Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-28 / 120. szám

1969. május 28« SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 7 m m Összetett verseny a piacon „A gazdasági verseny- a nemrég megjelent Köz- ^zdasági Kislexikon szerint — a vállalatok, a szerezetek ■röfeszítése, a nagyobb nye- eség, jövedelem megszerzé- e, a piaci részesedés növelé- e, jobb termelési és értéke- ítési feltételek megteremtő­ié útján.” A reform nyomán a ver­senyt, a versenyképességet következetesen komplex gaz­dasági fogalomnak tekintjük ás szakítottunk a korábbi egyoldalú műszaki érteime- sésseL A világszínvonal ér­telmezéséről folytatott elmé- öeskedő vitáknak egy új kérdésfeltevés vetett véget. Ki tud nagyobb haszonnal termelni és exportálni? Igaz, a gazdaságosság, mint köve­telmény azelőtt sem volt is­meretlen. De éppen a legkri­tikusabb külföldi piacokon, ahol pedig az áralakulás mérhetővé teszi a gazdasá­gosságot, az ország tényle­ges devizabevételeitől füg­getlen, fix árat fizettünk az exportcikkek termelőinek. S így végül is a versenyképes­ség fokozásán a piaci haté­konyságtól független műsza­ki fejlesztést értettünk. Azzal, hogy a termelőválla­íatok ma már lényegében azt az árat kapják exportcikkei­kért, amelyet a népgazdaság külföldi devizában kap ér­tük, a különböző iparágak, vállalatok és szövetkezetek, sőt a termékek egyenként is rangsorolhatók. S a rangsor élén azok a cikkek, vállala­tok és szövetkezetek állnak, amelyek nem igényelnek ál­lami támogatást. Bizony nem egyszer éppen a világszínvo­nalúnak tartott termékek igen kedvezőtlen helyezést kapnak ebben a reális ver­senyben; Miért? Mert arány­talanul sokba került a fej­lesztés vagy éppen a gyár­tás bizonyult gazdaságtalan­nak. És olyan fejlesztésre is volt precedens, amelyet a vevő nem igényelt és így a Vételárban sem fizetett meg. Szó sincs arról, hogy a műszaki fejlesztés most már másod-, vagy harmadrendű feladat a versenyben. Válto­zatlanul a termékek korsze­rűtlensége a külföldi értéke­sítés legfőbb akadálya. Te­hát a korszerűsítés ma is alapkövetelmény, de az éssze­rűség határain belül, a gazda­sági hatékonyság figyelembe­vételével. Már a fejlesztési és kutatási témák megvá­lasztásánál számolnunk kell az értékesítési lehetőségek­kel, a fejlesztési és gyártási költségek megtérülésével. Így a vállalatok többségében pél­dául nem tűzhetik ki célul a minden szempontból világ- színvonalon álló termékek gyártását önerőből. Ez a ha­gyományok, a szükséges mű­szaki kultúra hiányában többnyire irreálisnak vagy rendkívül drágának bizo­nyulna. Nem igénytelenségre és kö­zépszerűségre akarunk ezzel buzdítani, hanem a realitá­sok figyelembevételére. Adott esetben olcsóbb, gazdaságosabb az élmezőnyben elhelyezkedő külföldi licenc vásárlása, mint a nagy időt és költségei igénylő saját fejlesztés. És számba kell venni a piac tényleges igényeit. Ezek az igények pedig mindig konk­rétak, országonként és szállí­tó cégenként változnak. — Egyáltalán nem biztos pél­dául, hogy magyar vállala­toktól is megveszik ugyan­azt a terméket, ami Siemens vagy más nyugati márkajel­zéssel esetleg kapós. Az eddigiekből kitűnik, hogy a versenyképesség is­mérvei között előkelő helye van a piaci munkának, az ország, a vállalat, a márka tekintélyének. Nem lehet ver­senyképességről beszélni anélkül, hogy be ne nevez­nénk, részt ne vennénk a versenyben. Sőt, a piaci ver­senyképességhez már elért eredmények, serlegek és tró­feák szükségesek. Ahhoz, hogy a külföldi vevő éppen magyar terméket vásároljon és ne bármilyen mást, a cikkeknek olyanoknak kell lennie árban, műszaki telje­sítményben, kivitelben, mint amilyet ő keres. Es ezen kí­vül még bizalom is szüksé­ges a vásárláshoz. A biza­lom elnyeréséhez pedig ki­tartó munka, állandó, meg­bízható minőség, a szüntelen piáéi jelenlét, a vevők elis­merő véleménye (referenciá­ja) szükséges. Mindez anyagi áldozatot, kockázatvállalást is követel. A piaci verseny annyiban feltétlenül különbözik a sport-vetélkedőktől, hogy nem abszolút eredmények, hanem a régi és az új vevők óhatatlanul, sok szubjektív elemet is tartalmazó pont­számai döntik el a rangsort. Másrészt a piacon többszö­rösen is összetett versenyről van szót. A tényleges eladási ár jelenti az összesített pont­számokat, kifejezve a ter­mék korszerűségével, műsza­ki paramétereivel, minőségé­vel, üzembiztonságával, gaz­daságos felhasználásával, cso­magolásával, piaci hírnevé­vel stb. kapcsolatos vélemé­nyeket. És ezek az összesített pontszámok az éladó vállala­tokat nem csak asszerint rangsorolják, hogy melyi­kük terméke kelendőbb, ér többet, hanem a vállalkozás­sal elért nyereség, jövedel­mezőség mértéke szerint is. Ijgy kell tehát a vevő kedvébe járni, hogy közben az éladó is megtalálja szá­mítását. Más szavakkal: a műszáki fejlesztés nem egy­szerűen mérnöki, technikusi, hanem legalább annyira köz- gazdasági, — kereskedelmi munka is. a vevő megnyeré­sére irányuló kereskedelmi módszerek között pedig alig­ha lebecsülhetöfe a formai részletek, az ízlésbeli nüan- szok. a tömeg, pszichológiai tapasztalatokra épített rek­lám, a tájékoztatás, az áru­bemutató; A kereskedelmi aprómunkát sokáig lebecsül­ték, sőt néha még szocialista rendszerünkkel is összeférhe­tetlennek minősítettük azt Holott hatékonysága (a be­fektetett költségek megtérü­lése) igen előnyös, a legkor­szerűbb termék is csak így értékesíthető jó áron, s a piaci munka révén válnak végül is kifizetődővé a nagy­összegű műszaki és gazdasá­gi ráfordítások is. Kovács József KÖZLEMÉNY Közöljük ügyfeleinkkel, — hogy az egyéni és háztáji gyapjút csak az átadó sze­mélyes jelenlétében vesszük át. Postán és vasúton érkező gyapjúszállítmányokat nem fogadunk. Gyapjúforgalmi Vállalat Szolnok FIGYELEM! A kisújszállási strandfürdő megnyitotta kapuit. Gyógy­hatású melegvizével, szépen parkírozott környezettel, 4 medencével, csónakázó tóval, vendéglővel ellátva, szeretet­tel várja pihenni vágyó ven­dégeit. Nyitvatartás: minden­nap 8 h-tól 19 h-ig« Két halott, egy sebesült Gázolás a vasút! hídon A rendőrségi tájékoztató szűkszavú. Tegnap reggel rö­viddel fél hét után az 1722. számú Szolnokról Debrecen felé közlekedő személyvonat a Zagyva fölött átívelő vas­úti hídon elgázolt három sza­bálytalanul áthaladó kerék­párost. Az áldozatok Polónyi Imre 48 éves és Szabó Imre 30 éves zagyvarékasi lakosok; valamint Hegedűs László 44 éves szolnoki lakos. Polónyi Imre a helyszínen, Hegedűs László a kórházba szállítás után meghalt. Szabó Imre sérülésekkel fekszik a megyei kórház baleseti osz­tályán. A szemtanú Szabó József, a harmadik zagyvarékasi, így mondja el a baleset történetét: — pa hatkor indultunk el kerékpárral Zagyvarékasről, úgy; mint máskor. A vízügyi igazgatóság jászkiséri sza­kaszmérnökségén dolgoztunk volna. A Millér partjára igyekeztünk, kaszálni. Mi hárman: Polónyi Imre, Sza­bó Imre és én. A Zagyva-gát- ről a vasúti töltésre tértünk. A két fiatalabb, Szabó Imre és Polónyi előttem járt. A vasúti hídhoz érve körülnéz­tem és láttam, hogy Szajol felöl, de ugyanakkor Szolnok felól is vonat közeledik. A fiúk közben felértek a hídra, ahol utolérték Hegedűs Lász­lót. Én kiabáltam utánuk, hogy forduljanak vissza, de a vashíd szörnyű robajától nem hallották. A velük szem­ben Jövö szerelvényt figyel­ték és így nem vették észre a hátuk mögött robogó vona­tot. A Diesel-mozdony már nem tudót fékezni. Mire át­értem a hídon, már a töltés oldalában feküdtek. Szabó Imre még felállt, támolygott, a másik kettő azonban nem mozdult A színhely Á baleset után két órával már csak néhány mészfolt és a frissen hintett sóder árul­kodik a három ember tragé­diájáról. A baleset színhelyé­hez közel az emberek cso­portba verődve állnak és be­szélgetnek a történtekről. — Felelőtlenség így játszani az élettel — ez a véleménye most szinte mindenkinek. Pe­dig ók is valamennyien át­mentek már a gyalogos for­galom elől lezárt vasúti hí­don. Döbbenten néznek a számtalanszor látott és szám­talanszor figyelmen kívül ha­gyott tiltó táblára. Sajnos csak ilyenkor értik meg, hogy azok az életüket védik, — pb — Fontos értesítési AUSZTRIA OLASZORSZÁG és a NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG területére utazó gépkocsi­tulajdonosok CASUO-DiztositaSukhoz kiegészítő biztosí­tást, ha CASCO biztosítással nem rendel­keznek, gépkocsijukra a kinntartózkodás időtartamára kü lön biztosítást köthetnek. A biztosítás Szolnok városi fiókunknál köthető. Állami biztosító Egy rendőrtiszt naplójából Szántó István nyugállományú rendőrezredes feljegyzései Nem füstöl a kémény L Szürke, ködös délelőtt volt, semmiben sem külön­bözött a többi téli reggelek­től. Kántor József fázósan ballagott tanyai lakásáról a törökszentmiklósi bolthoz vezető úton. Szán csilingelő­se hallatszott a háta mögött — Adj isten! — köszönt rá illően Kántor a szán ve­zetőjére. — Merre, merre? — hal­lotta a ruhakupacból a segí­tőkész választ — Csak ide a boltba vá­sárolni. — Jó utat, — köszöntek el a szánon utazó Lakatosék, elkanyarodván házuk felé. Kántor a lehető legkisebb­re húzta össze magát, meg­gyorsította lépteit Szeme csak úgy megszokásból kör­befutott a közeli házakon; Pillantása hirtelen megakadt valamin. A minedenségit! — hökkent meg egy pillanatra. Az Amál néni kútja lesza­kadt. Odairányitotta lépteit Bement az udvarra; Nem füstölt a kémény. Jobb lesz ha benézek a szomszédokhoz hátha ott van az öregasz- szony, gondolta. De a szomszédok semmi­ről sem tudtak. — Menjünk át együtt — mondta Fülepné, — hátha valami baja van. A kis cso­port lassan botorkált át a tanyára. Bezörgettek. — Amál néni itthon vem? — kiabálták.. A ház lakója nem válaszolt — Nézzék —mondta Kán­tor — nincs itt a lakat csak egy vassal van a pánt oda­szorítva; Kinyitották az ajtót, be­mentek. A szobában nagy rendetlenség fogadta őket — Hátha a fészerben van Amál néni, tán rosszul lett — Kántor kiment az udvar­ra. Végignézte az összes szá­mításba jöhető helyeket. Ad­dig a házban Fülepné újabb érdekességeket fedezett fel. Az ágynemű nagy batyuba volt kötve. Közben . Kántor folytatta a vizsgálódásait. — Benézett a kútba is. Meg­borzongott. Valami sötétlett. — Értesíteni kell a rend­őrséget — állapodtak meg. Gyilkosság történt A telefon berregése törte meg a csendet a törökszent­miklósi rendőrkapitányság ügyeletes szobájában. Neme­re rendőrhadnagy vette fel a kagylót. — Halló, rendőrség? Egy idős néni a kútban van. — Honnan beszél? — szállt ki minden álmosság a rendőrtiszt szeméből. — A Barth a pusztai vasút­állomásról. Botár Lászlóné vagyok. A kút Fehér Amália házánál, az iskola dűlőben található; Telexgépek kattogtak, uta­sítások futottak szét, csörög­tek a telefonok. A nagy gé­pezet megindult. — Kezdjünk neki — gyúj­tott cigarettára Fazekas szá­zados. — Jegyezze! Helyszíni szemlejegyzőkönyv. A jegy­zőkönyvvezető kezében egy­re sűrűsödtek a teleírt la­pok. Megérkeztek a tűzoltók is. A parancsnokuk ereszke­dett le a 10 méter mély kútba. Pár perc múlva már a kút mellett feküdt a holttest. — Hatvan év körüli, jól táplált mackóruhás nő teste; Dr. Császár« az orvosszakértő diktálta megállapításait. — Külsérelmi nyomok, a halánték jobboldalán egy centimétemyi repesztett seb. Az a véleményem, — igaz­gatta szemüvegét — hogy valamilyen szilárd, kis felü­letű tompa eszköztől szár­mazhat az ütés. Meglehető­sen erős ember lehetett, aki leütötte, mert eséstől ilyen sérülés nem keletkezhet« — Nézze csak százados elvtárs — mutatott az ajtó egy pontjára a bűnügyi te­chnikus — ez vér lesz. A szennyezett ajtódarabot óvatos mozdulatokkal kifű­részelte, gondosan csoma­golta. A daktiloszkópus is mun­kához látott. Laponként for­gatta át a lakásban megta­lálható könyveket. Használ­ható ujjlenyomatokat ke­resett. — Akácfa — morfondíro­zott a százados a kútnál. Ebből készült a kút kávája. r— s ilyen háncsot szorított markában az elhunyt, — biz­tosan egy kis darabot az azonosításra, technikus elv­társ. — Itt gyilkosság történt — mondta a százados. Egy ismeretlen szán A rendőrkapitányság szo­báiban először a szomszédo­kat és a gyilkosság felfede­zőit hallgatták ki. A vezető rendőrtiszt felfigyelt Botár Lászlóné vallomására. — Szeretném elmondani, mondotta Botámé — hogy körülbelül egy hónappal ez­előtt sírva jött hozzám Amál néni. Nagy nehezen elmond­ta, hogy két idegen járt ná­la. Azt állították magukról, hogy csirkéket jöttek beol­tani; Amíg az egyikkel Amál néni beszélgetett, addig a másik „körülnézett” a lakás­ban. Aztán pénzt próbáltak kölcsönkérni. — Még valami lenne, ha érdekelné magukat. Mikor telefonálni mentem Kántor­ral a rendőrségre, egy szán­nal találkoztam, amelyik a tanya felé tartott. Két férfi ült rajta. De talán tessék bővebben Sasnétól érdek­lődni. Sasné a maga bőbeszédű­ségével már mondta is. — Én is láttam a szánt, s be is jött hozzám ez a két ember. Érdeklődtek Amál néni után; — Meg tudná adni a sze­mélyleírásukat? — kérdezte a nyomozó. A másik szobában már egy lépéssel előbbre voltak. Pa- kots rendőrhadnagy egy iz­gatott embert nyugtatgatott. — Este szokás szerint a havat söpörtem a házunk előtt, amikor fölfedeztem ezt' Azzal egy személyi igazol­ványt nyújtott át. A nyomozó kíváncsian nyitotta ki az ázott igazol­ványt. A fény felé fordítva vizsgálgatta: Fehér Amália nevére volt kiállítva. Pacsai százados másnap az elkészült jegyzőkönyvek fölé görnyedt, összehasonlította őket. — Minden tanú vallomá­sában szerepel a két kerék­páros csirkeoltó, meg a gyil­kosság felfedezése után a szános emberek, őket kell kihallgatni. Vajon a régebbi csavargók tértek vissza? —• Vagy a szánon utazók má­sok, de náluk van a titok nyitja? Az áldozatnak is­mernie kellett a gyilkost« vagy a gyilkosokat, külön­ben nem engedte volna be a lakásába. A jelentés szerint a zár érintetlen. Felcsengett a telefon; — Százados elvtárs! Meg­vannak a szánkós emberek! — hallatszott a vonal másik végén. (Folytatjuk) KÖZLEMÉNY A Magyar Képzőművészek Szövetsége Középmagyaror­szági Területi Szervezetének 1969. évi Tavaszi Tárlata a Damjanich Múzeum föld­szinti kiállító termeiben jú­nius 1-ig megtekinthető. — minden érdeklődőt szeretet­tel vár a Rendezőség

Next

/
Thumbnails
Contents