Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-11 / 106. szám

1889. májas 11. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 7 Százharminchároni egy.,. „ Tibor66 és a fiúk Harminchat ezüstcsillagot rejteget a föld valahol Kis­pest határában. Harminchat varöscsillagos. sarló-kalapá­csos ezüstjeivé« yt. Lenin ajándékait. Éppen ötven év­vel ezelőtt küldte Moszkvá­ból Szamuely Tiborral; „Ati­lla áfl a fiaimnak!’! Szamuely átadta az aján­dékot katonáinak A Lenin- fiúk becsülettel viselték, mentették... A forradalom eltiprása után elásták. Azóta nyomuk veszett Lenin Bu­dapestre küldött ezüstcsilla- ßainak: Kik voltak a viselőik^ Ki volt az az aprótermetű, csu­patűz. de mindig szerény fiatal újságíró, akitől rette­gett a proletariátus ellensé­ge. akit barátai, élvtársai csak Tibornak szólítottak. Emléküket a forradalom érős szálai kötik Szolnokhoz. Szolnok, 1919. május 4; — Szamuely péncélvonata egy mellékvágányon állt. A ka­tonák a közeli füves tisz­táson sütkéreztek; A köny- byebb sebesültek is ott vol­tak köztük; Nem akartak kórházba menni... A péncélvonat étkezökocsi- Sában a Forradalmi Tör­vényszék tanácskozott. Sza- moelyn kívül ott volt a tör­vényszék négy tagja, a di­rektórium megbízottja. Seid- ler Ernő kommunista pa­rancsnok, aki néhány órával azelőtt szabadult a fehér terroristák fogságából. Si­mon Eszter ápolónő, akit ta­núnak idéztek meg, kimerül­tén ült az asztalnál; Seidler Ernő tőmondatok­ban beszélt: — A Tisza hídi vámháznál álltam. Május másodikára virradóra. Meg akartam győ­ződni. mi van a túlsó parton. Tisztek rohantak iám; — Scheftedfc főhadnagy azon­nal le akart lőni. Pokomyi százados rászólt „Majd nyil­vánosan akasztjuk a többiek­kel; A főtéren, ha rend lesz.” Harmincötöd magammal vol­tam bezárva. Enni-innj nem kaptunk, a csendőrség pin­céjében voltunk; Szamuely Tibor Sünön Eszterre nézett. — Hogy történt a sebesül­tek kivégzése, elvtársnő? A fiatal ápolónő, török­szentmiklósi lány, reszketett az idegességtől. — A kórház tömve voM Sebesültekkel. A folyosókon és az udvaron is nehéz sebe­sültek feküditek; Vöröskato- rák. Májú« másodikén jöt­tek a részeg tisztek. Két mozdulni sem tudó sebesül­tet pustkatussal agyonvertek; Sokat elvittek... Szamuely közbeszólt: — Negyvenkettőt... ahogy megállapítottuk. Javarészt felvidéki, ruszin és zsidó ka­tonák voltak; Mondja tovább elvtársnő... — Nagyon féltem, de utá­nuk lopóztam. A temető fe­lé mentek. Nem mertem to­vább menni... Csak a lövése­ket hallottam. Az állomás félő] kiabálás hallatszott. Szamuely kiszólt a vagonajtóból az őrségnek. — Mi ez fiúk? — A szolnokiak meg akar­ják kapni a foglyokat. Akasz­tani akarják. Munkások, — mondta nyomatékosan az őr- parancsnok, Papp Sándor. — Menjen Papp elvtárs, maga idevaló, beszéljen ve­lük. Nem tűrhetjük el a törvénytelenséget. Az ellen­forradalmárok felett a For­nyelvművelés) „Szóknak folyóvize.. (A bírálat nyelvi formálásáról) A tiszai hídfő 1919. májas 5-én radalmi Törvényszék "délután ftéíticezák. Mondja ezt ed a szolnoki munkásoknak; • Az írógép élesen csaltto- got a váróteremben. A tör­vényszék vörös selyemmel letakart asztal mögött ült A foglyok a várótermi lócá­kon. — ...goiyóáltafi halálra ítéljük; Tizennégy név után hang­zott ed az ítélet. Szamuely halkan, szomorúan beszélt. — A forradalom szükség szülte, kérlelhetetlen paran­csát április 27-én Szolnokon nyilvánosságra hoztuk; „Aki a proletariátus ellen fegy­vert fog. fegyver által pusz- títtatik el.” Teli volt a vá­ros plakátjainkkal, minden­kit figyelmeztettünk. Mivel a Forradalmi Törvényszék ítélete ellen senkinek sincs fellebbezési joga, az ítéletet végrehajtjuk; A jegyzőköny­veit tessék futár útján Bu­dapestre továbbítani, őrség, vezessék el az elítélteket. A szolnoki ellenforradalmi terror tizennégy résztvevő­jét köztük a negyvenkét vö- röskatoma kilenc gyilkosát; május 5-én hajnalban a te­mető árkában kivégezték; A vonat. Szamuelyvel és a Lenin-fiúkkal, mindig Szolnokon volt. amikor kel­lett. Nyíregyháza szülötte kérlelhetetlen volt a mun­kásosztály ellenségeivel szemben. Katonái is, akik­nek Lenin ezüstcsillagot kül­dött. Köztük Papp Sándor, tiszaburai géplakatos. Utoljára 1919 júniusában járt Szolnokon Szamuely Tibor a Lenin-fiúkkal. Akkor is ellenforradalmi szervez­kedést számoltak fel; A Szolnoki Munkás írta: Ebben a városban kémek járnak, akik irányítják az ellenség ágyúinak tfizét.’’ A feltételezés indokoltnak tűnt, azért jött ismét Szolnokra Szamuely Tibor, hogy lelep­lezze az árulókat. Az intervenciósok centi­méter pontossággal zúdítot­ták áigyútüzüket a városra, — tudták, hogy hová kell lőniük. A vártemplom tor­nyában tüzérségi megfigyelő volt. szétlőtték. A mai Varga Katalin gimnáziumban mű­ködött a hadsereg telefon- központja is. megsemmisítet­ték. A víztorony mögött tü­zérütegek voltak, mind ta­lálatot kapott. A Tisza-partort állandóan ellenőrizték a Lenin-fiúk. A VAS-MÜSZAKI SZAKMÁBAN JÄRTAS üzletszerzőt keresünk felvételre. Gépkocsival rendelkezők előnyben! Jelentkezéseket levélben „Gyakorlott” jeligére az orosházi hirdetőbe kérjük. túlsó partról a legkisebb mozgásra már tüzet nyitot­tak az intervenciósok. Egy halászlegény a Zagyva-tor­kolatnál próbált hálót vetni, azonnal rálőttek, holtan bu­kott a vízibe. A tabáni ha­lászok panaszkodtak, kenyér nélkül vannak, nem mehet­nek a Tiszára. Szamuely közöttük kereste az árulót Az egyik júniusi éjszaka a Tisza vasúti híd környéki szakaszát figyelték katonái. Éjféltájt csobbant a víz. Egy Bulyáki nevű víz­gazda készült átevezni a túlsó oldalra. Az övében vízhatlan tasakban. aznap készített térképek, katonai mozgást rögzítő feljegyzések voltak. Tiszapüspökiben kel­lett volna átadnia az ellen- forradalmároknak. Azok to­vábbították a kémjelentése­ket az intervenciósok had- osztályp arancsnoksá gáh oz. Szamuely többé nem y-st. Szolnokon. Emlegették, me­sélték. hogy a tiszai átkelés­nél még itt volt. itt harcolt. Ezek már legendák a for­radalmárról, akit még halála után is hol itt, hol ott „lát­tak” a reménykedő emberek. A forradalom eltiprása után Szamuely halotti Egon Erwin Kisch, a száguldó ri­porter a Stromglackan című stockholmi lapban írt halá­láról. A színhely az osztrák —magyar határ: „Szamuely Tibor, az önfeláldozás példa­képe, egyedül ballag a tar­lókon. mezőkön végig a határ felé. Talán odaát még job­ban dolgozhat a pártért, mint hazájában, azokért az eszmékért, amikért mindenét feláldozta. Nagyon csekély eszközök állanak az- új mun­kához rendelkezésére, és megcsappant az erő. Észre sem vette jóformán, már túl volt a határon. Az élete ezejj szerint már nem volt veszélyben. De mit bánta ő az életveszélyt? Fő; hogy küzdhet tovább, hogy szabad ember marad. De nem ma­radt szabad sokáig: az oszt­rák határőrök felismerték és feltartóztatták. Az élete ta­lán nem volt veszélyben, de a szabadságának vége, és ez­zel élete is elvesztette értel­mét. Előkereste a zsebken­dőjét, hogy izzadt homlokát megtörölje. A zsebkendőben egy kisebbfajta revolver bújt meg. Halántékához igazítot­ta a csövét és nyugodtan el­rántotta a ravaszt. A bécs­újhelyi hatóságok nem en­gedték meg. hogy a forrada­lom kérlelhetetlen katonája helyet kapjon a köztemető­ben.’’ Lenin ezüstcsillagos fiai? Szalagcím az 1920. január 20-i lapokból: ,,A kivégzés­hez a belépőjegyek elfogy­tak!” Ügy haltak meg, mint forradalmárok. A hatalmas termetű Kerekes Árpád nem engedte, hogy a hóhér keze hozzáérjen. Amikor nyakán volt a kötél, a csűrhe kiál­tozná kezdett: — Báli, lassan.­így hívták a hóhért... Né- hányuk kivételével mind el­fogták. Az intervenciósok 300 ezer korona vérdíjat tűztek ki fejükre. A kivégzés alatt Stromfeld Aurél, az egykori császári és királyi katonatiszt, a v°" röshadeereg vezérkari főnö­ke a börtönben, vigyázállás- ban tisztelgett emléküknek. — Erős akaratú, igaz ma­gyar emberek voltak... Évekkel később Szamuely- né Szilágyi Jolán grafikus- művész, a Kommintem III. kongresszusán találkozott Leninnel; „Ezen a reggelen Is az el­nöki emelvény lépcsőjére te­lepedtem. Ott rajzoltam ?. delegáltakat Valaki mellér ült belenézett a vázlatfüze­tembe. Lenin volt Olya , zavar fogott el. hogy kimele­gedtem, amikor megszólalt. — Jól ismertem és becsül-, tem a férjét. Tiszai Lajos A címben egy régi magyar mondásra utalunk. Ha vala­ki szerény és kevés mon­danivalóját sok szóval fogal­mazta meg. ezt a mondást emlegették: „Szóknak folyó­vize. értelemnek csepp je!" Újabban, különösen a bírá­latok nyeivi formálásában kedvelik a hivatalos jelenté­sek megfogalmazói a körül­írást, a sok szóval élést. A bírál, a megbírál igék he­lyett is a terpeszkedő bírá­latot gyakorol, bírálatot esz­közöl nyelvi formákat hasz­nálják. Kevesen ismerik el, vallják meg hibájukat. a legtöbben sután és logikátla­nul önkritikát, önbírálatot gyakorolnak, sőt már ezt a furcsa nyelvi képletet is hal­lottuk és olvastuk: „Bírálatot eszközölnek maguk felé”. Ha a bírálatok hibákat, eredménytelenségeket érinte­nek, egyesek szinte tuda­tosan körülményesebben, bonyolultabban fogalmaznak. Ezt példázza az alábbi mon­dat: „A csecsemőkre lebon­tott egészségvédelmi vonat­kozásokat illetően az orvos részéről nem történt meg­felelő intézkedés és gondo­zás”. Ez a szömymondat nyelvileg is hibás, s ugyan­akkor a bíráló ezzel a vize­nyős megfogalmazással élét vette a kritikának, és tom­pította a személyes felelős­séget ÍS; Általában a híbáztatást, a rosszallást, a megrovást, a kifogásolni valót túlságosain elszemélytelenitett nyelvi for­mázásban találják egyesek. Figyeljük meg például a kö­vetkező mondatot: „a ren­delőintézetek vonatkozásában az orvosi munka zöme kira- katszerűen bonyolódott le”. Sok a szó. s kevés az érte­lem. Nem is tudjuk, mire utalt a hivatalos jelentés el­készítője. Csak sejtjük, hogy a gyógyító munka rovására történő hivatali ténykedé­sekre, receptírásra, beutalók megfogalmazására gondolt. Sokszor a megfogalmazás­ban, szerepet kapott sok szó éppen arra való. hogy el­ködösítse a lényeget, s tom­pítsa a személyekre vonat­kozó kritikát. Gyakran nagyon általános jellegű a nyelvi forma. Egy elrettentő példát ennek bi­zonyítására is. Az egyszerű „tényállás” a következő: Egy iskola közelében rozzant a kerítés, félő, hogy az arra járó gyerekekre dűl. Meg kell csináltatni! Ez a lényeg. Ezt az egyszerű tényt egyik hivatalos jelentésben ilyen körülményesen fogalmazták meg: „A rósz kerítés prob­lémáját el kell indítanunk a célikítű zések feléi?), mert életveszélyeket foglal magá­ban!?), és szükségszerű a megoldása.’’ Ez az értelmet­lenné torzított mondat te*“ mészetesen minden személyes felelősséget is kilúgozott a közlésiből, a bírálatból. A felsorakoztatott, elret­tentő példák nem „tanpél­dák”. Nem a gúnyolódás szándékával tettük rostára őket, hanem azért, hogy hasz­náljunk vele; Bátorítani akarjuk azokat, akik vállal­ni merik és tudják az egy­szerű, a világos, az érthető fogalmazást. Merjünk egyér­telműbben írni, beszélni még akkor is, ha személye* fele­lősséget kell vállalnunk min­dem leírt mondatért és el­hangzott szóért. így nemcsak értelme lesz a mondaniva­lónknak, hanem emberi hite­le is­Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa Á magyar hajózás dokumentációja Á régmúlt emlékeinek ki­meríthetetlen kincsesbányá­ja a levéltár. Néha egészen jelentéktelennek tűnő dolgok hozzák a felszínre évszáza­dok mélyéről a nagy felfe­dezéseket. Tóth Lajos ama- tőrtörténésznek is számos meglepetést juttatott a vé­letlen. Egész életében szen­vedélyes kutató, gyűjtő volt, a hajózás történetének nagy ismerője és mindennek, ami ezzel összefügg. Dokumentációs gyűjte­ményt állított össze a ma­gyar hajózás történetéről. Nagy feltűnést keltett ebben az a megállapítás, amely szerint az első magyar gőz­hajóval egy Bernhard Antal nevű feltaláló hajózott, csak­nem két évtizeddel megelőz­ve Széchenyi Istvánt. Öt évig tartó levéltári, könyv­tári kutatás alapján sike­rült felderítenie, hogy ezt az első magyar gőzhajót. Ca­rolinának neveztek, 1818- ban bocsátották vízre. Épí­tőjének találmányait a bécsi Szabadalmi Hivatal tartot­ta nyilván, mert Bernhard a nemzetközi tudományos élet úttörője volt a maga idejében. Másik érdekes felfedezése Festetich György szerepe volt a magyar hajózás meg- teremtésében. A keszthelyi irodalmi és szellemi központ megalapítója, a Zala folyó torkolatában Fenékpusztán építette fel 1760-ban az első magyar hajógyárat, ahogy akkor nevezték, hajóarze­nált. Római korabeli erődök maradványainak körében épültek itt a vitorláshajók, amelyek ma is díszére vál­nának a magyar tengernek. Saját kikötővel rendelkezett a gyár és télen a hévízi me­legvizű tó levezetésével tet­ték hajózhatóvá a Zalát. A „Kristoph” gálya volt az első balatoni sószállitó „ hajó, tizenkét megrakott sze­kér is ráfért. Festetich György nagyszabású hajó­építési programot dolgozott ki, amelynek híre külföldre is eljutott. A keszthelyi kas­tély márványtermében egy faragott Neptunt ábrázoló, talapzatra helyezett empire- csónak állt — virágtartó­ként. Tóth Lajos életének nagy­részét történelmi emlékek feltárásával töltötte. Eredeti Kossuth leveleket őrzött, az első görög hajósokról, a vikingekről ritkaságszámba menő dokumentumai voltak, teljes képsora volt a híres trafalgári csatáról. Több év­tizedes kutatói munkássága során sok érdekes témát mentett meg az utókor szá­mára, számos tanulmányt állított össze, akadémiai di­jat is nyert velük. Erdősi Mária Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának március 6-i ha­tározata az állami élet, s a szocialista demokrácia fej­lesztésére vonatkozóan is feladatokat jelölt meg. En­nek nyomán kerül sor ta­nácsrendszerünk továbbfej­lesztésére. Dr. Varga Jó­zsef „Tanácsrendszerünk to­vábbfejlesztésének néhány elméleti kérdése" című írá­sában rámutat; az álamszer­vezet, s az állami tevékeny­ség hosszabb távú fejlesz­tési koncepciójának kidolgo­zása van most folyamatban. „A korszerű, a szocialista építés jelenlegi fejlődéssza­kaszának megfelelő helyi ön­kormányzati-képviseleti rendszer olyan láncszemnek ígérkezik, amelynek megra­gadása minden bizonnyal egész államszervezetünket a továbbfejlesztés és a kor­szerűsítés irányába viszi.” Dr. Zala Júlia „A népgaz­daság kiegyensúlyozott fej­lődése és a beruházások”, dr. Vági Ferenc pedig tJA paraszti jövedelmek és g közös gazdaság” címmel irt elemző és figyelemre méltó cikket. Breuer János „Egyenlete- sen fejlődő hangversenyeié- tünk” című írásában rámu­tat; az Országos Filharmó­nia valóban megteremtette az új zene közönségbázisát hazánkban. Többek között megyénket is példaként em­líti; a hangversenyek száma egy év alatt 33-ról 55-re, a hangversenylátogatók száma pedig 11 664-ről 17 313-ra emelkedett Szolnok megyé­ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents