Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
1969. május 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Munkásnak lenni ma Vázlat a szolnoki járműj avitóből Sasáxharmirtchárom meg egy ... Egy májusi éjszaka A hatalom átvétele után a szolnoki járműjavítóból több mint hétszáz munkás került vezető posztokra. Lett közülük követ- ségi titkár, katonatiszt, pártbizottsági titkár és ki győzné felsorolni, hogy még mi. Propagandamunkánkban fel is használtuk ezt, bizonyítva, hogy milyen felemelkedési lehetőséget biztosít a munkásosztálynak a szocialista állam. Igen ám, de néhány alapvető ténnyel nem számoltunk, vagy ha figyelembe is vettük azokat, nem nagyon hangoztattuk. Úgyszólván szó sem esett arról, hogy a mi rendszerünkben a munkapad mellett dolgozót ugyanolyan megbecsülés övezi, mint a katonatisztet, a jogászt, vagy bármilyen más foglalkozású állampolgárt. Munkásnak — szakmáját jól értő mesternek — lenni ugyanolyan elismerésre méltó, mintha valaki az állam nagymérvű segítsége révén magasabb beosztásba kerüL Árról is kevés szó esett* hogy a szocialista társadalmi rendben sem lehet mindenki miniszter. Az előképzettség, a szakmai rátermettség a vezető posztra állításkor — a munkásság korábbi elnyomott helyzetéből adódóan — nem voít elsőszámú követelmény. Ma már viszont olyan ritka mint a fehér holló, hogy valakit a munkapad mellől — mondjuk — egy nagyvállalat igazgatójának nevezzenek ki. ■ Érthető ez. A proletariátus kitermelte a saját műszaki értelmiségét is. Most először M vezetésre való rátermettség* a szakmai és politikai képzettség . bizonyságtétele ibeH, s csák azután kerülhet valaki vezető beosztásba. Annakidején fordítva volt' Skfcor a hatalom megragaMost már nem elég azt nézni, hogy mi van a munkások által delegált emberek vállán, hanem azt is, és főként azt: mi van a fejében, s tudását miként hasznosítja a közösség érdekében. De ha ez így van, akkor a munkásosztály vezető szerepe hogyan biztosít, vagy biztosít-e egyáltalán felemelkedést azoknak a fiataloknak, akik most kerülnek a munkásság soraiba? Egyszóval más-e a sorsuk, mások-e a lehetőségeik, mint apáiknak volt, akik esetleg ugyanabban a műhelyben, dolgoztak. Erre kerestem választ a szolnoki járműjavítóban. Es as üzem 112 éves. Munkásdinasztiák tömege található itt. Nagyon sokan ön- magukon is mérhetik ebben az üzemben* hogy milyen változás állt be a közelmúlt években. És talán ez az alapvető. Az, hogy a munkás nemcsak azon méri a munkásosztály vezető szerepét, hegy munkatársait kádernek viszik valahová, hanem mindenekelőtt közvetlen környezetén, saját sorsának változásán. Aa utóbbi évszázadban nemcsak a munkásdinasztiák alakultak ki a járműjavítóban, hanem a technológia is. Ügyannyira kialakult, hogy nem is nagyon változott. Az utóbbi tíz évben kellett a kézi munka hetven százalékát gépesíteni, a régi gépparkot húszmillió forint ráfordítással kicserélni. Mindez a szakmai műveltség növelésével járt, a* vitathatatlan. 1961-ben a JSrmöjavftŐ- ban még legalább ezer munkásnak nem volt meg az általános Iskolai képzettsége sem. Aa üzemi pártbizottság kezdeményezésére kiheJyenos iskola valamelyik osztályát. Volt olyan, aki a harmadik osztálynál kezdte... Most is sokan tanulnak. Az öreg munkások sem a régiek már. Szakmai és általános műveltséget tekintve többetérők, mint régen voltak. S a fiatalok plusszal indulnak. Van olyan szakma, melyben emeltszintű képzést kapnak. Ez azt jelenti, hogy a szakmunkásbizonyítvány a középiskola harmadik osztályában való tanulásra jogosít. Helyben épül majd, s jövőre kész lesz az ipari tanulók gyakorló üzeme. Az elméleti és gyakorlati képzés egyaránt helyben lesz. És hatásosabb lesz, az vitathatatlan. Ha a fiatalok ezt nem is érzik, felülemelkedtek apáik sorsán. De felülemelkedhetnek-e mostani helyzetükön? Akiben az átlagosnál nagyobb szakmaszeretet, tettvágy van, az fejlődhet-e? Ez a kérdés is izgatott. Nos a járműjavítóban tehetőség nyílik arra, hogy a jóképességű munkás jó vezetővé is váljék. Van, például olyan munkás, aki levelező tagozaton végezte el a középiskolát, s most az egyetemre jár. A tandíjat, a tanulással járó egyéb költségeket az üzem fizeti. Igen ám, de az ember nem az egyetemnél kezdi. S a fiatalok többségének nem is az a célja. Saját szakterületükön akarnak fejlődni. Erre is mód van. A járműjavítóban létrehozták a vasútgé-* pészeti technikum kihelyezett tagozatát. A vállalatvezetői öthónapos előkészítőt szerveztek, hogy könnyebb legyen a felvételi. Bár a vasútgépészet! technikumot elsősorban a középvezetők kinevelésének szánják, sok munkás jelentkezésére is számítanak. Alig történt meg ugyanis a technológia nagyarányú korszerűsítése, már is újabb feladat, — diesel esítési program végrehajtása — hárul a járműjavítóra. Sok olyan munkakör lesz; ami bár fizikai munkát jelent* mégis technikusi képzettséget igényel. S ami nem igényel ilyen képzettséget, az is pluszt követel, többet a mostaninál. Ezért már az idén megkezdik a szakmunkások átképzését, s jövőre folyamatossá teszik. As üzemi pártbizottság szorgalmazza, hogy mire a körülbelül 570 milliós beruházás megvalósul, korszerű ismeretekkel ren- relkező munkásgárda is legyen. Az üzemben különben természetesnek tartják, hogy a korszerű ismeretekhez a marxizmus—leninizmus elválaszthatatlanul kapcsolódik. Ezért vesznek részt évente átlag hétszázötvenen a párt-, illetve a KISZ oktatásban. így jobban tudják mérlegelni a változásokat az özemen belül. S azon kívül is... Simon Béla Erkel ünnepség Gyulán Negyedszer rendezik meg május 21—25 között Gyulán az Erkel diák-ünnepségeket. A Magyar Tanácsköztársaság 50 éves jubileuma jegyében minden eddiginél gazdagabb program várja a diákfesztivál résztvevőit. Az előkészületek során vers és prózamondásban, dalban, táncban, zenében a fiatalok ezrei mérték össze tudásukat. Tizenkét művészeti témáról írtak dolgozatokat és 618 képzőművészeti pályaművet készítettek. A régi szolnoki Kossuth téren, az irodaház helyén, 1919-ben hosszú parasztház állott Egy fiatal orvos, dr. ürbán Lajos lakott benne. Naplót vezetett, pontosan rögzítette a napi eseményeket. Feljegyzéseit megőrizte az ellenforradalmi korszak rémuralma alatt is, s halála előtt a múzeumnak ajándékozta. Kincsetérő forrásmunka ez a kor kutatóinak. Idézünk naplójából: „Május 12. Az ellenség reggel 7 óra óta szakadatlanul lövi a Zagyva és a Tisza- parti városrészeket. Az árvízveszély is nagy. Tizenhat évtől ötvenöt évig minden munkabíró férjinak töltést kell csinálni. A város olyan, mint egy sziget, tengerben ált. Á környék körös körül ki van öntve, kilométerekre csak vizet látni. A tanyák mind viz alatt állnak. Körülbelül 1 óra lehet most az idő délben. Űjszász felől érős égzengés, villámlás kíséretében nehéz esőfelhők jönnek, sőt már szemel rs az eső. A vízállás 876 centiméter, a gát pedig 9 méterre van feltöltve, de az sem mindenütt. A Liget utcában, meg a másik oldalán a városnak, az Újvároson már bokáig ér a víz, több ház összedőlt. Az éjszaka is erősen lőtte az ellenség a gátakat, a töltést akarják szétveretni. Csak a vízzel meg ! tudjunk küzdeni, el ne öntse a várost.” & Ä Nemzeti Szálló első emeleti „Herczegi Lakosz- tály”-ában négy férfi beszélgetett. Három civilruhás és egy bőrnadrágos katona. A civilek a megyei és a városi direktórium tagjai, F. Bede László, Hoksári János és Pálffy János voltak. A szép szál katonaember pedig Steinbrück Ottó, az első budapesti vörösezred parancsnoka. F. Bede a noteszában lapozgatott. — Az anyakönyvi hivatal jelentései szerint az utóbbi héten kétezren haltak el. Fele sem természetes halállal. Az ágyútűz több mint ezer ember életét vette... A burzsoák elfuttok, s el udtak menekülni. A munkásemberek pusztulnak... Steinbrück a térképet nézte, bólintott. — Igen, az ellenség megfigyelői itt vannak, szinte karhossznyira. A túlsó part magas fáiról belátni a városba. S a kémszolgálatuk is jó. Kattogó motorzűgás hallatszott be a szobába, majd éles. a házak között visszaverődő géppuskasorozat. — A szokott látogatók. A repülőik. A víztorony környékét pásztázzák. F. Bede folytatja: — Nincs testületi felhatalmazásunk. hogy a kérést hivatalos formában előterjesszük. Be ismerjük a város munkásosztályának szenvedéseit. az intervenciósok és az eTlenforradalmárok célja világos: nem léphetik át ugyan a Tisza vonalát, de el akarják pusztítani a hídfőt. A Szamuely elvtárs által elfogatott kémek jelentéseiből is kitűnik a szándék. A proletár csapatoknak tenniük kellene valamit... . ☆ Almádi Jóskát az áradás gyorsan sodorta a túlsó partra. A város felőli oldalon négy géppuska csöve követte az útját Pisszenés sem hallattszott A parancs úgy szólt ha rálőnek a ladikra, mind a négy fészekből tüzet nyitnak. eé - 1 ’I Jóska a szájaszélét rágta félelmében. Tudta, ha csak egy hajszálnyit téved valamiben, azonnal kivégzik. Megtapogatta az Iratait meg a jelentéseket. A fehérek nem lőttek. Amikor a ladik homokot ért, rögtön kirajzottak a bokrok mögül. * — Fel, gyorsan.' — Jóska felszaladt a meredek partra. A tiszt, aki eléje lépett, pisztolyt rántott. — Ide, katonák! Ez nem Bujáki, nem a mi ■emberünk. Jóska nyugalmat erőltetett magára és mondta a betanult mondókát. — Én Bujáki hajósmester úr kommenciós cselédje vagyok, itt a mesterúr levele, mert a mesterúr is megkapta a vérhas betegséget, aztán engem küldött, hogy ha odaadom az uraknak ezt az iratos zacskót, akkor én kapom a koronát, ami neki járna. Schefisdk főhadnagy megenyhült. amikor megkapta a csomagot. — Jól van, derék legény vagy. ismerlek is én téged valahonnan. A fiatal Lenin-fiú szemrebbenés nélkül mondta: — Dolgoztam én az öreg Scheftsik méltóságos úr kertjében is. — Nagyon dicsérendő... Tanyázz le valamelyik püspöki vagy szajoli háznál. A konyhán kapsz enni. Csak holnap éjszaka mehetsz majd vissza. Katonák! Hozzák fel a ladikot ide a bokrok mellé. Futás! Na. te meg elmehetsz. Holnap alkonyaikor itt legyél. fr Almádi Jóska harmadnap Steinbrück Ottónál jelentkezett. — A hídtól a vasúti töltésen mentem be a rámpáig. Onnan átvágtam az Alcsíszi- getre, párhuzamosan mentem a szajoli úttal. Az út- kavaróhá.z mellett, a gát tövében hat ágyújuk van. Feljöttem a Holt-Tisza Szolnok felé eső száráig, a zsilipig. Ott 12 ágyú. Melitem tovább a Szigetben. A Rákócziba vezető töltés oldalába végig be vannak ásva... Elmentem Tenyőig. átmentem a kistanyába. Tukuz sógor bement a szőlőbe, délutá.n aztán elmondta, hooy mi hol van. Ismeri a vidéket, mint a tenyerét. Akár én láttam volna, Steinbrück elvtárs..: Q Lapozzuk fel ismét dr. Urban naplóját. „Május 23-án. Hajnali V21 órakor erős pergőtűzszerű ágyúzásra ébredünk fel. A mi csapataink ágyúznak erősen, állandó ágyútüzelés közt a géppuska és kispuska zaj, amire az ellenség is válaszol, a golyók az utcákon pattognak. Ez a válasz gyöngül úgy 2 óra felé. Azt halljuk az utcán járó-kelő katonáktól, hogy a mieink átkeltek. Tényleg, az ágyúzásnak olyan hovatovább a színezete, mintha üldöznék * mieink vele az ellenséget. Később mindig ritkább az ágyúzás, és már mintha messzebbről, Szájaiból, Rákócziból lőnének be a varosba. A mieink meg mintha a túlsó parton állították> volna fel az ágyúkat. Végrer ^á-kor már csak elvétvelő■*' nek.’* I' Í35? Kuni Béla engedélyt adotfr az ezredparancsnoknak, hogy* felderítő jelleggel átkelj enekr a Tiszán. Steinbrück Ottó Appelshoffer műszaki tisztre és Köblös Elek roham zászlóalj ára bízta a terv végrehajtását. — A feladat: hídfőt léte-, síteni a túlsó parton, meg szüntetni, hogy a forradalA műnk eltiprására küldött ha^ dák közvetlen irányzással is lőhessek a várost. A tervem a következő... j A Jász-Nagykun-Szoínolü megyei lapok 1920. február 19-i számából idézünk. A’ cikkíró a Tanácsköztársaság leverése után riportsorozatot írt erről az éjszakáról. Munkája természetesen ellenforradalmi szemléletű, de á tényeket hűen rögzíti. „Hajnali 3 óra előtt, mikor a Hold lehanyatlóban volt a déli határon, tüzérségi tűz után az Appelshoffer parancsnoksága alatt álló műszaki század a Dohánybeváltónál pontonokon átkelt a Tiszán és a Móricz-liget fedezete alatt, mindenhol a fák szegélyénél haladva, az árvízi hídhoz hajózott. Elvágta a drótakadályokat és a víz szegélyénél haladva az ugyanakkor a hídon támadó Köblös zászlóáljparancsnok vezetésével támadó egységgel két tűz közé szorította a Lakatban (híres vendéglő volt) levő románokat és fehéreket, akik rövid harc után letették a fegyvert. Ezalatt valamennyi ágyú akcióba lépett.’’ Az intervenciósokat tehát ezen _ az éjszakán a szanda- szőllősi homokdűnék mögé szorították vissza. Az előretolt ütegállásaikat mind megsemmisítették... Másnap a Szolnok városi tanács rendkívüli ülésén fejezte ki köszönetét az első budapesti vörösezred parancsnokainak és katonáinak. Tiszai Lajos «fása vort a fontos, most pe- , ffig a hatalommal való élés nép érdekében. zett osztályokat hoztak létre a vállalatnál, s azóta több százan végezték el az általaLVMÜVELÉS) „Nehéz kisűlyozni..(?) (Adatok a hivataloskodó nyelv kórtanához) Újabban a feleslegesen há- vataloskodó. fontoskodó megfogalmazásban gyakran kap nyelvi szerepet a kisúlyoz ige is. Két ok miatt sem örülhetünk gyakori használatának. Először azért nem. mert feleslegesen közömbösíti* sze- mélyteleníti a közlésit, az információt, másodszor azért nem, mert ennek az igének igen bizonytalan a jelentés- tartalma, s a beszédhelyzethez viszonyítva igen tág a fogalomköre. A televízió egyik kerékasztal vitáján hallottuk a következő mondatot: *,Nehéz ezt a kérdést kisúlyozni...” Nemcsak; a kisúlyoz ige furcsa alakja döbbentett meg Leplünket, hanem az a fogami tisztázatlanság is. amit okozott a hallgatóságban. Egyáltalán hogyan született meg ez a hangszenkezetébem is furcsa igealak? A hivatalos vagy inkább hivataloskodó nyelvhasználat eddig inkább a súlypontoz, kisülypontoz igéket kedvelte* E két ige alapszavát, a súlypont összetételt önmagában véve nem hibáztathatjuk, s átvitt értelmében az alkotásban. a tevékenységekben* az elvégzendő feladatokban a döntő fontosságú, a központi jelentőségű rész megnevezésére jól szolgáló nyelvi képlet. Újabban azonban egyesek nyelvhasználatában ez a szó mm olyan magyar hangsorok nyelvi szerepét is átveszi, amelyeknek jelentés- tartalma nagyon messze esik tőle. Szóban és írásban már ilyen mondatokkal is találkozhatunk: „Számunkra is súlypont (?) lesz a korszerű ifjúságvédelem”, a súlypont szó helyén a feladat hangsor egyértelműbb közlést eredményezett volna. Valójában az információ közlő azt akarta tudtunkra adni. hogy az ifjúságvédelmet súlyponti feladatna^ kell tekintenünk. Egyesek e nyelvi képlet helyett és szerepében a kisúlyoz igével élnek, és ezért szaporodnak el az ilyen mondatok: „A titkárság kisúlyozta a következő feladatokat”. „Nehéz kisúlyozni, mi a legfontosabb feladat” stb. Az utóbbi mondatban szereplő kisúlyozni főnévi igenév helyett a meghatározni, elhatározni kifejezéseket kellett volna használni* A kisúlyoz ige felesleges használata miatt valóban bizonytalanságban maradt a beszélőtárs, a hallgató vagy az olvasó, mert nincs a szónak jói elhatárolható jelentéstartalma. A kisúlyoz ige olyan „mindenre jó” nyelvi formává válik, mint a realizál, realizálódik igealak* Mivel a nyelvi műveltségnek egyik jellemzője a közlés tartalmához, céljához szabott nyelvi formák megválo- gatásában megnyilvánuló igényesség. kerülnünk kell azokat a kifejezéseket, szavakat, amelyek nem megvilágítják a közölnivalókat, hanem éppen bizonytalan és tisztázatlan jelentéstartalmuk miatt elködösítik. Ezt a szerepet tölti be a kisúlyoz ige is, ezért kerüljük, s ne adjunk neki nyelvi szerepet. Dr. Bakos József a nyelvészeti tudományok kandidátusa Pihenőben a híd főállásban
