Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-08 / 103. szám
1969. május 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Vezess, ha tudsz 1 Nagyobb követelmények a biztonságos közlekedésért Ä gépjárművezetőképzés július elsején életbelépő oktatási és vizsgáztatási rendszerének reformjáról, az ezzel kapcsolatos legfontosabb intézkedésekről, s arról hogyan készülnek fel erre az MHSZ megyei vezetőség gépjárművezetőképző iskolájában, Si- dó Béla őrnagyot, az iskola vezetőjét kérdeztük meg. — A vizsgák szigorítását a megnövekedett gépkocsi- forgalom és az ugyancsak emelkedő közúti balesetek száma, tették szükségessé. A magasabb követelmények miatt az oktatás tematikáján is változtatni kellett; A sok elméleti foglalkozás- helyett, a gyakorló-vezetés óraszámát 20-ról 60-ra emelik. Bevezetik a 30—40 kérdésből álló tesztrendszert és a pontszámokkal való értékelést. Felemelik a gyakorlati vizsga időtartamát, s a harmincperces vezetés alatt, kétféle feladatot kell megoldani a vizsgázóknak. — A gép járművezetőképző iskola hogyan készíti fel a megnövekedett követelményekre a tanfolyamok résztvevőit? — Iskolánkban a gépjárművezető oktatás a katonai előképzés kereteiben folyik. Ezért a szakmai képzés mellett a leendő sorköteles, hivatásos gépjárművezetők politikai oktatásban ja részesülnek. A politika! foglalkozássá kon elsősorban katonapolitikai kérdésekkel, kül- és belpolitikai eseményekkel foglalkozunk. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára a KISZ megyéi bizottságával együttműködve versenymozgalmat indítottunk, amelynek keretében előadások formájában feldolgozzuk az elmúlt huszonöt év legfontosabb gazdasági, politikai, társadalmi eseményeit A szakmai képzésben óriúV ízbe való könyvek Sok ember szeret fürdőzés közben olvasni Egy floridai könyvkiadó olyan könyveket hozott forgalomba, amelyeket vízhatlan papírra nyomnak. A könyveknek felfújható górni borítójuk van, „A levegő borítású” könyv a vázén úszik, ^ 8} jelentősége van az új tan- intézményünknek, amely jelenleg a legkorszerűbb megyei gépjárművezetőképző iskola az országban. Igaz, az ünnepélyes megnyitásra csak július második felében kerül sor, de a hallgatók már április végétől birtokukba vették a jól felszerelt épületet A szolnoki iskola mintegy három millió forintos költséggel másfél év alatt épült fel. A gépjárművek karbantartásához, javításához, aknás szerelő csarnok, akkumulátortöltő, hegesztőműhely, garázs és szociális helyiségek állnak az itt tanuló, többszáz fiatal rendelkezésére. Az alapozásnál és az építkezésnél a szolnoki és a vidéki sorköteles hallgatóink, a társadalmi és függetlenített oktatóink körülbelül harmincezer, az előtér parkírozásánál, a térburkolásnál pedig százötvenezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, illetve végeznek. — Az iskola vezetői milyen változásokat várnak az oktatási és vizsgáztatási reformtól? — Elsősorban „ gépjárművezetők gyakorlati és elméleti tudásának, ha nem is ugrásszerű, de folyamatos fejlődését, nagyobb közúti biztonságot és kulturáltabb közlekedést várunk. 1 ' I íiátó.#«.. Miska, az utolsó magyar bölény Középkort állatvilágunknak legnagyobb példányai az őstulkok (vagy ősbivalyok) s a bölények voltak. Pannónia faunájával kapcsolatban megemlékezik róluk az ókort Strabo és az L sz. kezdetén Flinius müve is. A hatalmas, mintegy 1.8—1.9 méter mar-magasságú őstulok, — amelyet kegyetlenül Irtottak —Írott feljegyzéseink szerint Erdélyben, az 1620-as években pusztult ki. Vérvonala azonban tovább él a mai magyar szarvasmarhában; ez a középkori törpe marha s az őstulok kereszteződéséből keletkezett. A xni. század elején még — Szatmárban, Szilágyban, Mára- marosban — külön királyi vadászispán keze alatt működtek az őstulkok és a bölények vadászai. A tulkok közül a kifejlett nagyobb példányokat megölték, a latinul ,,bubalinus”-nak nevezett borjakat azonban befogták, szelídítették, házasították. Az 1288. évi esztergomi vámtarifa tételei között megkülönböztetik a közönséges szarvas- marhát a nagy marháktól; utóbbiakért — amelyeket már ekkor is exportálnak — a közönséges marha vám-díjának kétszeresét számolják. Nemcsak húsuk és börül-szőrük volt értékes, de óriás szarvaikat Is becsülték. — 1138-ban az erdélyi vadászok évente egy medvebőrt s egy ös- blvaly-szarvat szolgáltattak a dömösi apátságnak. — Őstulok szarvából készültek az esztergomi kincstár XV. századeleji ivótülkei is. Az ősmarha-félék másik csoportja, a — sok Belényes helynévben is megőrzött — bölény sóira nem volt házasítható. Vadállat maradt. Közép-Magyarorszá- r.on 132’7-ben hallunk az utolsó bölényről. Ekkor L Ferdlnánd király vadászott egy, az esztergomi vadaskertből megszökött bölényre. Az erdélyi Kelemen havasokból származó utolsó bölényt, a Miska nevű hatalmas lilmáUatot Echönbronnba vitték. Itt múlt ki 1809-ben. Koponyáját Napóleon vitette Franciaországba. Egyetlen őrá állatunk ez, melynek kipusztulását évnyi pontossággal tudjuk. A karcagi Déryné Művelődési Házban november óta folyik a művészi torna tanítása. Dr. Hazay Béláné tizennégy, 3—6 éves korú kisgyermekkel próbálja megszerettetni a művészi tornát Alig van mostanában olyan tárgyalási nap a bíróságokon, hogy garázda személyek ne szerepeljenek a vádlottak között Hegedűs Gábor törökszentmiklósi lakos például a művelődési ház tv presszójába már ittasan tért be és amikor távozásra szólították fel, szidalmazta a presszó dolgozóit, a vendégeket. Végül erőszakkal voltak kénytelenek távozásra bírni, mire Hegedűs berúgta a presszó ajtaját, nekiesett az ablaknak és betörte. Cselekményéért a törökszentmiklósi járásbíróság 15 százalékos bércsökkentés mellett hat hónapi javító-nevelő munkára ítélte. pedig 6 hónapi szabadságvesztéssel sújtotta. A vádlottak az ítéletet igazságtalannak tartották, annál is inkább, mert szerintük nem követtek el bűncselekményt, fellebbeztek. Féltégla a vendég térdére Éjszakai útonállók Valamikor gyakori jelenség volt, hogy egy községben, az alvégen lakó fiatalember nem udvarolhatott a felvégi lánynak, mert megverték a felvégiek. Az pedig már főbenjáró „bűn” volt, ha más községből fogadta az udvarlást a lány. Ügy látszik Kenderesen még él ez a szokás. Ficzere Ferenc — aki kötekedő természetéről ismert a községben és ezért már büntetve is volt — Tóth Lajossal az egyik éjjel meglesték közös lányismerősüket, aki udvarlójával sétált. Mivel az udvarló más községbe való volt, a két ittas fiatalember nem szívlelte őt. Követték a párt, majd egy alkalmas helyen rátámadtak. Az udvarlót leütötték, amikor a lány segíteni akart őt sem kímélték; A fiatal pár végül is elmenekült. Ficzerét és Tóthot viszont felelősségre vonta a bíróság és garázdaságért mindkettőjüket elítélte. Ficzere 4, Tóth 2 hónapi börtönbüntetést kapott Nem fértek a bőrükben Három barát állt a szolnoki járásbíróság előtt Bognár Béla, Pálinkás Kálmán és Bálna sziámi-ikrek Dr. A. Cawamura a tokiói bálnakutató intézetben sziámi bálna-ikreket tanulmányoz. A kis bálnák akkor látták meg a napvilágot, amikor az anyát az Indiai óceánon kihalászták. Mind a két bálna hím, 2—2 méter hosz- szú. Koraszülöttek. A két bálna a mellkasánál nőtt össze, s az összenövés ellenére jól fejlett, egészséges és így jól táplálható. Mátyus János szolnoki lakosok együtt italoztak „ szolnoki Fenyő étteremben. A szomszéd asztalnál ült Varga András és Tóth István, akiket még látásból sem ismertek. Mégis, amikor azok eltávoztak az étteremből utánuk mentek és szó nélkül rájuk támadtak. A két férfi megpróbált védekezni és a támadók ütései célt tévesztettek. Látva, hogy esetleg fordulhat a kocka és ők hárman lesznek kénytelenek védelembe vonulni, „lefújták” a támadást és visszatértek a Fenyőbe. A rendőrjárőr ott találta meg őket, s ellenük a bűnvádi feljelentést meg is tette. A bíróság tekintettel büntetlen előéletükre, Ficzerét és Pálinkást 7—7, Mátyust Béni Károly tiszaföldvári lakos nővérével veszett össze. Felkereste őt munkahelyén, a tiszaföldvári cukrászdában és ott a műhelyben szidalmazta a vendégek füle- hallatára. Nővére mérgében ezért arcul ütötte egy mosogatóruhával. A vádlott erre nekiment nővérének, ütötte őt, letépte fejéről a kendőt, majd amikor távozott kívülről betörte az ajtóüveget és a nyíláson keresztül bedobott a cukrászdába egy féltéglát, amely az egyik vendég térdét találta el; A szolnoki járásbíróság figyelembe véve Béni Károly büntetlen előéletét, őszinte megbánást tanúsító magatartását, garázdaság bűntettéért 5 hónapi — három évre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte. EZ IQEN...!- mi Olvastam lapunkban; a Szolnoki Kulturális Hetek egyik legkiemelkedőbb eseménye volt a szabadtéri színpadon megrendezett — ökölvívó torna. Megtudtam azt is, miért volt ez ilyen jeles kulturális esemény. Mivel több versenyzőt kiütöttek és így foghíjas lett — mármint a mezőny. Aztán a megnyitóbeszédet követően Orbán is szorítóba lépett. A belharcot erőltette volna, fordított alapállású ellenfelével szemben, de két kulturált jobbegyenessel vele szemben felülkerekedtek. A másik versenyző a matematikai tudományok ülésszakán járt úgy, hogy nyolcat rászámoltak, majd ezt megismételték, mígnem a szorító annyira szőri tóvá vált számára, hogy onnan letámogatták. A kisváltósúly- ban — a kulturális napok keretében — dulakodtak. A nagy Harcsával meg nem bírt senki. Még szerencse, hogy Hód osan nem neki akasztotta be folyton a horgokat. A másik kulturáltan k.o-zott, ismét mások megroggyantak, volt aki énekelt, sőt olyan is, aki a kisváltósúlyban állandóan nyögött... Nem folytatom. Bizonyára izgalmas sportesemény volt, s a Szolnoki Heteknek, ha így nevezzük, érdekes, eseménydús rendezvénye. De a kulturális hetek egyik legkiemelkedőbb...? Azért az alföldi néptáncfesztivál, a pécsi balett vendégszereplése, a történészek tudományos ülésszaka, az országos szavalóverseny, meg a szövetkezeti dalostalálkozó se kutya... (cs) iniiiunii'ninn»iniiiininininiiiiiiininininniiiiiiiiiiiu.n.i:ii!«mai[B8Wrt«'iKinniPi«Hin«minima!uiuH«iiii— imimiiw niirn»u«mB*H»Minwun!iiiiinniimmuuniiimnmtmmmmnn>uiimninnnmninimmiiiiiimntmn)iiitinii immin Dessewffy László: Majdnem világcsúcs 'Ä tömeg nemi moccant; A szomszéd „fateF’-ja. mint a cövek állt a telep kapujában, mellette egy feketeráhás asz- szony, Hajnal óta fogták a helyet, bizonyára jól lebeszélgették mayákat. meg egy kis »isszeret is szereztek a régi mellé. Erősen fújtattam, mögöttem meg egy kis szöszt lány, mire a csődületen átvágtuk magunkat. — Csak jobbra! — mondta a „fater”, és a tárcájából előnyalázott egy utalványt — De ne a lapostetőshöz, mert az a mázsaház. hanem a másik bódéhoz. es» Na mi lesz! Most már négyen maradnak ott? — ordították hátulról. — Mire várnak., tapsra? A „fater” meg az özvegy nekilódult. A tömeg úgy vált ketté előttük, mint Mózesnek a tenger. Mi maradtunk, a kis szőkével a kapuhoz lapítva. Ronda nagy kapu volt, gerendákból és deszkákból tákolták valamikor, aztán kátránnyal feketére mázolták, de most már csak a ráfröcskölt sár védte a korróziótól. A sár tetejére krétával írták hogy mi nincs a telepen. Hát sok minden nem volt meg kell hagyni, ttr még*? egyre jöttek, akik nem fadfák, Hogy itt fél ötkor kezdődik a műszak. Már- mint a vevőké, mert m telepieké csak úgy nyolc óra körül. A kis szöszi is melegítőben volt és tornacipőben, akárcsak én. 0 látszott a legesélyesebb ellenfelemnek. Ámbár, mit lehet tudni? Most egy újabb autó érkezik, egy piros Skoda. Porzott mögötte az összeszáradt sár. Aztán megtorpant és tülkölt. Nem mozdult senki. A többi autós is megvadult, mert voltak többen is, kö- högtették az önindítót, túráztatták a motort Lassan, megpróbáltak előrenyomulni. De a kerékpárosokon fennakadt a roham, a gyalogosok pedig olyan zajt csaptak a kapu védelmében, mint var lami szélesvásznú ostromjelenetben. Aztán lassan elült a lárma, csak mellettem gőzölte egy szőrös manusz a pálinkabűzt. — Mit képzelnek? Mert autójuk van? Egy kövér, vállas ember rászólt. — Maga csak hallgasson! — Miért hallgassak? Hát nem így van? Mi sorban állunk egy hétig. Az állami lakást meg kik kapják? — Jobb lesz, ha hallgat. Nem úgy van az. — Hát hogy? Talán maga jobba« tudja? Mi maga? — Figyeljen ide! Ismerem magái. Nem épít maga semmiféle házat A szőrmókus erre nagyon elcsendesedett, a másik se szólt többet. A kis szőke közben addig forgolódott, amíg a kapunyitásba nem került. Jól kitaníthatta « mamája, akárcsak engem a szomszédék ,,fater”-ja. De hiába, mert kétszáz méteren senki sem verhet rám. Kétszáz méter — húsz másodperc. Na jó, huszonkettő. És ha harminc? Mire az autósok és a biciklisták elindulnák. tpics-apacs, én már a célban vagyok. A kapu mögött zörgést hallottam, néztem az órámat. Itt a nagy pillanat! Lánc csörrent, tolózár nyikordult, tompán puffant egy farönk, és a szárnyait között ember- nyi rés nyílt. A szöszi már be is ugrott rajta, utána én. Egy dagadt alak tartotta a kapu szárnyát és majd megszakadt. miközben húzta hátrafelé. Nem az erőlködéstől, hanem a röhögéstől. Gondoltam, odamázolok egyet, de most nem lehetett ilyen mellékes ügyekre vesztegelni ás iáöt. a kislány előttem húzta a csíkot, és hátulról is szorongattak. Elől a kis szöszi, mögötte én. Valamit már behoztam az előnyéből, de még vezetett. Közvetlenül mögöttem egy pár bakancs trappólt. Hátrakaptam a fejem, 4 pálinkás volt, mögötte is néhányon a fiatalabb korosztályból, távolabb a szétszóródott gyalogosok mezőnyét már befogták a biciklisták. De a hátrapillantásom elég volt a szöszinek. hogy újra rámverjen egy lépést. Rossz érzés volt. Hát lehet az, hogy nem én állok majd a győzelmi emelvény legmagasabb fokán? Nem én állítom fel a telepi cementfutás új világrekordját? A kislány már be is robbant a célba, a házikó szuty- kos ablakához. Én is odaértem, másodiknak. Traptrap- trap. A pálinkás is belihegett. Azután a többiek A sereg zöme még a farákások között fújtatott, amikor egy svájci-sapkás kiszólt a kis- ablakon: — Emberek, ne várjanak! Csak tíz utalványra adunk ki cementet. Naponta csak tíz utalványra. Nem értik? Harmincán állhattunk az ablak előtt, de senki nem mozdult. És még mindig jöttek. Tudták, hogy csak tízen kaphatnak cementet, de azért jöttek Hátha csoda történik. Felemelik e kontingenst. Vagy huszonkilencen hirtelen összerogynak. és a harmincadikkal kezdik a sort. A „fater” és az özvegy most fordultak be a kapun. Szépen kényelmesen jövöget- tek, a jegyesek nyugalmával. A kis szöszi még mindig erősen lihegett, igaz, én is. A ..traptrap” pálinkafelhőket szuszogott a nyakamba. De ő is válogatott szinten futott, neki is jut cement. Végre az öreg beállt a helyemre, és ötvenest nyomott a markomba. Kicsit huzakodtunk, aztán elfogadtam. Néhány lazító mozgás, indulhattam hazafelé. De ni- csak! Valaki integetett a farakás mellől. Szörnyen fújtatott, pedig végig se futotta a távot, leállt a cél előtt. Csuda asztmás volt a lihe- géie, igy közelről. — Szakikám, pfü, pfü — szólt —. megkérhetném valamire? — Attól függ. — Maga jól fut. Én már harmadszor vagyok itt... Ha rágondolok, hogy futni kell, már elakad a lélegzetem. Pfü... Nem ér rá véletlenül holnap reggel? Félfordulat bálra, irány a kapu. — Nem ingyen gondoltam, ötvenes elég lesz? Földbe gyökerezett a lábam. Újabb ötvenes. Minden reggel egy ötvenes. Az annyi, mint ötször huszonöt, ezerkétszázötven. És mi ez a kis futás. Armin Hary egy ilyen pillanatban határozhatta el, hogy profi futó lesz. Szép kényelmesen idejövök hétre, beállók a „verebem" helyére, és nyolckor már sattyog- hatok hazafelé. A strandra, a moziba, a hegyekbe. Ahová akarok. Csak a formámat kell tartanom, nehogy úgy járják, mint ez az ember. Kár, hogy minden második héten délelőttös vagyok. Otthagyjam az üzemet? És ha két „verebei!” csípek fel minden reggel? Ez hát a gyors meggazdagodás titka? Egy óra. egy százas. Így csinálják a nagymenők. De az üzemet mégsem hagyhatom ott. Hogy egész életemben egy pálin- kásbutykos előtt trappolják? — Na, el tud jönni holnap? — sürgette az ürge. — Én nem tudok, de tudok valakit... — Ne ajánljon nekem senkit. Látom, maga jól fut* phü... Mégsem akarok ehhez a szeszkazánhoz fordulni; Hogy a szemembe röhögjön? — Mondtam, hogy tudok valakit. Az prrofi. Legalábbis azt olvastam. De gondolom, eddig nem nagyon ment neki, segíthetnénk rajta. Megadom a címét. írja csak. Armin Hary. München... Na nem írja?..* Felkapott egy dorongot. És még szalandi is tudott! Hiába, mégis csak az amatőrsport az igazi. Ha befelé nem is, kifelé biztosan új világcsúcsot futottam. A tárgyalóteremből Garázdák a bíróság előtt