Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-15 / 84. szám

190t. áprfSa IS. SZOLNOK 5 Egy rendőrtiszt naplójából Szántó István 1945-tól tavaly december 1-ig a BM szolgálatában állt. Ezredesi rangban, főkapitányhelyet­tesként ment nyugállományba. Rendőri szolgálata alatt vezetésével számtalan bűncselekményre derítettek fényt, • közben 6 is gazdag élettapasztalatra, a bűnüldözésben pedig nagy gyakorlatra tett szert. Nyugalomba vonulása után sem lett hűtlen a rendőri munkához: jelenleg a bejelentések, panaszok irodáját vezeti Szolnokon. A kö­vetkezőkben rendőri munkájának egyik érdekes epizód­ját adjuk közre. A történet 1966-ban játszódott Kunhe­gyesen. Természetesen mi a szereplők nevét megváltoz­tattuk. A levél Meleg júliusi alkonyat volt. Havasi százados nagy fehér zsebkendővel törülget- te izzadó homlokát, s mor­golódva szidta a kánikulát. Sós főtörzsőrmester vigasz­talta: — Még az a szerencse, hogy csendes napunk volt eddig. Alighogy kimondta, szinte végszóra kopogtak az ajtón. — Tessék! Huszonnégy év körüli, kö­zéptermetű, bamahajú fia­talember lépett a rendőségi Irodába. Feszengve, idegesen állt meg Sós főtörzsőrmes­ter előtt — Mit óhajt? — kérdezte Sós. — Kéremszépen, szeret­ném bejelenteni, hogy eltűnt a feleségem. — Mit csinált? — Eltűnt! — Talán kiment a srtand- ía ebben a melegben... nem? Na, és mikor tűnt el? Még tegnap délután. — És csak most szól? •— Máskor is elment szó nélkül, otthagyott, de min­dig visszajött. Most megta­láltam a búcsúlevélét a szekrényben. Az írta, hogy öngyilkos lesz... — azzal ki­vett a zsebéből egy össze­hajtott papírlapot. — Ezért gondolja, hogy öngyilkos lett? — kapcsoló­dott most már a beszélge­tésbe Havasi százados. — Nem, nemcsak ezért— a kútnál... a kútnál megta­láltam az egyik strandszan­dálját. Tán beleugrott! Elő­ször elmentem a mamához, hátha ott van az Erzsi, de nem tudtak róla. A két rendőr összenézett; oda a nyugalmas szolgálat. Havasi sóhajtott: — Akkor diktálja csak az adatait. Neve? — N. László. — Hol lakik? — Tanya 555. szám. — Mi a maga foglalkozá­sa? — A legeltetési bizottság­nál vagyok fogatos. Egymást követték a kér­dések. A férfi megadóan válaszolgatott. — Gyerünk a helyszínre <— modta végül Havasi szá­zados. — Főtörzsőrmester elvtárs! Értesítse a tűzoltó­kat, jöjjenek ők is. Sörért mentem A tanyában már népes gyülekezet várta a rendőrö­ket. Köztük volt az eltűnt asszony apja is, Megérkez­tek a tűzoltók a létrával* kötéllel, védőövvel felsze­relve. — Benne van az Erzsi? — kérdezte Bartha, a legköze­lebbi szomszéd a kútra mu­tatva. — Azt mondják, beleölte magát... — Nem lehet még azt tudni — kapaszkodott a sza­vakba az eltűnt asszony ap­ja. Egyetlen gyerekük volt Erzsi, igaz nem éppen hű­séges feleség, dehát neki mégiscsak a gyereke. — No, mondja csak el mégegyszer, mi történt azon a napon, amikor a felesége állítólag eltűnt! — fordult N. Lászlóhoz Havasi száza­dos. — Tegnap, vasárnap be­mentem a faluba. A szom­széd megkért hozzak neki egy félliter bort. A felesé­gem meg azt mondta erre neki sört hozzak, mert hogy azt inna. Bementem az egyik italboltba, vettem egy liter bort. Nem volt sör, hát elmentem egy másikba. Ott meg csak kimért sört ad­tak. Vettem másfél litert. Amikor a szomszédnak oda­adtam a bort, kérte adjam neki a sör felét is. Odaad­tam. Mikor hazamentem a feleségem összeszidott, mi­ért adtam oda a sört, neki a maradék kevés, most hoz­zak másikat. — Veszekedtek? — Hát... összeszólalkoz­tunk. Erre én fogtam ma­gam, visszamentem az ital­boltba. Este volt. mire iá­mét hazaértem. Az asszonyt nem találtam. Megágyaztam, lefeküdtem... ma reggel ru­hát akartam kivenni a szek­rényből, akkor találtam meg a búcsúlevelet., aztán a kútnál a papucsot *. — No, elvtársak! — for­dult a tűzoltókhoz a száza­dos — kezdjék meg a mun­kát, — majd ismét a férjet vallatta tovább: — Jól éltek maguk a feleségével? Az ember hallgatott, csak nagynehezen szólalt meg: — Többször itthagyott— Gábor András volt a szere­tője, aztán most gyereket vártunk, hathónapos terhes volt... Halott asszony a kútban Az emberek szótlanul szemlélték a tűzoltókat, ho­gyan eresztik le a létrát a kútba, hogyan csatolja fel egyikük a biztosító övét, ez­tán lépkedve lefelé a létra fokain... — Itt van, megtaláltam... Megdermedtek az embe­rek a szavakra. Irtózattal néztek később az iszappal teli, vizes valamire, akit le­fektettek az esteli sötétség­ben a kút mellé, s akit teg­nap még N. Lászlónénak neveztek. Csak az apából csuklott fel egy nehéz hang: — Gyerekem, Erzsikém! Letakarták a halottat egy pokróccaL S már ment is a jelentés a megyei rendőr- kapitányságra. Másnap szemlebizottság szállt ki a tanyára. Az or­vos megvizsgálta az elhuny­tat: — Te Almás! elvtársi — mondta a vizsgálatot vezető alezredesnek; — A halott koponyáján a jobboldali fel­csont felett egy ipszilon ala­kú, körülbelül hét és fél centiméteres hosszúságú csontig hatoló sérülés van. A testen is több horzsolás, elszíneződés... — Mikor állt be a halál? — Körülbelül 24—36 órá­val ezelőtt. — Feltételezhető, hogy bűncselekmény történt? — Igen. Minden bizony­nyal. (Folytatjuk) Hírünk az országban Márciusi sajtószemlénket néhány mezőgazdasági tár­gyú cikkel kezdjük, 2-án a Szabad Föld tudósított a Közép-Tiszavidéki és a Jász­sági Mezőgazdasági Termelő­szövetkezetek Területi Szö­vetségének az 1968. évi mun­kát értékelő gyűléséről ,,Egyeztető érdekek” címmel. A Magyar Mezőgazdaságban a karcagi Dimitrov Tsz gaz­dálkodásának módszereit elemzik. Márciusban a Ha­zafias Népfront vitát kezde­ményezett az agrárszakem­berek klubjairól. A Magyar Nemzet 13-án részletesen ismertette az elhangzott fel­szólalásokat. köztü • dr. Nyír! Bélának, a MTVB elnökhe­lyettesének javaslatait is. Az alattyáni Űj Élet Tsz- ről 15-én a Népszabadságban írtak, abból az alkalomból, hogy Lázár József elnök és Jánosi Menyhért főkönyvelő most már felmentését kérte a tsz vezetése alól. Két év alatt sikerült a zilált pénz­ügyi állapotban lévő gazda­ságból jól jövedelmező üze­met teremteniük, a két ve­zető — a jászteleki Tolbu- ehin Tsz elnöke és főköny- íttíője — hét évo az alat.y­tyániak kérésére vállalta a ottani tsz vezetését is. Ipari és kereskedelmi té­mákról csupán néhány ki­sebb közleményt hoztak az országos lapok; 7-én a Nép­szava a Lehel hűtőszekrények minőségét vizsgálta, 10-én a Hétfői Hírek az elektromos kisautó sorsa után nyo­mozva kiderítette: nem akadt gyártó cég a nagy érdeklő­dést felkeltő járműre, a szol­noki Járműipari-Vasipari Vállalat több más üzemmel együtt visszariadt a gyártás­sal járó sok kockázattól. Az Esti Hírlap 8-án a szolnoki papírgyár új termékének, a mosható papírtörülközőnek csinált reklámot; A Mezőgépgyári Dolgozó írja I4-én; műszaki konfe­renciát tartottak a török­szentmiklósi gyárban, érté­kelték az 1968-ban végzett munkát. A Népszava 19-én a tanyák, falvak szolgálta­tásait vizsgáló cikkében meg­állapítja; Szolnok megyében a többi alföldi megye szín­vonalánál lényegesen maga­sabb az egy lakosra jutó javító-szolgáltató tevékeny­ség. A Munka márciusi szá­mában a szolnoki járműja­vító gondjaival foglalkoznak. A Szolnok környékén egyre szaporodó ipari üzemek és tsz-melléküzemfik 50—100 százalékkal magasabb jöve­delmet biztosítva elszívják a járműjavító jól kvalifikált szakmunkásait Súlyosbítja a járműjavító vezetőségének gondjait az is, hogy új hely­zetükben nem tudnak meg­felelően változtatni a rossz munkakörülményeken, az alacsony bérezési rendszeren s ez egyre fokozza a szak­munkások elvándorlását. — Ugyancsak a Munka már­ciusi számában írtak a megyei SZMT és a megyei tanács jó együttműködéséről: „Területpolitika” címmel. Az Egészségügyi Dolgozó 1-én a karcagi kórházat mutatta be, s „Tis zagyén da orvost keres” címmel Varga Viktória ri­portját közölte a kis község súlyos egészségügyi problé­máiról. Fontos társadalmi kérdéssel foglalkozik Hahn Péter a Népszava 12—13-i számaiban. A mezőtúri ci­gánylakosság élet- és mun­kakörülményeit vizsgálja, fel­tárva a hagyományok fej­lődést gátló hatását. A He­ves megyei Népújság 12-én a túrkevei és a bodonyi K. ISZ-szer vezetek testvér­A Magyar Hajó és Daru gyárban a tengerjáró hajók gyártását komoly tervező­munka előzi meg, a hajó építése szintén nehéz fizikai munkát igények Mégis van aki a hajóépítést szórakozásból űzi. A képen: Straub Gyula, a veszprémi egye­tem professzora legújabb hajőmodelljéveL (MTI foto— Kovács Sándor felvétele) „Ugrás a világ tetejére” Film a bátor ejtőerny ősökről Százezer New York-i nő dolgozik éjszaka A legújabb statisztikai adatok szerint New Yorkban éjszakánként több mint 100 ezer asszony dolgozik házon kívül. Alig őt évvel ezelőtt az amerikai nagyvárosban a nők éjszakai munkája — el­tekintve a bárhölgyek, a pincérnők és általában a szórakoztató iparban dolgozó nők mimikájától — lényegé­ben ismeretlen volt A mun­kaidőben azonban forradal­mi változás állt be az álta­lános automatizálás követ­keztében. és azért, mert egy­re szélesebb körben alkal­maznak számítógépéket és elektronikus berendezéseket És hogy ez miért hat ki a nők munkájára? Az ok: a rendkívül drága gépek csak akkor rentábilisak, ha min­den nap — vasárnap kivé­telével — 24 órán át mű­ködnek. Ennek következmé- rve. hogy a nagyüzemekben naponta 24 órán át dolgoz­nak, s így az éjszakai mun­ka fokozatosan természetes­sé válik. kapcsolatairól ir* 15-én a Délmagyarország ismertette az alföldi megyék tanácsko­zását a tanyavilág helyzeté­ről. Márciusban országszerte megkezdődtek a Magyar Ta­nácsköztársaság 50. évfordu­lóját ünneplő emlékezések. Az ünnepségek előkészületei­ről rendre beszámoltak az országos lapok. A Magyar Nemzet 18-i számában az országos program ismerteté­sében beszámoltak a Szol­nok megyében tartandó ju­bileumi ünnepségekről is. Ezekről később több kisebb hírt is olvastunk. í,Törakszentmiklós nagy Öregje” a címe a Mezőgép- gyári Dolgozó 14-én közölt ünnepi megemlékezésének; a 73 éves Papp István forra­dalmi múltját eleveníti fel. Érdekes riportot találtunk a Pest megyei Hírlapban. A jászladányi Zana Ignácról, 19-es vörösfca tornáról, direk­tóriumi tagról írt Varga Ve­ra: „Szemben Héjjasékkal” címmel. 21-én Békés István a Népszabadságban Velemi Endréről emlékezik meg — Ugyancsak 21-én az ünnepi számban - a Népszabadság Tizenkilencesek 19 után cí­mű cikk keretében Kékesdi Gyula Tisza Antalról ír. 2-án a Magyar Hírlapban Rideg Gábor a túrkevei Finta testvérek művészi pá­lyájáról ír. Dr. Kardos Józscfné A moszkvai filmszínházak március elején tűzték mű­sorra az „Ugrás a világ te­tejére” című új. színes do­kumentumfilmet, amelynek egy részét a Pamír-hegység csúcsai fölött 8000 méter ma­gasságban készítették. A film azoknak a szovjet ejtőernyősöknek állít emlé­ket, akik tavaly nyáron „ha­lálugrásokat” hajtottak vég­re a Panadr-hegységben. A klsérletsorozat célja nem csupán újabb ejtőernyős csúcsteljesítmények elérése volt. hanem biológiai és or­vosi kutatások végzése, a legújabb ejtőernyős technika szükséges mentés tökéletesí­tése is. Ilyen merész és veszélyes ugrásokat még soha sehol nem hajtottak végre a vilá­gon. Harminchat ejtőernyős szerencsésen ért földet a 6000 méteres hegycsúcsokon, ahol az alpinisták vártak rájuk, no és az operatőr, aki le­szállásukat megörökítette. Tíz ejtőernyős a Lenin- csúcsra (7134 méter) akart leszállni, de közülük négyet egy hirtelen támadt orkán a sziklához vágott es meghal­tak. Borisz Ricskov, a film rendezője az ő emléküknek szentelte új filmjét kipróbálása és a hegyek közt Tanuló érettségivel Szolnok köz­pontjában az egyik kirakatban fehér kartontábla áll, rajta a fel­irat: TANULÓT FELVESZÜNK ÉRETTSÉGIVEL. Először a furcsa, többféleképpen érthető szövegen akadt meg a sze­mem. Valahonnan ismerős volt ez a magyartalan szó­fűzés. Aztán eszembe jutott a harminc egyné­hány évvel ezelőt­ti pesti Gorái tér. Egy lakatos-bádo­gos iparosmester pincehelyiségének vasajtaján díszel­gett egy kis cédu­lán; TANULÓT FELVESZÜNK BICIKLIVEL. Mi srácok délutánon­ként a piac csen- desedése után ott fociztunk a kis pinceműhely előtti útszakaszon. Hete­kig ott lógott a kis cédula a vas- ajtón, naponta rá- vetödött pillantá­sunk, azért is rög­ződött meg olyan élesen ez a mon­dat, hogy az el­tűnt évtizedek mé­lyéből is elővil­lant. 1 Akkoriban sok ilyen hirdetést lát­tam kis , műhe­lyek ajtajain. Az iparos sem volt gazdagabb, mint tanoncának szülei, de segítségre volt szüksége. Becsüle­tes üzletet aján­lott: Felveszi a srácot, aki min­denben, de főként amolyan, szaladj ide — szaladj oda dolgaiban segíti. Áruszállítás, anyagbeszerzés, — minden gyorsab­ban ment bicikli­vel. Cserébe vi­szont megtanította a gyereket a szak­mára, a sok ügyes­bajos dolgaiba is beavatva szinte kész kisiparos sza­badult a keze alól. Érthető tehát, hogy a tanonc szerződ­tetésének fontos része volt a bicik­li. Sőt, ahogy a tülvézna nyápic gyereket sem szí­vesen fogadta a mester, az ütött- kopott agyonnyú­zott bicikliben sem nagyon bízott. Per­sze, mint az én emlékezetem pél­dája is bizonyítja tanulót biciklivel nem volt könnyű találni, hiszen a cédula hetekig ott rüggött a vasajtón Legtöbb srácnak elérhetetlen álom volt a kétkerekű csodálatos szerke­zet, Abban az idő­ben egy-egy új, a járda mellé tá­masztott kerék­párt órákig cso­dáltunk. Pláne amelyiken lámpa, dinamó, szabadon- futó, vagy sebes­ségváltó is volt. De ha csak vala­milyen öreg, ro­bosztus biciklit is kaphattunk a lá­bunk alá, bizony órákig tapostuk a pedált. És milyen csodálatos ösztöne ez a tizenévesek­nek; negyedóra alatt már maga­biztosan kárikáz- tunk, csak úgv fél kézzel fogva a kormányt. Mindez felötlött bennem a kira­kati hirdetés lát­tán. És harminc egy néhány évvel öregebben a ka- jánság összehason- üitatja velem a két hirdetést; a kisiparosnak nem volt biciklije, ezért a tanulót bicikli- vel együtt kereste. És most az üzlet­ben vajon mi htánvzik. hogy a tanulót érettségi­vel keresik ? A szöveg togal­'nazrisa láttán cnyleg jól jöhet W érettségizett avuló--- CÄ* —

Next

/
Thumbnails
Contents