Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
& SZOLNOK JEGYEI NÉPLAP 1969. május 18 A legrégibb budai magánlevél Nem számítva királyi okleveleket, a legrégibb Budával kapcsolatos magánlevelünk 1295-ben kelt. A közel hétszáz éves episztolát Benedek esztergomi teológiai tanár írta Lodomér érsekhez, a kor „nehéz emberéhez”. Panasz. Benedek elmondja benne, hogy komájával (compateri Pál budai polgárral Bécsben igen jelentős mennyiségű épületfát vásároltatott. hogy azt (Budán) építendő házánál felhasználja. A Dunán Budára leúsziatott épületfából azonban Kőszegi Miklós nádor huszonhat — fél oldalán kifaragott — és tizenöt — gömbfának meghagyott — gerendára „az istenfélelmet megvetve, rátette kezét”. A panasz nyomán — ugyancsak fennmaradt levélben — Lodomér érsek indulatosan reccsint rá a nádorra s az ország első papja felszólítja az országnak — a királyi; követő —- első emberét: haladéktalanul szolgáltassa vissza a főpapi ember épületfáját. A levél építésztörténeti szempontból is érdekes. Más adatokból azt is megtudjuk: milyen volt ezeknefc a — magyar szóval boronának nevezett — fedélszékek, állványok, tornyok, torony sisakok építésénél használatos fáknak a mérete. 1351-ben esztergomi egyházi építkezéseknél az érsekség a Garázson át a Felvidékről leúszna, tóit boronákat heamél íeh Képernyőn a tragédia A televízióban megkezdték Az ember tragédiájából készülő televíziós film forgatását Madách Imre halhatatlan drámai költeményének pályafutását már a tanulmányok egész sora örökítette meg; most új lappal gazdagodik a történet: első ízben kerül a televízió képernyőjére a Tragédia. Játszották már színpadon kőszínházban és szabadtéren, Magyarország csaknem minden részén, s Európa 15 városában. AZ 1383. szeptember 31-i Nemzeti Színház-beli ősbemutató óta csak Budapesten tizenegyszer újították fel. a Szegedi Szabadtéri Játékokon pedig 1933. óta ötfajta előadásban láthatta a közönség. Az első külföldi premierre 1892-ben Hamburgban került sor az eltelt időszakban többek között műsorra tűzték Bécsben, Krakkóban, Prágában, Zágrábban és Zürichben. Ezen kívül bemutatta Madách művét a bécsi, a müncheni, prágai, párizsi, lausan- nei és a New York-i rádió. Sót bábszínpadra alkalmazva is előadták. Blattner Géza a magyar származású és világhírnévre szert tett párizsi bábszínházrendező írta a Tragédia bábváltozatát és azt az Arc-en-eiel (Szivárvány) nevű párizsi bábszínházban nagy sikerrel be is mutatta. A közeljövőben egy merőben más, eddig még soha meg nem kísérelt verziót találhat a közönség. Mint Szinetár Miklós, a tv-film rendezője elmondotta, ezúttal többféle közönségre kell tekintettel lenni, azokra a milliókra, akiknek az eddigi sikerszéria ellenére is ez lesz az első találkozásuk Madách Imre művével. Valamikor úgy tartották, hogy ez a költői mű még színpadra sem alkalmas, ezért késett a premier is, megjelenése után 22 évvel mutatták be. A televízió adottságainál fogva alkalmas a költészet tolmácsolására, a bemutatót Így már most nagy érdeklődés előzi meg. Egyébként ilyen íiatal színészek még nem látszották Évát és Ádámot, mint Moór Mariann és Huszti Péter. Űj Lucifer mutatkozik be, Mensáros László személyében. aki Major Tamás, Gábor Mi vi Ac é* Kálmán György után alakítja eat a szerepet. A kotorna inkább mogorva, mint vidám. A többiek oda-odafü- tyülnek vagy kiáltanak valamit egy-egy jáformájú lánynak. 6 szótlanul ás ütemesen doL gozik. Egyáltalán nem örül annak, hogy ott kell ásnia a csatornát, ahol a volt kedvese lakik. Amikor ide vezényelték Őket dolgozni, eszébe jutott utolsó beszélgetése a lánnyal. Sári — mondta. — Nem kell, hogy írjál Minek. Két év akkor is hosszú, ha írogatunk, akkor is, ha nem. A lány megfogta a fiú gallérját és erősen szorította. — írok azért — suttogta. — Minden oroszorán — Hit írj — egyezett bele a fiú Azután bevonult katonának. és — azóta nem látta a lányt. Éppen egy éve, és ugyanennyi ideje levelet sem kapott tőle. Mogorván ássa az árkot a fiú, szemébe húzott sapkája alól kiles a házra, aztán gyorsan visszakapja a pillantását. Káromkodik. A föld vizes, ráragad az ásóra. A többiek nevetnek raita. Nagyon jó kedvük van. Beléjük bújt a tavaszi fény. átsüt rajtuk, munka közben titokban játszanak. A katona rosszkedvűen végigméri ókét. Vent, a parton, a háta, mögött áll egy fiatal törzsőrmester, a parancsnokuk. — Mi a baj. Mészáros? — kérdi a katonától. Felpillant, tétovázik, vajon, ha megkérné... elmondaná... elmehetne egy másik brigádhoz?... Vagy megengedné homi becsengessen ide és érdeklődjék?... — Semmi — mondja vénül és megvonja a vállát. — Mi lenne? —- Rossz kedve van — Állapítja meg a törzsőrmester. A fiú bólint. — Az biztos. Az ásó után nyúl, dolgozni ákar tovább. A többiek félkönyökölnék az ásókra, lapátokra és nézik Mosolyognak. Ugratni próbálják, ő dolgozik, gondterhelt arccal ráncigálja az ásót, nyugodtan, halkan, folyamatosan káromkodik. A. társai körül- áUják. — Jól áH neki — szól valaki. — Micsoda? A katona belenyomja ásóját az árok aljába, és egyGULAY ISTVÁN: Bolondos tavasz szerűen a beszélőkre dobja a földet a törzsőrmester érzi, hogy baj lehet. — Melózni! — mondja. Nyílik a ház ajtaja. A katonák hajlongva dolgoznak. Kilép egy lány az utcára. Szép. Egy pillanatra megáll, nézi a katonákat. Aztán gyorsan odamegy a fiúhoz Megáll az árok partján. — Szervusz, katona — mosolyog. Mészáros felnéz. — Szia — mondja és végignéz magán. Keze. ruhája sáros. A törzsőrmester pár lépésre áll. csodálkozik. Megáll a munka. Csend lesz. — Élsz még. Sári? — Te élsz-e? — Látod! — mondja a fiú — Látod. nem? — Látom. — Már egészen elfelejtettelek — lódít a fiú. — Te mondtad, hogy ne írjak! — Hát persze. Jársz valakivel? — Nem tudom... A törzsőrmester odalép hozzájuk. Köszön a, lánvnak. bemutatkozik. gondolatok nyomában } Á betű ragokról w 9T Hl vr\ es száj hasakról A lenini LENIN: Első pillantásra az jut az ember eszébe, hogy a kommunizmust tanulni nem más, mint elsajátítani a tudásnak azt az összességét, amely a kommunista tankönyvekben, brossurákban és művekben van kifejtve _Ha a kommunizmus tanulmányozása csak abban ál lna, hogy az ember elsajátítja azt, ami a kommunista művekben, könyvekben és brossurákban van kifejtve, akkor túl könnyen megesnék, hogy kommunista betűrágó-- kát vagy szájhősöket kapnánk. Egy propagandista vallomásából. — (Elhangzott azon az ünnepi tanácskozáson, amelyen a párt legkiválóbb propagandistáit Lenin képét ábrázoló plakettel tüntették ki): 1960-ban vezettem először szemináriumot Amolyan alapfokú politikai tanfolyamot; olyat milyenből több ezer volt az országban. Feldolgoztunk né- ham brossurát, mén érni kis ünnepséget is rendeztünk tavasszal. a szeminárium befejezésekor. Az ünnepségen kaptam egy könyvet. 'Beleírták a szeminárium, hallgatói: „Köszönjük, hogy képzett, harcos kommunistává neveltél bennünket.“ Nagyon büszke voltam és örültem, hogy a párt harcos kommunistáinak számát eny- nyivel én is gyarapítottam. Később már Lenin müvei is a kezembe kerültek. Egyszer ráakadtam arra a beszédére, amelyet az ifjúsági szövetségek feladatairól tartott, s megdöbbenve olvastam szavait a kommunista betűrá- gókról és szájhósőkröl. Azóta sokat tanultam. Masí mér értem, miért mondta Lenin ugyanakkor (egy nappal később, egy másik beszédében — a szerk.), mintegy tovább folytatva az előbbi gondolatait, hogy ,g kommunizmus egész propagandáját úgy kell megszervezni, hogy a dolog középpontjába ez ori— Elmehetnek — mondja e fiúnak. — a közeibe. Majd a srácok dolgoznak. A katona a lányra néz. Aztán a házra. Csillám a szeme, elmosolyodik — Bemegyünk? A. lány tétován bólint. A fiú kiugrik az árokbóL — Kösz’ — mondja a törzsőrmesternek, és elindulnak Becsukódik mögöttük a kapu. A katona megmossa a kezét, aztán leülnek a konyhában. A lány a fiú csizmáját nézi. Csupa sár. — Jársz valakivel? — kérdi ismét a fiú. — Azt hiszem, igen. — Hiszed? A lány bólint. Az ablakon túlra néznek egy ideig mind a ketten. A fiú érzi. hogy itt nincs keresnivalója. Szegyein magát, maga sem tudja, miért. — örülsz most. Sári? — kérdi a lánytól. — Nem különösebben. — Mire gondolsz? — kérdi a fiú. — Semmire... Elmúlt. A katonában mintha ősz- szeomlana valami. Azért mégis azt mondja: — Örülök neki. így természetes. Már menne. A lány feláll. 6 is zavarban van. A katona is felkel. Elköszönnek egymástól. A fiúk csoportba verődve állnak és nézik, amint közeledik. Kutatják az arcát. Hiába. Nem tudják leolvasni róla. homi arra gondol: ..Pedig átkozottul szép lett volna!...” a törzsőrmester odalép hozzá. — Nem kell elkeseredni Ez kVJKvhen is Mm dós tavasz. Nem gondolod? A fiú is így onvdolja, Leen tint egyet. Aztán — mit tehetne! — furcsán elmosolyodik. — Ped’o átkozottul szép leit volna!... — mondja. A törzsőrmester bólint. Azután, szinte eoy szerre, mindketten széttárják a karjukat. zzágépités gyakorlati vezetését állítsuk. A kommunizmusnak olyan érthetővé kétl válnia a munkástömegek számára, mint saját ügyüknek.” Hadd toldjam meg ennek a propagandistának a szavait egy visszaemlékezés néhány sorával Williams haladó amerikai újságíró mondta el az alábbi esetet. Egyszer a Kremlbe ment, Leninhez volt hivatalos. Soká kellett várnia, ami igen ritkaság volt, mert Vlagyimir Iljics mindig pontosan fogadta látogatóit Eltelik félóra, egy óra* míg végre kinyílik az ajtó. Mindenki meglepetésére nem egy diplomata, vagy más rangos személyiség jött ki, hanem egy szakállas paraszti subában és bocskorban. bocsásson meg — szabadkozott utána Lenin —■ látogatóm egy tambovi paraszt volt. Megbeszéltük vole azokat a kérdésekért, amelyek a villamosítással, a kollektivizálással. az új gazdasági politikával függnek ősszel" Nem sokkal utána Lenin a Dinamó gyárba ment Ez a gyár egyen- és váltóáramú motorokat gyárt Azért meant Lenin, hogy beszédet tartson a munkásoknak az űj gazdasági politikáról. Hogvan tette ezt? Vázolta a falusi helyzetet és váratlanul konkrét kérdést tett fel a munkásoknak; „Tudnának-e segíteni a falvak villamosításában!•*» Egész magatartásából kiérződött — ahogyan a visszaemlékezők írják —% hogy amikor elindult a Dinamó gyár munkásaihoz, tudta jól, mit kérhet tőlük. Kívánsága nem volt véletlen; Küldetés volt, megbízatás íme egy villanásnyi Leninnek, a propagandistának a munkamódszeréből — mintegy illusztrálásául annak, mit értett az alatt a követelmény alatt, amit így fogalmazott meg: „a kommunizmus propagandáját úgy kell megszervezni, hogy a dolog középpontjába az országépités gyakorlati vezetését állítsuk...” Lenin gyakori szavajárása volt — különösen, ha bonyolult kérdések megítélése volt napirenden —, hogy „előbb tanácskozzunk Marx- szaV• Módszeréhez tartozott. hogy minden fontosabb kérdésben Marx művelt vette elő, igyekezett minél mélyebben megérteni Marx gondolatait, behatolni Marx elemzéseinek, gondolkodásának logikájába. Ezért soha nem elégedett meg a kész formulákkal, hanem kutatta az utat, amelyen Marx vala- milven fontosabb következtetéshez eljutott, az adott történelmi helyzetet, a mozgalom előtt álló feladatokat. a korabeli eszmei és politikai áramlatokat. A cikk elején idézett propagandista tehát helyes következtetésre jutott, amikor felismerte, hogy „Leninnel kell tanácskoznia", ha a kommunista pronaganda kritériumait, módszereit jól meg akarja ismerni. De ez csak a dolog egyik oldala. Mert ahogyan Lenin sem a kész formulákat. az előre megálmodott recepteket keresni fordult Marxhoz, úgy mi sem nyúlhatunk ilyen igénnyel Lenin műveiért a kön wesool era. Hadd idézzem tovább nro- o»gand's+ánk e cikk eleién -1 'r“rio*i vallomásét: Nehezen jöttem rá arra, hány mH is icJerrt - beté-A-ák- rót szóló lenini intelem. Falusi viszonyok között dolgoztam mindigi SvrSl évns megtanítottam a hallgatóimat arra, hogyan szó? a lenini hármas jelszó, de csak nagy sokára jöttem rá, hogy ez olyan taktikai jelszó, amely csak egy bizonyos időszakra, bizonyos meghatározott körülmények között érvényes. Súlyos hiba volna például ma is ennek alapján megítélni, osztályosai falun az embereket _ Ig aza van- a tant»: fásnak — a tanítás előfeltétele! — azt a lenini módszert kell alkalmazni Lenin műveire is, amelyről S Marxszal kapcsolatban b&- széL Ez a feltétele annak, hogy hasznosan és rendszeresen * tanácskozhassunk'5 korunk aktuális kérdéseiről klasszikusainkkal. A tanácskozás Lenin esetében sem azt jelents, hogy a ma kérdéseire kész válaszokat Vérünk, olyanokat, amelyeke} valamilyen tárgymutató segítségével csak fel kell lapozni, hanem a Lenin munkájába, gondolatmenetébe módszerébe való elmélyedést, gondolatainak alkotó folytatását Mint idézett propagandist fánk is saját életútjáró! elmondja, volt idő, amikor s- könnyebbik utat próbáltuk járni. Nem kényei emsperatetből, hanem inkább azért;; mert nem is tudtuk, hogy nem az az Igazi út Jelszavakká merevítettük Lenin gondolatait ki ragadott idézetek segítségével próbáltuk közkinccsé tenni Lénia hatalmas elméleti örökségét Hogy bennünket meddig vezetett el ez az út tudjuk; S, hogy végkifejletében mit jelent ez a módszer, látjuk ma Kínában. Mi is tanúi voltunk annak, hogy lenini izmus címen hogyan mereved: cek szent dogmává Lenin szavai. Kínában Mao könyvecskéit lobogtatva a marxizmus—leninízmus teljes megtagadásáig, megcsúfolásáig jutottak eL A Lenin életéből felhozott példák látszólag ellentmondanak egymásnak; Kérdezheti valaki — aki ezzel él is árulja, hogy semmit nem ért a lenini élet* műből —, most melyik az igazi Lenin. Az elmélyült filozófus, tudományos kutató, vagy a parasztokkal, munkásokkal tárgyaló, a kommunizmus építését gyakorlatban szervező politikus? Mindkettő. A filozófus. a gondolkodó, a marxizmus teoretikusa elválaszthatatlan a gyakorlati forradalmártól, a proletár forradalom vezetőjétől. a szocialista állana szervezőjétőL Lenin idézett szavai, a propagandistáknak szóló intelmek tulajdonképpen a dogmatizmust ostorozzák. Egy megvilágításból vizsgálva a propagandamunkáról szólnak, de általánosabb érvényűek. Arra tanítanak, hogy a politikus, a kommunista soha nem szabadhat el a tömegektől, s ezalatt as olyan kapcsolatokat kell érteni. amilyen Lenint jellemezte — nem pedig valamiféle „leereszkedést”. ..a tömegek meghallgatását”, vagy éppen a ..tömegek hangulatáról” szóló jelentések tanulmányozását. Pontosabban: azt a módszert ielenti, amely olyan gyümölcsözőén meghonosodott a mj pártunkban is az elmúlt évek során. De ugyanakkor jelenti a tudományosságot is, az élet minden terfüetének állandó t»mrtmánvozá«át. az új íelenségek által felvetett ké-öAcnk megválaszolását mindazt, amit a’ elmélet t<v vábbfailesTtísének és gyakorlati alkalmazásának is nevezünk. Mindez tudományi-« világi- né-rptiínk alantét»!áből. aa elmélet és gyakorist dia- lekUknc nerycécrének érVŐVarga Jóssá*
