Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-24 / 117. szám
SEREGSZEMLE ÚTON AZ ÁLLAMFŐ Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnökének látogatása megyénkben Ma felcsendül az ének Szolnokon, a szabadtéri színpadon. a Lenin-szobor előtt, holnap pedig négy teremben, hangverseny keretében. Az országból s megyénkből nagy múltú kórusok ég nemrégen alakult karok jönnek megyénk székhelyére. Van olyan énekkar, amely tagja volt mór a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetségének egy másik kórus vezetője 1919 őszén halt mártírhalált... A gesz tel yj kórusban — s a kórusok legtöbbjében — pedagógusok, gyári munkások. termelőszövetkezeti tagok, fmsz-dolgozók s egy- egy község vezetői énekelnek együtt. Hogyan is írta Kodály Zoltán egyszer? „Van-e jobb szemléltető eszköze a társadalmi szolidaritásnak, mint a kar? Sokan egyesülnek valaminek a megvalósítására, amit egyes ember, ha mégoly tehetséges is, egymaga nem tud megvalósítani. Ahol mindenkinek a maga munkája egyaránt fontos, s egyetlen ember hibája mindent elronthat. A munkásfiatalomban — most már világosan kirajzolódnak körvonalai — az Általános Fogyasztási Szövetkezet egész szervezeti hálózata s a szövetkezeti mozgalom sokat tett és tesz a magyar kórus- kultúra ügyéért A falu művelődéséért Nem egy kórus életrajzában olvashatjuk: „Kezdetben a kultúrház Díszes meghívóikat hordott szét a poéta. „Kunszentmár- ton Község Tanácsa, a Hazafias Népfront községi bizottsága 1969. május 24-én a község újratelepítésének 250. évfordulója tiszteletére a járási művelődési központ nagytermében ünnepi ülést tart” Itt nyújt majd kezet egymásnak a két testvérközség; Jászapáti és Kunszentmártoni Kétszázötven éve, hogy a törökdúlás során elnéptelenedett szentmaártoni pusztát benépesítették a Jászapátiból idevándorolt földönfutók. Pestis tizedelte, háború pusztította a szentmártoni puszták parasztjait. Kenyérért idegen tájakra járt a kubikosok serege innen. — Mégis gyökeret eresztettek az idevándorlók. s a kietlen pusztaságból termő televényt teremtett itt az emberi kéz. Szerették ezt a földet az ősök. És szeretik ma is az itt lakók: a nagy hazában a kisebb pátriájukat Október 8-án ünnepli a község felszabadulásának 25. évfordulóját. 250 és 25; két évszám. amely fordulatot adott a község életének. — 1945 tavaszán már a sajátján szántott a szentmártoni paraszt is. Többé nem kényszerült arra. hogy vándorbotot fogjon, hogy ember- piactól reméljen egy kis jobb életet Az országban az elsők között alakult meg 1948-ban a ma már 10 ezer holdon gazdálkodó Zalka énekkaraként szerepeltünk, működésünk és fejlődésünk feltétele azonban nem volt biztosított... Átvette a kórust az fmisz. azóta sikerrel szerepelünk hazai kórusfeszti- válokom, jártunk Bulgáriában, Lengyelországban... — Kórusunk több alkalommal részesült kitüntetésben...” Idézzük ismét Kodály Zoltánt! „Nálunk minden baj gyógyítására egyetlen szert szokás ajánlani; az állam adjon pénzt...!” Pedig a falu kulturális életében nemcsak erre van szükség, hanem az anyagi és a szellemi értékek, erők összefogására, koncentrálására, S e dalostalálkozó ennek is kiváló példja! Sokszor nem kell egy-egy nagy ügy valóraváltásájhoz más, mint munkás, alkotó ügyszeretet. Tudatosan építő ember. „aki a déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába” — írta Kodály Zoltán. Most e fáradhatatlanok s ügyszeretők. a nép művelődésének falusi harcosai, a tömegek műveltségének nagy házát tudatosan építők gyűlnek seregszemlére. Megyeszékhelyünknek négy közterén zeng ma este a dal... A falusi kórusok köszöntik a város lakosságát Mi pedig köszöntjük a dalosokat, a szövetkezeti kó- rusmozgalom harcosait... Császtvai István ÍMálté Termelőszövdtkezet. Ezt követte két másik közös gazdaság és az állami gazdaság megalakulása. Az iparosítás az utóbbi évekig váratott magára. Az utolsó két évben azonban a fejlődés üteme feledtetni próbálja a múlt mulasztásait. Nem kis anyagi áldozatot vállal magára a község, amikor segíti az egyre rohamosabb iparosítást; Tudják, ez a jövő útja. így talál majd munkára helyben valamennyi dolgos kéz. Nem kell a jövőben száz és száz kilométert utazni azoknak, akik az iparban kívánnak dolgozni. így nőtte ki magát a gépjavító állomás, a Beton és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyárává. Otthont talált a Tiszazug centrumában a budapesti Pannónia Szőrmeánigyár és a martfűi Tisza Cipőgyár kihelyezett üzente is. A szó nemes értelmében vett lokálpatrióták lakják Kunszentmártoint ma is. Ezt bizonyítja a példás alapossággal megszervezett mai ünnepség. Büszkék a kunszentmártoni emberek községük múltjára, szeretnék, ha minél többen megismernék a jelen eredményeit. Egészséges ez a szeretet a községük iránt, mert akik ilyen megható gonddal ápolják településük múltját, azoknak nem közömbös annak jelene és jövője sem. Falágyi Béla Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke május 23-án, pénteken reggel egész napos látogatásra megyénkbe érkezett. Az államfőt Szolnokon, a megyei pártbizottság székházánál Csáki István, az MSZMP Központi Bizottsága tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnöke, és Tóth János, a megyei párt- bizottság titkára fogadta. ☆ Losonczi elvtárs kora délelőtt Törökszentmiklóson, a járás és a város vezető testületéinek tagjaival találkozott. Először Magyar' János, a városi pártbizottság titkára, majd Semsei Imre, a járási pártbizottság első titkára tájékoztatta az Elnöki Tanács elnökét a terület helyzetéről, gazdasági és társadalmi életéről. A hangulat ekkor még egy kissé hivatalos volt, Loson- czi elvtárs azonban gyorsan feloldotta. — Orvos dolgában hogyan állnak a községek? — kérdezte. — A korábbi években, az állásoknak csak a felét sikerült betölteni. Ma már az akkorinál sokkal jobb a helyzet. Azt hiszem, annak köszönhetően is, hogy bátran alkalmaztak doktornőket is. Például Kengyelen és Ti?zátonyon — válaszolta Semsei 'Imre, majd hozzátette — tneg is könnyebbültünk egy Ricsit. Higgye el Losonczi ílvtárs, olyan rossz érzés fogta el az embert, amikor egy-egy falu utcáján megállítottak az asszonyok: „Beteg a gyerekein, nálunk nincs orvos. Mondja, kihez vigyem?!’’ Mostmár ezzel is könnyebben vagyunk. Forintok Vietnamnak Pénteken, május 23-án pártnapokat tartottak Martfűn, a Tisza Cipőgyár műhelyeiben, futószalagokon és előkészítő részlegekben. A pártnapok egyik témája a békehónap volt s a szolidaritási akció felhívása Vietnam megsegítésére. Az üzemi pártbizottság előadói mindenütt bejelentették: a KISZ alapszervezetei vállalták, hogy e nemes akciót lebonyolítják, május 26-án, fizetésnapkor felkeresnek minden dolgozót, s kérik, hogy lehetősége szerint jószívvel adjon néhány forintot a vietnami nép megsegítésére. A formatalpműhely dolgozóinak pártnapján — ahol első ízben köszöntötte a pártbizottság a szocialista munka műhelye címet elért kollektívát — K. Szabó Lajos, a Petőfi Sándor szocialista brigád vezetőjének javaslatára mintegy nyolcvan dolgozó döntött: 30—30 forintot adnak személvenként a vietnami akció javára. A gumigyári keverőműhelyben Kiss Imre műhelybizottsági titkár javaslatát fogadta el egyhangúlag a száz főnyi kollektíva: személyenként 5. forintot adnak a vietnamiak megsegítésére. Később a pedagógusokra terelődött a szó. Arra, hogy a járás harminckét nevelőt fogadna szívesen, de csak igen kevesen jelentkeztek a meghirdetett állásokra. Elmondták, akad olyan iskola, ahol négy tanári állás betöltetlen, hárman pedig szülési szabadságon vannak. — Az utóbbi nagy gond az igazgatónak, de öröm a családnak s mindannyiunknak — jegyezte meg a vendég. Majd újabb kérdést tett fel: „Az általános iskolát elhagyó gyerekek hová pályáznak? Lesz-e belőlük utánpótlása a mezőgazdaságnak?” — Ami igaz, az igaz, a gyerekek közül nem túl sokan igyekeznek mezőgazdasági pályára. A szakmunkás- képzéssel sok a gond. A szövetkezetek költségén mesterséget tanulnak, utóbb meg Rz iparban helyezkednek el. Egy másik eset, hogy állat- tenyésztő lesz a gyerekből, s alighogy megvan erről a bizonyítványa, gondol egyet s azt mondja, ő bizony traktorra szeretne kerülni. — Ilymódon tájékoztatták Losonczi elvtársat. Az államfőt a falusi értelmiség helyzete is nagyon érdekelte. — Az orvos, e tanító, barátságba jut-e az agronó- mussal? összefognak-e a • falu új kulturális arculatának kialakításáért? — kérdezte. — A közeledés lassúbb, mint szeretnénk. Mi sem, természetesebb, a termelőszövetkezetek, a parasztemberek sonsa érdekelte a leginkább Losonczi elvtársat. Arra is kíváncsi volt, milyen idős telepítésű az Aranykalász Termelőszövetkezet gyümölcsöse, milyen módszerrel telepítették? Mennyit öntöznék belőle és így tovább. Minden kérdéséÜttörőolímpia Egy hónap múlva — június 23-án — Pécs főterén, a műemlékben gazdag Széchenyi téren, ünnepélyesen felvonják a zászlókat és az ezer tagú kórus ajkán felcsendül a pécsi olimpiai dal. Ezzel az eseménnyel kezdődik az 5. nyári úttörőolimpia, amelyet június 23. és 30. között rendeznek meg a Mecsek-alján. Első ízben kerül sor vidéki városban a magyar gyer- meksportolók nagy találkozójára, az eddigi olimpiák színhelye ugyanis mindig Budapest — a Csillebérci úttörőtábor — volt A hivatalos megnyitót június 24-én rendezik meg a stadionban. A mecsekaljai város felkészülten várja az ország kétezer legjobb ifjú versenyzőjét. „Haza utazott” Szent László hermája Két évi fővárosi vendégeskedés után „hazautazott” Győrbe Szent László hermája. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettese, dr. Korek József és Dávid Katalin főmunkatárs gépkocsin szállította vissza a győri székesegyház kincstárába a mintegy 300 000 dollár értékű hermát, a magyar köre őszinte, szabatos feleletet kapott. Losonczi elvtárs a búcsúzáskor ezeket mondotta: — Régi adósságomat tör- lesztem le ezzel a mai látogatással. Télen, amikor meghívtak olyan rossz volt az idő, az útviszonyok, hogy őszintén mondom, nem mertünk útnak indulni. Most nagyon örülök, hogy maguk között lehetek. * A Surján! Állami Gazdaság vezetői is nagyon vártak az Elnöki Tanács elnökével való találkozásra. És nem sokkal 11 óra után már kezet szoríthattak vele. Néhány percig cseperészett az eső. Losonczi elvtárs így szólt Püski Imréhez a gazdaság igazgatójához. — Nem régiben jártam az egyik termelőszövetkezetben, s akkor is megnyíltak az ég csatornái. Mondta is az elnök, milliókat hoztam nekik. Ha csak ezen múlna, — Szóval, ha kell az eső, csak hívjanak meg, hozom magammal. A tanácsteremben Püski Imre néhány gondolat erejéig emlékeztetett a gazdaság hőskorára is. Éppen itt tartott. — 1951-ben csak 31 pár lófogata, s néhány traktora, cséplőgépe volt a gazdaságnak. — Akkoriban nem is lehetett gondjuk az alkatrész beszerzéssel — jegyezte meg tréfásan a vendég. A tájékoztatás után köny- nyed beszélgetésre váltottak. — Maga mióta van n Gazdaság élén? — Tizenkét éve. Azt megelőzőleg a szajoli, majd a törökszentmiklósi gépállomáson dolgoztam, — válaszolta Püski Imre. sépkori ötvösművészet páratlan remekét. 1967. május 31-e óta több mint 250 000-en látták az ereklyetartót a Magyar Nemzeti Múzeum „Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig” című állandó kiállításán. Növekszik a Balaton halállománya összesítették a több mint 7000 tagot számláló 32 balatoni horgászegyesület elmúlt két évi fogási eredményeit. A horgászok tapasztalata és a naplók bejelzései szerint a balatoni halállomány kezdi kiheverni á néhány évvel ezelőtti tömeges pusztulást. 1967-ben csaknem 37 000 kiló pontyot fogtak ki, míg tavaly ez a mennyiség már megközelítette a 40 000 kilót. A fogas-süllő tavaly már csaknem 4000 kilő került horogra. Vízügyi bemutató Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság pénteken érdekes bemutatót rendezett a Tisza algyői gátszakaszán. A töltések pázsit termésének komplex gépi betakarítását szemlélték meg a meghívottak. A gyeptakaró fontos ár- vízvédelmi szerepet tölt be, — Csepeli munkás volt — szólt közbe Csáki elvtárs. — Én nagyon becsülöm mindazokat az egykori munkásokat, akiket a párt küldött annak idején a mező- gazdaságba, s akik ki is tartottak mellette. Beszélgettek a talajjavításról, a gyümölcsösről, s a jövőről egyaránt. Losonczi elvtárs aztán megkérdezte: — Mostmár önállóan döntenek az ügyeikről. Mégis szeretném tudni, mi manapság a legnagyobb probléma az állami gazdaságban? — Nálunk az, hogy kicsi a gazdaság. Bármilyen jó eredményeket produkálunk, szű- kek a fejlesztési lehetőségeink. Nagyon nehéz még a jó elképzeléseinket is megvalósítani. Ezen próbáltunk segíteni a magunk módján A volt bartai tanterületen közös erővel sertéstelepet építünk. összefogtunk másik két gazdasággal. — Nagyon jól tették. E családias hangulatban zajló beszélgetés után Losonczi elvtársnak megmutatták á gazdaság gépműhelyét, ahol Nagy Sándor műhelyvezetővel váltott' néhány szót. Azután Bihari János szervizcsoportvezetőtől érdeklődött a szarvasmarha önitató működése iránt. A gazdaság vezetői ebédeí adtak Losonczi Pál tiszteletére. A gazdaságban tett látogatása, befejezéseként ezeket mondotta: — Igazán tetszett mindez, amit láttam.. Hiszen tudják, én is a mezőgazdaságban dolgosam, s nagyon érdekel minden, ami a falu életében törtéiiik. Köszönöm, hogy vendégül láttak. ☆ Fegyverseken egyszer már a zárszámadó közgyűlésre várták Losonczi elvtársat. (Folyt, a 2. old.) s feltétlenül szükséges rendszeres kaszálása, gondozása Bemutatták a belvíz csatornák védelmének új módszerét is. Másfélmillió dollár megtakarítás A borsodnádasdi lemezgyár csaknem százmillió forintos 'költséggel felépített új részlegében, a járműkerék- üzemben már rendszeresen gyártják az autóbuszokhoz, tehergépkocsikhoz használatos háromrészes, úgynevezett Trilex kerékabroncsokat. Az ózdi kohászati üzemek különleges acélalapanyagának fel- használásával ezekből a fontos járműalkatrészekből eddig mintegy ötezerhétszáz készletet állítottak elő. Többségét a győri vagon és gépgyár vásárolta -meg. Az idén a terv szerint összesen negy- venkétezer trilex kerékabroncs készül Borsodnádasdon, s ezzel már ebben az évben egymillió dollár értékű importtól mentesítik a népgazdaságot. Ezeket az alkatrészeket ezideig Svájcból, illetve Olaszországból szereztük be. Jövőre, amikor új üzem már teljes kapacitással termel az Import megtakarítás eléri majd a másfélmillió dollárt. Évfordulóra — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 filler
