Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. május 4 I. ¥"U sténként kijárogatott ffj az öreg az istállóba. Elmatatott ott, aztán már indult is aludni. Vacsora nem kellett neki. — Rossz színben van az apád! — jegyezte meg az anyja. Sunyisz nem válaszolt. Kanalazta az ételt s már sietett is. Egyik este váratlanul benyitott a szobájába az apja. Az ágy megvetve, de a fiú sehol. — Koslat már? — kérdezte a feleségét — Csak a barátaihoz jár — védte az anyja. Az öreg semmit sem szólt erre. Hümmögött magában, még egyszer benyitott az istállóba Elfelejtette talán, hogy az este már végigjárta a hideg, árvánhagyott ho dályt? A karámokat vizsgálta, egy rozsdás lánc a kezébe akadt, bekente. Csak ezután indult vissza a házba. Asszonya már ágyban feküdt BAEÁTH LAJOS: Az öreg fáradtan elhessentette magától a sajnálat tot — Hol kujtorogsz te éjszaka? — Éjszaka? Sehol — s mert látta, apja szemében még ott a kérdés, felforrt benne a vér. —Magának este tizenegy éjszaka.? Az öreg felnézett rá. Máskor talán pofonnal utasítja rendre a feleselő gyereket, de most a, tekintetében ott rezgeti valami megfoghatatlan gyámoltalanság Kifejezéstelen szürkén meredt a fiára, aki hasonló volt, mint 5, mégis más. Pedig a tartásában, a fejének tagadó mozdulatában önmagát érezte. S mégis, valahogy messze érezte magától a tulajdon fiát. És azzal a kifejezéstelen gyámoltalansággal akarta vissza- rimánkodni magának azt, akiben menedéket találhat nagy-nagy bajára. — No, nem azért mondtam! — csillapította Su- nyiszt! Katonaviselt ember vagy, oda mégy, akkor, amikor akarsz.Ez a te dőlSun; isz és a ló s mint megriasztott állat, lesett ki a súlyos dunna alóL — Nem jött haza, mi? — Hiszen alig ment el... — Küld ki hozzám, ha megjön — s egy darabig vizsgálódott még a konyhában. Vegyes ételszag terjengett a fehér falak közt, meg valami kimondhatatlan ri— Hova küldjem ki? — Hozzám, az istállóba! mordult fel az öreg s mint akit megzavartak, sietett útjára. — Ennek sincs helyén az esze — motyogta magában az asszony. S valóban, valami nem tetszett az urában. Hónapja? Vagy talán másfél? Valami zavaros erő kínozza ezt az embert. A mozdulatait, a cselekedeteit, a tekintetét és a beszédjét is. Régen sem beszélt feleslegesen. De akkor minden szavának helye volt. Pontos, meghatározható szavai eligazították a családot akaratában és ízlésében. Mert mindig az ó akarata szerint cselekedtek. De most zavaros. Mi keresni valója van az istállóban. Éjnek idején? Hogy kijár esténként, mint egész eddigi életében, az rendjén van. — Megszokta már, senki nem kívánhatja tőle, hogy amit ötven éve minden nap megtett, arról pár hét alatt leszokjon. A pitvar-ajtó nyikorgására felrezzent, óvatos lépéseket hallott. Ez csak Sunyisz lehet. Megérezte fiát a lépésekben. az apró zajokat fel- rezzentó mozdulatokban. — Te vagy az? — Én! — Apád akar veled beszélni! A fiú megnyitotta a szoba ajtaját Majd tétovázott és elindult a konyha irányába. — Az istállóban van... — Mondom én neked, valami nincs rendben apádnál... — Egészséges ő — hallatszott a fiú válasza. — Valahol máshol van a baja. Egyik sem mondta ki. De jól tudták ők ketten, hogy az öreg a lovak miatt bánkódik. Kétszer vették el az öregtől. Először, amikor a szövetkezetnek át kellett adnia, — és ezt még csak elviselte. Ha nem is dolgozhatott mellettük, azért csak láthatta napközben, és ha ürügyet keresett, bemehetett az istállóba Másodszor pedig, amikor a szövetkezet eladta a lovakat. Megjöttek a városból, megnézték valamennyit s a fintorukból látszott, hogy nem értékelnek egyet sem többre a lovakból, mint hogy jó lesz virslinek. Az öreg ott ült a priccsen. egy Pr>l<T'<‘'r* a^ft, — Tvtept- ovitott rá a fia. god. Én csak kérdeztem. Hát már az is baj! — Nem baj! De mióta kérem apámat, hogy vegyünk egy tévét.. j Akkor itthon nézném. — Nem mi leszünk az utolsók a faluban, akik vesznek. Csak várd ki türelemmel. — Várok, De azért is megyek el. — Csak menjél, ha akarsz— Nem azért hivattalak. A fiú nekitámaszkodott az egyik oszlopnak. Cigarettára gyújtott. Az öreget nem kínálta. Soha nem is állhatta, még a szagát sem. — Tudod, hogy az elnök eladta a lovakat? — Az várható volt — Hát persze. De el is vitték, — Ha egyszer eladták, akkor mért csodálkozik ezen ? Maga talán nem hozta haza a lovat, ha egyszer kifizette? — De ez egészen más. Én ha vettem, vagy eladtam, akkor a magamét adtam él, és a magam pénzéért vettem. — A lovakat megvette a téesz, aztán eladta. Tiszta sor. — Nem olyan tiszta — állt fel az öreg. — A Muszfcáh- got is elvitték. — Azt meg mért hagyták volna itt? — Reggel beutazunk a városba, készülj fel rá. — Minek mennék a városba? — ütődött meg a fiú a szón. — Benézünk! — aa apa megállt a fia előtt. — Megnézzük, hogy hova vitték a Musztángot. IL Egy tízest adott az öreg annak, aki eligazította őket. Kis mellékutcákon vágtak keresztül. Még sötét volt s valami lomha tejfehérség ült a házak felett, amikor megtalálták a karámot. A magas drótkerítésen túl csak sejtették, hogy élő testek párolognak és mozdulnak olykor. A portás álmot dörgölve kászálódott ki vackából. — A faluból jöttünk. Este hoztak ide lovakat. De az egyiket nem adjuk — mondta az öreg. Arcán elszántság és ravaszság. — No, nem kell beijednie..; Hoztuk a pénzt is érte! — Az nem ilyen egyszerű! — mordult fel a telep érdemes őre. — Azt csak papíron lehet elintézni. Majd reggel, ha jönnek az állami kupecok... és maga Is mosolygott elmésségén. — A.d- dig keressenek esv kocsmát. — Megnézhetjük talán, hogy itt van-e? — kérdezte az öreg és táskájából egy üveget húzott elő. — Ezt meg igya meg az egészségünkre. — Dehát az nem ilyen egyszerű... — Megnézni csak szabad!? — beleerőszakolta az őr markába az üveget — Jóféle kisüsti. Ilyet nem kap a sarkon ..: Az őr hümmőgöt még, amikpr az öreg már arra tartott, amerre az állatok álltak. Egyszerűen és csendesen álltak, összetorlódva és beletörődve a sorsukba. — Ebből baj lehet, apám — jegyezte meg Sunyisz. Értette ő már, hogy mit akar az apja. Dehát hiába lopja el. Magtalálják. A pasz- szus sincs meg hozzá. És egyáltalán nincs joguk hozzá, hogy elvigyék a Musztángot. — Baj lehet belőle, hallja? — Tartsd a szád! — szólt rá az apja. Arra ment amerre legjobb ösztöne vitte. — Közben halkan mondogatta a ló nevét. — Mnsztáng! Te! Hé! Musztáng! Musztáng! Így járták körbe az állat- tömeget. Egy-egy ló bánatosan feléjük fordult. Mintha gazdájára, gondozójára várna s most, csalódottan és lomhán újra befelé fordult, ahol meleg társai párállottak. — Musztáng! Hé! Te! Musztáng! S akkor valahol a kör belsejéből halk nyerítés hallat- szott; mint egy jel, csattant fel a néma hajnalban. Olyan volt a nyerítés, mint amikor a magunk gyermeke sírását kiérezzük a sok száz gyermekpanasz közül téved- hetetlenül És magunkból felhangzó panasz az, senkiével össze nem cseréljük. És kezdett út képződni az állattömegben. Közelebb jött a nyerítés, egyre közelebb. — Musztáng! Te! Hé! Musztáng! — sziszegte a» öreg. S egyszercsak oitt állt előttük Musztáng Fekete mén volt Karcsú és még erős. Pedig nem volt fiatal. Su- nyisz is ismerte, hiszen apja kedvenc lova volt, akinek a hátára először tette fel a fiát „őbenne megbízom, meg bizony!” mondta. Ott állt és örömmel nyerítette el a panaszát Apja vállára tette fejét és úgy nyihogott a Musztáng Sunyiszra még csak rá sem nézett — Jössz velem! Bizony! — simogatta az öreg a lova fejét — Baj lesz ebből apám! — mondta a fiú, —• Rendőrségre kerülünk! — Hallgass — káromkodott az öreg Elindultak. Az öreg harapófogót vett elő táskájából és hatalmas rést vágott a kerítésen. Amikor messze jár- jtak már, megálltak. Ittak egy nyeletek .majd pénzt vett ki kabátja zsebéből az öreg — Te itt maradsz a városban. Megkeresed a hivatalos embereket és kifizeted nekik a lovat. Amennyit kérnek, annyit fizetsz érte! — sok-sok százast adott a fiának. — Húszezer! Mind is oda adhatod érte. De marad még televízióra is. Ha ügyes vagy. De alkudni ne alkudj! Musztáng szinte érezte, hogy róla van szó. Nyihogott közben s talán elősször vett tudomást gazdája fiáról, aki a hátán tanult lovagolni. Sunyisz úgy érezte, hogy a ló sír örömében. in. Amikor a hivatalos emberek nem állták vele szóba, Sunyisz majdnem sírt dühében. — Apám elsorvad — kő- nyőrgött — Ha a szövetkezetnek négyezret fizettek, ml háromszor annyit adunk érte. Meg áldomást is.:. — hiszen érezte ő, hogy nagy baj lesz abból, ha a pasz- szust nem viszi magával; Azok meg, akiket az Őr állami kupecoknak nevezett, csak nevettek rajta. — Majd a rendőrségre tesszük át a Musztáng ügyét i— mondták ki az utolsó szót — Nem kell fáradniuk — felelte szomorúan Sunyisz. — Magam is megteszem, Szemét elborította szomorúsága harmata s ezen keresztül úgy látta apját amint sok-sok ember közt áll, valahol középütt mint az a ló, akinek a hátán lovagolni tanult A kupecoktő! egyenest a rendőrkapitányságra ment hogy a kötelességének eleget tegyert ANYASÁQ Pogány József rajza j,,,,..,,..,,.,-----------r.„,my.MBm1i.iiiiimiiaiii»niii«iiiaimaii^-»iaf»earó»>»MWM«i«iiM»iHMWi«iai«inu»imainininuBiieiuuiiiiiiiuiiiiinii«iiiiiiininiiiiiiiiiiiig»'!»1iii:il.>ii»iBiit Ho gy ki ne hulljunk az idő rostáján LENIN; Mire van hát szükségünk, hagy megtanul- juh a kommunizmust? Mit kell kiválasztanunk az általános ismeretek összességéből, hogy megszerezzük magunknak a kommunizmus ismeretét? ADY: Kezében óriási rostával / Ált az idő és rostál egyre, / Világokat szed és rostál ki / Vidáman és nem keseregve / S búsul csak az, akit kihullat. / S 'aki kihull, megérdemelte, / Az ocsut az Idő nem szánja, / Aszott nemzetek, hült világok, / Tört életek miazmás vágya / Halálra válók, s nem kár értük. Korunk embere példa | nélkül álló kihívással talál- I ja magát szemben. Az em- 1 béri tudás hovatovább any- | nyira bővül, hogy az agy 1'végesnek tűnik még a leg- I szakosítottabb részletkérdé- ! sek, apróra bontott résztu- I dományágak fejlődését is | nyomon követni. Az UNESCO 1 nemzetközi felmérése bili zonyítja, hogy a kultúra ma | olyan gyorsasággal terebé- ? lyesedik, amilyenre a törté- ! nelem során még nem volt ; példa. Egy adat: évenként | egymillió tudományos közle- | mény jelenik meg. és ez a ? szám a jelenlegi számítások - szerint tízévenként megdup2 lázódik. ; Mindez történik a szoeia| lizmus és a kapitalizmus ; döntő, a politika síkián vi- ä láeot formáló mö-vőzése kö- • zenitté. Enn-m a lenini ? ..mit' tanuljunk” kérdése so- 5 ha nem volt talán időszerűbb, mint ma. Ugyanis nem egyszerűen a társadalmi relációktól független korszerű műveltségtartalomról var- szó. Itt is érvényes a dialektikus kölcsönhatás. A szocializmus világnézete segítséget nyújt a tudományos, kulturális információ-tengerből a lényeges, a tömegnevelést és káderképzést is meghatározó anyag kiválasztásához. A korszerű műveltség tömeges elterjedése pedig közelebb hozza a szocializmus világméretű győzelmét. A korszerű műveltség ilyen értelemben tehát politikai tényező. Érthető, hogv tartalmára, elsaiá- títás módiára és lehetőségére a legkülönbözőbb — természetesen a szocializmus, vagy a kaoitaUzmus érdekeinek megfelelően megkülönböztethető — válaszok születnek. Maga a kérdés feltevése sem egyszerű. Induljunk ki a tudományos kutatás helyzetéből Annyi ember foglalkozik ma ezzel, mint tízezer esztendővel ezelőtt az emberiség összlétszáma volt Jelenleg a kutatók száma tízévenként duplázódik Ha így folytatódna, a jövő század végére mindenkinek tudóssá kellene válnia. Mi legyen tehát? Nyilvánvaló, hogy a tudományos kutatás ütemének növekedése tör- vényszerűen tovább folytatódik. De a kutatómunka módszerében, mechanizmusában, a tudósnevelésben alapvető fordulatnak kell bekövetkeznie — mert olyan társadalom nem képzelhető el, amelyben mindenki tudós; valamilyen aránynak meg kell maradni a tudósok és „nem tudósok” között. De hol ennek a határa? Mi lesz ez a helyes arány? Érdekes feitege- tést olvastam Veres Pétertől. Mintha kimondatlanul is ehhez a gondolathoz fűzne reflexiókat. Hadd valljam meg nyomban, hogv kis=é pesz- szimisztikusnak és konzervatívnak tartom. Veres Péter ugvanis evidenciának, azaz teliesen nvilvánvaló bizo- nvosságnak. igazsé^-iak tartja. hogv „az egyik ember dolgozik, termel, kenyeret, sonkát, ruhát, lakást, szem számokat és gépeket, ki micsodát, a másik ember, hm... mit csinál a másik ember ? Vezet, igazgat, elkönyvel, összeszámol, szolgál, kiszolgál, őriz. ítélkezik..." Nem változtatott ezen a repülés sem — mondja — pedig azt várták tőle, még a szuper- szónikus sem. Ezt is, mint a technika változását, fejlődését az egyszerű emberek tömege, hogy Veres Péter jelképét használiam, változatlanul „az istállóajtóból nézi... Attól tartok — teszi hozzá — így lesz ez az atomkultúrában is." Veres Péter tehát a tudósok — most már ki terjesztet tebben: a gondolkodó, alkotó, kormányzó, általában vezető emberek — és a tömegek között úgy húz vonalat, hogy mintegy beleegyezik: a tudomány nagyon messze távolodik az istállóajtótól, a szuperszónikus gépek magasságáig és tovább. Itt érzem én a pesszimizmust. Igaz ugyan, hogy a mai közgondolkodás, a fantasztikusra festett látszat szerint valóban bele kell nyugodnunk abba, hogy a tudomány vára az egyszerű ember számára már bevehetetlen. De aki a lenini „tanuljuk meg a kommunizmust* jelszavát érti, az tudja, hogy az atomfegyverek és rakéták léte nem tűri a feudális idők szemléletét, az elektronikus ipar. vagy a kemizálás elterjedése a mezőgazdaságban nem a kézikovácsok mesterségbeli tudását, vaev époen a patópáli siiltgalambváró kén veimet feltételezi. A le- ninizmus erre mondja, hogy ha a társadalmi tudat elmaA lenini gondolatok nyoméban
