Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
— Szerencsétlen! — Trabanttal nem lehet ekkora fának menni! Szöveg nélkül! •— Elütöttem, de nem hagytam cserben.,; JÁSZTEJ Kezdetben volt az anyatej. Attól nőttünk, a lettünk olyan okosak, hogy megszelídítettük a vadmarhát, s fogyasztottuk táplálékul nemcsak a húsát, hanem mindenekelőtt a tejét, amely évezredek óta a tehéntej nevet viseli; Aztán akadtak a népek között ilyenek, mint mi, magyarok, akik kumiszt, — lótejet is étkeztünk. Innen már nem volt messze a juhtejj kecsketej felhasználása mindennapi táplálékul. Majd szélesedvén az ember ismeretvilága, felfedezte a kókusztejet, s ha már a nővényekmél tartunk, — a kutyatejet. Midőn pedig — tudása mai fokára hágott az ember; szükségét érezte annak, hogy kedvelt táplálékának nevét kedvelt szeszesitalára is ráruházza. Így jelent meg az italboltok, presszók, vendéglők tükrös polcain a Boszorkánytej< Jelenleg a hon és a szűkebb pátria mind alaposabb megismerésének igénye azzal az igénnyel párosul, hogv a tájjelleget mindenben kifejezésre juttassuk, ami szülőföldünk hírét szétviszi, növeli. Sót, nem csupán a tájékát, hanem a rajta élőkét is. Végeredményben azt a valamikor megkezdett folyamatot visszük tovább, amely például a helységnevek elé az ott élő népesség nevét is odalllesatette. Például Karcag, Madaras, Csorba, Hegyes elé a kun-t. Vagy Berény. Apáti, Ladány elé a Jász-t. Tehát ezt folytatjuk abban az igyekezetünkben, hogy az „Ismerd meg tejünket” mozgalom jegyében — a tehéntejet is epitheon ornans-szal, kitüntető, megtisztelő jelzővel látjuk el. Szakítunk a régi, rossz hagyománnyal, amikor még csak vízzel keresztelték’* meg a tejet tehéntartó elődeink. Most átkereszteljük mindennapi italunkat, folyékony kenyerünket, s nem előállítójáról, a tehénről származtatjuk nevét a jövőben. Igaz is: a szimpla tehéntej elnevezésnél sokkal előkelőbb a jásztej... Csak addig lesz furcsa, míg meg nem szokjék. Egy darabig még nem szabadulunk attól a képzettársulástól, hegy ha ezt halljuk — tej, elsősorban a szép himbálózó mozgással plattyogó tehénre, s a lába közt rengő duzzadt, rózsaszín tőgyére gondolunk... Majd szintén szép menetelesen alakulnak át képzeteink, hogy amikor ezt mondjuk — -jásztej, mindenekelőtt a szorgos jászokra, ne pedig a tehénre irányuljon képzeletünk; • „ Akkorramára, Jászság — a tájjellegű tej révén — tej- jellegű tájjá fejlődik. No de az a fontos; hogy a jásztej méltó legyen^ a márkához. Szerencsére a minőség tartását a várható egészséges rivalizálás is biztosítja. Mint lapzártakor értesültünk tudniillik, új fémjelzett tejfajta jelenik meg hamarosan a tejpiacon. Humoros folyóiratunk — a Jász-Kun-Kakas — kakasászatának dolgozói elhatározták. hogy versenyre kelnek a jász tehenészeték munkatársaival és — a jásztej ellenpárjaként a jász-kun kakastejet dobják be a kereskedelmi forgalomba. Ennek lesz egv nagy előnye a jásztejjel szemben. Lévén a kakas koránkelő jószág, a jász-kun kakastej nem fog megaludni. (Érdekes — bár logikus — ellentmondás, hogy viszont a Jász-Kun Kakas altat. ■— ha gyenge viccek vannak benne.) Tóth István A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklet© 441. csípés MEGSZOKÁSBÓL — Legyen szíves, ellenőrizze még egyszer, hátha mégis fiú?! Csináld magad! Természetesen csak akkor, ha tudod. Illetve, néha akkor is, ha nem tudod, da kell. Mert például nem akarod csöpögő csapod monoton kopogását hetekig hallgatni. Ugorj neki és magad uram, ha szolgád nincsl Hacsak nincs egy maszek jóismerősöd. Elvégre, ki vállal ma egy potom ötforintos munkát? Jó ismerős, szívességből — egy húszasért! Ilyenkor gyűrkőzöl neki mondván, hogy majd megtanulod. Nekilátsz, és az első; amit megtanulsz, hogy hiába öntöd ki a konyha közepére a szerszámos ládát és a lomos fiókot, nem találod azt, amire szükséged van. Az igazi lecke ezután jön: a hiányzó mütyürért a Hátaitól a Kispenész utcai tenyérnyi boltig, az Otthon áruháztól ABC-ig mindent végigrohansz gyalog, villamoson, buszon, netán taxin. Végül a szomszéd utcában levő üzletben sikerül megvenned és boldogan sietsz vele haza. Otthon nejed éppen dohog, mert valami összeolajozta a tiszta ruhát. „Hogy került ez oda?" — felkiáltással orrod alá tartja az általad fél napig hajszolt mütyürt, amiről csak azt tudtad, hogy kell lennie belőle valahol. Tehát van most már két mütyüröd, kezdődhet a munka. Odarendeled a fiad, a lányod, a feleséged, az' anyósod, és dirigálsz, mint a sebésztanár, egy súlyos operációnál. A házfelügyelővel némi vita után a fél házban elzáratod a vizet, mert a lakásban levő elzáró nem működik, aztán — egyik kezedben az „Ezermester” című szakfolyóirattal — ne-. kiesel a csapnak. Anyósod csőkulcs helyett srófhúzót ad a kezedbe, amit fiad sürgősen laposfogóra cserél, miközben rosszallóan csóválja a fejét. Még szerencse, hogy feleséged megállás nélkül dicséri az ügyességedet. Óvatosan rakod le a kiszedett alkatrészeket — egyiket a másik után — a gyúródeszkára, hogy később tudd, melyiket hova kell visszatenni. Végre eljutsz a mütyürhöz, és kiemeled rej- tekéből. Ekkor derül ki, hogy a vásárolt mütyür is, meg az is, amit otthon találtatok, más méretű. A társaságodban levő fiatalkorúakra tekintettel csak nagyot nyelsz. A szomszédok és a ház- felügyelő legalább ötször zavar elmélyülést és figyelmet követelő munkában: mikor lehet már kinyitni a főéi- zárót. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, hogy — visszatéve a régi mütyürt a csapba — a szerelés befejezése után egy kis göm- bölyüség marad a gyúródeszkán és hiába szeded szét még kétszer a csapot, nincs helye. Amikor pedig a ház- felügyelő kinyitja a főelzárót. a te csapod nem csöpög. Omlik. Mint a Niagara. Csűrheted, csavarhatod, ütheted, simogathatod, víz- özönnel fenyeget. Végül is — miközben családod néhány közvetlen szóval aposztrofálja műszaki ismereteidet — nagykalapács- csal parafadugót versz a csapba. Asszisztenciád magadra hagy, szerszámaidat és a sok egyéb limlomot egyedül rakhatod vissza a szerszámosládába és a lomos fiókba, sőt még a gyúródeszkát is sikálhatod, mivel egy kissé olajos lett a sok vacaktól. A családi kupaktanácson óvatosan megpendíted, hogy mégicsak egy mesterembert kellene keríteni ahhoz az átkozott csaphoz. Javaslatod kitörő ■ örömmel fogadják, de sietve hozzáteszik, hogy a csöpögd csap megrendszabá- lyozására hozandó intézkedések a ház urának ügykörébe tartoznak. Így aztán eme megtisztelő cím birtokában ismét nyakadba veheted a várost, immár nem mütyürért, hanem mesteremberért, aki hajlandó potom ötforintos munkát elvégezni. És természetesen egyedül, családi segítség nélkül. Elvégre/ csináld magad..