Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-20 / 140. szám
IMS, június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A közúti járműgyár- tásról, a nép- számlálásról A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott A kormány egyetértett azzal, hogy a Magyar Népköztársaság nagyköveti szinten létesítsen diplomáciai kapcsolatot a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányával. A közúti járműgyártás fejlesztését központi fejlesztési programmá nyilvánító, 1968- ban hozott kormányhatározat előírta, hogy a fejlesztés helyzetéről évente jelentést kell tenni a Minisztertanácsnak. Ennek megfelelően a kohó- és gépipari miniszter, mint a közúti járműipari tárcaközi bizottság elnöke, beszámolt az elmúlt időszak tapasztalatairól. Megállapította: az eddigi eredmények bizonyítják, hogy a közúti járműgyártás fejlesztése a tervezettnek megfelelő ütemben halad. A Minisztertanács a jelentést megvitatta és jóváhagyóan tudomásul vette. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolt a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásával kapcsolatos korábbi kormányhatározat eddigi végrehajtásáról és a további feladatokról a negyedik ötéves terv időszakában. A Minisztertanács a beszámolót tudomásul vette és határozatokat hozott. Felhívta az illetékes állami és társadalmi szerveket, hogy nyújtsanak továbbra is segítséget a tanácsoknak és az érintett családoknak a célkitűzések mielőbbi megvalósításához; A Központi Statisztikai Hivatal elnöke és az igazságügyminiszter előterjesztése alapján a kormány megtárgyalta az 1970. évi népszámlálásról szóló törvényerejű rendelet tervezetét és úgy határozott, hogy azt a nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elé terjeszt'. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter két jelentést terjesztett a kormány elé. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1968. évi zárszámadásáról, s a kedvezőtlen természeti adottságú tsz-ek helyzetéről szóló beszámolójában megállapította, hogy a közös gazdaságok teljesítették legfontosabb termelési és szövetkezet-politikai feladataikat. A mechanizmus reformja során bevezetett gazdasági- és pénzügyi szabályozók a termelés és az áruértékesítés fejlesztésére ösztönöztek. A termelőszövetkezetek többsége jól hasznosította a megnövekedett önállóság adta lehetőségeket, az anyagi érdekeltség elvének érvényre juttatása biztosította a központi célkitűzések megvalósítását. A Minisztertanács a jelentést elfogadta. A nyári mezőgazdasági munkákra való felkészülésről, a felvásárlás és a termés várható alakulásáról előterjesztett jelentés megállapítja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek az idén is jó munkát végeztek. A Minisztertanács megelégedéssel vette tudomásul, hogy a nagyüzemek dolgozói lelkiismeretesen végezték el a tavaszi munkákat és készültek fel a nyári teendőkre. A várható termés megnövekedett feladatok elé állítja a mező- gazdaság és a felvásárló szervek dolgozóit. A betakarítás, a felvásárlás és a tárolás a megelőző évieknél jelentősebb erőfeszítést igényel. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. — (MTÖ A Lehel reklámozásáról A gazdasági reform bevezetése megváltozott körülményeket teremtett az ipari gazdálkodás minden területén, így természetesen az értékesítést és az azzal összefüggő reklámot és propagandát illetően is. A reform intézkedései révén az ipar- vállalatok a korábbiakhoz képest felfokozott mértékben érdekeltté váltak termékeik népszerűségének nyomonkö- vetésében, a termékek forgalmának alakulásában. — Nem elégedhettek meg többé már azzal, hogy a vállalati tevékenység befejeződik a termékek gyártásával, vég- ellenőrzésével és a nagykereskedelemnek való átadásával. • • Összeköttetés a fogyasztóval Egyre inkább szükségessé vált a közvetlen fogyasztóval való összeköttetés kiépítése, valamint a fogyasztók érdeklődésének felkeltése az ipar- vállalat termékei iránt. — Amíg ugyanis a termékeket forgalmazó nagykereskedelmi és kiskereskedelmi vállalatok alapvető feladata a lakosság valamilyen termékkel való ellátása — függetlenül attól, hogy a termék melyik cég gyártmánya, hazai, vagy import eredetű-e — addig az iparvállalatnak az az alapvető érdeke, hogy termékeivel minél nagyobb mértékben részesedjen a forgalomból. Konkrétabban: egy nagykereskedelmi vállalatnak, vagy egy műszaki cikkekkel foglalkozó kiskereskedelmi vállalatnak fő törekvése az, hogy kielégítse a háztartási hűtőszekrény-igényeket — tekintet nélkül arra, hogy milyen gyártmányú, milyen típusú hűtőszekrényeket árusít A Hűtőgépgyárnak az a továbbj célja, hogy a piacon minél több Lehel gyártmányú hűtőszekrényt adjanak el. A Hűtőgépgyár másfél éves, (tehát a reformok bevezetése óta) gyakorlatában új volt az az igény, hogy a vásárlóközönség. érdeklődését saját gyártmányai felé terelje, a vásárlási szándékot „hűtőszekrény-vásárlás” helyett „Lehel hűtőszekrény megvásárlása” irányába tolja el. Üjszerű ez, hiszen a kötött tervgazdálkodás éveiben a gyártó vállalatnak az értékesítéssel kevés gondja volt. Merőben megváltozott azonban a *helyzet 1968-tól kezdődően. A nagykereskedelem olyan cikkeket rendel a gyártó vállalatoktól, amelyeket átvesz tőle a kiskereskedelem. A kiskereskedelem viszont nyilván csak azt kéri a nagykereskedelemtől, amit a vásárlóközönség keres. Így tehát az iparvállalatokhoz érkező megrendelési igény közvetlenül visszavezethető a vásárlóközönség igényeinek alakulására. Ebből egyenesen következik, hogy az igények befolyásolásának tulajdonképpeni fóruma a vásárlóközönség. A vásárlóközönségnél kell a propaganda és a reklám eszközeivel felkelteni az érdeklődést a vállalat termékei iránt, véleményének tudatos formálásával lehet a rendelésösszetételt a kívánt útra terelni. A kereslet irányítása Hogyan oldotta meg ezt a feladatot s Hűtőgépgyár? — Mindenekelőtt a kereskedelmi apparátuson belül létrehozott egy csoportot, amelynek kötelességévé tette, részben a kereskedelmi vállalatokkal együttműködve, részben pedig önállóan a Hűtőgépgyár termékeivel kapcsolatos propagandát. Ezt követően fokozatosan megjelentek a sajtóban, rádióban és a televízióban, továbbá egyéb e célra alkalmas helyeken a Hűtőgépgyár reklámjai, — amelyek az új Lehel típusokra hívták fel a vásárlóközönség figyelmét „Még 1968-ban, az ötszázezredik Lehel háztartási hű-"- tőszekrény elkészülte alkalmából jutalomsorsolást rendeztünk az előző három hónapban eladott hűtőszekrények vásárlói részvételével, jelentős díjak kitűzése mellett. Háztartási hűtőszekrényeink teljes választékával megjelentünk az elmúlt két év során rendezett valameny- nyi nagyobb jelentőségű leállításon és vásáron Különféle egyéb propaganda és reklám-eszközökkel igyekeztünk a fogyasztók vásárlási szándékát gyártmányainkhoz terelni. Ezen az alaptörekvésen belül reklámoztuk azokat a műszaki-gazdaságossági előnyöket, amelyeket a nagyobb Lehel modellek nyújtanak a vásárlóknak. (Változatlan alapte- rület-igény mellett több hűtőteret biztosítanak, továbbá a nagyobb modellek esetében az egységnyi — 10 liternyi — hűtőtér beszerzési és c* rr f Szóló es Szépek a mezőtúri szőlőskertek, ez csaknem épp oly képtelenségnek tűnhet az olvasó előtt, mintha azt mondanám: gyönyörűek a tószegi narancsligetek. Mert ugyan ki látott már abban a városban gondosan ápolt, kezelt tőke sorokat? Hát legalább annyian, ahá- nyan megkóstolták a tószegi narancsot. Egyszóval senki sem, aki nem odavaló. A mezőtúri öregek mesélik, hogy a múlt század vége táján a „felső-részen” jókora szőlősök voltak. De lassacskán felhagytak a művelésével, így kipusztult. Három esztendővel ezelőtt a helyi földművesszövetkezet (ma ÁFÉSZ) és a TIT szervezet közös vállalkozásaként megalakult a szőlészek klubja. Hatvanan láttak munkához, a telepítéshez. Számosán őszibarack csemetéket is ültettek. Havonta egyszer eljártak az előadásokra, rendszeresen látogatták egymás kertjeit. Olyankor metszési, permetezési bemutatókra is sor került. Azóta a tőkék termőre-for- dultak, olyannyira, hogy a klubtagok már felesleghez is jutottak. Akadt „gazda”, aki öt mázsa szőlőt szállított tavaly az fmsz boltjaiba, ösz- szesen mintegy félszázezer forint értékben adtak el a üzemelési költsége kisebb, mint a kisebb modelleknél.)< Ez még a kezdet Ügy véljük, hogy az elmúlt két év során fokozatosan kibontakozó sajátos ipari propagandánk is közrejátszott abban, hogy 1968. első félévében a Lehel hűtőszekrények iránti kereslet jelentősen meghaladta a kereskedelem által feltételezett mennyiséget. Ennek következménye az, hogy helyenként hiánycikké vált a Lehel háztartási hűtőszekrény. Reklám és propaganda- munkánk magánviseli még a tapasztalatlanság és bizonyos mértékben a hozzá nem értés jegyeit. Ügy véljük, hogy reklám és propaganda apparátusunk fokozatosan felnő az új mechanizmus támasztotta igényekhez és együttműködve a kereskedelemmel eléri azt az eredményt a piacon, ami a Hűtőgépgyár célkitűzéseinek leginkább megfelel. Gaál Ferenc a jászberényi Hűtőgépgyár kereskedelmi igazgatóia narancs... szövetkezetnek szőlőt a mezőtúriak. Balogh Jenő, az fmsz főkönyvelője — egyben a klub fő patrónusa — elmondotta, az idén esetenként kétszázan is eljöttek a „továbbképzésre”. Joggal remélhető, hogy mind többen telepítenek a kertjükbe szőlőt, gyümölcsfákat. Magukat is ellátják, s idővel terméstöbbletüket értékesítik. Nos, való igaz, szépek a mezőtúri szőlőskertek. — Mi ebben a jó? Az, hogy felismerték, érdemes kicsiben kertészkedni, a családi ház mellől javítani a városban áz áruellátást. Nem szólva arról, hogy jövedelmező is. Az fmsz és a TIT okos kezdeményezéséről — annak idején — 1966-ban — írtunk lapunkban. Most örömmel számolunk be a vállalkozás sikeréről. Abban bízva, hogy a többi városban is felbuzdulnak rajta. Szőlő? Gyömölcs? Zöldféle? Erre nincs recept. Hol, mihez kerekedik kedv, hol, mit érdemes — attól függ. A lényeg, hogy a vezetők és szakemberek bátorítsák, =egítsck a kertészkedésben fantáziát látó embereket. Adott esetben — ha van rá mód — egy-kétszáz ölnyi földdel is. — f—P — Megkezdték a repce aratását a tiszaezőllősi Petőfi Tsz- ben. A mintegy 100 kh repcét a hétvégére levágják, s utána kombájnnal csépelik A billentyűk mesterei N apjainkban megszokott dolog a munkaerő kereslet Az újságokban hovatovább több a toborzó hirdetések, munkavállalókat kereső felhívások száma, mint hajdanán, a Horthy- időkben a munkáért kilincse- lők száma volt. Mégis feltűnő, hogy az utóbbi években ezen belül az átlagosnál több a gép- és gyorsírónőt kereső hirdetés. „Ennyire megnövekedett nálunk a bürokrácia?” — kérdezhetné a kajánabb olvasó és ha nem is minden alap nélküli ez a kérdés, teljes komolysággal mégsem mondhatjuk, hogy elsősorban ez a magyarázat. Hiány leginkább azért is van gépírónőkben, különösen a gyakorlott, jól képzettekben, mert a vállalati, hivatali munka valóban egyre több. igazán szükséges írásbeliséget kíván. A gépírónő az utóbbi évtizedekben így vált egyre inkább szükséges és nélkülözhetetlen tényezőjévé d legkülönfélébb vállalati, hivatali életnek, a politikai és gazdasági fórumoknak, sőt magának a termelésnek is. Nyomban tegvük hozzá, hogy olyan tényezőjévé, akiről általában nem szoktunk beszélni, akiről alig-alig esik szó a nyilvánosság előtt. akinek nevét seholsem szokták feltüntetni, akiről tehát egy kissé megfeledkeztünk. Csak akkor nem feledkezünk el róluk, ha hibát vétenek, ha elgépelnek egy-egy betűt, számot, adatot, amiből komoly bonyodalmak származhatnak. Pedig könnyen elgépelhetnek. Nem könnyű mesterség ugyanis a gépírónőé. Nem könnyű a dolguk — ugyanakkor a helyzetük, az elismerésük, az elbírálásuk mégsem egyértelmű. Társadalmi helyzetüket általában az alkalmazott kategória jelzi — és csakugyan eléggé általánosan. Munkájuk valójában a fizikai és a szellemi munka határán mozog, helyesebben a kettőt egyesíti. Különféle vizsgálatok kimutatták ugyanis, hogy a folyamatos írógépeléssel járó kalória fogyasztás megközelíti a nehéz fizikai munkát igénylőkéét. Ugyanakkor kétségtelenül szellemi munkának minősül az a figyelem, amely a diktált, vagy másolt szövek gépbeírásához szükséges, hozzávéve még azt a felkészültséget, tudást is, amelyet egyebek között csupán a helyesírás sokszor nem is olyan egyszerű szabályai követelnek meg. a szellemi és fizikai munka sajátos vegyületeként tehát valahol ott mozog a gépírónő tudása, ahol általában egy jólképzett szakmunkásénak kell mozognia. Jelenleg az a gyakorlati kérdés mered elénk, az alapkérdés: kellően vonzó, ösztönző-e a gépírónői pályát választani? Széleskörű felmérés adhatna csak feleletet arra, hogy a gép- és gyorsíró iskolákban egyre nagyobb számban végzettek valóban ezen a pályán maradnak-e. Annyi bizonyos, hogy a gép- és gyorsíró iskolák igazgatói — főként Budapesten és a nagyobb iparvárosokban — azt állítják, hogy ha négyszer annyit képeznének ki, akkor sem lenne elegendő. Pedig csak az elmúlt tanévben összesen közel nyolcezren végeztek. Van olyan iskola, ahol így tanév végén naponta 5—6 vállalat is jelentkezik gépírónő alkalmazására. Eseténként a kezdő fizetés sem kevés. A továbbhaladás, az előrelépés azonban már kevésbé biztosított és talán éppen ez az a pont, amely társadalmilag mielőbb megoldást kíván. A felszabadulás előtti „mese az írógépről” hamis romantikája akkor sem lehetett és ma még kevésbé lehet perspektíva. Napjainkban különösen idegen a saját erejéből, képességéből, tudásából boldogulni akaró fiatal lányok számára. És itt természetesen tovább bonyolódik a probléma. Érthető, ha továbbtanulással keresnek maguknak még tartalmasabb beosztást azok, akiket esetleg nem elégít ki az írógép melletti munkakör. Ez azonban más munkaterületen, más szakmáknál is előfordul, mégsem kevésbé megbecsülendök azok, akik egy bizonyos szinten válnak valóban mestereivé, nagytudású, megbízható művelőivé szakmájuknak. Ilyenek lehetnek a jó gép- írónők is, a billentyűk mesterei, akik tudásukkal, pontosságukkal, gyorsaságukkal — megfelelő anyagi és erkölcsi perspektíva esetén — egész életükön át hasznos és nélkülözhetetlen segítők lehetnek a termelőmunka adminisztrálásában. a legfontosabb állami, közéleti, hivatali ügyek intézésében. LÖRös Zoltán Újabb házgyárak Növelik a szolnoki üzem kapacitását Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megkezdte az építőipari műszaki fejlesztés negyedik ötéves tervének országos vitáján elhangzott javaslatok, észrevételek feldolgozását. A vita központjában a nagy lakás- építési feladatok teljesítését segítő műszaki fejlesztés áll. Több vidéki városban ugyanis saját erőből kisebb panelüzemek építését tervezték. Ezek a kisüzemek évente ötszáz-ezer lakáshoz készítenének falelemeket, paneleket, de a mininsztérium vizsgálatai szerint csak az évi 2—4 ezer lakás termelése felel meg a gazdaságosság és a korszerűség követelményeinek. Ezért a jóval fejlettebb házgyári hálózat bővítése és teljes kiépítése szükséges. A minisztérium véleménye szerint a negyedik ötéves terv végéig újabb házgyárat kel) építeni Szombathelyen és Veszprémben évi 2500—2500, Hatvanban évi 1800 lakásos kapacitásra. — Ezenkívül házgyári színvonalra kell fejleszteni, s Pécsett 1900-ról 2500, Dunaújvárosban ezerről 1500 — és Szolnokon hatszázról ezer lakásos kapacitásra kell bővíteni a panelüzem termelését Az évente mintegy 30 ezer lakást termelő házgyári hálózaton kívül is sok egyéb fejlesztési feladatot kell megoldani. Többek között fel kell készülni az eddiginél lényegesen nagyobb közmű- vesítési program teljesítésére. Hirdessen a Néplapban
