Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

A külföld humora Csalétek ünnepi öröm Fohász A rádió valamit halkan da­lol, a porszívó serényen züm­mög, a nagymama meg rá­érősen, gondosan mozgatja a kefét a pamlagon, s az orra alá dünnyögi: — És kérlek téged, Istenem, ne tagadd meg kegyelmedet a mi hűtőszekrényünktől, rá­diónktól, porszívónktól, de különösen a tévénktől ne, az 0 szeszélyes képcsövével, hi­szen mikor ez az elektrotech­nika kezd elavulni és el kell hívni a szerelőt és számít- gatnl kell azt az átkozott ga­ranciális időt — az élet va­lóságos pokollá válik ezen a földön. Tudom uram, hogy neked, mint az én háziszolgáimnak Is — akik különféle értekez­letek között őrlődnek — min­denütt Jelenlevőnek kell len­ned. S ha már mindenhol je­len vagy, hiszem, hogy meg- bocsájtod nekem, öreg bű­nösnek, ha mécses helyett a rádió zöld varázsszemét kat- tlntom fel, viaszgyertya He­lyett pedig a porszívó csövét tartom kezemben. És bocsásd meg, hogy csak nagyritkán mozdulok ki a templomba, hogy a szent ikonok előtt haj­longjak... És — éppen Jókor — ha már a festészetről esett szó, hass oda uram, hogy a felvásárló bizottság megvegye a művészkedő Mitya kisuno- kám képeit, annál is inkább, mert divatos szakálla van, éppen olyan, mint a szent­életű férfiaknak. És küld] ne­kem uram rövid úton egy egyházi naptárt, hogy mint régen betarthassam a kará­csonyi és a húsvéti böjtöt szerdán és pénteken, az én istentelenjeimnek meg küldj uram boldogságot családi éle­tükhöz, sok sikert a munká­jukhoz. Sajna, elvesztettem a régi egyházi naptáramat... Hiszen még az újságok Is azt írják, hogy a túlzott étke­zés szívinfarktushoz, hipertó­niához és más koronális meg­betegedéshez vezet. Ezért kérlek téged, uram, ments meg minket a trombózistól, sklerozistól, de főleg a külön­féle vizsgálatoktól. Bocsáss meg nekem, uram, szegény szolgádnak, hogy ily’ hosszú fohászt rebegek hoz­zád... De ha már a mennybe­menetelről volt szó, óvd meg a mi turboreaktív személy- szállító repülőgépeinket, mert Lázár fiam éppen most repül az egyiken a vallásos miszti­cizmus elleni harc tárgyában összehívott nemzetközi szim­póziumra. Egyúttal azt is nézd meg, hogy unokám, Mi­tya Jól kezelje már apja „Moszkvicsának” kormányát, s nehogy elterelje figyelmét a jelzőtáblákról az a csupasz­lábú istentagadó, akit mindig mellette látok az első ülésen. És jegyezd fel magadnak uram, te, aki hat nap alatt végezted el az egy hétre ki­szabott munkát, hogy hama­rabb teljesüljenek a tervek, s gyerekeink végre képessé­geik szerint kapják a fizetést, a prémiumot meg — szük­ségleteik szerint. És küldd el kegyelmedet, uram, a mi TV-stúdiónkba, hogy színesebb műsorokat csináljanak, s hogy az esti adások előbb befejeződjenek, mert az álmosságtól a gyere­kek, de az én vegetatív ideg- rendszerem Is sokat szenved. Na, elég is uram, ideje pi­henni, bele kell nézni a la­pokba Is. Úgyhogy amen. Molnár Sándor fordítása — Anyukám, engedd meg, hogy ússzam egy kicsit? — Nem lehet fiacskám, a víz nagyon mély. — Apukának szabad? — Nézd milyen messzire úszott! — Apukával má« a hely­zet. 0 biztosítva van. ☆ A kis Vaszta iskolai dol­gozatából : „Kirándulás a városon kí­vül. A nagybátyámnak van autója és vasárnap elvitt bennünke* kirándulni. Egy hegyi úton a motor leállt. Nagybátyám meg akarta ja­vítani, de nem sikerült. — Gyalog kellett visszajön­nünk. Akkor a nagybátyám olyan szavakat használt, amiket nem írhatok le. — Ezért befejezem a dolgoza­tot.” A minap, feleségem pa­rancsára a piacra kellett mennem. Fel is jegyzett egy újságpapír szélére igen hosz- szú strófát, megjelölve a beszerzési árakat Korán el­indultam, gondolva arra, hogy „ki korán kel, aranyat lel”, tehát a megjelölt be­szerzési ár alatt tudom árui­mat megvenni és a különbö- zetet — mint tiszta nyereség, kizárólag engem Illet, mind­egy, hogy vállalatomnál há­nyas kategóriába vagvok be­sorolva — a Bíró-műveknél, jó munkám örömére leen­gedhetem torkomon. Töprengésemből — amikor a piactérre értem — nagy­hangú embercsoport riasztott fel. Kíváncsi természetem most sem hagyott nyugodni és én is beálltam közéjük. Először arra gondoltam, hogy a vita a MÁV vagy az MTE labdarúgóinak eddigi szerep­léséről folyik, de meglepeté­semre egészen más szófoszlá­nyok jutottak el fülemhez. „Nincs abban semmi, csak ollózni tudnak azok” — mondta az egyik. Azt hittem — ... es ez kitűnő s; 4 Hong-Kong-i nátha ellen! (A Zeit karikatúrája) valami fodrászvetélkedő. Jobban figyelve leesett a húsz fillér és megvilágoso­dott előttem, hogy valami­féle újság tartalma fölött fo­lyik a diskurzus. Tíz—tizenöt perces hallgatózásom után arra is rájöttem, hogy a Nép­lapról. Gondoltam, én ehhea a témához nem értek, — nem azért, mintha nem olvasnám a lapot —, mert én még so­sem hallottam arról, hogyan is megy az az újság-csinálás és jobb lesz, ha a számbavett nyereség érdekében megkez­dem beszerzési ténykedésem. De az ördög belém bújt hogy én is mondjak valamit. Csendesen megkérdeztem; — Na, és ml a véleményük az április l-ével indult R ol­dalas lapról? — Erre rám meredtek, de olyan szúrós szemmel, hogv azt hittem, igen nagy bakot lőttem. A legnagyobb hangú ércesen visszavág: — Miért, hát ed­dig hány oldalas volt a Nép­lap? Mire én azt feleltem» Eddig... hét. És a nagyhangú elhitte. O. J. »Ti.,/. ■ — Sorsoljunk, ki kapja a jobb ágyat! — (A Etem karikatúrája) A tudor t ZENERAJONGÓ — Fricikém, egy kicsit több érzéssel Mozart iránti (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) MdÁm A másik kettő Az üdülőben vívott óriási ulticsatában Kovács volt aa áldozat, aki nemcsak min­den Idejét a kártyaasztalnál töltötte, da ráadásul még állandóan vesztett is. Ép­pen ezért a felsége Ková­csot az üdülés közepén el­tiltotta a kártyától. Így te­hát már csak . legnagyobb titokban folytathatta az ul­ticsatát. , A felesége azonban a sé­táról jövet rajtaütésszerűen meglepte az ultizó társasá­got, épp, amikor osztáa volt és a kártyacsomag az asz­talon feküdt — Már megint kártyázol? Na megáll}! — rivallt rá Kovácsné. — Mi kártyázunk? — szólt ártatlan arccal Kovács, — Hiszen látod, hogy nem is nyúlunk a paklihoz. — Ügy van! — szólt a másik két partneri — Ml nem kártyázunk. — Esküdjenek meg! m szólt Kovácsné. A két partner kénytelen- kelletlen megesküdött, hogy NAPLÓ nem is volt ma még kártya a kezükben. — Na és most esküdj meg te Is! — fordult Kovácshoz az asszony. — De minek, édes szívem? — szólt Kovács. — A má­sik kettő már megesküdött Egyedül pedig nem ultizha­tok. Vallomás — A csinos Ica férjhez ment a nemrég Ida került fiatal mérnökhöz, —• újsá­golták a büfében a kartár- aak. — És bevallotta az alőbbl udvarlóit? — faggattuk Icu- ka legjobb barátnőjét — Egyet bevallott, de a nevét nem mondta meg. — Na és? —- Tehát bármelyikre gya­nakszik a férj, azt fogja mondani, hogy az volt aa az egy.., A gyafa A barátom áldott jé fid, ttak egy kicsit könnyelmű. A nyereségrészesedés kifi­zetésének napján a vállalat­nál klubestet tartottak. Er­re az estére * feleségétől ki­menőt kapott. A kellemes társaságban gyoraan telt az Idő. Néhány üveg bor, rossz lapjárás, és a barátom reg­gel felé 100 forinttal köny- nyebben tért haza. Az iskolásgyerek a fürdő­szobában mosakodott, a fele­ség pedig a gázon a teát forralta. A barátom letele­pedett a konyhaszékre, elő­kaparta Esebéből a cigaret­tát és a gyufát, rágyújtott — Látod, fiam — szólt szemrehányóan az asszony­ka — ezért nem megyünk mi semmire. Ég 8 gáz és te mégis gyufát pazarolsz. E. R Pipálhatok Feleségem vacsora közben figyelmeztetett, hogy kedden délután ötkor lesz a közeli iskolában a tanácstagi be­számoló. — Ne felejtsd el, hiszen sok panaszunk van. — De mennyi! Többek kö­zött az esőcsatorna Is. — A tejfiókot se felejtsd el — szólt a feleségem... Egy papírra felírtam, hogy a hozzászólások után miről fogok majd beszélni. Itt van például a lépcsőház... A ka­pu alatt a magasföldszintre vezető lépcső második koc­kája évek óta sérült. Hiába kértük a házkezelési igazga­tóságot, nem javították meg. Ezenkívül szóvá akartam tenni a második emeleti ho­mályos villanykörtét, a tej- fiókot ahol a kifli mindig „éppen kifogyott”, az autó­buszt, amely hébe-hóba jár, a háztető esőcsatornáját amelyből esős időben vastag sugárban ömlik a víz. Kedden azután a tanácstag beszámolt az örvendetes fej­lődésről, az új rendelőinté­zetről, a tatarozott postáról, a megnagyobbított Röltex- fiókról, a könyvtár bővítésé­ről, a létesítendő önkiszolgá­ló csemegüzletről és a népi ellenőrzési bizottság működé­séről. A hozzászólások következ­tek. Jelentkeztem, de az első sorban ülő nő megelőzött. Egy házban lakunk, és így nem Is csodálkoztam, hogy az örökké halványan égő vil­lanykörtét tette szóvá. Nagy derültséget keltett, amikor megkérdeztem hogy hol gyár­tanak olyan körtét, amely új korában Is halványan pis­lákol. — A végén 0 maga oldotta meg a relytélyt, BJs zölve, hogy a hatalmas lép­csőházba 100-as körte helyet! mindig csak 15-öst csavar­nak be. No, a villanykörtét lelfftJ ték, erről nem beszélheted — állapítottam meg, és a keJ zemben levő cédulán kipIJ páltam. a nő leült és nyom­ban felállt egy férfi, aki! gyakran láttam, amint ku­tyáját sétáltatta az utcán. A tejfiókról és a kifliről be­szélt. Kipipáltam a kiflii, Megint jelentkeztem, Ismét megelőztek. A csepegő eső^ csatornát panaszolta el a szomszédom. A házfelügyelőm ugrott fel és így szólt: — Kérem, az autóbusa olyan ritkán jön, hogy sz&J kálla nő az embernek vára­kozás közben! Mit tehettem, kipipáltam 4 buszt is. No, még hátra van a posi taláda, gondoltam remény­kedve. de egy fürge nő mái beszélt Is. természetesen a postaládáról, amely eddig ép-' pen annak a háznak a falá-’ ra volt erősítve, ahol ő lakott,’ és így közelről érintette, hogy most száz métert kell a le­velekkel gyalogolnia. Kioloáltam a cédulámon 4 postaládát Is. A mellettem ülő fiatalem­ber ebben a Dillanatban előz vette cigarettatárcáját, rá­gyújtott és engem Is megkfJ nált. — Gyújtson rá — mondtB kedvesen. — Köszönöm, nem kéred — válaszoltam bosszúsan —J már több mint másfél órája pipálok . Palásti László ’ Váratlan látogató Az utolsó hecc.,.

Next

/
Thumbnails
Contents