Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

M, KRÜTYIK: Memoárt írok Festők egymás között —- megenged egy megjegyzést, kedves hattégAm?.. (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) Megmagyarázta Mindenki azzal állt elém: „írjál memoárt. írjál me­moárt”. És mit gondolnak, mit tettem? — Vigye ördög! Nekiülök és írok. Még hogy én ne írnék! Hát kivel nem találkoztam én? És most már csak egyedül vagyok — úgymond, egyetlen élő kor­társ!... Vegyük csak például Pus­kint. Véle személyesen ösz- szesen nyolcszor találkoz­tam. Emlékszem utolsó ta­lálkozásunkra, Ez Párizsban volt... Igen, igen, micsoda idők. Igaz is, éppen akkor súg­tam meg Puskinnak a híres poema, a Demon témáját Emlékezzenek csak: „Elosz­lassátok a sötétséget .” Mi­csoda szavak! Ki tud ma ilyen nagyszerű szavakkal ábrázolni? És én voltam az első, akinek Szasa Puskin felolvasta ezt a kitűnő köl­teményt Emlékszem, ma-, gamhoz öleltem, két puszit nyomtam az arcára, és felki­áltottam: — „Szása, az ör­dög vigyen el; hát te egy igazi lángelme vagy!” Mint ahogy ezt önök is tudják, ezek után Szása Puskin Ausztráliába hajózott ahol tragikus autószerencsétlen­ség áldozata lett. Na és Tolsztoj Leó! Hát róla is van néhány szavam: együtt tanultunk a kadétis­kolában. Amikor megírta el­ső regényét a „Robinson”-t és kezéből kimarva végre si­került nekem is bepillanta­nom, én voltam az egyetlen, aki egyenesen a szemébe mondta: „Neked másként kell írnod és másról”. Ezek után természetes, hogy so­káig fújt rám. és jó ideig nem Is jött hozzánk Egyszer aztán váratlanul betoppan hozzánk Csehov. Azonnal nekem esik, és mondja: „Lev Nyikolájevics Tolsztoj kért meg, hogy adjam át üdvöz­letét, és mondjam meg, Iga­zad volt. Ne haragudj, és minél előbb találkozni akar veled”. Két nap múlva hármasban talákoztunk is, ée Leó fel­olvasta nekünk regényét, a „Karamazov fivéreket”. Ugye olvasták? Én mondom önök­nek, hogy ez igen! Ez mű. Ma senki sem tud így írni. Micsoda nyelvezet, és mi­csoda tartalom! A felolvasás alatt Csehov tízszer Is fel­ugrott a székről és úgy ne­vetett, hogy a könnyel is po­tyogtak. Én pedig? Én pe­dig végig hallgatva az egész regényt, átöleltem Tolsztojt, megcsókoltam és felkiáltot­tam: „Leo, hogy az ördög vigyen el téged, te egy láng- ész vagy!” És valóban, mint ahogy azt már önök is tudják, nem té­vedtem. Szása Puskin is, és Leo Tolsztoj is a világiroda­lom legkiemelkedőbb géniu­szai. A meghatottságtól tíz per­cig álltam föld begyökerezett lábakkal. Mikor végre fel­ocsúdtam a csodálkozásból, akkor össae-vissza csókoltam és felkiáltottam; „Szergej, hogy az ördög vigyen el, hát te igazi lángelme vagy!” Ezek után Albert (hisz neki két keresztneve Is volt egy­szerre Szergej és Albert) kezdett készülődni az elme- néshez. Ekkor ezeket mond­tam neki: „Neked egy és azon időben feltétlenül két foglalkozást kell űznöd! Egy­szerre kell foglalkoznod a fizikával és a filmrendezés­sel”. Éfe mit gondolnák, mi lett? Alig múlt el néhány év. és a vásznakon megje­lentek csodálatos filmjei. ..-Igen! Voltak lángelmék. De micsoda lángelmék. Hat ki tudna róluk Ilyen élethű képet festeni, ha nem én?! Fordította; Sigér Imre Két elmebeteg találkozik a liftben. — Te 1» Itt vagy? — Mit csináljak, ha nem mű­ködik a lépcső? A JÖSNÖNÉL — Azt ajánlom, uram, hogy őrizkedjék egy 40 év körüli molett, szőke nőtől... — Már késő, asszonyom, húsz évvel ezelőtt feleségül vettem! BARÁTOK EGYMÁS KÖZÖTT — Gyakran van nézetelté­résed a feleségeddel? — Nagyon gyakran, de «at Tiefei nem mondom meg. AZT' TESZI, AMIHEZ ÉRT —■ Egész este Itt ülsz és Iszol. Már a harmadik pa­lacknál tartasz, dfe még egy­szer sem táncoltál velem.,. — Csak azért, drágám, mert nem akarlak szégyenbe hoz­ni. Inni ugyanis nagyszerűen tudok, de pocsékul táncolok! A SZŰKSZAVÚ BARTÓK Bartók Béla híres volt «szűkszavúságáról, — Amikor reggelente elment hazulról, édesanyja mindig kikisérte a lépcsőházba, s várta, hogy a fia mond legalább egy-két szót, Egyszer aztán a fiatal Bartók visszatért a lépcső­házból és így szólt: — Ma­ma kérem, ma három sze­mélyre terítsen..— Délelőtt ugyanis megnősülök .. CSALÁDI DOLGOK — Ideje lenne már véget- vetni ezeknek az ostoba ki­adásoknak! — fakadt ki a férj. — De hiszen nem adok ki többet, drágám, — mint amennyit kerefeel. Csak gyor­sabban adom ki — válaszol­ta szelíden az asszony Kezdő a szakmában — Nevetséges! A főnök azt mondta, hogy szalagra diktált és én egy betűt sem látok rajta! (A Weitwoche karikatúrája) PRECÍZ IRATTÁROS Ébresztő — íme, megvan. Mindjárt mondtam, hogy a levél oeto veszhetett éli (A Weltwoche karikatúrája) Nézeteltérés . — Nem kellett volna okvetlenül Rembrandtot válasz- tanod, hogy közöld velem a véleményedet,.. (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) <A" Wochenpresse karikatúrája) AGILIS TITKÁRNŐ Mian W — És ezt a hülye levelet valóban el akarja küldeni? (A Weltwoche karikatúrája) GABROVO NEVEI A gabrovóáafe egész Bul­gáriában Ismertek, Talá- m lékonyak, vidámak, tré- sak, — Szorgalmukkal azonban hallatlan taka­rékoskodás párosul, — Gabrovórói számtalan „skót viccet’3 mesélnek, Uieivo maguk a gabro- yóiak mondják el azo­kat. Az alábbiakban „Gabrov© nevet” című vice és anekedota gyűj­teményből közlünk aé- -’V részletet,-jabrovói férfi bemegy u szállodába és megkérdezi a portástól „Mennyibe ke­rül itt egy szoba?” A válasz így hangzik: „Az első emeleten tíz lovába, a másodikon nyolc lovába, a harmadikon hat és a negye­diken pedig négy levába,” A gabrovól elgondolkodott, majd vette poggyászát és el­indult „Talán túl magas az, ár uram?" „Nem, de a szálloda túl alacsony.” $ Egy gabrovól a Nemzeti Bank előtt kukoricát áruit, lói ment az üzlet és rövide­sen szép pénzt tett félre. As idény vége felé egyik isme­rőse 50 levái kért tőle köl­csön, „Sajnos nem megy drá­ga barátom.. Nem csinálha­tok konkurrenciát a bank­nak Megegyeztünk: én nem adok senkinek kölcsönt, a bank pedig nem árul főtt kukoricát” *6 Egy gabrovól megkérdezi a barátját: „Iván, megkaptad a leg­utolsó levelemet?” „Amelyikben száz ievát kértél kölcsön?" „Igém” „Nem, Azt nem kaptam meg.” ☆ Égy gabrovój ki akarta ja- - vitán! háza kapuját és a kisfiát a szomszédhoz küld­te, hogy kérje tőle kölcsön ácsszekercéjét A gyerek az­zal a válasszal jött vissza, hogy a szomszédnak nincs ácsszekercéje. Az apa felháborodottan így válaszolt: „Hagyd csak ezt a fukar alakot, hozd fel a mienket a pincéből". ☆ „Nincs nálad fénykép aá Ikreidről ?” „Dehogy nem.” „De hiszen ezen csak egy gyerek van!” „Ez bőségesen elegendő, a másik pontosan ugyanígy néz ki * Egy grabovói sírkövei akart állíttatni anyósának, „Nem tudna egy olcsó és szép sírkövet ajánlani?” „Dehogynem, csak név áll rajta.” „Mit sem tesz. az elhunyt amúgy ««na tadott olvasni”

Next

/
Thumbnails
Contents