeszélésen szó esett egyes népgazdasági ágazatokban levő béraránytalanságokról. Egyetértés volt abban, hogy az egészségügyi és felsőoktatási intézmények egyes kategóriáinál szükséges intézkedések lehetőségét az illetékes szervek vizsgálják meg. A kormány és a SZOT vezetői megállapították: káros és egészségtelen jelenség —, hogy több iparvállalat munkaerőszerzés érdekében az újonnan felvett dolgozók részére kedvezőbb bérezést biztosít, mint az azonos munkakörben dolgozó törzsgárda tagoknak. Ezért felhívják a gazdasági és szakszervezeti szerveket, hogy maguk is lépjenek fel a törzsgárda érdekei hatékonyabb védelmében és jogait a kollektív szerződésben is biztosítsák. A SZOT vezetői felhívták a figyelmet arra a tarthatatlan helyzetre, hogy tsz-ek, főleg budapesti iparvállalattal munkavállalási szerződést kötöttek és a gyári munkások közül toborzott fiktív tsz-tagoknak az átlagosnál magasabb bért fizetve végeztetik el azt a munkát, amire szerződtek. Ez a helyenként tapasztalható gyakorlat ellenkezik jogrendünkkel, nem javít érdemben a gyár munkaerő problémáján és rontja a szövetkezetek tekintélyét. A kormány és a SZOT hathatós intézkedéseket tesz az ilyen jogellenes gyakorlat felszámolására. A következő ötéves terv A tárgyalások során szóba kerültek a következő ötéves terv munkálatai, a főbb elképzelések. A szak- szervezetek résztvesznek a dolgozók élet- és munkakörülményeivel összefüggő témák kidolgozásában. Egyetértés volt abban, hogy a negyedik ötéves tervvel kapcsolatos elképzeléseket a Szakszervezetek Országos Tanácsa és elnöksége megvitatja, hogy a kormány a javaslatok figyelembevételével alakíthassa ki állás- foglalását. A kormány vezetői ezúton is felhívják a különböző szintű gazdasági irányító szerveket, hogy az üzemi demokrácia adta lehetőségeket felhasználva, vonják be a szakszervezeteket és a dolgozókat e kérdések megtárgyalásába. A továbbiakban ' a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán elhangzottak kerültek megbeszélésre; — Egyetértés volt abban is, hogy a javaslatok alapján szükséges a szocialista brigádok erkölcsi-anyagi elismerésének fokozása. A közösség jövedelme Mit tud a skatulyázó? A törökszentmikló- siak új gyártmánya A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kísérleti műhelyében új gyártmány készült el, a skatulyázó adapter. A gépezetet elsősorban olyan területeken tudják használni, ahol a víz hordja el a földről a termő, felső talajréteget. Ezért is nemrégiben Tamásiban, a Koppány völgyében volt a törökszentmiklósi termék premierje. Az ott megjelent szakemberek igen elégedetten nyilatkoztak, s nagy elismeréssel szóltak Csőke István technikus, a tervező Bóka László, Papp Gábor, Subicz Imre és Varga János, a kísérleti műhely dolgozóinak együttes munkájáról. A megyénkből útjára induló gép, mint neve is mutatja úgy tudja megakadályozni a termőréteg eltűnését, hogy a felszínen skatulyákat készít, amelyek felfogják, elnyelik a romboló vizet. A termelőszövetkezeti tagok részesedése, személyes boldogulása a közös gazdaság erősödésétől, jövedelmétől függ. A szövetkezeti gazdák is tudják ezt. Rég elmúlt már az az időszak, amikor a szorgalmasabb, lelkiismeretesebb munkára kellett biztatni őket. Szövetkezeteink fontos gazdasági és társadalmi szerepet töltenek be a falu életében. Egyre vonzóbbak a tagok és kívülállók szemében. Tavaly például 6600 új tagot — főként fiatalokat — vettek fel, akik azért léptek be, mert jól érzik ott magukat, biztos munkához, megélhetéshez jutnak. A számok is ezt bizonyítják. 1967-ben az egy dolgozó tagra jutó részesedés 18 463 forint volt, mely tavaly 19 494 forintra emelkedett. Pedig nehéz, küzdelmes évet zártunk. Az egyéni gazdálkodás korában a tavalyihoz hasonló aszály ezreket juttatott volna koldusbotra. A szövetkezeteket azonban — kevés kivétellel — nem rázta meg az aszály, sőt tovább erősödtek, szilárdultak. Megyénk közös gazdaságaiban a halmozott termelési érték 8,3 százalékkal növekedett az előző évhez viszonyítva. A harmadik ötéves terv 2,5—3 százalékos termelés növekedést határoz meg. Ezt a számottevő eredményt tavaly is, elérték szövetkezeteink. A költségszint az előző évhez képest 5,2 százalékkal emelkedett, a megnövekedett ráfordítás, a személyi jövedelmek emelkedése és az alacsonyabb hozamok következtében. E kedvezőtlen jelenség károsan befolyásolta a közösség jövedelmét is. Bíztató azonban az árbevételek alakulása. Közös gazdaságaink az előző évinél 752 millió forinttal több árbevételhez jutottak. Ennek egy része az árrendezésből származik. A nagyüzem fölénye a kis üzemekkel szemben vitathatatlan, ami tavaly is megmutatkozott. A szövetkezetek önállóbban, nagyobb hozzáértéssel gazdálkodtak. A gazdaságirányítás változásával összefüggő rendelkezések — hitelrendezés, atnortizációs elszámolás, árrendezés, jövedelem szabályozás — hozzájárultak a tsz-ek pénzgazdálkodásának szilárdításához. Korántsem mondhatjuk azonban, hogy minden rendben van. A szövetkezetek jövedelme között rendkívül nagy a szóródás. (Ügy szintén a tagokénál is.) Akadnak kedvezőtlen adottságú, gazdaságilag nem elég szilárd szövetkezeteink is. Több gazdaságot szanálni kellett. Ezek stabilizálására nagy gondot kell az illetékes szerveknek, de mindenek előtt a szövetkezetek vezetőinek, tagjainak fordítaniok. A jó gazda nemcsak a mára, hanem a holnapra is gondol. A múlt évi személyes jövedelmek emelkedését, illetve a korábbiak stabilizálását a tartalékolás, a fejlesztési és biztonsági alapok képzése tette lehetővé. A tavalyi zárszámadáskor is azok a szövetkezetek inogtak meg, melyek nem rendelkeztek megfelelő alapokkal. A számok figyelmeztetnek is. A fejlesztési és részesedési a-lap arányai kedvezőtlenül tolódtak el. A fejlesztési alap az 1967. évi 25,4 százalékról 22,1 százalékra csökkent. Ugyanakkor a részesedési alap 74,6 százalékról 77.9 százalékra növekedett. Ez az aránytalanság több járásban és városban még a megyei átlagnál is nagyobb. A tagok személyes jövedelme a közös gazdaság eredményétől függ. A termelés, a jövedelem biztonságát viszont a gazdálkodás fejlesztésével lehet megalapozni. — m. 1. — Robog a S Egy órányi türelmetlen várakozás után végre megkaptuk a parancsot az indulásra. — 4767. figyelem! Áll a jelző, hátulról menesztettek — recsegte a hangszóró. Kelemen István, a „Szer- gej”, azaz a hatalmas szovjet gyártmányú Diesel-mozdony vezetője tisztelgett a forgalmistának, kioldotta a féket, s gázt adott. Felbőgött a motor, és a fődinamó ontotta magából a villamosenergiát. A levegő-ágyúk homokot lőttelk a kerekeik elé, hogy ne csússzanak meg a síkos sínen. És megmozdult a majd kétezer tonnás szerelvény. Akkor fékez a csipogó Alig hagytuk el a szolnoki rendezőpályaudvart. máris megállásra kényszerültünk. A kijárati jelző piros fénye, mint kinyújtott kar tartóztatta fel a mozdonyt. Déli kettőkor adott az állomás szabad utat. A vonatnák menetrend szerint három óra után pár perccel Ferencvárosban kell lennie. — Ebből semmi sem lesz! — mondta Szabó Ferenc a fűtőház mérnöke, < aki elkísérte az újságírót erre az útra; Az ébrenléti ellenőrző per. cenként csipogott. E jelre a vezetőnek válaszolnia kell. A visszajelző gombot megnyomja, értesítve az autoJavitják a így is történt. Sajnos az is pirosat mutatott. Megismétlődött a játék vagy háromszor. Aztán végre zöld! Láttuk, a pálya mentén zuhogó esőben dolgoztak a szerelők. — Javítják a vasbaktert — nevette el magát Kelemen István. A „vasbakter” azonos a jelfogó berendezéssel; — Letelt a menetidőnk — mondta Szabó Ferenc. — Mit gondol Pista, mikor érünk Fradiba? — Nem vagyok jós. Albert- irsán biztos kifognak bennünket, s betesznek a gondolkodóba. matat, hogy nem alszik, nincs rosszul — egyszóval minden rendben. Ha valami oknál fogva nem jelentkezik visz- sza, a berendezés húsz másodpercig még csipogó hangot ad aztán azonnal működésbe hozza a fékeket. Teljes tehát a biztonság. Abonyon simán áthaladtunk. De valamivel távolabb pirosat kaptunk. Most mi lesz? Megint várunk? — Beázott a jelző. A térköz szabad, hiszen nincs előttünk vonat. Most két percet állunk, aztán legfeljebb tizenöt kilométeres sebességgel elgurulunk a következő jelzőig — magyarázta a mozdonyvezető. vasbaktert Vagyis egy mellékvágányra. Amíg az utánunk futó szerelvények elébünk nem kerülnek, lesz időnk a gondolkodásra, — mondogatták. És én így tanultam „vasutasul”. — Mindegy, forintért megyek óránként. — Hogyan? — A változó illetményrendszer szerint a hivatalos menetidőn felül teljesített órákat forintjával fizetik. Pedig én aztán semmit sem tehetek arról, hogy nem úgy megyek,' ahogy a menetrend előírja. Lohol a pirossapkás Beszélgetünk, mert a gondolkodóban voltunk. — De nem! Mehetünk. És megyünk... Albertirsáig zöld, zöld, zöld. — Zöld. szabad — hallom térközről térközre az utitár- saimtól. — A bejárat szabad. — a bejárat szabad, — mondja visszhangként Szabó Ferenc, aki egyben a figyelőszolgálatot is ellátja. Ez máskor a vonatvezető dolga. Ö most kivételesen a hátsó vezetőállásban ücsörgött. Négyen nem fértünk volna el a fülkében. De hiába szabad az út, a forgalmista nincs kinn, nem jelzi a „palacsintasütőjével”: „Me_ hét — mehet — mehet”. Csikorognak a fékek. Lohol a pirossapkás, de már későn. Megállunk, majd újra elindulunk. A laikus is tudja. ilyenkor több „kakaót’ vedel be a motor, mint amennyit lendületben megemészt. Az 1800 tonnás szerelvény felesleges megállítását a MÁV pénze bánja. A forgalmista — ha kérdőre vonnák — úgy is azt mondaná : „Telefonáltam”. Fárasztó ez az utazás. Pedig rajtam nincs semmi felelősség és óránként nem egy forintért ülök a mozdonyon, tehát semmi okom a bősz- szankodásra. És mégis velük együtt dühösködöm. Hogy jobban teljen az idő megpróbáltam segíteni a figyelésben. Kilométerenként egy jelző. Alig ötvennel robogunk. A tizenötödik jelzőnél elegem volt. Majd kinyomtam az ablakot a homlokommal, s bizony olykor ötven méterről csak találgattam; zöld. vagy piros. Hurrá, fogad a Fradi Társaim szeme, mint a hiúzé. Ök akkor is látták már melyik lámpa ég. amikor én a sejtésemnek sem mertem még hangot adni. Kemény mesterség a mozdonyvezetőé. Kötél idegeket kíván. Felülkerekedni az egyhangú zötykölődés altató, dalán, a várakozás unalmán. Ellenállni a „nem-tudom- miért-ácsorgunk” — indulatgerjesztő motorjának. Nem bírnám sokáig. A gyerekek izgalmával lestük a jelzőket. Nem fogták ki sehol a szerelvényt és hurrá, Ferencváros is készséggel fogadta a 4767-est. Kelemen, ha bejön a fordája, este hatra újból Szolnokon lehetett volna. Ha minden menetrend szerint alakul. Búcsút mondtunk neki. a mi szolgálatunk lejárt. A Nyugatiból egy jó személy- vonattal, alig több mint másfél óra alatt hazaértünk. flr Szombaton reggel kilenckor. amikor bejöttem a szerkesztőségbe. Kelemen István várt rám. — Nemrég érkeztem meg. Abonyban otthagyhatta volna a szerelvénvf, minthogy letelt a tizennyolc órája. De ő hazahozta Szolnokig. Ezerkétszáz percet ült egyhuzamban a Szergejen. Kétszáz kilométert tett meg. Fábián Péter Jogi védelem a közérdekű bejelentőknek A központi népi ellenőrzési bizottság felmérte: hogyan áll a közérdekű bejelentők jogvédelme? Évente különböző személyektől összesen mintegy hatezer bejelentés érkezik, de csak igen ritkán fordul elő, hogy emiatt az illetőt vélt vagy valós jogsérelem éri. A KNEB és a népi ellenőrzés területi bizottságai tavaly 17 esetben foglalkoztak a közérdekű bejelentők jogvédelmével. Az eljárások során megállapították, hogy jogvédelemre 14 személynek volt szüksége, ezt valameny- nyiük számára biztosították is. Három személynek azonban nem járt jogvédelem. A KNEB álláspontja az, hogy a jogvédelemnek a teljes rehabilitációra, tehát a teljes anyagi és erkölcsi jóvátételre kell kiterjednie. Akadnak persze bejelentők — csak elvétve! — akiket bejelentéskor nem a közérdek szolgálata, hanem saját érdekvédelmük vezet. Nem egy olyan eset fordult már elő, hogy az illető már tudta: valamiféle mulasztása vagy visszaélése miatt felelősségre vonás készül ellene. Gyorsan „közérdekű” bejelentést tett a népi ellenőrzésnél és amikor az elkövetett vétségért felelősségre vonták, állítólagos „üldözés” miatt jogvédelemért fordult a KNEB- hez. Az ilyen ügyeskedők érdekében természetesen egyetlen egy alkalommal sem lépnek fel. Bonyolultabb helyzet, amikor a bejelent) olyan mulasztást, vétséget tár fel, amelyben maga is részes volt és a felelősségre- vonás után mint közérdekű bejelentő jogvédelmet kér. Ilyenkor abból indulnak ki, hogy a jogvédelem akkor illeti meg a bejelentőt, ha a jogellenes hátrányos intézkedést vele szemben a bejelentés miatt tették.
