Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-21 / 141. szám

1969. június 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAE 5 Fürdővizet tartalékolunk a Balatonban >9 Milyen lesz az életem tíz év műi Kamara­hangverseny Szolnokon Fél évvel ezelőtt, január­ban alakult meg Szolnok Város Tanácsának kamara­kórusa. Tíz-tizenkét tagú női énekkarról van szó, főfoglal­kozásuk az éneklés, tehát hivatásosak Feladatuk az egyes politikai, társadalmi ürtnepségek, vagy családi ese­mények, esküvők, temetések, névadók ünnepélyességének emelése, a szép és az alka­lomhoz illő kórusművek meg­szólaltatása. Három havon­ként bemutató-hangverse­nyen adnak számot fejlődé­sükről. Így március után a héten ismét alkalom nyílt hallani őket. Az énekkar fejlődése igen bíztató. Ezt még ugyan nehezíti néha egy-egy személyi változás, de ez érthető. Jobb most az elején kialakítani a kis ka­maraegyüttest, hogy később jól összeszokottan, a megte­remtett jó személyi adottsá­gok birtokában még na­gyabb ütemben fejlődhesse­nek. Mi a legszembetűnőbb a kórus munkájában? Talán azt tartom a legnagyobb ered­ménynek, hogy már nem az énektechnikai feladatok kö­tik le p közreműködők ener­giáját és figyelmét. Már a muzsikára tudnak összponto­sítani, kezdik érezni a zene mélyrőljövő belső világát. Ez a bemutató minden műsor­számában érezhető volt, pe­dig ez a műsor ugyancsak sokrétű volt Preklassziku- sok, barokk, klasszikus és romantikus kórusművek sze­repeltek a műsoron, s nem véletlen, hogy most még a romantikus művek előadása sikerült a legjobban. Ez a zenéből adódik. Egy kórus bármilyen tehetséges és fej­lődőképes — már pedig e kórus nagyon is az — az időt nem lehet átugrani. A két karnagy Báli József és Molnár László biztos kézzel irányítja a kis kamarakó­rust. S a férfikari kiegészí­tés, valamint a szimfonikus zenekar tagjaiból alakult fuvolakvintett kísérete már kész hangversennyé tette a kis bemutatót Azt hisszük lassan itt az ideje, — és ez is egyik célkitűzése a kó­rusnak — hogy nyilvános hangversenyt is adjon az őszi szezonban. <— Kutas —< Gazdag most a Balaton, sok a vize. Négy év óta elő­ször az idén már 5 centimé­terrel meghaladta és jelen­leg is megközelíti a vízszint a siófoki mérce kritikus pontját, a 100 centiméteres jelzést. A tó vízháztartásá­nak gazdái más években már kinyitották volna a balatoni „túlfolyót”, a Sió zsilipet, nehogy egy váratlan nagy esőzéstől kiáradjon a tó és megfürdesse a part menti tel­keket, üdülőket. Hogy mégis zárva tartják ezt a zsilipes biztonsági szelepet, annak egyedüli oka: az aszályra kell tartalékot gyűjteni. Szá­mos tudományos vizsgálódás és előrejelzés szerint ugyan­is megkezdődött a 10—12 éves időjárási ciklus száraz éveinek periódusa, s ha most nem tárolnánk elegendő tartalékot, akkor az idei nyár második felében térdig érő víz maradna a balatoni fürdőzőknek. Tavaly augusz­tusban a siófoki mércénél csak alig 40 centiméteres vízszintet mértek, s előfor­dult — 1949-ben — hogy a 22 centiméteres jelzésig le­apadt p tó. A fokozottabb tartalékolás nem jelenti még az árvíz biz­Arany János az 1854— 1879 közt írt Toldi szerel­me II. énekében, Tar Lő­rinc és Rozgonyi Piroska lakodalmán így jeleníti meg a szerelmében csaló­dott Toldi Miklóst: „Csak Toldi nem eszik, nem is iszik, hallgat' Volt kunkapitánya hátul egy asztalnak, Messziről az édes méreg-italt nyelte: Gyönyörű Piroskám odaveszett lelke.” Mivel e „kunkapitány” elnevezést — úgy vélte Arany — sokan nem isme­rik, műve egyik jegyzeté­ben hozzáfűzte: „Kunka­pitány ..: Bizonytalan ere­detű népszokás, hogy la­kodalmakon azt, aki az asztal alsó végin ül (s rendesen élezek és tréfák mestere, vagy czéltáblája) kunkapitánynak nevezik”. A pár éve elhunyt Rexa Dezső történetkutató egyik hátrahagyott munkájában akadtunk rá e „bizonyta­lan eredetű’ elnevezésnek egy 300 esztendővel ko­rábbi előzményére! Ugyan­is 1554. április 23-án Ná- dasdy Tamásné, Kanizsai tonság feladását. A tóparti elöntést csak a hóolvadással koncentrált esőzés hozhat, s ez a veszély már nem fe­nyeget, egyébként a meteo­rológusok véleménye szerint túljutottunk a Medárd napi esőzéseken is. Egy kiadós Ba- laton-kömyéki zápor 4—5 centiméteres duzzasztó hatá­sát pedig most már semlege­síthetik a Sió zsilip megnyi­tásával, Az idei vízszint-sza. bályozási terv tehát a várha­tó fokozott nyári párolgásnak is és az óvatosabb Sió zsili- pi vízeresztésnek megfele­lően csak havj 10—15 centi- méteres apasztást enged, — hogy augusztusban, szeptem­berben is 55 centiméternél mélyebb víz — a siófoki mér­cénél — álljon a fürdőzők rendelkezésére. A vízszint szabályozásban sajnos még szinte korlátlan úr az időjárás, de már nem sokáig A negyedik ötéves tervben nagy munkálatok kezdődnek. Siófok és a Ka­pos torkolata közötti szaka­szon kétszeresére bővítik a Sió csatorna medrét, hogy balatoni áradás esetén gyor­san lecsapolhassák a veszé­lyes vízfelesleget. Orsolya Léka várából, fé­lig tréfás üdvözlő levelé­ben ezeket írja Pozsony­ba, férjének, az ekkor ná­dorrá választott Nádasdy Tamásnak: a nádorsággal járó tisztségek közül (a nádor ti. egyben a kunok főkapitánya is) „azok egyi­ke elég énnekem.;. az kunbíróságot kívánom, mert tudja kegyelmed, hogy én nem iszom bort...” A kunbíró, kunkapitány — tehát a vigalmas asz­talnál a bornemissza neve — úgy véli Nádasdyné le­velének felfedezője, Rexa Dezső — p régi főembe­rek lakomáin az a férfiú volt, akinek tiszte a nem- ivás vala. Ügy látszik, fő­ként hivatalos ügyeket kö­vető vigalmak során a régi főemberek súlyt helyeztek arra, hogy közülük leg­alább egy valaki józan maradjon. Persze ez még mindig csak a „kunkapi­tány” szerepét tisztázza, ám azt nem tudjuk, miért éppen kunbírónak, kunka­pitánynak nevezték haj­danvolt, 4—500 év előtti dáridóknak egyetlen józa­nét j.. Minden tanuló ír egy dol­gozatot ezzel a címmel a szolnoki Pályaválasztási Ta­nácsadó pályaalkalmassági vizsgálatán. Eddig csupán néhány tucatnyi írás készült el. Ez kevés ahhoz, hogy el­olvasásuk után az egész if­júságra általánosítható meg­állapításokat tegyünk, de bi­zonyos tendenciákat már észrevehetünk a fiataloknak a jövőről alkotott elképzelé­seiben. A terveiket megíró fiata­lok 14 és 18 évesek. Most fejezték be az általános, il­letve a középiskolát. A lá­nyok száma nagyjából két­szerese a fiúkénak. Felelősségérzet Ez az első és leginkább szembetűnő jelenség a ter­vekben. Kiderül, hogy meny­nyire megalapozatlanok a fe­lelőtlen, saját életével gaz­dálkodni nem tudó ifjúságról szóló nézetek. Érdemes meg­nézni milyen igényei van­nak az életre készülő fiata­loknak: szépen berendezett lakás, megértő férj, feleség, gyermekek. Körülbelül a megkérdezettek felénél igen fontos szerepet kap a tele­vízió. de csak néhányan em­lítik a kocsit, főleg a fiúk. Szembetűnő, hogy a 14 és 18 évesek elképzelései között alig van különbség. Ennek láthatóan az az oka, hogy túlnyomórészt szüleik, kör­nyezetük életmódját tekin­tik követendőnek legfeljebb kisebb változtatásokat ter­veznek. A választott pályák is erre utalnak. A fiúknál a többség a fizikai munkára készül, igaz, a könnyebbekre, a kul- túráltabbakra (pl. műszerész, órás), a lányok pedagógusok, ápolónők, közgazdászok, bol­ti eladók akarnak lenni. A színészi pálya már olyan extra dolognak számít, hogy az egyetlen lány aki erre készül, hozzáteszi „ha az nem sikerül, akkor is megál­lóm a helyemet”. Sokan egy­általán nem jelölték meg, hogy milyen pályán, fognak dolgozni. Ez lehet a határo­zatlanság jele, de megjegy­zendő, hogy ők is közbeszúr­nak ilyen megjegyzéseket: „elégedett leszek a munkahe­lyemmel”. „szeretni fogom a munkámat”, .pontosan fogok dolgozni”. Reális optimizmus A realitásérzék igen fon­tos elem a tervezésben. A fiatalok nem építenek légvá­rakat. Többségük nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott élet­re vágyik. Csupán, egyetlen írás kezdődik ezzel a mon­dattal: „Nem biztos, hogy élek tíz év múlva, és hogy lesz-e emberiség.” De a to­vábbiakban ennek az írója is családról, gyerekekről, ko­csiról tesz említést. Kiábrándultságról, ciniz­musról, céltalanságról szó sincs. Sőt néha az ellenkező végletbe esnek. Konzervatív fiatalok? Sokan olyan életmódot te­kintenek eszményinek, amely túlságosan eltávolítja őket mindenféle közösségtől. A barátokra. munkatársakra csak néhány írásban hivat­koznak, például: „barátaim­mal néha kocsival vidékre megyek szórakozni”, moziba megyek a barátaimmal”. Ez inkább a fiúkra jellemző. A lányok bizonyára a velük szemben alkalmazott, általá­ban konzervatívabb nevelési elvek miatt, néha már szinte korszerűtlenül családcentri- kusalc A család számukra minden mást kizár az életből. Emberi értékeik kibontása helyett inkább beszűkülést eredményez. Bizonyítékul álljon itt néhány részlet. „Tíz év múlva szép lakásom lesz és megértő férjem. Reggel felkelünk, elvégzem a házi­munkát, együtt megyünk ta­nítani. Este hazajövünk, va­csorát készítek, utána tévét nézünk, olvasunk”. „Felöltöz­tetem a gyerekeket, a fér­jemmel munkába indulunk. Este hazahozom a gyereke­ket, vacsorát, főzök, utána tévét nézünk.” Reggel felke­lek, beviszem a gyereket a bölcsődébe, utána bemegyek a munkahelyemre. Munka után elmegyek a gyerekért, azután vacsorát főzök a csa­ládnak. Vacsora után a fér­jemmel együtt moziba me­gyünk.” A lányok közül alig néhánynak van igénye társa­ságra, vagy a televízió és a mozi mellett más időtöltésre. A környezet hatása, alakító ereje is megmutatkozik eb­ben, s a példák azt bizo­nyítják, hogy ez egy csomó idejétmúlt® tudati elemet is hordoz, elsősorban a férj és a feleség családban elfoglalt helyét és a munkamegosztást illetően. Például a gyerek bölcsödébe, óvodába vitele, hazahozása, vacsorafőzés, ta­karítás szinte minden dolgo­zatban egyedül a feleség fel­adata és nem is annyira a fiúk, mint a lányok dolgo­zataiban. Ahol szabadon csapong a fantázia — Hol van az ifjúság na­gyot akarása, világmegváltó lendülete? — kérdezhet­nénk. Hiszen a megkérdezett fiatalok nagyrésze olyan el­vek és normák alapján szán­dékozik leélni az életét, ame­lyek már ma is korszerűtle­nek. Néhány dolgozatban 1 a megkérdezettek nemcsak a saját elképzelt életüket ír­ták le, hanem pár mondat­ban az akkori általános hely­zetet is megrajzolták. Ebből, a szinte véletlenül leírt né­hány sorból furcsa ellent­mondás bontakozik ki. Ab­ban a pillanatban, amikor nem a saját életükről van szó, szabadjára engedik fan­táziájukat. A külső világ dinamikus fejlődése és a család élet­formájának viszonylagos vál­tozatlansága között feszülő ellentét a fiatalok elképzelé­seiben tulajdonképpen egy reálisan létező ellentmondás tükröződése. Már a technikai fejlődés mai szintjén is fenyeget az a veszély, hogy az ember nem tudja követni ezt a fejlődést, nem tud mit kezdeni meg­növekedett szabadidejével, nem használja ki tartalma­sán a számára megadatott lehetőségeket. A jövőben az anyagi fejlődés előrelátható­lag gyorsulni fog. Az életfor­ma viszont csak távolról képes követni és ha a fia­talokat nem készítik fel kel­lőképpen ennek az ellent­mondásnak a feloldására, ez később a mai felnőtt generá­ció gondjainál is súlyosabbak elé állítja őket. Bistey András Ki volt a „kunkapitány"? KT ét kajak volt ott a par- ton, az egyik kétsze­mélyes a másik egyes. A Zöld Calival együtt a ket­tesbe szállt. Én akkor már nem is akartam kajakozni. A nagykanyarig sem. Zöld ült előre; Cali így vélte tak­tikusnak. Bárgyú képpel áll­hattam a parton, Zöld visz- szanézett, kacagott. Cali nem fordult vissza, csak kiáltott: — Mi van? 5, Az van, hogy annyira széles a hátad, hogy alig látok Zöldből valamit. Te ví­ziló!” Zöld nyújtózkodott az evező után, hosszú kenderha­ját meglobogtatta a szél, amely épp akkor támadt az erdő felől. Cali egyensúlyozza a la­dikot; homokba szúrja az evezőjét, s másik kezével igazít valamit Zöld ülésén. Az én kajakomon elől, a kék vásznon óriási fehér ragasztott folt éktelenkedik. Valamelyik egyesülettől tarhálta ezeket a járgányokat az öreg; ott evezett valamikor. Vagy harminc éve. Állítólag me­nő volt, most kövér és ko­pasz, de még mindig muta­tósadban úszik akármelyi­künknél. Cali előreadja a táskará­diót Zöld combjára. Indul­nak. Két-három evezőcsapás­sal egyenesbe hozzák a kaja­kot. középre haladnak, és megcélozzák a kiserdőt. Nem megyek. Lehasalok a homok­ba. Az öreg valamivel tá­volabb horkol, mellette li­heg Cézár, a vadászkutyája. Cali mesterien evez. Az ég előírásszerűén kék, a víz ké­kesszürke. Éktelenül forró a homok. Muszáj vizes helyre hemperedni. Egyenletes tempóban húz­nak. Elhaladnak a vágóhíd mellett, két perc és elnyeli őket a kanyar. Kezdődhet a játék... A nagy part alatt Cali mindenkivel kikapcsol­tatja a rádiót. Legyen csend! Nagy sóhajjal maga elé ejti az evezőt. A vízre hajló vén fűzfák hűvöse simogató, fényeshátú halak csapnak fel egymás után körben, tá­volról már odalátszik a kis­erdő meg a romos kápolna, Cali elkap egy gallyat, le­húzza, megállnak. Csend. Li­beg a ladik és az követke­zik, hogy Cali megérinti a lány haját. — Ígérd meg, akármi lesz is, ezt a percet, soha nem felejted el. Amíg csak élsz! Nem néz a lányra, az hiá­ba fordul vissza, hiába for­dul vissza, hiába keresi te­kintetét, babrál az evezővel. Zavartan köhög s aztán nyúl csak a lány keze után. — Megcsókolhatom a keze­det? Ebbe itt mindenkinek bele kell egyeznie. A hangulat miatt is, meg különben is; ártatlan dolog. — Bocsáss meg! A lány némán bólint, vagy tiltakozik: nincs mit megbo­csátani. Cali kezébe adja a lehúzott fűzfaágat. —■ Tudtad te, hogy a fűzfa így virágzik százéves sze­relmében?! Ezek a fűzfák százévesek. Ide egy perces szünet kell. Édes csendnek. Majd lassan óvatosan tovább: — Az a kolostor meg ott az erdőszélen ezer éves, cso­dálatos fű nő a mohos kö­vek mellett. Ha te ott part­ra lépsz, meglátod, minden éledni, fényleni, sugárzani kezd. Hát nem bűvöletes messziről is? A lány válasza csak az lehet: bűvöletes. Mert valóban nagyon szép minden. Ekkor meg lehet csókol­ni a lány vállát. Lágyan, le- heletszerűen, majd újabb egy perc csend után a nya­kát, szenvedélyesen.,: Zöld görögös arcélét rajzol- gatom a homokba magam elé. Csak egy hajfürt a hom­lok fölött, ami felidézi. Két kis srác pecázik mellettem. Gilisztával etetik a kishala­kat, könyökig maszatosak, ahogy trancsirozzák a sze­rencsétlen sorsú csúszkáló- kat. Az öreg nyújtózkodik mellettem. Fadarabot dob a a vízbe álmosan, Cézár utá­na ugrik nagy robajjal. — Jössz úszni? — Nem megyek. — Bünteted magad? — Aha! — Akkor szia, Dani. — Szia, öreg. Sírnék, ha nem szégyell­ném magam. Beleesek egy lányba, egyszer az életben, aztán defekt és egyebek. Ma­gamhoz ölelem a forró ho­mokot. Zöld szeretlek, Zöld imád­lak! — Két hete úgy van bennem ez a mondat, mint egy szálka. Szavalt szenvedélyesen, nagy láng lobogott, tábortűz, táncolt az arcán a pirossóg. Rekedtes volt a hangja, majdnem misztikus. Csoda. Borzongató hallgatás. Zöld szeretlek, zöld imád­lak „.. Ez a sor egyre visz- szatért, szél zúgott benne. Zöld, látod nem tudlak le­rajzolni magamnak! Cali soha nem téveszti el a szertartást. Együtt talál­tuk ki három éve. Mikor megjöttek a kajakok, meg a barackszedő lányok. Azóta minden nyáron sláger. Ta­valy le is írtuk; Cali kollé­giumi szekrényében van a forgatókönyv. Cali ott tart már Zölddel valahol a kiserdő körül. Any- nyira jó az a szöveg! És Cali soha még nem tévesztette el a szertartást. Ebbe bele le­het hülyülni. Mert nincs mese. Bele a fejet a vizes ho­mokba, hadd hüljön! Fekete karikák táncolnak el előttem hosszú percekig: úgy összeszorítom a szemem, hogy szinte fáj. Jó volna el­aludni, aztán majd lesz va­lami! Bogarak mászkálnak a nyakamon. Csak legalább jönne néhány srác, és össze lehetne hozni egy kis buli­focit itt a homokban. Igen. Másra kell gondolni. Mire. Az jelentéktelen. —* Zöld, szeretlek — mo­tyogom ... — Mit mondasz, Dani? Zöld ül mellettem a ho­mokban. Szárad a haja. Mo­solyog. Felugróm, a víz kö­zepén üresen himbálózik a kétszemélyes kajak, az egyik pecázó gyerek gebeszkedik utána. — A barátodnak felforrt a víz az agyában, meghü­lyült. — Zöld egészen komo­lyan néz rám. szemében ag­godalom. De nagyon szép! Meghülyült, komolyan. — Cali? — Ö. Mint egy olcsó po­jáca, úgy dumált nekem min­denféle ócska baromságot. — Cali? Zöld szótlanul legyint, has- rafordul mellettem. Letörlöm homlokomról a homokszemeket, meg a hir­telen kigyöngyöző izzadság- csöppeket. Olcsó pojáca!! Szegény Calikám! Az égre kell néznem. Cso­dálatosan kék az ég. Zöld előrenyújtja kezét a homokban, válla felragyog. Megmosom a szemem. Cali, szemben a magas parton, fejesugráshoz készü­lődik. ERDŐS ISTVÁISt íold

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents