Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
*969. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Véletlen Megvettem a mozijegyet, s kimentem az utcára. Volt még félóra a kezdésig. A sarkon megvettem a délutáni újságot, feltettem a napszemüveget, mert a nap barátságosan sütött és leálltam olvasni. 2. Pár perc telt el, amikor harminckörüli hölgy lépett hozzám és szemérmesen mosolyogva szólt: — ön az? Elképedve válaszoltam: — Persze, hogy én! Erre még barátságosabb mosollyal kezet nyújtott. — Ágnes vagyok. Zavartan fogtam kezet, ö még mindig mosolygott. — Régen vár? — Nem, néhány perce. — Furcsa ez így, ugye? — De mennyire. Most elkomolyodott. — Kis híja, hogy nem jöttem. Megmondom őszintén, kis híja, mert féltem, hogy hátha csak kalandot keres. Pedig arról nálam szó sem lehet. Zavartan motyogtam': — Erről szó sincs. Ugyanis. .. Szavamba vágott: *— Köszönöm. Ennyi elég. Hiszen valamennyire ismerem már magát... Most én vágtam közbe: — Én viszont nem ismerem magát, kedves Ágnes. Tulajdonképpen kicsoda maga? Szemét lesütötte. — Hiszen én mindent megírtam magamról... i 3. Ebben a pillanatban észrevettem, hogy pár lépéssel odább megáll egy férfi, szemén napszemüveg, kezében újság, de nem olvas,- hanem keresgélve nézeget körül. Hirtelen az agyamba villant: „Apróhirdetés”. Ágnes még »mindig szemérmesen a földet nézte/ Mentő-» ötletem támadt. — Ágnes, egy pillanatra maradjon itt, rögtön jövök. — Ezzel otthagytam és odaléptem az újságszorongató másikhoz. — Uram, a hölgy azt hitte, hogy én vagyok ön. Kérem, menjen oda hozzá és tisztázzák a dolgot. Én rohanok, mert mozijegyem van. Fejemet csóválva mentem a mozi felé, de alig tettem néhány lépést, amikor Ágnes hangját hallottam felcsattanni: — Kérem, ne molesztáljon! Megmondtam, hogy Velem nem lehet utcán ismerkedni! Visszanéztem. A „másik” éppen nagyban magyarázkodott, de hiába, mert Ágnes dühösen körülnézett, s miután engem nem látott, el- yágtatott. Sajnáltam Ágnest és szidtam a véletlent, mert biztos, hogy ezek után Ágnes nem fog többé apróhirdetés útján férjet keresni. 5. Ä moziban kezdték a nagy filmet. A címe ez volt: „Nincsenek véletlenek”. Na, na! (v. L) A Budapesti Nemzetközi Vásáron, a Szolnok megyei tanács Vasipari Vállalata bemutatta a Tisza elnevezésű akkumulátorral működő személyszállító kiskocsiját. Hatszor háromszázhatvanöt egyforma nap Sok idő hat év? Kevés? Egyik ismerősöm ennyi idő alatt gyönyörű házat épített és az adósságait is kifizette. A barátom már a második gépkocsiját törte össze. Volt aki kétszer elvált és egyszer megnősült hat év alatt. Ö ezalatt tizenkét évet öregedett és közben egyszer sem volt képes abbahagyni az ivást. Találkozásunk emléke egy árnyalattal sem halványodott az elmúlt évek alatt. Beszélgetésünk legapróbb részleteire is pontosan emlékszem... — Azt mondják jó szakember —- mondtam erősen a szemébe nézve. — Jó? Hát... — Miért iszik? — Nézze, iszok. Most mit magyarázzak? Nekem már mindegy. — Maga jó munkás, jól is keres, hát nem érti, hogy így nem lehet? A munkatársai mit szólnak? — Hogy-hogy mit szólnak? Itt dolgozom, azután hazamegyek és senkinek semmi köze hozzám. Én már... Legyintett. — Miért hagyja el magát? — Nem megy. Már voltam elvonón. Nem elég az. Akarat is... hm... kellene. \ — Nem mehet ez így örökké, veszélyes munkahelyen dolgozik— Van egy közmondás. Addig jár a korsó a kútra... Veszélyes munka? Egyszer megdöglök, aztán kész. Nekem már mindegy. Engem nem érdekel, ki milyen ember. Mindenki törődjön magával. & Hat év után újra ott vagyok a műhelyben. Vajon változott-e az én emberem? Hozott-e gyümölcsöt munkatársainak, művezetőjének Iparitanuló oktatói munkakörbe gyakorlott szak műnk á sok at az alábbi szakmákba felveszünk: kőműves vízvezetékszerelő parkettás asztalos szobafestő-mázolő Bérezés megállapodás szerint. Jelentkezni: Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalata, Szolnok, Dózsa György u. 5. megszámlálhatatlan intő, nevelő szava? A pártvezetőség egyik tagjával beszélgettem, ő mindennap találkozik vele, egymás közelében dolgoznál-*. — Azt nem mondom, hogy nem iszik, de azt- állítom, amióta az utolsó figyelmeztetést megkapta, italosán nem jött dolgozni. Ha előfordult, hogy előző nap sokat ivott és erősen másnapos volt, inkább szabadságot kér és hazamegy. — Hat évvel ezelőtt csak azaz egy ruhája volt, amiben dolgozott. — Sajnos, most sincs több neki. Múltkor már azon gondolkoztunk, hogy egyikünk nadrágot, valaki kabátot hoz, és ami rajta van, azt kimosatjuk. Elképesztő, hogy valaki csak akkor cseréljen ruhát, amikor újat kap a vállalattól. — A pénzét ezek szerint továbbra is elissza... — Erős a gyanúm. Sokszor ebédjegyet sem tud váltani. Sajnáljuk. Ne higy- gye, hogy neki ez jó, csak már nem tud változtatni rajta. Egyedül van. Hazamegy abba a kis házikójába Szan- daszőllősre, senkihez sem szólhat, senki sem kérdezi meg tőle, hova megy megint. A megszokás pedig nagy úr. Több mint harminc éve ezt csinálja. A művezetője sem mondott sok újat. — Már másfél év óta jobban vigyáz magára. Itt a munkahelyén legalábbis így látom. Ittasan nem jött munkába azóta, mióta az utolsó figyelmeztetést kapta. Nem tudja, mennyire sajnálom ezt az embert. Szakmai talentum. Csakis ennek köszönheti, hogy még itt van. — Nem unták meg, hogy annyit törődjenek vele? — Rengeteget foglalkoztam vele magam is. Sokszor sírva• panaszkodott nekem, hogy akar, de nem tud változtatni az életén. Csak azt nem tudom, mi lesz vele majd, ha nyugdíjba megy. Most még néhány évig a munkahelyi fegyelem visszatartja attól, hogy teljesen elzülljön. De azután?... Hat évvel ezelőtt így próbáltam bemutatni ez# a nagyszerű munkást, ezt a hitvány, akarat nélküli embert: ,;Az évek szennye ivódott abba a kézbe, mely egy fél méterre dobolt előttem az öreg íróasztal kopott tetején, türelmetlenül és ingerülten.” Szóra akartam bírni. — Emlékszik rám? Hat évvel ezelőtt... — Nem. Nem emlékszem. Pedig emlékezett. Abban a pillanatban megérezte miért jöttem, amikor nyúzott, megöregedett arcából, bozontos szemöldöke alól rámvillant a szeme. Attól kezdve került, és csak a művezető hívására jött be a műhelybe. — Sokat öregedett, megviselte ez a hat év. — Mindenki öregszik. — Hallottam az utolsó figyelmeztetéséről ... — Ha hallott, akkor jól van, úgy sem érek rá beszélgetni... Felkapta a villanymotor fedelét és csak az ajtóból szólt vissza: — Az esztergályos műhelybe kell mennem. Sok idő hat év? Kevés? Az emberekkel sok minden történik ennyi idő alatt. Dolgoznak, gyarapodnak, terveznek, fejlődnek, vagy lemaradnak, örömök és bánatok érik őket. Megszeretik vagy megunják egymsát és a tárgyakat. Elhagyják régi szenvedélyeiket, új szenvedélyeik támadnak. Élnek. Neki a hat év hatszor háromszázhatvanöt, egyforma nap volt. Élt? Bognár János Javult a talajerőpótlás megyénkben A mezőgazdasági termelés növelésének egyik fontos feltétele, hogy a főbb tápanyagokkal a nagyüzemek észszerűen és szakszerűen gazdálkodjanak, A növények fejlődésük során nagy meny- nyiségű tápanyagot használnak fel, amit — figyelembe véve a talaj természetes tápanyagszolgáltató képességét is — a talajba vissza kell juttatni. Ez természetszerűen nemcsak anyagiakat követel, hanem a szakemberek lelkiismeretes munkáját is igényli. Megyénkben a tápanyagvisszapótlásban különösen az utóbbi öt évben értek el jó eredményeket, mert 1967- ben — hatóanyagban kifejezve — 25,1 százalékkal több szerves- és műtrágyát használtak fel az 1963. évinél. Különösen a termelőszövetkezetek fejlődése volt ugrásszerű. Erre szükség is volt, mert az egy katasztrális hold mezőgazdasági területre jutó tápanyagfelhasználás szempontjából 1967-ben még nem érték el az állami gazdaságok 1963. évi szintjét. Az állami gazdaságokban az egy katasztrális hold mező- gazdasági területre jutó tápanyagfelhasználás megközelítette az egy mázsát, a termelőszövetkezetekben ennek csak mintegy 60 százalékát. A megyében felhasznált összes tápanyagon belül még mindig jelentős a szervestrá- gya aránya, mintegy 44 százalék. Ez különösen a háztáji gazdaságokban magas, ugyanis az állatállomány által termelt istállótrágyát használták fel. A nagyüzemekben viszont inkább a műtrágyázás mel- . lett döntöttek. Tanulságos és a fejlődés jelzi, hogy az állami gazdaságok már a mezőgazdasági területüknek évente mintegy 80—90 százalékát, a termelőszövetkezetek mintegy 55— 70 százalékát műtrágyázták. Viszont az állami gazdaságokban a kiszórt műtrágya mennyisége még lényegesen nagyobb (66 kg/kh), csaknem kétszerese a termelő- szövetkezetekének és ez már lényegében válasz is arra, hogy miért az állami gazdaságokban magasabbak a terméseredmények. A megyében — mint láttuk — a tápanyagfelhasználás jelentősen növekedett. Ennek ellenére azonban az utóbbi évek egyikében sem tudták teljes egészében visszapótolni a talajból a kivont tápanyagot. Legnagyobb arányú a foszfor visszapótlása volt, a ki- vontnak már kb. közel 90 százaléka. A mezőgazdasági üzemek tehát igyekeztek kihasználni azt a lehetőséget, hogy a megyében jelentős a foszfor-műtrágya termelés. A mövények vegetatív fejlődéséhez oly fontos nitrogénből azonban — az utóbbi évek növekvő felhasználása mellett — a kivont mennyiségnek csak mintegy háromnegyedét pótolták vissza. Az egyes szektorok között e tekintetben nagy eltérés tapasztalható. Az állami gazdaságok 1967-ben az összes hatóanyagot tekintve többet juttattak a talajba, mint a növények által kivont meny- nyiség. A tápelemeket vizsgálva azonban szembetűnő, hogy a foszfornak több, mint másfélszeresét pótolták. A termelőszövetkezetek viszont mintegy 30 százalékban a talaj természetes tápanyagkészletére alapozva érték el eredményeiket. a kivont nitrogénnek csak háromnegyedét. a foszfornak 90 százalékát, a káliumnak felét adták vissza a talajba. A jövőt illetően elmondhatjuk, hogy a szervestrá- gya-felhasználás növelésére számottevő lehetőség nincs, ezért a tápanyagfelhasználás és a tápanyagtartalom emelése szinte kizárólag műtrágyázással valósítható meg. A szakszerű és növekvő műtrágyázással, valamint a gazdálkodás körülményeinek további javításával jelentős termeléstöbblet érhető el, amely a jelenlegi termésátlagainkat tekintve nem közömbös. Drahos Gábornc KSH Szolnok megyei Igazgatósága Fiatal konstruktőrök nyomában Űj gép a fagykár elleni védekezésre Ki tudná megmondani, hány gazdagon induló termést tett már tönkre a tavaszi, nyáreleji talajmenti fagy? Évek óta hasztalanul, vagy csekély reménnyel védekezik ellene a gyümölcstermelő, a szőlész, a kertész. Itt-ott segít a füstölés, megmozdítva a hőkisugárzás által létrehozott 6—7 méter vastag hidegzónát a talaj fölött. Pedig nem elháríthatatlan természeti csapással áll itt szemben az ember. A fejlettebb agrotechnikával rendelkező államokban már megtalálták a hatásosabb védekezést a kora tavaszi és őszi fagyok ellen. A Szovjetunió, Kalifornia, Olaszország nagy gyümölcsöseiben már nem ismerik a füstölést. Ügyesen konstruált mezőgazdasági célgépek segítségével meleglevegő befúvással ösz- szekeverik, kicserélik a talaj felett elhelyezkedő hideg levegőt. A rendszeres gazdag termés különösebb számítások nélkül is igazolja az új eljárás helyességét. A szakirodalom egyedül nem elég Ahhoz, hogy egy új technikai eljárás széleskörben elterjedjen, kevés a jó példa és a szakirodalom. Sok-sok bátran kezdeményező úttörőre, alkotó munkára hivatkozott szakemberre is szükség van. És még valamire, amit nevezzünk a körülmények kedvező összehangolódásának. A szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál a DT— 413 típusú motorokból tekintélyes mennyiség halmozódott fel, mivel a mezőgazdaság egyre inkább a D4—KB motor ok. alkalmazására tért át. A vállalat fiatal műszakijai megoldást kerestek a probléma levezetésére. Így jött létre egy kísérleti hőlégfúvó berendezés, amely sokféle mezőgazdasági célra lesz alkalmazható. A konstrukciós munka Bar- ta—Sass Béla mérnök tehetségét dicséri. Ö tervezte meg az első olajtüzelésű, Csepel motorral meghajtott hőlégfúvót, amelynek próbamérései már megkezdődtek. A nagy teljesítményű turbófúvó ki- egyensúlyozttsága a Gépjavító Tröszt szakembereitől is nagy elismerést váltott ki. A gyors kivitelezésen is sok múlik A prototípust a vállalat központi üzeme Hauk- István technikus vezetésével alig két hónap alatt készítette el. Az első mérési eredmények igen biztatóak, mert 135 méteres hatótávolságot is sikerült a melegfúvó-géppel elérni. így főleg a törpe gyümölcsösök és a szőlők védelmére nyújt teljes biztonságot. A vontatható berendezést fagyveszély esetén körülviszik a védelemre szoruló telepítés mellett. így közel 300 méteres szélességben képes a fagypont alatti légréteg eltávolítására. Az új gépkonstrukció a fagymentes időben is jól felhasználható. Gyümölcsérés idején, ha sok a csapadék, a gyümölcs felrepedését is kélles megakadályozni szárító hatásával. Jól használható a burgonya mosás utáni szárítására, permetezésre és porozásra is. A tervezőknek szívesen sietett segítségére a Mezőgazda - sági és Élelmezésgépesítési Kutató Intézet is, elvállalva a gép pontos hemérését. Az előzetes minősítés nagyon jó eredménnyel zárult. Jelenleg az élettartamát vizsgálják. Ezt egy szakmai bemutató fogja követni, ahol az új gyártmányt a mezőgazdasági szakemberek is megtekinthetik. — fekete —»
