Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

« 1969. június 19. N SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Párját ritkító felelőtlenség Mentik a menthetőt a jászberényi Vörös Csillag T sz-ben Bejelentés érkezett szer­kesztőségünkbe, nézzünk széj­jel a jászberényi Vörös Csil­lag kertészetében. Különös dolgokat fogunk tapasztalni. Ezen a nyomon indultunk el; S különös módon csak elé­gedetlen emberekkel talál­koztunk. Áradt a panasz be­lőlük. A határban dolgozók­ból. a brigádvezetőkből, a középvezetőkből. A fejetlen­ség, a kapkodás jellemzi az idén a tsz gazdálkodását. Például a spárgatermesztést hét holdon kezdték Annak munkáival nem bírtak, még­is felemelték 18 holdra. Az­zal sem bírtak tisztességgel, erre betelepítettek 33 holdat. Az idén fordult termőre. Ál­lítják, nem lesz annyi jöve­delmük róla, mint a hét holdon volt. Szedésével meg­késtek, megtörtént, hogy egy napon 106 láda spárga ment tönkre, mert nem válogatták ki. Ügy számítják a kiesés csak spárgából 100 ezer fo­rint. Zúgolódnak az emberek a lucernakaszálás miatt is. — Máshol már a második ka­szálást kezdik, náluk az el­ső utolját most takarították be. Ennek egy része is oda­lett. Gépi kaszálásra tervez­ték. Csakhogy a mély, baráz­dás lucernaföldön összetör­tek a gépek, s ahelyett, hogy ezt látván kiosztották volna részkaszálásra, hagyták po­csékba menni. Harminc hold paradicso­mot terveztek, de sokkal ke­vesebbet palántáltak el. — Ügy, hogy a palántálás után három nappal locsolták meg, ezért 40 százaléka tönkre­ment. Az öntözőgépek nem lettek készen időre. Felelőt­lenség mindenfelé, a szőlő­ben, a gyümölcsösben. Lema­radtak a munkálatokkal, — ahogy Benke János, az ellen­őrző bizottság elnöke mond­ta: a fű eszi meg a közöst. Elégedetlenek az emberek Kiszántottak 13 hold cu­korrépát, Azt mondják nem sikerült a vetése. Ott van mellette a Kossuth Tsz-é, az nagyon szép. A Jászsági Ál­lami Gazdaságban gyönyörű a borsó. A Vörös Csillagban is vetettek ötven hold zöld­borsót. A főagronómus be­vallása szerint vegyszerezés­kor nem vették figyelembe a napi hőmérsékletet Ebből is ki lehet szántani, vagy húsz holdat. Kiforgattak még öt hóid szép kukoricát A ker­tész azt mondja, a főagronó­mus utasítására. A főagronó­mus tagadja- Hogy miért fordították ki? Állítólag rá­jöttek, hogy az a fűszerpap­rika helye. A tagok külön­böl állítják, még szántat-; lan földjeik is akadnak. Május elején Üjerdőn fel- aúdultak az emberek. Kér­ték volna a háztájit.- Ahogy Szuhár István visszaemléke­zik: — Szerettek volna egy kis babot vetni a háztájiba. An­nak korán a földben a he­lye. Még május 9-én szán­tadon volt a föld; Erre a közös táblájából foglaltak maguknak háztájit az újerdeiek. Végül 10 na­pos huza-vona után, kiadták nekik a hatvan holdat ab­ból a területből, amin a szövetkezet silókukoricája lenne. Elmaradt a gabona vegyszeres gyomirtása, tava­szi levéltrágyázása, illetve csak kis részen végezték eb Már a tervkészítéskor el­kezdődött a baj. Március kö­zepén lett készen az idei termelési terv a városi ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának több­szöri sürgetésére Sárközi András állatte­nyésztési brigádvezető ál­lítja: — Nem hogy az idősebb, tapasztaltabb embereket be­vonták volna a tervkészítés­be, de még én sem tudtam róla. Kém számoltak a munkaerővel Alighanem neki van iga­za, úgy készült éz a terv, hogy papíron mutasson, az­tán kész. Gellérfi János ag- ronómus adatai szerint az öt és félezer holdas gazda­ságban négy hold kertkultú­ra — szőlő, gyümölcs, zöld­ségféle — jut egy emberre. Hatszáznyolcvan tagja, négy- százhetven dolgozó tagja van a szövetkezetnek. Annyi mindennel foglalkoznak, hogy nem tudják elvégezni a munkát. A terv egyszerűen nem számolt a szövetkezet munkaerejével. A szántóföl­dön, a gyümölcsösökben, ül­tetvényeken negyven féle növényt termesztenek. A Vörös Csillag tagjai megkísérelték a lehetetlent. Kezdetben még éjszaka is dolgoztak a spárgatelepen. De mikor nyilvánvaló lett, lelkesedésüket hiábavalóvá teszi a szakvezetők felelőt­lensége, elment a kedvük. A tsz elnöke, Inges János, terv- készítéskor megbüntette a főagronómusrt, visszatartotta a prémiumát Aztán mégis kifizették, megsajnálták, ta­valy épített házat, kell neki a pénz. A szövetkezetben Török Imre főagronómust okolják elsősorban, ő a ter­melés irányítója a főagro­nómus, egyben elnökhelyet­tes, egyben vezetőségi tag, egyben a vezetőségi bizottság elnöke, egyben párvezetőségi tag. Azt mondják többen ez a sok tisztség elejét vette annak, hogy bírálni merjék munkáját. A szövetkezet kommunistái nem így voltak vele. A jú­nius 2-án tartott párttaggyű­lés megállapította, súlyos mulasztásokat követtek el a szakvezetők a tavaszi mun­kálatok során. S nem lát­ják biztosítottnak a nyári betakarítást. A taggyűlés kö­telezte a szövetkezet kom­munista gazdaságvezetőit, ál­lapítsák meg kik felelősek a történtekért, s tegyenek meg mindent a helyzet javításá­ért Leváltottak két vezetőt Ilyen előzmények után tar­tott ülést a Vörös Csillag Tsz együttes párt- és gaz­daságvezetősége. Reggeltől késő délutánig folyt a vita. Hihetetlen mulasztásokról adtak számot a vezetőségi tagok. Mégis nehezen szüle­tett döntés. Végül mégis meg­történt. A választott vezetőtestület Török Imre főagronómust és Soós László gépesítési cso­portvezetőt leváltotta mun­kaköréből. Érthetetlenül ké­sőn kezdődött el a rendte­remtés. S úgy tűnik a fele- lősségrevonás nem is érint mindenkit, s nincs is arány­ban az elkövetett vétségek­kel Leltet, hogy a szóbanfor- gó két szakvezető a leglúda- sabb a történtekben. Dehát tavasz óta csak most vette észre mindezt az elnök, s a többj vezető? S nem tűnt fel a szakfelügyeletet ellátó a városi tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán sem? Politikai, állami szervek működnek Jászberényben. A szemük láttára történt mind­ez. Kötelességük lett volna idejében beavatkozni, a hat­száznyolcvan szövetkezeti tag érdekében! Borzák Lajos Kecskeméttől Kalocsáig.. II. Szomszédolás Bács-Kiskun megyében A kalocsai érsekséget I. István királyunk alapította. Azt, hogy az azóta eltelt évszázadok alatt hány „cso­da” történt a városban, nem jegyezték fel. A kalocsai csoda Pedig egy kalocsai csoda csak van. Erre dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb elnöke hívta fel a figyel­münket. Szűkszavúan csak annyit mondott: „Negyven nap nyereségrészesedést fi­zetett”. Mégpedig egy sütő­ipari vállalat. A városba érve expedí­ciónk két részre szakadt. Sári Mihály a kalocsai já­rási pártbizottságon telepe­dett le. A híres öntözőfürt rendszerről érdeklődött. Var­ga Ferenc első titkár tré­fásan kezdte a beszélgetést. — Elmondok én neked mindent. Hány napra jöttél? Magukra hagytuk őket, s átmentünk a sütőipari üzem­be. Három járás 170 ezer lakóját látja' el áruval. Ta­valyi árbevételét (103 mil­lió forint) alapulvéve alig nagyobb a szolnoki vállalat­nál. Annak 99,5 millió fo­rint volt 1968-ban a nettó ár­bevétele. Ezt azért említem meg, hogy az olvasó bátran éljen az összehasonlítás le­hetőségével. A választék: száz termék Molnár István igazgató, országgyűlési képviselő és Fekete István párttitkár szí­vesen tájékoztatott bennünket a vállalat legbelsőbb ügyei­ről is. — Hány termékből áll a választék? — kérdezte Tóth János. — Százból. Kilencvenet nap, mint nap gyártunk. (Ezt Fehér Lajos elvtárs­nak, a kormány elnökhelyet­tesének is elmondták, ami­kor a közelmúltban látoga­tóban járt az üzemben. Nem volt rest, elkérte a cikklistát és megnézte, kapható-e mindaz, ami rajta szerepel. Egy sem hiányzott.) — Csak kenyeret és pék­süteményt sütnek? — Nem. A kenyér és a péksütemény ossz termelé­sünknek 45 százalékát teszi ki. A többi lisztesáru. Csak tarhonyából 18 millió forint volt a forgalmunk. Szállí­tunk teasüteményt, rétest, sajtos-ropogóst, szárított tésztát, hal-csalit, haleledelt. Havonta négy vagon kétszer- sültet exportálunk az NDK- ba, az Egyesült Államoknak például tarhonyát adunk el. Az az igazság, hogy a ke­nyéren a dotációval együtt 6, míg a lisztesárukon 12— 17 százalék a haszon. — Mennyi az önköltség? — Alig több mint 90 szá­zalék. Valósággal záporoztak a kérdések. — A szakmunkások évi átlagbére? — Huszonnégyezer forint; — A munkaidő? — Heti negyvennégy óra — Munkaerő gond ? — Nincs. Tavaly ősszel 34 elsőéves gyereket vettünk fel. Az öreg inasokkal együtt több mint negyvenen tanul­nak nálunk, a városban a budapesti szakmunkásképző intézetnek kihelyezett osz­tálya van. Kiverekedtük ma­gunknak. Elvégre, ha műsze­részt, motorszerelőt tanít­hatnak Kalocsán, akkor pé­ket miért ne! Korpótlék az órabérhez 99Nemcsak az korszerű, ami drága a tiszaszentimreí „sertésgyár” 66 Termel Érdekes bemutatóra hívta meg a sajtó munkatársait, állattenyésztő, építő szakem­bereket a MEZÖBER és a Középtiszai Állami Gazdaság a napokban. — Köztudott ugyanis, hogy Magyarorszá­gon a sertéstelepek, a szarvas- marha szállások felépítése bikaíi sertéstelepek techno­lógiáját. Egyiket sem talál­ták teljesen megfelelőnek. Jártak külföldön is, lefordít - tattak idegen nyelvű szak- irodalmat. A megbízás úgy szólt, a sertéstelep élettarta­ma legalább 50 esztendő le­gyen, a termelés legyen auto­ha szükséges — gumipárnát tesznek a malacok alá. Telje­sen önetetős—önitatós rend­szerű a telep, az etetők töl­tését önkioldós csigarendszer végzi. Automata végállás­kapcsolású húzószán végzi a trágya szállítását. Tetőventil­látorok, falbaépített szellőző­A vállalatnál hétszáznyolc- vanan dolgoznak. Köztük nagyon sok a nő. Magas ke­reset, rövidített munkahét — miért is hagynák ott a pé­kek a szakmájukat? — Az anyagi ösztönzés magasfokú. Erre egy példát. Az idén a bérfejlesztés egy részét kor­pótlékként adták ki- Aki öt-tíz éve dolgozik a vállalatnál az negyven, aki tíz-tizenöt az hatvan, aki tizenöt-húsz az nyolcvan fil­lér órabérpótlékot kapott. Természetesen ettől függet­lenül az alapórabérét is megemelték annak, aki meg­érdemelte. A szakmában el­töltött időt a nyereségrésze­sedés elosztásánál is figye­lembe veszik. öt-tíz évért húsz. tíz-ti­zenöt év közötti szolgálatért huszonöt százalék felpénz jár Akadt olyan szakmunkás (Ili. kategória), aki kilenc­ezer forint nyereségrészese­dést vitt haza. Hatezret nem is egy. A vállalatnak tizennégy üzlete van. A kalocsai évi 3,6 millió forintot forgalmaz. Kapni ott tejet, kávét, ka­kaót, feketét... Persze, hogy jobban fogy a rétes, a ka­lács, a kifli. Mindent saját rezsiben Tíz éve minden beruhá­zásukat saját rezsiben való­sították meg. Építőbrigádjuk a kemencéktől kezdve a műhelyekig bármit megcsi­nál. A szakipari munkákat szintén vállalati emberekre bízzák. A brigád a beruhá­zás költségvetésében felszá­molt bért kapja Ezt oszt­ják el egymás között önbe­sorolás szerint. Nem is kell norma. Elvégre keresni akar­nak. A vállalat más üzemeknek is épít kemencét, fűtőberen­dezéseket szerel és így to­vább. Az autójavító műhely a lakosságnak és a közüle- teknek is dolgozik. Egyszó­val mindenből pénzt „ver­nek” maguknak, amiből csak lehet. Ez Volna a kalocsai csoda. Mitagadás, csodálkoztunk is eleget. Gondolom, sütőipari vállalataink vezetői szintén rászánhatnának egy napot a tapasztalatcserére. Molnár István igazgató — mint mondta — szívesen látja őket. Egy napot töltöttünk el Bács-Kiskun megyében. — Kecskeméttől Kalocsáig sok­helyen megfordultunk. Űti- naplónknak csak a legérde­kesebb fejezeteit lapoztam fel az olvasók előtt. Megyénk határain túl, a szomszédos aranyhomokon gondok, problémák közepette és sikerekben gazdagon épp­úgy a gazdaság rejtett erőit felfedező kort élik, mint a Jászkunságban. Amit ott fel­fedeztek, örömmel osztják meg velünk. És ez volt a legszebb él­ményünk. y Fábián Péter — Vége — óriási összegeket emészt fel. Mint Pólyák István, a gaz­daság igazgatója vallja, szin­te az a felfogás uralkodik nálunk: csak az korszerű, ami drága. Nos, a Középtiszai Állami Gazdaság és a MEZÖBER — ennek Pest megyei kiren­deltsége — együttműködése bizonyította az ellenkezőjét. Azzal kezdték, hogy megfor­dították az eddig kialakult folyamatot. Eddig az volt a szokás, a tervezők kínáltak épülettípusokat, a termelő gazdaságoknak. Most az tör­tént, hogy a Középtiszai Ál­lami Gazdaság szakvezetői, agronómusai adták meg a szempontokat: mi minden­nek a figyelembevételével készüljön a szakosított telep terve. Előtte tanulmányozták a tiszaföldvárij nádudvar^ a matizált, termelékeny, a fű­tés ne abrakkal történjen. Még 1966-ban elkészítettek egy kísérleti hizlaldát. En­nek a tapasztalatait is fel­dolgozva kezdődött el a ter­vezés 1967-ben, s vele pár­huzamosan az építkezés. Az épületeket a gazdaság saját építőegysége húzta fel. Ez magyarázza, hogy amíg más­hol három esztendeig is épül egy ilyen telep, itt másfél esztendő sem kellett hozzá. S a 400 kocaférőhelyes, 5 — egyenként 880 férőhelyes — hizlaldás komplett, szakosí­tott sertéstelep, amely éven­te 80 vagon húst bocsát ki, az eddig szokásos 40 millió forint helyett 18 millió fo­rintból készült el. Pedig minden automati­zált. A 12 épület fűtése inf­ravörös sugárzással és radiá­torokkal történik, télen — kürtök gondoskodnak a jó levegőről. Porlasztó szórófe­jek hűtík nyáron a hizlal­dák, kocaszállások elő- és utónevelők hőmérsékletét. A múlt évben — a hizlaldák már akkor is üzemeltek — egy gondozó 17 vagon sertés­húst tudott „előállítani”. — Még némi automatizálás van hátra a telepen, s utána gon­dozónként 1800 sertést lát el az itt dolgozó brigád. S min­den ember egy millió forint értéket termel évente. Mint Gamsz Kálmán, a MEZÖ­BER Pest megyei igazgatója kijelentette, a Középtiszai Állami Gazdaság kezdemé­nyezése iránt már is nagy az érdeklődés. Várható, hogy a nagyüzemi sertéstenyésztés­ben nagyon jó példát szol­gáltattak a tiszaszentimrei telep építői. Nehéz aratást várnak Kém halad a kombájnok javítása (Tudósítónktól) Szolnok megye termelőszö­vetkezetei több mint 260 ezer holdon termesztenek gabonát. A terméskilátás — a jelen­legi időjárást is figyelembe- véve —• már jobb a tavalyi­nál. Szakemberek számításai szerint mintegy 37 ezer va­gon gabonatermést lehet vár­ni az idén megyénkből. En­nek betakarítására 830 kom­bájn van a közös gazdasá­gokban. Egy arató-cséplő­gépre átlagosan négyszáz- negyven vagon szemtermés betakarítása esik. Csakhogy a gépek jórésze már több aratási idényben dolgozott. Űj kombájn mindössze hat­van került a megyébe ebben. az évben. Mindebből az következne, hogy nagyobb gondossággal végzik el a gépek javítását, s már jóval az aratás előtt megtörténik az. Erre kész­tetné a termelő gazdaságo­kat a csapadékosnak ígérkező aratási idő is. Márpedig gyorsan, csak kifogástalan műszaki állapotban levő gé­pekkel lehet dolgozni. Ezért meglepő a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának előzetes tá­jékozódásában foglalt adat. A kombájnok mintegy 60—70 százalékát javították még csak eddig. A megye gépjavító válla­latai mindössze 33 kombájn javítására kaptak megrende­lést, — vágási —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents