Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

1969. május 4.

SZOLNQK MEGYEI NÉPLAP

II

házassága

Műszer a katasztrófa megelőzésére

A gépkocsik kerekei alatt az aszíaltutak felülete egyre simább lesz, fokozatosan elveszti a szükséges érdességét; Különösen gyors ez a folyamat a kanyarokban, az útkereszteződéseknél, lejtőknél és emelkedőknél. És az országúti balesetek hetven százaléka éppen ezeken az útszakaszokon történik, mert a kerék nem képes annyirata- padni az aszfalt- vagy betonfelületre;

E veszélyes szakaszok gyorsabb felderítése, a veszély elhárítása érdekében, es hogy tanulmányozzák az új útburkolatok hatásfokát, speciálisan felszerelt gépkocsikat és pótkocsikat alkalmaznak. De ezek nem mindig használhatók a kisebb útszakaszokon. Ezért szerkesztették meg a Szovjetunióban a „MADT” nevű hordozható készüléket.

amelynek segítségével gyorsan és könnyen meghatározható az érdesség foka. vagy ahogy a szakemberek mondják, az útburkolat tapadó képességének értéke.

A készülék gombnyomásra működik, amely elengedi a rugós szerkezetet. A végén gumikorongot viselő emelőkar a száguldó gépkocsi kerekének munkáját végzi, s a csúszás mértékét önfró segítségével azonnal rögzíti.

Az új készüléket a Moszkvai Közlekedési Főiskolán fejlesztették ki. A kísérletek, amelyeket a Baltikum, Krasz- nodar vidékén, és a moszkvai csomópontokon végeztek, sikerrel jártak, és a készüléket sorozatgyártásra javasolták,

irtás tovább folyik, 1972—73 körül kipusztulnak ezek az állatok.

Más években a vadászok nagy csendben készülődtek Az érdekelt kereskedőkön kívül talán senki sem tudta, hogyan folyik a vadászat. — Mígnem két filmes, helikopteren felvette a borzalmas színjátékot, és a filmet bemutatták. Megindult a tiltakozás mindenfelől: vessenek véget a barbarizmusnak Mégis évek teltek el, s nem született olyan, intézkedés, hogy a fókavadászatot be kell szüntetni. A francia Paris Match című képes magazin az idén februárban cikket közölt, eredeti dokumentumf elvételekkel bizonyítva a fókavadászat kegyetlenségét A tiltakozások hatására a kanadai kormány végre most bejelentette: szigorúan ellenőrzik a vadászatot s ezentúl évente legfeljebb 50 ezer fókát lehet csak elejteni, — ezeket is csak a megszokott módszerek szerint (schiffet)

Az elmúlt két évtizedben sok röngten orvos lett egyben tv-szakértő anélkül, hogy műsorszerkesztésre vagy (hivatásos) bírálatra adta volna a fejét Alaposan megismerkedtek azonban a televízió technikájával és általában az elektronikával, hogy fokozott védelmet találjanak az ártalmas sugarak ellen és pontosabbá, eredményesebbé tegyék orvosi munkájukat.

A röntgenezés úttörői

közül döbbenetesen sokan váltak hivatásuk áldozatává addig ismeretlen sugárbetegségek, fehérvérűség, rák következtében. Védelmükre sokáig csak a vastag. nehéz ólomkötény és kesztyű szolgált, alaposan megnehezítve az átvilágító készülék előtt ülő orvos helyzetét és siettetve kimerülését. Holott a legnagyobb figyelemre, éber szemre van szükség, hogy a szakember, órákon át a sötétben dolgozva. minden egyes beteg halvány röntgenképén észrevegye a legkisebb kóros jeleket is. Mostanában mindinkább feleslegessé válik a sok ólom, ki- gyúlhatnak a fények és kitárulhatnak az ablakok, ahogyan a röngten szolgálatba állítja a korszerű elektronikát és házasságra lép a televízióval.

Az elektronika segítségével mindenekelőtt .megszületett a röntgen-képerősítő. Ennek az elve a következő. A röntgenképet először cinkszulfátot vagy ezüstöt tartalmazó, fluoreszkáló ernyőre vetítik. Ezen a rétegen a kép erősebben megvilágított részei tovább erősödnek, a gyengébbek tovább gyöngülnek, az élettelen kép tehát élessé, kontrasztossá válik. Így jut el' az ernyő második rétegére, egy céziumból és antimónbol álló lapos „fotokatód”-ra, amelynek segítségével „elektronikus képpé” alakul: a katód ugyanis elektronokat bocsát ki magából.

Az élessé alakított röntgenképnek megfelelő eiekt- ronsugarak több ezer voltos feszültségű téren haladnak át és összeterelve, felgyorsulva jutnak el a második, kisebb méretű fluoreszkáló

ernyőre s azon ismét látható képet adnak. Ennek fényereje

az. eredeti röntgenképnek a sokszorosa,

akár az ezerszerese is lehet.

Az erősítő berendezés ernyőjén megjelent képet „biztos távolból”, sugárveszély nélkül, világosban, akár napfényben is tanulmányozhatja az orvos. Erre a célra prizmarendszer és ipari televízió Is rendelkezésre áll, de képmagnót is igénybe vehet és megörökítheti az átvilágítás eredményét bonyolult. hosszadalmas laboratóriumi eljárások nélkül, másodpercek alatt. Az sem lebecsülendő előny, hogy ezzel a módszerrel fele annyi sugármennyiséggel végzik a röntgenátvilágítást, mint azelőtt. tehát a beteget érő sugárterhelés is kisebb. Ez különösen a megismételt, esetleg sorozatban végzett gyomor-bél és szávröntgene- zés esetén jelentős.

A Siemens-Művek kutatói olyan elektronikus berendezést dolgoztak ki amelynek

a tv

tv-képernyőj éc

a csontárny el, nélküli szubsztrakeiós („kivonásos”) röntgenfelvétel jelenik meg a vizsgáló orvos előtt. A vizsgálathoz két röntgenfelvételt készítenek: egyet kontrasztanyag nélkül, a másodikat a szokásos módon, kontrasztanyaggal. Mindkettőt átvilágítják és két szinkronban működő tv-kamerá- val felveszik, majd közös képernyőre vetítik.

Elektronikus berendezések gondoskodnak róla/ hogy vizsgálat közben akár az egyik, akár a másik felvételt szükség szerint erősíthessék és a két kép mikron- nyi pontossággal fedje egymást

Az agy érhálózata, a gerincvelő, a vesemedence és a szívüregek működés közben. sorozatfelvételekkel is kitűnően tanulmányozhatók és a képek jóval egyszerűbben értelmezhetők az új módszerrel. Megfelelő szin- szűrőkkel elérték, hogy a kész képen a veröerek vörös, a visszerek töld színben láthatók: ez mindenekelőtt az oktatásban. szemléltetésben nagy jelentőségű, I

Halászat — furkósbotokka!

Akció a kanadai fókaállomeny megmentésére

Az elmúlt években minden tavasszil, március közepétől norvég és kanadai halászkt- kötőkből halaszflotíák indultak Alaszka, Grönland partjaihoz. és a kanadai Labra- dor-íélszigetre. Ám a kalászok nem hálóval voltak felszerelve, hanem óriási fúr- kosbotokkal és base-ball ütőkkel. A végtelen hómezö- kön ilyenkor fehér prérnú, vidám szemű kis fókabébik hancúroznak, alig néhány naposak. Kedves, ártatlan jószágok. Anyjuk vigyáz fájuk, míg megérkeznek a vadászok, s ekkor hatalmas, véres színjáték veszi kezdetét. Lecsap a bot, a base-báli ütő, nyomában vadászkések villannak, s az apró csöppséget megnyúzzák. Az ok: sietni kell. Márciusban és április elején még fehér a bundája a Ids fókának, de néhány hét múlva már megszürkül, foltos lesz, s a prémkereskedőnek a fehér fókaprém az üzlet. Valaha az alaszkai és a grönlandi partvidéket benépesítették a fókák. Ma kipusztulóban lévő állatfaj. Néhány évvel ezelőtt három milliónyi fóka élt e vidéken, a mai becslések szerint alig egymillió. Évente negyed milliónál is több fókabébit nyúztak meg A vadászok 1—2 dollárt kapnak a „munkáért”, a kikészített, szőrme ára: 130 dollár .;. És ha a módszeres nagyüzemi

Fnrkósbotta! verik agyon » fókabébiket

M tacsony emberke voll, nyiazlett. Ár~ ca csúnyán háromszögletű arc. Benne apró, ví- benyőskék szem, kis, pisze orra s túlontúl vastag és nagy szája. Ha nevetett, két szétálló füle is mozgott, s a vele szemben álló behunyta egy pillanatra a szemét, mert a röhögő szájban a felső fogsorból mindössze egy hataU- más sárgászöld csonk meredt az emberre. Nagyon szerencsétlen külseje volt, de annál jobb természete. Foglalkozására nézve nyomdász, apja után pedig Kovácsnak hívták. Kisvárosban tanulta a szakmát, íay aztán értett mindenhez. Szedés, gépmesterség, kéziöntés, csak éppen a gévszedéshez nem, mart szedőéért nem volt a maszek, kóceráiában. A helyi lapot is 6 szedte és nyomta már inas korában is; rábízták egy- ezer-kétszer. Megszerette az újságot, bár kézzel kiszedni azt a rengeteg cikket nem volt gyerekjáték. Különösen az újságírókat szerette.

Jól el lehetett velük a politikáról is vitatkozni, bár 6 sokat nem értett hozzá, de az újságírók magyarázták, hogy az is politikai kérdés, ha a munkások nem élnek jól. Egyébként az újságírókat azért is szerette, mert bár sokat ugratták, különösen nőügyekben, sohasem gúnyolták, még célzást sem tettek külseiére. Amikor a lapot tördelték, valamelyik újságíró másnaposán egy Üveg ruszlival meg két üveg

sörrel megjeleni a nyomdában, s annyit mondott neki;

— Na, Jóska, itt vásároltam a Jakabovicsnál Mancika, a pénztárból üzeni, hogy csókoltatja magát, s kéri, készítsen neki 30 darab üdvözlő kártyát újévre. De arany betűkkel nyomja ám,

SUHÁ ANDOR:

s pénz nélkül. Maga szállítja a lapokat. Mancika szállítja a csókot. No, egyék, igyék, ne vigyorogjon örömében, még lebukhat. — S ahogy Jóska, mármint Kovács József, a nyomdász, felnézett kissé értetlenül, az újságíró egy csomó hagymát bocsátott le a tarifán, azután jót húzott a hús sörből, s Jóska felé tartva az üveget, magyarázatképpen ennyit mondott:

— Először is kiszúrhatja a főnők, hogy az ő anyagából fusizik. Másodszor pedig Mancika vőlegénye megszimatolhat valamit, s akkor leveri a maga derekát.

Jóska örült, s hitte is. hogy csak ennyi akadálya lehet a csóknak, s már érezte is az ízét, a nó forró leheletét. Pedig hát erről a csókról szó

sem volt. S ezt nem azért írjuk, mintha Mancika valami fiatal liliom lett volna, ó, nem. Mancika, a pénztárosnő, már túl volt egy-két szerelmen, egyébként is a taxisofőröket kedvelte. Szerette a bőrkabátjukat, még inkább a kocsit, amelybe oly

elegáns beülni, s felugrani a hegyekbe.

De a játékba 6 is szívesen belement, s a. csókból mégis lett valami. Karácsony után, záráskor Jóska az újságírók bíztatására megvárta Mancikát, s átnyújtotta neki az elkészült üdvözlő lapokat. Az szépen megköszönte, s már távozni is akart, de Jóskában még hatottak az újságírók raffinált szavai és nem hapvta magát. Sután, ügyetlenül. de annál makacsab- bul ragadt a lányra. Mancika vénül is elnevette magát, s beleegvezett: kísérje haza a fiú. Jó messze laktak, legalább nem megy egyedül, gondolta. A mai estéje úgyis üres.

Szép, télies este volt, a romantika minden kettéké- oeL Szikrázó égbolt, kellemes hideg, s vidáman csikorgó hó. Az ajtóban a lány búcsúra nyújtotta kezét.

„Te megfogod jobb kezeddel a lány balkezét, finoman, de határozottan a hátára szorítod, s így húzod őt villámgyorsan magadhoz. Azután rátapadsz, hogy levegőhöz se jusson”, hallotta Jóska még most is barátainak tanácsát. S most szűzi életének minden energiájával, feTlobbanó vérének minden vadságával és remegésével, behunyt szemmel, vacogó fogakkal rohant a nőre, Egy halk sikoly, egy kis vergődés, azután a kapun belül megszólalt egy hang:

— Kislányom, te vagy?

Behívták öt is, s mikor elment, az anya csak annyit mondott; tisztességes, jó szakmája van, iparos ember Miért ne mehetnél hozzá?

— Ó. anyukám, ehhez a csúfsághoz?

Jóska az este berúgott, amit. eddig sohasem tett. Fizetett mindenkinek, kivált az újságíróknak. Azután váratlanul farsangkor megesküdtek. Manci élete nem sokat változott, legfeljebb a sofőrökkel ezután titokban találkozott. Kovács viszont kivirult, sőt megszépült.

— Az asszonykám sütötte, az asszonykámmal moziba megyünk, az asszonykám igy, az asszonykám úgy — hencegett ártatlanul, s a nap minden órájában, mint jó katolikus az imát. ejtette Iá az asszonykám szót.

Törődni kezdett macával, s ettől még nevetségesebb lett. Abban az időben jött divatba a fehér keménygallér.

főnöke abban járt a nyomdába, ő is abban ment dolgozni- Mindent az asszonyért tett, mindennap újra és újra meg akarta hódítani Mancit.

Az újságírók mindent látták, de nem akartak szólni Bűnösnek érezték magukat, hiszen ók heccelték bele a nyomdászt, de azután azzal könnyítettek lelkiismeretükön, hogy hát: ha a Jóskának így is jó, közösen a sofőrökkel?!

No, hát akkor ók mit csináljanak?! Pedig az egyik azt is megkérdezte Mancikától, miért ment éhhez a fiúhoz.-— Öreg vagyok már —

felélte a 25 éves nő —, s ebben a városban úgy se venné el senki Jóskán kívül. Márpedig az törvény, hogy a lányoknak bekötik a fejét. Egv nap Jóska nem találta otthon az asszonykáját. Már fél tíz lett, egv kissé nyugtalanná vált. Tíz órákor átment a szomszédba, s megkérdezte:

■— Nem hagyott üzenetet az asszonykám? Nem, nem hagyott, s kínálták borral, kaláccsal, hívták , kártyázzon velük.

Az ünnepekben bejárta a tél várost s mindenütt megkérdezte. Nem látták az asz- szonykámat? Az első hétköznap az egyik újságíró meg- syota neki: érdeklődjön a sotőrőknél. Nem értette. Gondolta: biztos taxival utazott él. Elment a vendénlőbe, ahöl a sofőrök tanyáztak, s alázatosan, üres tekintettel, már-már eszelősen kérdezte: nem tudják^ hová utazóét

az asszonykám ? Az egyik emlékezett, hogy egyik délután az 6 kocsiján fuvarozta egy pesti „pali” az asszonyt az állomásra. Betörten távozott. Múltak a napok, s vézna alakja papírkönnyűre fogyott. Szedte a betűket, készítette a plakátot, az újságot, ette a kínált ruszlit, itta a sört, de semminek sem volt íze, még a betűket is megutálta.

Két hét múlva kapta az első levelet: „Ne haragudj, nem szeretlek, más életre Vágyom! Manci.”

Két hónap múlva visszajött.

Másnap az egész város tele volt az esettel. Maga Jóska újságolta mindenkinek megjött az asszonykám.' Piszkosszürke bőre ragyogott a boldogságtól, s mindezt úgy mondta, mintha Manci két hónapig a szanatóriumban feküdt volna élet és halál között, s most onnét menekült volna meg.

Hanem azt sohasem tudta meg. ami ezután Manci és a söfórök között történt. Hírlik, hogy az újsádrók is statisztáltak a tárgyalásnál„ Mindenesetre a sofőrök állították, hogy vem fog a nő többé megszökni, mert akkor ők ütik agyon, s ezt az asszonynak is megmondták. Sőt a városban is beszéltek róla. csak szeaénv Jóska nem tudott az egészről. De hát talán főbb is, végtére is menérdemelte ezt a kis makulátlan szerelmet és böl- doaságot abban a. sanyarú világban. Favébké.nt is számára az volt a fontos, hogy 6 szerethetett.

SZERETNI,

SZERETNI...