Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-06 / 101. szám
IMS. május 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A világhírű Aggtelek—Jósvafől cseppkőbarlang Járatai) a közelmúltban korszerűsítették. Az új világításban pompázó cseppkövekről színes és fekete—fehér felvételeket készítettek. A fényképezés során a riporterek számos szokatlan problémával találták szembe magukat, sok esetben sziklafalakon állva, térdig vízben kellett a felvételeket elkészíteni. Képűnkön: Veszélyes magasságokban. (MTI foto mm Manek Antal felvétele r— KS) Régi sclymászok A sólymokkal, s vadmadarakkal való vadászat szokását eleink keletről hozták magukkal mai hazánkba. Vadfogó madaraink közül a sólyomnak, öjyvnek, turulnak, torontóinak, besének, zongomak, karvalynak neve nyelvünknek török ősrétegéből való. A középkorban a solymászok — csakúgy, mint a lovászok, pecérek — királyi rendet alkottak. 1222-ben az Aranybulla is megemlékezik róluk. 1263-ban említik István ifjabb király soly- mászispánját; Jolánta nevű leánya a király leányának, Mária későbbi nápolyi királynénak sport- és játszótársa volt Buda körül a régi solymászok Solymárt lakták (e falu „beszélő” címerében az újkorig egy solymász alakját őrizte). 1360. körül a budai solymászok házai Óbudán voltak. Nagy Lajos korában híres sólyomnevelő volt Magyar László, aki tudományáról könyvet is írt Ezt utóbb az osztrák Eber- hart Hickelt solymászati szakkönyve vette át A sólyomnevelés türelmes, nagy munka volt Solymászaink kezükből etették madaraikat azok fejére kis bőrsip- kákat húztak, s lassan szoktatták rá a madarakat azokra a szavakra, amelyekkel vadra eresztették s visszahívták őket Korunk gyermeke Nagyobbra nő, hamarabb érik Az orvosi és statisztikai kutatások bizonyítják, hogy a legtöbb fejlett országban napjainkban sokkal előbb megy végbe a gyermekek növekedése, a serdülők nemi érése, mint az elmúlt évszázadban. Kapitalista és szocialista országokban — hazánkban is — több tudományág szakemberei foglalkoznak ennek a jelenségnek átlagosan 10 magasabbak, mint amilyenek 1880—1900-ban az ugyanilyen életkorúak voltak. A maiak általános fejlődésükben is mintegy két évvel megelőzik az említett évtizedek gyermekeit. A gyorsabb fejlődésre több európai országban jellemző a gyerekek és serdülők mellbőségének, testsúlyának, termetének állandó növekedése (leszámítva a háborús éveket). A hazai kutatások is kimutatják: 1955—65-ben a 16 •—17 évesek átlagos testmagassága 5—6 centiméterrel, egyes évjáratokban még ennél is többel meghaladta az a vizsgálatával, okainak feltárásával. A tudomány ak- celerációnak nevezi ezt a jelenséget, s lényegét a legáltalánosabban úgy fogalmazhatjuk meg: az emberi fejlődés felgyorsult ritmusa. Mit jelent ez? A nemzetközi vizsgálatok először is azt mutatják ki, hogy a mai 8—14 évesek centiméterrel az 1928-as évjárat testmagasságát. Más hazai adatok arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy 1958—65 között az általános iskolába lépett gyermekek 8—10 centiméterrel voltak magasabbak, mint 1907—14 között a hasonló korúak. Az akcelerációra jellemző további nemzetközi megfigyelés az iskolai sporteredmények növekedése is. A magasugrás, távolugrás, a súlylökés eredményei a 15 éves fiúknál az 1910-es években alacsonyabbak voltak, mint az 1950-es évek végén, s a 60-as évek elején. azt jelenti, hogy kifinomultabb a végtagok mozgása, e korosztályok fogékonyabbak, érdeklődőbbek a külvilág iránt, nagyobb a vállalkozó kedvük, s az önértékelő képességük is. Az akcelerációt, mint komplex élettani (biológiai, szellemi) jelenséget kétségtelenül a lakosság széles körének életkörülményeiben beállott változások okozták. Nem csupán a jobb táplálkozás, hanem a lakás-, a táplálkozási, az öltözködési feltételek összessége, az életmód, a nevelés, a közegészségügy általános fejlődése, sőt, korunk „ingerösztöne” is: a rádió, a televízió, a film, az olvasnivaló elterjedése. Említést érdemel ugyanakkor az a megfigyelés, hogy a szocialista országokban az akceleráció minden réteg, a város és a falu gyermekeinél csaknem egyformán jellemző, míg a kapitalista országokban elég lényeges különbségek mutatkoznak a vagyonos osztályok gyermekeinek előnyére, ezek az átlagosnál is gyorsabb fejlődésében. Az emberi fejlődés felgyorA tudomány egyik vitatémája: melyik időszakban kezdődik az akceleráció, a fejlődés „megugrása”? Egyes vélemények szerint a mai 2 évesek általában nyolc—tíz centiméterrel (mások szerint 5—10 centiméterre) élőnek nagyobbra, mint az 1910-es évek kétévesei. Ebből arra következtetnek, hogy a gyorsabb növekedés már az élet első két esztendejére jellemző, s a következő 8—10 évben lényegében változatlan. Eszerint a mai tizenegyné- hány évesek csak azzal a 8— 10 centiméterrel magasabbak. amit már 2 éves korukig elértek. E felfogásokkal némileg ellentétben az állandóan végbemenő változások a legérdekesebb periódusát, a serdülőkort egy 1965-ben megtartott nemzetközi tanácskozás a mai fiúknál 13—16, a lányoknál 12—15 éves korra tette. A mai gyerekek serdü- lési viszonyai (például a lányoknál az első menstruáció) az 50—70 évvel ezelőttinél mintegy két évvel korábban következne^ be. Egyes kutatók tehát itt, ennél a kornál jelölik meg a minden eddiginél intenzívebb növekedési pzakaszt, amely ugrásszerű minőségi változásokat is eredményez a gyerekeknél. Akárhogy is van, annyi tény, hogy napjainkban nálunk is előbbre került a serdülés időpontja A folyaniat nem lebecsülendő tartalma, hogy megnőtt a gyerekek, a fiatalkorúak szellemi teljesítőképessége is. Az iskolai követelmények ma minden fejlettebb országban, hazánkban is, jóval nagyobbak, mint 30—50—70 évvel ezelőtt. Mégis — az arányok összehasonlítása bizonyltja — emelkedett azoknak a tanulóknak a száma, akik az előírt korban, jobb eredménynyel, nagyobb tudással fejezik be az iskolát. Napjaink fiataljai tehát szellemileg is előbbre vannak, legalább két- három évvel; mint az 50 évvel ezelőttiek. Egy berlini pszichológus szerint általában is javult a 10—14 éves fiatalok „finom-motorikája”. Ez sült ritmusából számos probléma adódik, amelyek mindinkább túllépik a családi kötelékeket. Foglalkozni a jelenséggel, következtetéseket, tennivalókat levonni belőle egyaránt feladata az élettan, a pedagógia, a lélektan, a társadalomtudomány művelőinek. Csak jellemzésül, hogy milyen horderejű kérdésekről van szó: a fiatal nemzedék a régebbi generációnál korábban válik éretté biológiailag, szexuálisan. A társadalmi érettség, az egyéni önállóság viszont a legtöbb esetben később következik be, például azért is, mert több idő kell a képzettség megszerzéséhez. A nemi és társadalmi érés közötti szakadék valamennyi fejlett ipari országban mélyül. A nevelés és társadalomtudomány azonban — a mi körülményeink között is —még adós a válasszal: hogyan lehetne s kellene intézményesen és a családban is áthidalni ezt a szakadékot. Sz. S. Mint a harangtoroMy... Halász Imre A kerékkovácsok műhelye olyan, mint a harangtorony, amikor délre kongatnak. A kalapácsok nagy erővel formálják az izzó anyagot. A tompa puffanásokba bele- belecsilingel az üllő. Aki ritkán jár ott, annak bizony hamarosan zúg a füle, s amilyen gyorsan csak teheti, kimenekül. Délidőben pihenőre térnek a kalapácsok is. A csend szinte hallhatóvá lesz, amint beköltözik a gépek közé. Ügy jár-kel a munkások körül, szinte kopognak léptek A zaj röpke félórácskára lemond az uralomróL A kerékkovácsok letelepednek a szerszámos asztalok mellé. Előkerül a pakk a fiókból. Kenyér, nagy darab szalonna, hagyma. A türel- mesebbje megsüti, esetleg tojást üt rá. A nagyon éhes jókorákat szel, mohón falatozik. Halászék közül csak néhány an kosztolnak a járműjavító éttermében, a többségnek a táska a konyhája. Ök, az aranyplakettes Rózsa Ferenc szocialista brigád. Tíz éve próbálkoztak először a versenyben, sikerrel. Halász Imre, a hat kerékkovács „főnöke”. Részt vett a szocialista brigádvezetők legutóbbi országos tanácskozásán. — Jólesik a csend. Még beszélgetni is kedve támad az embernek Hiszen amíg tart a tánc a műhelyben, némán dolgozik mindenki. A társai helyeslőén bólintanak. Szabó István gondosan katonákat aprított magának, aztán ráduplázott a brigádvezető szavaira. — Ha az öreg gépek még sokáig itt maradnak, megsü- ketülünk. A múzeumba valók. Nem gyárba. A brigádnak jól cseng a neve a szolnoki járműjavítóban. — Nem teszünk érte semmi különöset, — vélekedik Major Sándor. — Elvégezzük, amit kiporcióznak ránk. Becsületes munkát adunk. Ezt parancsolja a kötelesség. — Csak többet tesznek, mint mások, — mondtam. — Csak kicsivel, de mindig egy kicsivel többet az elvártnál, — felelt Virág Pál. — És mennyivel? Halász megkereste a naplójukat, s felütötte. — Hát, tessék. Azt vállaltuk, hogy a köteles tervet havonta egy tized százalékkal túltelj estjük. A jó minőség természetes nálunk, hiszen önátvevők vagyunk. — Ez minden? — Tíz éve tartjuk magunkat az elsők között. A nyolc általános iskolát még az ötvenes években mindannyian elvégezték. Major Sándor később beiratkozott a gimnáziumba. Jövőre érettségizik. Halász a gazdaságpolitikai tanfolyampn ismerkedett meg az új mechanizmussal. Annyira kedvet kapott a gazdaság világához, hogy az idén is elment minden előadásra. A többiek a szakszervezet politikai szemináriumán művelődnek rendszeresen. Az országos tanácskozásra terelve a beszélgetést, megkérdeztem : — A jövőjüket hogyan képzelik el? — Ügy, ahogy eddig. Nem változtatunk — így Halász. — Egy kevéssel többet nyújtunk, mint amennyit a munkabérért adni kell. — Nekünk elsősorban az a dolgunk, hogy a többi üzemrészt rendesen, pontosan kiszolgáljuk. Peregtek a mondatok, mint nyitott tenyérből a búzaszemek. A gyári duda búgni kezdett. Munkára szólította az embereket. Ismét olyan volt a műhely, mint a harangtorony. F. P. Foto: Nagy Zsolt Keréken a kerékkovácsok Liliké megszólalt A SZÉP MAGYAR BESZÉDÉRI Kazinczy éremmel jutalmaztak egy szolnoki diáklányt Liliké ... Kedves, lágy, szépen zengő női név. Az ember egyéni ízlése szerint képzelhet mögéje szőke, barna, vagy fekete teenagert. A valóságban pedig Liliké egy 5-7 centiméteres mezei skorpió, az Állatkert rovarházának egyik büszkesége, s egyben gondozója, Zilahy Ferencné „Olga néni” kedvence. Olga néni azonban — aki egyébként messze van a „néni” kortól — nemcsak szereti és gondozza Lilikét, hanem lankadatlan éberséggel figyeli viselkedését is. — Nemrégiben meglepő megfigyelést tett Észrevette, hogy amikor reggelenként ellenőrzi, hogyan töltötte az éjszakát Liliké, s e célból meg emeli azt a fakéreg darabkát, amivel a kis kedvenc takarózni” szokott, Liliké valami furcsa, nyikorgó, nyifogó hangot hallat, mintha a reggeli köszöntést viszonozná. Először nem akart hinni fülének, hiszen a tudomány szerint a skorpiók némák. De aztán a tanúskodásra felkért Szalkay József, a rovarház tudós vezetője és mások kétségtelenül igazolták Olga néni megállapítását. És ezzel most a tudomány új feladat elé került. A tényt nem elég tudomásul venni, meg is kell magyarázni. Az entomológusok tehát most nekiláthatnak, hogy megkeressék azt a „hangszert” is, amellyel Liliké és nyilván összes fajtestvérei rácáfoltak a tudomány eddigi álláspontjára. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a megyében ketten kapták meg a Kazinczy-érmet, Makó Enikő, a szolnoki Verseghy és Papp Róza, a mezőtúri Teleki Blanka gimnázium tanulója. Makó Enikő így emlékezett a versenyre: — Április 25. és 27. között Győrben, a Rába művelődési házban rendezték az országos döntőt. Ezen ötve- nen vettünk részt. Az előzmények úgy zajlottak, mint a tanulmányi versenyeken, a döntőt iskolai és megyei versenyek előzték meg. Húszán kaptuk meg az érmet-. Az első helyezett egy szép kristályvázát, ) az első nyolc pedig jutalomüdülést is kapott mellé. — Hogyan határozta el, hogy részt vesz a versenyen? — Még elsős koromban egyszer szavaltam egy háziversenyen. a tanárom, Papp Aliz, megjegyezte, hogy szép tiszta kiejtéssel beszélek. A szavalást abbahagytam, de a beszédgyakorlatokat nem. A tanárnő ebben is segített. Az idei versenyre már az év elején kezdtem a felkészülést. — Milyen felkészülés szükséges a kiejtési versenyhez? — Fischer Sándor: A beszéd művészete című könyve alapján készültem fel. Ebben vannak artikulációs, ritmus, hanglejtés, gyorsasági, légzéstechnikai gyakorlatok. Két lemez is tartozik hozzá, amelyen a tévé bemondói és színészek mutatják be ezeket a gyakorlatokat. — Hogyan zajlott le a verseny? — Kötelező és szabadon választott szöveget kellett mondanunk. Én Kosztolányi: Erős várunk a nyelv című könyvéből választottam egy részletet. — Milyen volt az érdeklődés? — A kötelező szöveg elmondásakor kevesen voltak, Nem lehet ugyanazt ötven- szer végighallgatni. A szabadon választott szövegek bemutatására már többen voltak kiváncsiak. Főleg diákok. — Mi a véleménye a verseny egészéről? — Dr. Benczédy József, a zsűri elnöke is elmondotta, hogy a kiejtéssel, az artikulációval viszonylag kevés baj volt, a résztvevők inkább a hangsúlyozással, hanglejtéssel küszködtek. Ennek oka jórészt a szövegek helytelen értelmezése volt. B. A.
