Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-22 / 115. szám
1969. május 22, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TAVASZI TÁRLAT 1969. Engedélyezett szemetelés ? A Tavaszi Tárlat megnyitója után vasárnap este a filmszemlén bemutatták a Szolnok művészei című kisfilmet. Ebben a filmben hangzott el egy mondat Berényi Ferenc festőművész' szájából, amely még akkoi is visszhangzott bennem, amikor újra végignéztem a kiállítás anyagát: „Modernség dolgában senki másra nem akarunk hasonlítani csak önmagunkra.’’ Valóban régi vita lényegét érinti ez a mondat. Ez a. vita olyan régi, mint maga a szolnoki művész-telep. Sokszor sütötték már erre a művészetre a konzervatívizmus bélyegét, máskor hagyományos formavilágát, realizmushoz kötődő művészi szemléletét mintegy bunkóként igyekeztek felhasználni. s ezzel akartak ledorongolni minden más, a látott világ elemeit talán jobban átíró, elvonatkoztatottabb művészi törekvést. Az itt dolgozó művészekben és a közvéleményben, amely magáénak vallja ezt a művészetet, egy kicsit még mindig különös kisebbségi érzésként él a konzervatívizmus, a konvencionális fogalma. Pedig hát a modernség dolgát, valóban nem elsősorban a művészi kifejező- eszközök, a stílus dönti el, hanem az, hogy van-e mondandója a művésznek alkotásával, és ez a mondanivaló milyen hiteles, mennyire érvényes korunkban? Az alföldi művészeknek mindig, minden korban sikerült eddig hitelesíteniük „modernségüket”, mindig megtalálták azt a mondanivalót, amellyel időszerűen: vallani tudtak korukról. E tradíció azonban nem menti fel a mai alföldi művészeket a kísérletezés, az útkeresés kötelessége és joga alól sem. Nem elégedhetnek meg a hagyományos* kifejezési eszközökkel, hanem állandóan kutatniok kell a hagyományok és környezetük változó élete közötti új művészi szintézist is. Az idei Tavaszi Tárlat, amelyen immár hagyományosan két megye, Szolnok és Bács-Kiskun képzőművészei mutatják be alkotásaikat, a művészeknek ezt a felelősség-tudatát is tükrözi. Modernség dolgában valóban csak önmagukra akarnak hasonlítani. és nem veszik át az alföldi művészettől idegen, itt gyökértelen stíláris formai eredményeket és kísérleteket. hanem e szemlélet-módból indítva, az alföldi festészetet továbbfejlesztve igyekeznek megtalálni korszerű gondolataikhoz a korszerű kifejezési eszközöket. Nagyon szimpatikus és művészileg nagyon etikus magatartása a kiállítás alkotóinak, hogy nem állnak a közönség elé meggondolatlan kísérletekkel, kiérleletlen, át nem gondott alkotásokkal, hanem ami új vonás jelentkezik műveiken, az már egy leszűrt, végigharcolt művészi fejlődés eredménye. Ez az eredmény azonban az esetek egy részében nem elég következetes szándék szülötte. Sokszor a művészek ön- kontrollja túlságosan is erősen működik, s nem engedik meg önmaguknak a tévedés lehetőségét. Így ez a művészet egy kicsit veszít dinamizmusából, lassan alakul csupán, s éppen ezért ellenfeleiben konvencionális voltának érzetét erősítheti. Az alföldi művészet sohasem volt valamiféle stílus-iskola. Formai jegyeiben egységes irányzat. A szemléletmód, a fejlett szociológiai érzék kötötte össze mindig az itt dolgozó művészeket, s az alföldiség fogalmában nagyon jól megfér egymás mellett Mednyánszky és Aba Novák, Tornyai és Fényes Adolf. Mint ahogy ma is egyaránt illik az alföldi jelző a nemes hagyományok folytatójára, Chiovini Fe- rencre és a konstruktívizmus eredményeit az alföldi fes- lőiséggel ötvöző Berényi Fe- rencre, a robbanó indulatokkal teli Baranyó Sándorra és a lírai hangvételű Meggyes Lászlóra egyaránt. E sokszínűség, változatosság azonban a kiállításon egy kicsit eklektikusnak tűnik. Ezúttal valóban igaznak érzem azt a közmondást, hogy kevesebb több lenne. Ha a zsűri egy kicsit gondosabban rostálta volna meg az anyagot, egy-egy művésztől valóban csak a legjobb alkotásokat engedte volna át, úgy az a művész, s a kiállítás szempontjából egyaránt hasznosabb lett volna. Baranyó Sándor kiállított művei közül a Déli pihenő című látszólag visszalépést jelent a művész eddigi munkáihoz képest. E visszalépés azonban új értékeket csillant fel Baranyó művészetében. A határozott kontúrok közé szorított, dinamikus színek klasszikus formákká állnak össze. Konkrétabbá, ha- tározottabbá téve a kép egész tartását Benke László egyetlen kiállított műve fáradt festőiségről tanúskodik. Berényi Ferenc jónéhány évvel ezelőtti képeit állította ki a tárlaton. Sokszor megcsodáltuk már a művész alkotásainak formai tisztaságát, fénylő színeit, művészetének értékeiről ezúttal is meggyőződhetünk. Bényi László bemutatott festményei közül a Naplemente tűnik legegyénibbnek, legeredetibbnek. Chiovini Ferenc Aratás előtt című képében a széles, nagyvonalú ecset-kezelés, a színek finom felelgetése, a művet a kiállítás egyik legszebb darabjává avatja. Szép a Csikósok című művének játékos színvilága is. Éber Sándor pasztelljei finom tónusokkal tűnnek ki, képei azonban kissé megkomponá- latlanok, szétesőek. Fazekas Magdolnának ceruza és toll- rajzai, karakteres portréi tetszettek jobban Tájképei az önmagát túlélt impresszionista hagyományok erőtlen folytatását érezzük. Meggyes László képein megkapok a művész finom lírája, at- moszféra-teremtő színvilága. Nagyon szép a Lackó című kisfiú-portréja, a Tél és a Csendélet hegedűvel című képein a hideg színek dominálnak, míg az előbbin ez az atmoszféra-teremtést szolgálja, csendéletében a tárgyak konkrétságát, határozott kiterjedését egyfajta, sajátos, Sok új termék olcsóbb áron A mezőtúri Villamos- és Géptechnikai Cikkek Gyára tavaly szinte' minden eddiginél jobb termelési eredményeket ért el. A munkatermelékenység egy foglalkoztatottra számítva 21,x százalékkal növekedett, a munkások évi átlagos keresete pedig 2 százalékkal. A jó gazdálkodás tette lehetővé azt is. hogy 148 százalékkal növeljék a kifizetett nyereségrészesedést az előző évihez viszonyítva; Elérték azt is, hogy bár több anyagféleség ára növekedett, 9,2 százalékkal csökkentették termékeik átlag eladási árát. Műszaki fejlesztési tervüket úgy valósították meg, hogy 26,3 százalékkal növelhették az új korszerű termékek arányát. S azt, hogy ezek egyrészével a BNV-n szerepelhetnek s az idén is hasonló jó gazdasági eredményekre számíthatnak. önálló életét szugerálják. Mészáros Lajos Női portré című képe megbízható, festői qualitásokról tanúskodik. B. Mikii Ferenc bemutatott művei közül A magárahagyatott című, kiérlelt, szép alkotás. Noel ö. Gábor a kubizmus' eredményeinek felhasználásával kísérletezik. E kísérletre Kávés csendélet című művében a sikeresebb. Megkapó Palicz József öregasszony portréjának riadtsága, teljesérvényű jellemrajza. Sáros András hemutatott képében túlságosan a látványhoz ragad. Weintráger Adolf ön-ön művészi qualitásához méltóan szerepel a kiállításon. Marostordai Anna akva- relljei meglehetősen szárazait, szálkások, ellentmondanak a műfaj törvényeinek, s nem közvetítenek semmi lényeges üzenetet a nézőnek. Palkó, József két grafikája közül a Beszélgetők című a hatásosabb. Sáros András Miklós Kendős fej című litográfiája jó karakterisztikus érzékről tanúskodik. A kiállítás plasztikai anyagából Nagy István hatásos formai játékait, Papi Lajos Hal című alkotását, Szabó László szép fa női portréját. és Simon Ferenc két művét, a Pegazus és csikója címűt és az Ostyánfiasszonyfán nemrég felállított Petőfi portréjának gipsz-változatát emelhetjük ' ki. Külön kell szólni a kiállítás utolsó két termében elhelyezett tematikus anyagról, a Bács-Kiskun megyei Tanács által kiírt forradalmi képzőművészeti pályárat- ra beküldött művekről. A pályázatot — mint tudjuk, szolnoki művész. — Baranyó Sándor nyerte, Munkásmártír című festményével. Ez a kép a kiemelkedően legjobb alkotás a pályamunkák közül. Mondanivalójában, festői erejében egyaránt. Rajta kívül csupán Noel Ö. Gábor Vöröskatonák című festményét. Diószegi Balázs Újságolvasó című képét emelhetjük ki. A pályázat szobrászati anyagában Páli Lajos súlyra nagyon jelentősét alkotott három vörösmárvány szobrával. Rideg Gábor Szolnok közigazgatásának vezetői a város köztisztaságának megjavítása érdekében nemrégen minden eddiginél hatékonyabb határozatokat hoztak. Be kellett látniuk, az évek óta vajúdó problémát, — hogy hogyan lehet Szolnok tiszta város — csak úgy oldhatják meg, ha a tisztaságról nem csupán értekeznek és nyilatkoznak, hanem anyagi áldozat árán, annak műszaki és személyi feltételeit is megteremtik. Majd az utcák tisztaságán mérhetjük le. hogy az úttisztító gépekre költött forint nem lesz ablakon kidobott pénz. Tisztább, portalanabb, higiéniku- sabb lesz városunk Ha csak ... Mint az életben annyi sok bonyolult dolog, a város tisztaságának megvalósítása sem olyan egyszerű. Ezt tudják azok is, akik a jól megfontolt intézkedéseikkel végre tisztaságot akarnak teremteni az úttesteken és a járdákon. Tudják, hogy nem vezet sikerre jól gépesített és szervezett mindennapi tisztogató tevékenység sem, ha a város polgárai és az átutazók népes tömege feleKérem senki ne lepődjön meg, nem nyomdahiba! A cím második részét csak kölcsönvettem egy plakátról. Már mesz- szirő.1 szemet szúrtak az öles betűk: Látogassák meg a cirkusz Praga! De inkább a kisebb formátumú plakát meglátogatására kellene invitálni a nagyérdemű közönséget. Ott ugyanis látható egy-két különleges attrakció. Mindjárt az első sorban az „allatszelí- dítő”. Ezt még talán ráfoghatjuk egy régi finn-ugar nyelvemlékre. De hogy mi a „fölászán ti akrobá- cia” — azt nem tudom. a „kameruni kecskék jókedvű idolőtlenül szemetel. Sajnos a megrögzött hanyagok, rendetlenek erről nemigen akarnak tudomást venni. Márpedig a város köztisztaságának fenntartása társadalmi hozzájárulás nélkül elképzelhetetlen. A városi tanács szabálysértési előadója éppen ezért az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket tesz, hogy a magukról elfeledkezetteket — ha kell először figyelmeztetéssel, ha kell pénzbírsággal — a helyes útra, a „tiszta útra” térítsék. Utána néztünk, a nevelő célzatú figyelmeztető felszólítások kivétel nélkül elérték céljukat. — A figyelmeztetettek megértették: a házuk, vagy a telkük előtti utcarészt büntetés veszélye nélkül nem hanyagolhatják el. Ez eddig rendben is volna. Arra vagyunk kiváncsiak, miért nem figyelmeztetik az erre illetékesek — szabálysértési előadó, rendőrség — azokat, akik évek óta szemetesen, elhanyagolva tartják házuk táját és azokat, akik nap, mint nap napraforgó és tökmag héjjal köpködik tele a járdát az állomástól egészen a Kossuth térig? A rendszeres szemetelők, a környékről dolgozni«jés vásárolni bejáró megyénkbeliek, akik vígén és magukról megfeledkezve végigköpködik Szolnokot. Minden magrágcsálót nem lehet fülön csípni és helyszíni bírsággal sújtani, de a tök-és napraforgómag árusokat ki lehetne tiltani a város főutcájáról és annak környékéről is. A másik: a Szigligeti utcában lévő honvédségi épületek udvara évek óta gazos, rendetlen, a jobbérzésű emberek esztétikai érzékét bántja. Ki kapott ezért figyelmeztető felszólítást? S ha kapott, miért nem szüntette meg ezt az állapotot? Felsorolhatnám a város sok helyén az ilyen Szigligeti utcai állapotokat, amelyek évek óta nem válnak díszére városunknak. Nézzünk körül, térképezzük fel a szemetes gócokat az elhanyagolt gazos területeket, hogy a városukat tisztán és rendezetten látni szeretők közös erejével léphessünk fel a hanyagok, a kötelességükről meg- feledkezőkkel szemben. B. J. NYELVI AKROBÁCIA mítása’’ ugyan szó szerint érthető, csak éppen nem világos előttem, hogy ki a jókedvű; az idomító, a kecskék, vagy a közönség? Egy érdemes művésznőt is hirdet a plakát „bátorság a kopulában” 1 Először azt hittem, hogy valami lélegzetelállító új dologról van szó. Utána néztem az idegem szavak szótárában, de Ott ilyen címszó nem szerepel. Ezek szerint csak egy kis hétköznapi bátorság lesz — a kupolában. így már öt rövid perc alatt megvilágosodott előttem, hogy a kerekkorcsolya — magyarul kerekeskorcsolya lenne. még érthetőbben görkorcsolya. De akad még ezen a plakáton érdekesség. Megdöbbenve vettem észre, hogy idáig csupa hamisítvánnyal találkoztam. Ugyanis a plakát szerint most „eredeti zsonglőröket’’ láthatok. Mindehhez az Attraktív Praga zenekar szolgáltatja az attraktív zenét. (Csak épp azt nem tudom, hogy milyen az „attraktív zene”.) Először arra gondoltam, hogy csehszlovák barátaink tördelték kerékbe így nyelvünket. Azonban a plakát alján — jogosan ilyen szerényen — ott húzódik — BNYV Kecsekmét. Elhatároztam, hogy már csak ezért is megnézem a cirkuszt. Néhány nap múlva választ fog kapni a kedves olvasó, menynyire jókedvűéit a kameruni kecskék. — kgy — Élet szike nélkül A madárcsontú őszhajú néniké lakásának ablakaiban rendszerint csak késő éjszaka hunyt ki a fény. Dr. Havas Etel sebészfőorvos — két éve már nyugdíjas — a legfrissebb angol orvosi szaklapokat fordította. Félévszázad alatt megszokta, hogy az éjszaka nagy részét ellopja magától. Tanulásra. Kiapad- hatatlanul sok energiája és kitartása volt, s ezek az eléggé ritka erények az idők folyamán szakmai fanatizmussá alakultak benne. Már a hatodik méregerős feketét szürcsölte. Még csak két óra volt, é$ nem értette, hogy miért ilyen álmos. Hiszen az ő 6 kávéja felért egy tucat jó erős házi főzettel. Talán a nagy meleg. Nem emlékszik, hogy a május valaha is ilyen forró lett volna. Este a szél is feltámadt. Száraz meleg szél. Mintha óriási hajszárító búra zúgna a város felett. Ráadásul a felette lévő emeleten nyitva hagyhatták az erkély ajtót, és a szél hangosan süvöltött. Idegesítően. Azóta ideges, mióta kényelmes lakása van, mióta nem érzi a műtő éter szagát, mióta két évvel ezelőtt december közepén lette a szikét. A munkája az élete volt, s akkor megszűnt az élete. Honv mégis él? Hát élet ez?! Indult, hogy még egy kávét főzzön, de amikor felállt megszédült. Nem, többet már nem iszik, a feje is fáj. Nem megy. Már a pihenés is árt? Csakis az árt. Csak a kórházra gondol. Mindig. Hátradőlt a heverőre. Elmenne ebből a kisváros, bál. de nem mehet. Évtizedekkel ezelőtt ide száműzte magát. Ha ott marad, rangban többre vitte volna. De éppen azt nem akarta. A rangot. Csupán annyit, hogy osztálya legyen, ott nyugodtan dolgozzék. Ennél több mi kell? A férjétől is elvált, mert akkor a családnak kellett volna élni. Nem tudott. Csak a hivatásának. Egyedül maradt, s boldog volt. A húga volt az egyedüli hozzátartozója. Minden nélkülözhető pénzét neki küldte, hogy a két fiának mindene meglegyen. A sógorával sohasem került meghitt viszonyba, húga férje nem állhatta őt. Zolikát és Ferikét azonban egy évben kétszer, háromszor meglátogatta. Mióta a húga meghalt, nem utazott hozzájuk. A sógora érthetően tudtára adta... A két srácnak azonban rendszeresen küldte a pénzt. Mióta egyetemisták. minden nyarat külföldön töltenek. Sokba kerül. Szép nyugdíja van, néhány százast ebből is elcsíphet. Fel akart állni, hogy kinyitja az ablakot, mert egyre kevesebbnek érezte a levegőt. A lába... zsibbad a lába, Már nem tud ráállni. Kinyújtotta a kezét. Furcsán bizseregtek az ujjat. Mi ez? Lássuk csak... Fejfájás, szédülés, zsibbadt végtagok... Ha a hangyák a fal mellett... Korai még az, nem szabad... Apoplexia. Biztosan apople- xia. Agyvérzés. Kopogni kellene a szomszédnak. Zörögni a cipősarokkal, még nem késő. Nem... Már nem... Jaj... Meddig feküdt? Világos van. Kávét kellene főzni. Ölömből van a jobboldala. A műtős felesége csak délután jön. Katikám, menjen az igazgató úrhoz, mondja meg_ hogy... Nem hallotta a saját hangját, a szája mozgott csak, a hang... Mindegy még él. Délutánig van idő. Csak a szivárvány ne özönlene be olyan nagy sugárban az ablakon. Még ellepi a heverőt, s ő abba fog belefulladni. Tíz évvel ezelőtt még Kiváló Orvos kitüntetés... Micsoda öröm, micsoda bánat. Azon a napon kapta meg a magas elismerést, amelyen a húga meghalt. Mindenki gratulált. Milyenek is az emberek. Azok a kollegák is bájosan mosolyogtak gratuláció közben, akik különben ki nem állhatták. Amikor két évvel ezelőtt tudomására hozták, hogy két hét múlva nyugdíjba kell mennie, mennyire megváltoztak a mosolygó arcok... Már nemcsak a háta mögött gúnyolták. A szemébe nevettek.... Megmondták a véleményüket. Modortalan, kiálhatatlan, senkiben sem bízik. mindent maga akar elvégezni. Más búcsúztatásra számított. A bűbájosság soha sem volt a kenyere. Senkinek sem gazsulált. A pénznek sem hajbókolt, de a legjobb tudása szerint mindenkit gyógyított. Egyformán. Magas állású hivatalnok, vagy cigány? Emberek, akik a segítséget, gyógyulást várnak. Senkiben sem bízott? Volt egy olyan iparkodó alorvosa, aki igyekezett elsajátítani az ő tudását? Mindent ö akart csinálni? Hiszen bent lakott a kórházban. Volt úgy. hogy egész télen ki sem ment a kórház kapuján. Neki mindegy volt, mikor kellett bemosakodni. A nap minden percében készen volt rá. Ez volt a baj? Sokszor leszidta a hanyagokat, lustákat. Kiabált is. De a háta mögött senkire sem áskálódott. Érdekes, hogyan mozognak a falak. Biztosan földrengés van. Miért kell sok embernek meghalnia, hiszen csak ő a beteg. Már dülöngél az egész ház. Jaj a fejem... A műtős felesége, Katika sokáig csengetett. Azután ököllel verte az ajtót. Semmi nesz. A házmester felfeszítette a zárat. Dr. Havas Eta mozdulatlanul feküdt a heverön. Ruhástól. Nem aludt, mert a szemei nyitva voltak és a szája hangtalanul mozgott. Másnap megérkezett a választávirat: „Sajnos ápolásodat nálunk nem tudom vállalni. Sógorod.” Bognár János
