Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

1969. május 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Több mint hatmillió forint gazdasági bírság a műbőrcsizmák rossz minősége miatt A Tisza Cipőgyár is fizet Nemzetközi balettverseny Európa, Ázsia és Amerika húsz országának 100 fiatal művésze vesz részt majd a moszkvai nemzetközi balett­versenyen — jelentette be hazai és külföldi újságírók előtt Jekatyerina Furceva, a Szovjetunió művelődésügyi minisztere csütörtökön tar­tott sajtóértekezletén. Mint közölte, a szovjet főváros nagyszabású kulturális ese­ményének ünnepélyes meg­nyitója június 11-én lesz a moszkvai Nagy Színházban, ahol az ünnepi beszédek el­hangzása után a megjelentek a „Diótörőt” láthatják, A miniszterasszony ismer­tette a húsz tagú zsűri ösz- szetételét A bíráló bizottság elnöke Galina Ulanova, tag­jai között szerepel Harangozó Gyula, az Operaház balett­mestere Furceva tájékozta­tott arról is, hogy az arany-, ezüst- és bronzérmeken, va­lamint a pénzjutalmakon kí­vül külön díjak is várják a legkiválóbb művészeket A moszkvai nemzetközi balettverseny idején a kü­lönböző országok koerográfu- sai baráti eszmecserét foly­tatnak a balettművészet út­jairól. Mint Jekatyerina Fur­ceva aláhúzta, a szovjet ba­lett a béke és a művészeti szépség eszméinek szolgálatá­ban áll. A június 23-án zá­ruló első nemzetközi balett­versenyről kiadott tájékozta­tó a verseny résztvevői kö­zött említi Aradi Mária és Gesztet- György nevét A meghívott díszvendégek kö­zött szerepel: Lakatos Gabri­ella, Kossuth-díjas Érdemes művész. A Könnyűipari Miniszté­rium javaslatára a Központi Gazdasági Döntőbizottság bírságolási eljárást indított több ezer női csizma rossz minősége miatt A Bőr- és Cipőkellék El­látó Vállalat az áporkai Egyetértés Tsz melléküzemé­vel cipőipari célra alkalmat­lan műbőrt gyártott, s ebből az anyagból a Duna és a Ti­sza Cipőgyárak női csizmá­kat készítettek és hoztak forgalomba. A csizmák rövid használat után kitöredeztek. A Központi Gazdasági Döntőbizottság megállapítot­ta, hogy a Bőr- és Cipőkel­lék Ellátó Vállalat és a két cipőgyár a szocialista gaz­dálkodás elveivel ellentéte­sen járt el, megsértették, il­letve súlyosan veszélyeztet­ték a lakosság jogos érdekeit. Az ellátó vállalat olyan ter­melőüzemmel létesített üz­leti kapcsolatot, amely nem rendelkezik a termék gyártá­sához szükséges, megfelelő berendezéssel, technológiá­val, felkészültséggel, terme­lési tapasztalattal. Az ellátó vállalat mulasztását fokozta azzal, hogy a szállítmányo­kat szakértői bizonyítvány nélkül elfogadta, az áru ér­tékesítését megkezdte és a későbbi kedvezőtlen szakér­tői vélemények ellenére sem szüntette meg. A Tisza Cipőgyár felüle­tes vizsgálati módszereket al­kalmazott, s bár még ezek­nek a vizsgálatoknak az eredményei is a műbőr al­kalmatlanságára utaltak, 9510 pár női csizmát mégis forgalomba hozott. A Duna Cipőgyár felelőssége még sú­lyosabb. mert ez a vállalat a gyártás megkzedésekor már ismerte a Bőr- és Szőrme­ipari Kutató Intézet Kedve­zőtlen szakvéleményét, en­nek ellenére az alkalmatlan műbőrből készült csizmák­ból 18 ezer párat forgalomba hozott. A Központi' Gazdasági Döntőbizottság a Bőr- és Ci­pőkellék Ellátó Vállalatot kétmillió, a Duna Cipőgyá­rat 3 és félmillió, a Tisza Ci­pőgyárat 800 ezer forint gaz­dasági bírság megfizetésére kötelezte. A megbírságolt vállalatok ezenkívül eljárási illetéket is fizetnek. A ha­tározat még nem jogerős. A Tisza Cipőgyár esetében enyhítő körülményként ér­tékelte, hogy a vállalat a szállított áru 90 százalékát a kereskedelemtől visszavette és azt jelentős árleszállítás­sal a Bizományi Áruháznak adta át. A Duna Cipőgyár károsította meg a legnagyobb mértékben a vásárlóirat. HÁTTAL AZ ÚTNAK A gyendai Zúg dűlő poros bejáróján találkoztunk össze. En az árokszélre álltam, a motoros vélem szemben, há­tát az útttesitneík fordítva. — Szeme nyílását a Nap verő- fénye, meg a bizalmatlanság kicsire fogta — Hallottam a faluban. — Beszélik az emberek. — Hadd beszéljék. — Hallom, viccelik is? — Hadd viccelődjenek. Fekete képű, megtermett férfi. Született: 1931-bein. Neve; Csortog Pál Imre. Tör­ténete meglepte Tiszabőt. — Traktoros volt a Petőfi Ter­melőszövetkezetiben. A trak­toros szocialista brigád tag­ja. Az állami gazdaságból jött át. Kiss Kálmán, a párt­titkár beszélt először vele. — Én voltam ott az elnök akikor. Kilenc esztendeje. — Szólt az Imre, hogy haza­jönne. ' Gyere, a jó munkás kelL Ez meg nem félt a munkától soha, de az édes­apja sem. Jól gazdálkodtak. Eleinte dolgozott is az Imre. De tavaly már látszott raj­ta, hogy hanyagol, hogy má­son töri a fejét. Tavaly egy tiszaroffi em­ber, Kovács László földet kínált Csortos Imrének, öt holdat, tízezer forintért. És Csortos Imre otthagyta a szövetkezetét. — Megvette a földet. Lovat is vásárolt 1800 forintért, a Petőfitől. És traktort is, egy Zetort húsz­ezerért, a törökszentmiklósi legeltetési bizottságtól. Idén tavasszal régi rossz ekével, lovakkal karistoltatta a föl­det a traktoros. Tíz centi mélyen. — Maga szántott a szövet­kezetben is. Milyen mélyre? — Hót, huszonöt centire. Ott Szuper Zetort vezettem. Meg mindent. Ha kellett kombájnolt, nagy, korszerű vetőgépek, növényvédő gé­pek, fűkaszák elé állt erő­gépével. Kinn a birtokon lim-lom borona, primitív ve­tőgép, egyebek a föld végén. Apja kiskasza fölé hajolva vágja a füvet. A kisparaszti világból átmentett kocsi sa- roglyából két ló szénázik- Csupa elavult szerszám. — Csortos Imre rabjukká sze­gődött ismét. :— Korszerű technikával dolaozott másfél évtizedig? — Igen. Még úgy kezdtem az állami gazdaságban egy Miával. Aztán körmös trak­torral. Aztán kis Zetorral. Aztán már a szövetkezetben is Szuper Zetorral dolgoz­tunk. — És most vissza a főten­gelyhez? — Azelőtt Is így csináltuk. — Azelőtt hosszú gatyá­ban jártak a parasztok. Most meg tv antenna van a maga háza tetején is. — Majd lesz valahogy. — Mi lesz, ha megbeteg­szik? Ha megöregszik? Se SZTK, se nyugdíj? — Majd lesz valahogy. Még a traktoros ruha van rajtam A kék nadrág, a kék kabát Kérdezem, találko­zott-e már traktoros társai­val azóta? — Nemigen, járok be a fa­luba Én is csinálom a magam dolgát, ők is az övé­két. Két gyermeke vám A na­gyobbik, a fiú már Ötödikes- Értelmes gyerek, már fel­fogja a világot, a változá­sokat. — Mit szólt hozzá? — A gyereknek oda kell hajlania, akitől a kenyeret kapja. — A felesége? — Beletörődött. — Az édesapja? — Együtt gondoltuk ki. Apja, Csortos János is szö­vetkezeti tag volt. Kilépett. Elvállalta a temetőcsőszsé- get. Kiss Kálmán, a párttit­kár még emlékszik az esetre. — Elég élesen kijött akkor párttaggyűlésen, hogy nincs nálánál rászorulóbb? De az volt, hogy ez nem a taggyű­lés dolga. Fizetségül három és fél hold föld használatát kapta a községtől. Adót nem fizetett utána, el lehet kép­zelni, mit adott az? Sok ta­karmányt, azon lehetett a sok jószágot tartani. Ügy mondom, ahogy van, megtol- lasodtak Csortosék. Tavaly találkozók egy emberrel, ár­pát vett Csortoséktól. Négy­száz forintért mázsáját. Azt mondja nekem az ember; hallod, még vagy huszonöt mázsa van a padlásukon­Tóth Pál, a községi párt­titkár: — Bizony mondogatják az emberek, hogy magunk segí­tettük ehhez Csortosékat. Ak­kor úgy voltunk a temető- csőszséggeL ne tegyünk kü­lönbséget, adjunk kenyeret az öregnek; Mert nagygaz­dák voltak ezek, a felszaba­dulás előtt sok földjük volt Amiben csak tudtunk, segí­tettük. Tavaly a szárazság­ban meg is öntöztük a föld­jüket, hadd teremjen. Képváltás. Csortos Imre ott áll a földje végén, nézi az árpáját. — Hogy csépeti majd el? — Majd elcsépeli a tsz. Az Orgona utcában szép nagy házban laknak Csorto­sék. Friss vakolat rajta. — Vagy új ház, vagy felújítot­ták, így kívülről nem lehet tudni. Az udvarban ott a Zetor. A földvásárlást beje­lentették a tanácshoz, a traktort nem. Cseh Pál, tsz elnök izga­tott­— Attól tartok, majd má­sok is meggondolják. Kiss Kálmán párttitkár megnyugtatja. — Vasárnap beszéltem az Imre apjávaL Mondja, már a borbélyhoz sem mer be­menni, mert kinevetik. Azt vetik neki az emberek: csi­náld csak, gürcölj ismét. — Kell ez neked. De mink már nem kezdenénk el mégegy- szer amitől megszabadul­tunk. Szóval inkább csak ne­vetnek rajtuk a szövetke­zetben, de meg nem siratta itt senki. Csortos Imre rögöket túr- kál cipőjével földjén. — A népgazdaságnak te­rem majd ez. Hangja most először ha­misan cseng. Aztán ismét őszintére vált. — Kár lenne ezt megírni. Ne csigázza fel az embere­ket. 3orzák Lajos UTITARSAK Kopácsolnak, kopácsolnak. A kalapács fürgén jár a ke­zükben. Kopácsolnak. Ez a dolguk. .Most éppen gyümöl­csös ládákat szegeinek ösz- sze. Máskor meg ülőkét, vagy ami éppen jön. Fábián Istvánná, a Tyeres- kova ezüstplakettes szocia­lista brigád első asszonya. Éppen három esztendővel ez­előtt ültették társai a „trónra”. — Kérjük, mutassa be a kis családot. — Olyan keveset mondha­tok magunkról. Pedig hét esztendeje, hogy együtt dol­gozunk. A vállalásaink sze­rények. Három százalékkal teljesítjük túl a következő havi tervet, takarékoskodunk az anyaggal, és garantáljuk a jó minőséget. Ez minden. A kisújszállási faipari vál­lalatnál az idei munkaver­senyben az élen állnak. Mar­jai Györgyné, az egyéni „baj­nokságban” vezeti a mezőnyt. Egyszóval, a Tyereskova bri­gád a legjobbak között is a legelső az üzemben. Poszós Istvánnétól meg­kérdeztük, honnan veszik hozzá az erőt? — A tartalékból. Az min­dig akad egy kevés Ha az ember igazán akarja, valami­vel jobban dolgozhat nap mint nap Amikor a bri­gádot szerveztük, úgy vol­tunk vele, ha egyenként min­dig sikerül magas teljesít­ményt nyújtani, akkor kö­zösen bizonyára többre kell mennünk. — És miben jobbak ma, mint 1962-ben, tehát kez­detben? — Azt hiszem semmiben. Igyekvők voltunk, s most sem vagyunk lusták, a köve­telmények nőttek, a brigád meg nem maradt alul — felelte Marjainé. Fábiánná elégedetlen. — Ott voltam a szocialista brigádvezetők országos ta­nácskozásán. Azzal az ér­zéssel jöttem haza, hol va­gyunk mj a többiektől. Ben­nünket leginkább a munka tart össze. — Ez éppen nem baj, sőt. — Nem hát. De a mű­szak kezdetekor születik a brigád és váltáskor volt nincs Ez az, ami nem tet­szik nekem. — Nyilván rendszeresen művelődnek. — Voltunk már színház­ban, moziban. A névnapokat mindig megtartjuk. Társa­dalmi munkát is vállaltunk a városi fürdő építkezésénél. — Politikailag képezik ma­gukat? — Ketten a szakszervezeti bizalmik tanfolyamát látogat­juk. Ez az egész. Kovács Elekné ezt mond­ta: „Elvünk, hogy amit vál­laltunk, meg kell tennünk.” Tamasi Istvánné és Varga Mihályné hasonmód véleke­dett. Ehhez tartották magu­kat mindig. A brigádnak még sosem volt adóssága. Az sem baj, hogy Fábián­ná úgy véli, jobban is lehetne dolgozni. Az országos ta­nácskozáson hallottak, mű­ködésbe hozták a fantáziá­ját, s igényesebbé tették. így a helyénvaló. A kis közösséget a munka hozta össze, tette erőssé. — Nemcsak tudnak, hanem sze­retnek is együtt dolgozni. Nem vitás, felkapaszkod­nak arra a lépcsőfokra, amin a brigádvezető már tegnap ott szerette volna látni a kollektívát, az útitársait. Jó ez az egészséges türelmet­lenség, munkakedv, —f —p Foto: N. Zs. Az „első” asszony Megkezdte tanácskozását a vöröskereszt harmadik kongresszusa A Magyar Vöröskereszt harmadik kongresszusa csü­törtökön a MÉMOSZ szék­házban megkezdte tanácsko­zását Az ünnepélyes meg­nyitáson részt vett Aczél György, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Övári Miklós, a Központi Bizottság osztályvezetője, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, valamint a társa­dalmi és tömegszervezetek több képviselője. A kong­resszus mintegy 400 küldöt­tén kívül nagy számban hív­tak meg a kétnapos tanács­kozásra kiváló vöröskeresz­tes társadalmi munkásokat Ott volt Nedin Abut a Vö­röskereszt Társaságok ligá­jának főtitkárhelyettese, va­lamint 10 ország vöröskereszt szervezeteinek küldöttségei, illetve képviselői. Dr. Gégési Kiss Pál elnöki megnyitójában emlékeztetett arra, hogy a harmadik kong­resszus a Magyar Vöröske­reszt fennállásának 90., a Vö­röskereszt Társaságok Ligája alapításának 50. évforduló­ja évében tanácskozik. Ezután megválasztották a kongresszus bizottságait, majd Rostás István főtitkár beterjesztette az országos ve­zetőség beszámolóját. A beszámoló végén a fő­titkár átnyújtotta az orszá­gos vezetőség vándorzászlóit a kongresszusi versenyben legjobb eredményt elért me­gyei és budapesti szerveze­teknek. A megyék versenyé­ben első helyre Nógrád me­gye. második helyre Baranya megye, harmadik helyre Győr megye került. A bu­dapesti kerületek közül pe­dig a IV. kerület bizonyult a legjobbnak. Rostás István beszéde A Magyar Vöröskereszt öt évvel ezelőtt tartotta máso­dik kongresszusát, amely meghatározta szervezetünk helyét és szerepét a magyar társadalomban, a szocializ­mus építésében. Az akkor kitűzött feladatok között el­ső helyen az egészségügyi felvilágosító munka, népünk egészségügyi kulturáltságá­nak emelése szerepelt. En­nek egyik legáltalánosabb eszköze az egészségügyi elő­adások sorozata, Az elmúlt öt évben átlagosan 30—33 ezer előadás hangzott el évente. Kereken másfélmil­lió hallgató előtt. Ezenkívül számos kerekasztal konfe­renciát, csoportos beszélge­tést. vetélkedőt, kiállítást rendeztek a Vöröskereszt­szervezetek. — Jelentősen előre lép­tünk az egészségügyi kép­zésben, az elsősegélynyújtás, egészséges életmód és mun­kakörülmények, csecsemő­gondozás, házi betegápolás voltak a tanfolyamok leggya­koribb témái. A kiképzett vö­röskeresztes elsősegélynyúj­tók, ápolók évente mintegy 300 000 esetben nyújtottak elsősegélyt, főleg ipari és me­zőgazdasági üzemekben. — A vöröskeresztes munka másik súlypontja a véradó­mozgalom volt. Tíz évvel ez­előtt a Vöröskereszt első kongresszusa indította e! a térítés nélküli véradómoz­galmat. 1968-ban már az ösz- szes begvűjtött vér 78 száza­léka származott térítésnél­küli véradásból, az öt év előtti 37 százalékkal szem­ben. Pedig a begvűjtött vér- mennviség időközben másfél- szeresére növekedett.. A jövő feladatait összegez­ve Rostás István hangsú­lyozta: bár a Vöröskereszt taglétszáma öt év alatt 550 ezerről 674 ezerre, a helyi szervezetek száma 7150-ről több mint 8500-ra nőtt, kü­lönösen mezőgazdasági terü­leteken nem lehetünk elége­dettek a fejlődés ütemével. Az országos vezetőség véle­ménye szerint az öt évvel ezelőtt kitűzött célok, bizo­nyos átcsoportosításokkal, to­vábbra is érvényesek és megvalósításukhoz társadal­mi, politikai, gazdasági éle­tünk fejlődésén, az új gazda­sági mechanizmus adta lehe­tőségeken kívül a lakosság általános és egészségügyi kulturáltságának emelkedése adja a legbiztosabb alapot — fejezte be beszámolóját Rostás Isitván. ,...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents