Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

1969. április 27i SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Készül a szolnoki Félszabadulási Emlékm ű Szabó László szobrászművész és Barna Gábor építész közös munkája Felszabadulásunk 25. év­fordulója tiszteletére a szol­noki városi tanács vb és a képzőművészeti lektorátus pályázatot írt ki hat szobrász és építész számára, hogy a Tisza-liget bejáratához a történelmi eseményt megfe­lelően szimbolizáló, a té­mában jól helyezkedő szob­rászati-építészeti emlékművet tervezzenek. A pályázat két első fordulójáról még az el­múlt esztendőben tájékoztat­tuk olvasóinkat. Végülis a jubileumi emlékművet két Szolnokon élő alkotó, Szabó László szobrászművész és Barna Gábor építész készíti. A végleges megoldás némi módosítással fedi az eredeti elképzelést, s így a többszö­rös zsűrizés korrekciós kí­vánságai ellenére a megvaló­sult műben a két művész eredeti koncepcióját láthat­juk majd. A közös terv lé­nyege egy többlépcsős meg­oldású, nagy felületű talap­zat, melynek hátsó harma­dán zászlót szimbolizáló be­tonív feszül. Előtte fáklyát tartó, kezét magasra emelő rohanó férfialak. Az emlék­két oldalsó — nézőpontra épül, a zászló lezáró íve mö­gött erdősáv természeti képé­vel folytatódik a háttér. Szabó László szobrászmű­vész művésztelepi műtermé­ben már az eredeti figurán dolgozik. A hatalmas, egye­lőre agyagból mintázott alak végső formájának elképzelé­séhez segítséget ad az elő­ző fordulóban elkészített 1,5 méteres gipsz figura. A mű­vész a futó testmozgás egy pillanatnyi fázisát ragadja meg, amikor a hátsó láb ép­pen elhagyni készül a föl­det, az első viszont még ép­pen érinti azt. Feje fölé emelt karjai megnyújtják testét, és kiemelik a kezé­ben tartott fáklyát, a más­fél méteres változat szigo­rúbban formázott síkjai a végső megoldásban lazább, rusztikusabb felületet kap­nak, a stilizált zubbony ho­rizontális redői maguk is a mozgást, a rohanást érzékle­tét fokozzák. A hónap ele­jéig tulajdonképpen alig esett szó az építészeti meg­oldásról, a zsüribizottság el­sősorban a szobrászati témá­val foglalkozott, de más? g képzőművészeti lektorátus is lezsürizte és elfogadta az emlékmű építészeti tervét. Barna Gábor építészmér­nök terve esztétikailag már az első pályázati fordulóban nagy tetszésre talált. A ho­rizontális, lépcsőzetes poszta- mentura, a rá merőleges, fe­szített betonív világos, átte­kinthető építészeti egységé­ben, korszerű formátumával szinte minden zsűritagnál el­fogadásra talált. Az emlékmű stilizált zász­lója, s a szobor két szintes talapzata nyers fehérbeton­ból készült, a felső szintet szőnyegszerű, örökzöld nö­vény borítja, amely körül haraszti mészkőből faragott lépcsősor fut. A háttérből izgalmasan válik ki a 3 mé­teres bronz figura. Az épí­tészeti egység megközelítően 9 méter hosszú és 12 méter széles lesz, a zászló magassá­ga 7 méter. Egészében véve a Felszabadulási Emlékmű jelenlegi stádiuma már biz­tosan mutatja, hogy méltó­képpen fogja reprezentálni Szolnokon a 25 éves jubi­leumot. £ » S*á»km#n*imchlártom meg egy... A szalonkocsi megérkezik TAVASZ A TISZÁN Megindult » kompjárat As ártérről levonult a víz, a most még csonka fák nap­fényben fürdenek A Középtiszai Vízügyi Igaz­gatóság tiszabői telepéről megkezdték az úszó vízmű­vek szállítását pósnyire baktatott társai után, — egy didergő kisbá- rány bégetett a köpenye alatt, megsajnálta, felvette, azt gondolta, majd beadja va­lamelyik tanyába. — keser­gett a sok elhullt jószágon, csak az első lövésre riadt fel. A szakaszból csak négy ember maradt állva. Jóska öszötönösen hasra vágta ma­gát, egy kintfelejtett, meg­feketedett szárfcup mögé kú­szott. A dülőúton újabb lovas­csapat vágtatott. Már egy századnyian voltak. A francia gyarmati kato­nák körbekapták a megma­radt, embereket, a dülőút melletti árokpartra lökdösték őket. A karabélyok újra felcsat­tantak. A katonák belezuhan­tak az árokba. A kisbárány bégební kez­dett Jóska köpenye alatt; Maga sem tudta mit csinált, Egy ilyen meggondolatlanság a derék munkásemberek tíz­ezreinek halálát okozná... A civilruhás hadseregpa­rancsnok hajnalban bele­egyezett Stromfeld tervének továbbításába, A rejtjelzett hadi terv szikratávírón jutott el a Hadügyi Népbiztosság­hoz. A vezérkari főnök javas­latára a Tisza balpartján megkezdték a három hídfő­állás kiépítését. Szolnoknál és Rakamaznál egy-egy tá­madó. Tiszafürednél pedig egy védő hídfőállást szer­vezitek. A szolnoki hídfő fontossá­gát Stromfeld külön, hang­súlyozta. a későbbi támadó hadműveletek biztosítása ér­dekében.; Alig pár órával később a szolnoki városi tanács hatá­Stromfcld Aurél vezérkari főnök a jószág nyakához kapott, szorította, rágémberedtek az ujjai. A bárány elnyúlt. Jós­ka a földbe fúrta az arcát, zokogott, már azzal sem tö­rődött. hogy felfedezik, a többiek sorsára jut, csak síri. Kínjában a kukorica csut­kákat rágta... A lovasok elmentek. Iszo­nyatos félelemmel szedte le a halottak nyakából a sze­mélyazonossági cédulákat. A kivégzettek endrődi és gyomai kubikosok földmun­kások voltak. Megtömve zse­beit töltényekkel elindult. Ügy gondolta. Kisújszállás még nem esett él. íír Az ezredes ingerülten vi­tatkozott Bőhmmel. A min­dig higgadt, nagy önfegyel- mű férfi idegesen járkált a szalonkocsiban. — Önök eljöttek értem Győrbe, hogy katonai tudá­sommal szolgáljam a hazá­mat. Megtettem, amit a haza kért. amit Önök kértek tő­lem. népünk nevében. Itt vagyok. De tehessem azt, amit katonai tudásom diktál! A Tiszántúl megvédése ha- dászatilag lehetetlen. Le-he- tet-len! Ezt egy hadnagy is meg tudja állapítani, ha a térképre néz és ismeri az erőviszonyokat. A célunkat nagyjából elértük. A táma­dás lassult. Mást. egyenlőre, amíg fegyverbe nem állítjuk az egész munkásságot, nem tehetünk. Katasztrófát idé­zünk elő. ha nem vonulunk vissza a Tisza vonal mögüL rozatot hozott, hogy az első szabad május elsejét a front közelsége ellenére is meg- ünneplik; A politikai szakosztály ve­zetője, Pálfi János ismertet­te a tervet. — Április 30-án, szerdáit este tűzijáték lesz. Elsején, reggel fél hatkor zenés éb­resztő. Gyülekezés nyolc óra­kor. A gyülekezőhelyek a következők:... Indulás fél tíz­kor. a menet a Baross utcán végig a Kossuth térre megy, ahol népgyűlést tartunk. — Délután zene. tánc, majális. Valaki közbeszólt: — De ha...? Pálfi komoran nyugtatta; — A 'hadsereg parancsnok­ság biztos abban, hogy az intervenciósokat a Tiszánál megállítják. Az előbb beszél­tünk Stromfeld Aurél vezér­kari főnök elvtárssal. A 68-as szolnoki vörös gyalog­ezredet is a hídfőállás vé­delmére rendelték vissza. A hadseregparancsnokság jól megerősítette a város előtti védökörzetet. Még repülőink is lesznek. Szolnok védel­mére, elvtársak! A bizton­ság kedvéért azért az itthon­maradt munkásokat is fel­fegyverezzük. Nem hivatalo­san mondom: a tiszántúli te­rület ieladása csak átmeneti. Addig Szolnok a magyar proletárhatalom utolsó bás­tyája, az utolsó hídfő... Ha a munkásosztály felfegyver­kezik. felszabadítjuk alföldi városainkat községeinket. Az első szabad május elsejét már úgy ünnepeljük. hogy felmérjük erőinket... Tiszai Lajos . Présén tábornok távmon­datot diktált: — Van szerencsém, Foch tábornagy úr tudomására hozni: a, magyar haderők nemsokára teljesen át lesz­nek vetve a Tisza nyugati vártjára... E hadművelet be­fejezésével képesek leszűrik erőink nagyobb részét « Dnyeszter mentére küldeni, ahol feltétlenül és sürgősen szükség van rájuk. Vége. — Továbbítani Párizsba... * Katyag, Kisújszállás, Mező­túr, Tűrkeve elesett. §e A szói» falára fétóránkéivt más és más térképeket tűztek fel a hadműveleti tisztek.. A nyilak belehajtottak a Nagy­kunságba. közeledtek a T5- sza felé. Az ezredes kdtdeess csé­széből itta a kávét Hamu- szürke volt az arca; A ko­pogtatásba alig figyelt oda, a térképeket néate. — Böhm elvtárs kiUSbtvonata megérkezett Pestről. Kéreti... Stromfeld bólintott. A feke­te autó már várta. A hadseregparancsnok kű- lönvonata az első vágányon állt Az ezredes megütközve nézte a szalonkocsit. Utoljá­ra a bécsi pályaudvaron fo­gadta tisztelegve ezt a csupa bársony, csupa arany va­gont.. Az egykori császári és ki­rályi különvonat szalonkocsi, ja állt a szolnoki állomáson. Bőhm elégedetten mutatta: — Nem árt egy kis kénye­lem. Nézze csak... Az ezredes hallgatott, úgy tett mintha oda figyelne, nem mondta, hogy nagyon is jól ismeri őfelsége volt sza­lonkocsiját — A fronton? — kérdezte régre Böhm. — Kiadtam az utasítást a támadás előrehaladásának lassítására. A Tisza vonal védelméről most intézkedem. Bőhmöt a távirász kocsiba kérték. Budapest kereste. * A marhacsordák a t, a bir­kákat. a méneseket a szántó­kon hajtották. Az utak töm­ve voltak vánszorgó katonák­kal, trainkocsdkkal; Sűrűn közéjük vágtak a srapnelek. Almádi Jóska szakasza a csatorna nyugati partján ás­ta be magát. Régi szép híd, mondogatták a Zádor hídra. A menekülőket kellett fe­dezniük. A tanyákból, a csatorna túlsó partjáról, si- kongatás, jajgatás hallatszott. Egy megroggyant, vizes szal- rnakaza] nehéz, kojtoló füst­jét rájtfk hozta a szél. Kar­cag felől özönlöttek az el­lenséges csapatok. A gyar­mati katonák dideregtek a csípős szélben. A híd felrobbantására kés­ve kaptak parancsot. Ami­kor a gyűjtózsinór sistergett, már a szemben lévő akácos előtt száguldoztak az ellen­séges lovasok; A robbanásra megtorpan­tak. A kőhíd közepe lesza­kadt. A dülőútról vörös huszá­rok kiabáltak: — Vissza, vissza gyorsanl Ez a parancs! A huszárok el vágtattak. Almádi Jóska leverte magá­ról a kőport. _ Gyerünk Kisújszállás ir ányába! ☆ A szántásokon csapást vág­tak a menekülők. Elgyengült, összerogyott tehenek bőgtek. Pázós borjaik mellettük re­megtek. Jóska nem győzött sóhajtozni; — Ha nekem is lenne va­lamikor egy pár ilyen szép jószágom...! Naplementekor lovasok ro­hantak ki az egyik tanya mögül. Körülkapták a sza­kaszt. Lóhátról tüzeltek. — Amikor a vöröskatonák fel­ismerték a szpáhikat. már karabély tűz zúdult rájuk. Almádi Jóskának szeren­cséié vall Húsz-harminc 1ér

Next

/
Thumbnails
Contents