Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
1969. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Palicz József: DÉLI NAPSÜTÉS FODOR ANDRÁS: HONVÁQY Minden úton felétek jöttem, tudtam, hogy rátok kell találnom. Szelíd saroglya: domboldal az égen, esteli fény a fákon. Fentről, a fakorlát mellől elindul valaki, integet. Szemében rejtett izgalom. Nem kérdez, csak vezet. Sürög az udvar. Hova is jöttem ? Valami régi lakodalomba? Kezemet rázzák tisztes öregek, köszönnek sorba. Egy lány virágot ád, pirult arcát arcomon érzem. Most súgja meg, hogy vőfélye leszek. Karonfogva kísérjem) Szemek vigyázó tükre, bizalom körémsűrült parázsa. Talán így röppent föl a lélek tekintetektől gyúlva lángra. Találkoztunk már. Ezek az arcok valahaimét mindig figyeltek. Minden kis részleten föleszmél bennem az elfelejtett. Egy ferde váll, egy sarlófeszülésű nyak büszke rajza. Emlékszem rá, a pilleívű szájra, mézszínű hajra. Én jártam már ezen a tájon, abban a télben is jártam egyszer. Deres tarlóval homlokán szigorú szépen néz egy öregember. Rokonaimtól hogyan búcsúzzam? Mennék. Nem tudok mégse. A halsiklású asszony derekán is marasztalás kötése. Már kél, már visszasajog a honvágy: jövök még! — hirdeti váltig. Lombok alól a fénydelejes arcok bogárzó csendje világlik. Lódul velem az út, az ég megzendült érckorongja. Mi ez a bon gás? Hová repülünk? Mesébe? Gyermekkoromba? Fekete bolyháit az éj ködök hamvába ejti. Lehet-e mámor csodálatosabb, mint céltalan örvény suhataga közt is egymást keresni? Műveltség és korszerűség A társadalmi fejlődés minden szférájának — így a kulturálisnak is — megvannak a sajátos fejlődéstörvényei, s ezek vizsgálata és állandó összevetése a mindennapi gyakorlat tapasztalataival a vezetés fontos feladata. Így került sor a társadalom mű- veltségviszonyainalk átfogó vizsgálatára is: egy esztendeje csaknem ötszáz tudó«, alkotóművész és gyakorló népművelő bevonásával több mint húsz munkabizottságban folyik a munka. A vizsgálat: első szakasza befejeződött, elkészültek a résztanulmányok első fogalmazványai. A teleírt oldalak száma meghaladja az ezret, és ezek az oldalak az eredményekről és problémákról egyaránt tudósítanak. A tanulmányokban leginkább vitatott és egymásnak leginkább ellentmondó vélemények abban a kérdésben f:>gatmazcdtak meg. hogy milyen legyen a műveltség mérésének módja, és mit jelent napjaikban a korszerűség követelménye, amely egyaránt megfogalmazódik a tartalom, az eszközök és módszerek területén és nem kevésbé a művelődési intézmények ösz- szefüggésében. Alapvetően szemléleti, mű- veltségfelfogás változásról van szó. A cél. amit magúink elé tűztünk a kulturális forradalom megindulásának kezdetén, ma is megállja helyét: a szocializmus építésének, a szocialista ember kialakulásának előmozdítása a kultúra eszközeivel. A feladat azonban mindig konkrét. történelmileg is. és a megoldás sorrendiségében is. A társadalmi fejlődés (gazdasági, politikai éa kulturális egyaránt) most megköveteli a művelődés egész folyamatának összhangba hozását az elért eredményekkel és a célkitűzésekkel; A műveltség általános szintje kulturális forradalmunk jelenlegi szakaszában is egyrészt következménye a társadalom anyagi életében végbemenő változásoknak, másrészt feltétele is ezeknek. A műveltség belső tartalmának átalakítása és átalakulá. vagyis az, hogy a kulturális értékrendszer piramisának a csúcsára a tudomány kerül. Mindez nálunk a szocialista társadalom építésének történelmileg adott szakaszában megy végbe. A művelődés és műveltség szembesítése korunk és szocialista építőmunkánk követelményeivel elvezet bennünket a még mára is érvényben lévő és ható régi műveltségfelfogás bírálatához. Ebben a szembesítésben elkerülhetetlen a régi és az új következetes szembeállítása. A társadalmi valóság legfontosabb tényei közül, amelyek ma meghatározzák a művelődés irányát, az új korszerű műveltség-eszményünk tartalmát, az első és legfontosabb, hogy az általános emberi érték fogalma egyre gyorsababm közeledik a gyakorlati tevékenységhez. A szocializmusnak az a törvényszerűsége fejeződik ki ebben a folyamatban, hogy egyre csökken a munka és kultúra közötti távolság, a fizikai és szellemi munka közötti lényeges különbség. A társadalom termelési struktúrája, a műveltség tartalma és szerkezete szempontjából. mint alapvető meghatározó tényező lép fel. A második az a tény, hogy a szellemi kultúra alapértéke egyre inkább a tudomány,' és ez egyben meghatározza a műveltség tartalmának belső arányait is. A világ tu. dományos látása — mind a sa tehát nem a szubjektív óhajok következménye, hanem az általános társadalmi haladás függvénye. A műveltség összetevői és arányai közös rendező elvek alapján változhatnak: természeté, mind a társadalomé — a ma embere számára nem egyszerűen lehetőség, hanem korszükséglet. Mint tény köztudott a tudomány és technika növekvő térhódítása, de kevésbé feltárt a művelfség belső arányainak alakulására gyakorolt hatása. Pedig itt sem hagyható figyelmen kívül a dialektikának az a törvénye, hogy a mennyiségi felhalmozás minőségi ugráshoz vezet. Itt a mennyiségi oldalt a tudományos ismeret és a technika képviseli, amelynek növekvő mértéke megváltoztatja a műveltség belső tartalmát. Ezen az alapon kell vizsgálni a műveltségen belül a tudományok, a technika és a művészetek mai helyzetét. Korunk átlagembere, a nagy tömegek egyaránt felhasználják a villanyt. a telefont, a rádiót; a hűtőszekrényt, a magnót, a repülőgépet, a rakétát í* fogják használni — és élvezik a művészetek alkotásait; amelyek őt ábrázolják érzelmeivel és gondolataival, ebben a gazdag és sokszínű életben. Mindez elvezet egy ma már általánosan elfogadott igazsághoz, hogy a műveltség tartalmáról, korszerűségéről, magas vagy alacsony színvonaláról nem lehet egyszerűen a növekvő számok; vágy azon az alapon dön« teni. amit erről szubjektív elképzelések alapjan mondanak, vagy írnak. A korszerűség kapcsán korunk általános jellemzője a tudományos-technikai forradalom A bcai’ZCHC elektronikája Játszik a zenekar, vérpezsdítő a beat-zene. Ha ellenállunk a zene varázsának, és „józanul” megfigyeljük a zenekart, azt tapasztaljuk, hogy a hangszerekből villanyvezetékek futnak ki, a zenészeket elektromos erősítőberendezések, és egyéb ..műszerek” sokasága veszi körül, mintha egy fizikai laboratórium készülékei között játszanának. Különös maga a zene is. Gyakran hallunk ma a rádióban is, zenekaroktól is olyan hangokat, amelyek eltérnek az eddig megszokott hangoktól, a klasszikus zene minden kötöttségétől: füty- työk, zörejek, sípoló hangok mint művészi kifejező hangok szerepelnek benne. A modem elektronikus hang- min>t művészi kifejező hangokon (a hangszerek hangjain) kívül, mindenféle hanghatás előállítására alkalmasak. Az újfajta hangzásokat kétféle szerkezet hozhatja létre: álelektromos hangszerek, és a valódi elektromos hang-ran dobhártyarepesztő erősszerek. A kettő között lénye-ségű a hangözön. ges különbség van. Álelektromos hangkeltésű Ha az énekes beleénekel anapjaink legdivatosabb mikrofonba, vagy játszikhangszere, a gitár is. A hangszerén, a hangot felerő-hangszer testére — akár ha- sítve halljuk vissza a hang-gyományos hangdoboz, akár szóróból. Az elektromoscsak falapra erősített hu- áramnak itt csak az a sze-rokról van szó —, mikrofont repe, hogy a hangerősítő be-vagy hangszedő dobozkát he- rendezés zsinórjának a csat-lyeznek: ezek veszik át a lakozóját bedugjuk a kon-húr rezgéseit, továbbítják az nektorba. erősítőbe, majd a hangszóÉrdekes hangkombináció-róba. A hangkeltés azonban kát érhetünk el több hang-itt is hagyományos módon szóró megfelelő elhelyezésé-történt. vei. több mikrofon haszná- Az álelektromos módszer- latával, szándékos torzítá-rel dolgozó zenészek, együt- sokkal, hangkeveréssel, vissz-tesek sok új ötlettel, hanghangoztatással. B módsze-hatással tették változatorekkel eddig ismeretlen553*3*33 a zer*ét a könnyű .. ... , . , . , ,. . zene területén. De századunk összhatásokat lehet elemi, aigazi meglepetásét a valM. hangok boszorkány tán cát.gjgktromos hangszerok m“®- Fokozza a hatást, hogy gyak-jelenése okozta. A valódi elektromos hangszerekre amerikai hangszerkészítő állította elő, amely 200 t súlyú volt. Így természetesen gyakorlati célra nem lehetett használni. A rádiótechnika fejlődésének eredményeként azonban ma már nem okoz különösebb technikai feladatot az akár hordozható kivitelben készült dzsessz-orgona előállítása sem. Az elektromos hangszerek legfontosabb tulajdonsága te hát az, hogy olyan új hangok és hangszínek hozhatók létre velük, amilyeneket a hagyományos hangszerekkel nem kaphatunk meg. Hangterjedelmük is messze felülmúlja a jelenlegi hangszerekét, — mélységben és magasságban egyaránt A legtöbb elektromos hangszer ma billentyűs kivitelben — orgona vagy zongora mintájára készül. Az elektronikus s a hagyományos re® ennek több mint hatszorosa. Ez az oka, hogy az elektromos hangszerből olyan csodálatos hangkombinációk csalhatok elő, amelyek bámulatba £jtik a hallgatót. Bármennyire is fejlődnek és terjednek azonban az elektromos hangszerek, ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos hangszerek a az jellemző, hogy a hangokat nem a hagyományos hangszerek húrjai, sípjai gerjesztik, hanem az elektromosság hozza őket létre. Itt nincs mikrofon és erősítő; az elektromos rezgések az elektromos rendszerben bonyolult módon keletkeznek. Ugyanolyan műhangok ezek, mint amikor felemeljük a telefonkagylót és halljuk a jellegzetes búgó hangot vagy foglalt-jelzést. A legelső elektromos hangszert — orgonát — egy zongora közötti különbséget jól mutatja az, hogy míg a hagyományos zongorán 96 különböző billentyűvel megszólaltatott hangmagasság áll a zeneszerző vagy az előadó rendelkezésére, addig az elektronikus hangszer múzeumba kerülnének. A modern technika e vívmányai nem a jelenlegi hangszerek helyett, hanem azok mellett fogják szórakoztatni a fiatalokat és öregeket egyaránt M. fc. a hangsúly a gyakorlati hasznosságra, felhasználhatóságra helyeződik. Minden számszerűség csak akkor ítélhető egyértelműen pozitívnak, vagy negatívnak, ha azok belső tartalmát az adott társadalmi szükségletekkel szembesítjük. A művelődés számainak tanulmányozása napjainkban általába^ kétféle téves megközelítésből történik. Az egyik, amikor a növekvő és ma már milliós nagyságrendű számokat ;— az olvasás, szní házlátogatás, ismeretterjesztő előadásokon való rész. vétel, tv-mézés stb. — egyértelműen abszolutizálva azonosítják a műveltséggel, a művelődésért folytatott küzdelmek sikerével. Ebben a szemléletben csak az egyik oldal, a mennyiségi szemlélet alapján megfogalmazott követelményrendszer van jelen, kirekesztve belőle a műveltség tartalmával kapcsolatos igényeket. A másik, ezzel ellentétes véglet, amikor viszont ezeket a számszerű eredményeket hagyják figyelmen kívül és a valós helyzetet csak egyoldalúan a tartalmi követelmények oldaláról közelítve igyekeznek megállapítani. Mindkét szélsőség egyben leegyszerűsítést is jelent, mivel nem veszi figyelembe, hogy a kulturális forradalom a korszerű szocialista társadalom életében bekövetkezett, egyik legfontosabb és ugyanakkor legsokrétűbb változást jelenti. A műveltség szintjét elsősorban azon lehetőségek alapján kell számonkémi. amelyet az anyagi feltételek biztosítanak. és amely ezekből a feltételekből fakadhat. A korszerűség tartalmának leírásánál tehát nem a kultúra felhalmozott értékeiből kell kiindulni, hanem a társadalom anyagi életéből. Tehat nem jelszavak, nem kinyilatkoztatások és okos cikkek, hanem az anyagi feltételek alakulása irányítja az ember művelődését (társadalmi és egyéni értelemben), amelyben él, A felvilágosítás természetesen szerepet játszik abban, hogy megmutassa a megváltozott feltételeket, a cselekvés új körülményeit, segítheti annak megértéséhez vezető út megkönnyítését és lerövidítését. A műveltség ilyen értelmezéséből következik hogy a korszerű műveltség tartalmi követelményeinek megfogalmazásában. az új műveltségideál meghatározásában — mint feltételből és mint következményből — helyesen az anyagi élet termelésével közvetlenül összefüggő feladatokból indulhatunk ki. A kívánságokat is csak ebben az összefüggésben fogalmazhatjuk meg, ha nem aka- runk olyan helyzetbe kerülni. hogy mást mondunk és megint más fakad a társadalom anyagi életéből. Itt is figyelembe kell venni azt az alapvető igazságot, hogy ha mást mondunk, mást kérünk számon, mint ami az életfeltételekből következik, akkor ez hatástalan marad) vagy még ennél is rosszabb eredményre vezet: elfordulnak attól, amit erőszakosan ki akarunk: kényszeríteni. A szocialista kultúra voltaképp helyes mértéket keres, s nemcsak tudást és javakat, hanem harmóniát s boldogságot is akar teremteni. Azt mondhatnánk tehát. hogy az igazi műveltség az egyes ember, s a társadalom, legszélesebb értelemben pedig egész történél r-' korszakok haladását sz' gálja. Vonták Gyuri
