Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-26 / 94. szám
1969. április 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Horgolt kabát Anyaga 55 deka kártolt fonál. Munkánkat az oldalvarrástól befelé haladva, tehát hosszában készítjük. A szabásmintának megfelelő láncszemsorra 3 sor rövidpálcát horgolunk. Ez titán következik a mintás rész. 1. sor: A szélső egyráhaj- tásos pálca után a harmadik pálcára leöltünk egy kétrá- hajtásos pálcát, majd az elhagyott rövidpálcákra, egymás után visszafelé 1—1 egyráhajtásos pálcát öltünk az előbbi kétráhajtásos pálca mögött Ismét kimarad két pálca, a harmadikra egy kétráhajtásos pálca, 2 egyráhajtásos visszaöltés stb. Ezt ismételjük a sor végéig. 2. sor: A szélszem után kihagyunk egy szemet, majd 2 egyráhajtásos pálca után egy kétráhajtásos pálcával visz- szaöltünk az előbbi pálcák előtt a kihagyott szemre és ezt ismételjük a sor végéig. A munkát ez után mindig 4 sor rövidpálcával és 2 mintasorral váltakozva fejezzük be. A kabát jobb elején a befejező 4 rövidpálca sor második soránál a gomblyukak helyén 4 rövidpálca fölött 4 láncszemmel megyünk át, a következő soron a láncszemekbe rövidpálcákat horgolunk. összeállítás után a kabát alját és az uiiakat egy mintasorral kÖtiilhor«oli'ilr. Szegedy Béláné «jWpWM- Mg'tn?' - f- 'g Mit főzzünk? Zöldborsó levet (Hveget borsóból) csirkeaprólékkal Töltött csirke, bő zsírban Sütött burgonyával, gyümölcs befőtt . Csokoládés pite Csokoládés pite: 20 deka margarint összegyúrunk 20 deka liszttel, 2 tojás sárgájával, 1 evőkanál vízzel, és csipet sóval. Egy órát pihentetjük, majd két lapba kinyújtva, az egyikkel kibélelünk egy közepes tepsit, 4 tojás sárgáját habosra keverünk 20 deka porcukorral, hozzáadunk 3 evőkanálnyi kakaót, 8 deka darált diót, és a 6 tojás kemény habbá vert fehérjét. Ezt a diós tölteléket ráöntjük a tésztalapra, befedjük a másik lappal, tetejét villával kissé megszurkáljuk és lassú tűznél világosra megsütjük, akár a piskótát. Azon melegen meghintjük vaníliás porcukorral a tetejét és hidegen kockákra vágjuk fel. A konyha forradalmasítása mikrohullámokkal Nem boszorkányság többé percek alatt főzni Békepipát a magyarnak! A közelmúltban lezajlott Kölni Nemzetközi Háztartási és Vasáru Vásár szakembereinek véleménye szerint a modern mikrohullám- „tűzhely” legkésőbb tíz éven belül a konyhák normális felszerelési tárgya lesz. A háziasszonyok számára valóban meggyőzően hangzanak a mikrohullám-tűzhelye előnyeiről szóló érvelések. Aligha akad ma a háztartásban egy olyan korszerű segítség, legyen az akár készétel vagy gőznyomásos edény, ami akkora időmegtakarítással járna, mint a mikrohullámmal való főzés: 8 perc alatt készül el egy két kilogrammos sült, 15 perc alatt egy egész ürü- comb. Mélyen behűtött élelmiszereket, így például főzelékféleségeket és szárnyasokat 2—3 percen belül, a hűtőszekrényből kivett előre elkészített ételeket pedig 1—2 percen belül lehet feltálalni. A gyorsaságon kívül azonban még egyéb eJőrmyél is járnak a mikrohullámok: a húsok zaftosak maradnak, mivel a főzés, illetve sütés alkalmával nem vonják el tőlük a nedvességet. Semmi sem ég le többé. A lábosok, tálak, sütők nem piszkolódnak be és a konyhában nem terjeng többé ételszag. S bár mennyire is csodálatosnak hangzik, ez a „csodatűzhely” nem boszorkányság! A tudomány már régóta ismeri a mikrohullámokat és már huzamosabb idő óta folynak vele a kísérletek. A mikrohullámú tűzhelyek gyártó vállalatai most olyan ismeretterjesztő nyomtatványok kiadását határozták el, amin vei mindenki számára érthető nyelven világosítják fel a háziasszonyokat ennek az új konyhai segédeszköznek az előnyeiről. A mikrohullámok nagyon hasonlítanak a rádióhullámokhoz, rezgésükre azonban egy másik frekvencián kerül sor. Feltartóztatás nélkül hatolnak át a legtöbb szervetlen anyagon, így például az üvegen, porcelánon,, műanyagokon és papíron. Még itt semmit sem melegítenek fel. illetve égetnek el az organikus anyagokba behatolva — ide tartoznak az élelmiszerek — abszorbálnak és a molekulák felgyorsítása által gyors hőmérsékletemelkedéshez vezetnek. Amíg tehát a hagyományos főzési és sütési módszereknél az ételeket kívülről melegítik fel, addig a mikrohullámok belülről készítik el az ételeket, éspedig egyformán minden oldalról. Február 19-én 15 óra 15 perckor, meghalt egy New York-i kórház 57 éves páciense. A halál oka: agytumor. A beteg ágyánál a halál pillanatában a kórház orvosain kívül jelen volt háziorvosa és két testvére is. A két testvér beleegyezésével megkezdődött a drámai harc, amelyben a pácienseken kívül tizenkét sebészcsoport vett részt Az orvosok rögtön értesítették s szomszédságban levő kórházat, ahol néhány beteg várt már erre a megváltó pillanatra Ezután, a sejbészcsoportok állandóan váltva egymást kioperálták az elhunyt sztvéf, mindkét vese» jét, máját és mindkét szaruhártyáját A szomszéd kórházban addig a sebészek előkészítették a pácienseket, akiknek élete e műtéttől függött. A kioperált szerveket üveg edénybe tették és sürgősen átvitték a másik kórházba. Mivel az idő túlságosan rövid volt ahhoz, hogy megszervezzék a műtéteket, az orvosok lóhalálában szaladgáltak fel s le a lépcsőkön, lifteken, s még azt a régen elhagyott és félig betemetett alagutat is igénybe vették, A legújabb újdonságról olvastam az Esti Hírlap nevű, delente megjelenő újságban. Aszongya, hogy: A vendéglátóipar idén meglepetéseket készít elő a BNV látogatói számára. A városligeti tó partján máris épül az indián falu, ahol nyersfa rönkökből nyolc kisebb épületet emelnek. A XIII. kerületi Vendéglátóipari Vállalat a nádtetős kunyhókban farönk asztalokat és székeket állíttat fel és borozót, grillsütődét és több presszórészleget rendez be. Nagyon megörültem ennek a hírnek. Éppen ideje, hogy hazánkban is helyére tegyük az indián-kérdést. A hozzánk eljutó szak- és ponyvairodalom egyamely valamikor a két épületet kötötte össze. Nem is csoda, hiszen versenyt kellett futniuk az idővel. A kioperált szív például az egyik kórház hatodik emeletéről a másik épület tizedik emeletére húsz 1 perc alatt ért fel. Végül elmondhatjuk, hogy az egyedülálló többszörös műtét sikeresen végződött. James Hansel 36 éves munkás új szívet kapott, s már egy hét múlva fel is kelt ágyából. A 27 éves Lynne Verny súlyos rákos máj betegségben szenvedett. — Az átültetés után az új máj normálisan működik, s a jelek szerint a páciens nemsokára teljesen felépül. A 19 éves néger fiatalember és a 38 éves asszony, akiknek egy- egy vesét ültettek át, jól érzik magukat, s mindkét s zaruh árty a- átültetés is sikeres volt. Még hosszú időnek kell azonban elmúlnia, hogy a műtétek teljes sikere bebizonyosodjon. Egy ember, akinek neve örökre titok marad, négy beteg életét mentette meg, s kettőnek visszaada látását. A sebészek úgy vélekednek, hogy egyetlen ember szervei tizenhét beteg életét menthetik meg. aránt afféle vadembereknek titulálta szegény indiánokat. Egy May Károly nevű német ember pedig több könyvében is jólelkű, de primtiív lényeknek írja meg őket. De a többi indiáníró sem volt különb. Kenneth Rogers az Észak- nyugati átjáróban, Hemingway több novellájában egészen furcsa környezetet fest az indiánoknak. Egyöntetűen vallották, hogy az indiánok wigwamban, vagyis egy jellegzetes, csúcsos sátorban laktak. Szó sem volt nyersfa rönkökből épített házakról. Sőt azt is kitalálták, hogy a rézbőrű harcosok nem csirkét, hanem sózott, szárított húst, halat ettek. Micsoda képtelenségek! Szerencsére Budapesten is élnek indián szakértők. Most aztán egyszer s mindenkorra helyére tették az indián legendát és illúziót. A vendéglátóipar indiánfelelőse — aki Old Satter- landdal, a Sápadt.arcú Nagy Fehér Vadásszal együtt volt vendégségben Winnettonnál, az indián nagyfőnöknél — saját tapasztalatai alapján rendez- tett be a városligeti tó partján az ipari indián falut. Ebből világosan kiderül, hogy Észak-Amerika őslakói nyersfából épített faházakban laktak, munka után borozóba jártak egykét deci amerikai-dörgicsei rizlingre és ha megéheztek, elektromos grillsütőn készített friss, porhanyós bölényszeleteket rágtak. Sőt. Szórakozni presszókba ültek be nyersfarönk székekre, whiskyt ittak és idegességük csillapítására feketekávét. Nahát! Egyet azonban kifelejtett a mi magyar szakértőnk is. A békepipát. Köztudott, hogy ez volt az indiánok legjelentősebb békés ceremóniája. Jó lenne ezt a ha-< gyományt is feleleveníteni. Valamelyik ktsz biztosan tudna korhű békepinákat készíteni és azt a vendégek körbeadnák, hogy mindenki szívjon egyet a magyar —indián barátságra. A pipába a dohányt a vendéglátóivar indián szakértője adná. Neki biztosan sok van, hiszen ilyen fantasztikus ötletekért sok dohányt szoktak adni. — egy — A halál az élet szolgálatában Leonyfd Lenest Rejtélyes angyalok A mindenható elektronika, á bölcs kibernetika és a fürge önkiszolgálás századában szomorú, sőt talán szánalmas látvány, amikor egy éltes, sőt inkább öregnek mondható intelligens, aranykeretes szemüveget viselő férfi nem éppen friss pizsamával fedett professzori pocakját kacér pöttyös kötény mögé bújtatva sajátkezűleg takarítja kétszobás lakását. Amíg a padlókefélővei ügyetlenkedik, bele-bele ütközve a bútorokba és közben kék foltokat szerezve, hadd mutassuk be őt: Valerian Szemjonovics Okunkov- nak hívják. A múltban művészeti és irodalmi lektorként tevékenykedett, a világköltészet kiváló ismerője, kedves, szellemes csevegő, és a társaság lelke, a jubileumok és ünnepi estek pótolhatatlan méltató ja, jelenleg azonban magányos özvegy, aki békésen tengeti életét a régi Ar- bat eddig még érintetlenül hagyott egyik utcácskájában. A minap nagy baj érte: háztartási alkalmazottja Glasa, aki az Okunov családnál kishijján 14 évet töltött, most elhatározta, hogy örökre megválik a háztól, falura költözik, unokákat dajkálni, és a háztájiban foglalatoskodni. " Amikor Glasa, szemét le^ sütve, nehogy elpityeregje magát, bejelentette távozását, Valerian Szemjonovics ezt az új sorscsapást keményen és méltósággal fogadta. Glasa elutazott. Okunkov öt napon át a sors akaratában megnyugodva hagyta, hogy „ellepje a szemét”, ám a hatodik napon nem állhatta meg, fogta a kefét, felkötötte Glasa öreg kötényét és hozzálátott, hogy kitakarítsa a lakást. Hirtelen megszólal a csengő. Valerian Szemjonovics kefével a kezében, a derekát övező nevetséges kötényben elindul, hogy ajtót nyisson. Kinyitja, s két csinosan öltözött gyönyörű lányt, egy szőkét és egy barnát — talál a küszöbön. A lányok belépnek az előszobába, s a dús lófark fri- zurájú szőke bájosan mosolyogva közli Okunkowal, hogy Ljuszának hívják, barátnőjét pedig, akinek fekete loknis haja csaknem a vállá- ig ér, Tányának. Mindketten tizedikes tanulók, itt laknak a szomszédban, de egyáltalán nem fontos, hogy Valerian Szemjonovics ismerje a családi nevüket. Véletlenül tudták meg, a tiszteletreméltó Glasától, hogy Okunkov milyen nyomorúságos helyzetbe került, s elhatározták, hogy segítenek rajta. Hetenként kétszer eljönnek, s kitakarítják a lakást. Természetesen ingyen, hiszen kötelez a humanizmus, a tyimuri hagyományok. .. a szőke lány itt belezavarodott mondókájába és elpirult, a barna pedig nevetve folytatta: — Szerintem minden világos. Kezdhetjük a takarítást? A könnyekig meghatódott Valerian Szemjonovics még válaszolni sem tudott a lányoknak (gondolatban őrangyalainak nevezte őket), akik máris ledobták kabátkáikat. A kabát alatt mindketten azonos szabású sportmellényt és csinos kék munkaköpenyt viseltek. — Vesse le azt a fényűző kötényt! — vezényelt Ljusza. — Adja ide azt a remek kefét! — csicseregte Tánya. A lányok munkához láttak. Valerian Szemjonovics a karosszékben ülve elérzékenyül- ten nézte őket, gyönyörködött bennük. Szerette volna valahogy meghálálni a dolgot. De hogyan?! S mivel? Beszélt nekik az irodalomról, a művészetről, a költészetről, s amíg a lányok a lakásban röpdösve letörölget- ték a felgyülemlett port, ő addig valóságos előadást tartott nekik Shakespeareről és szonettjeiről. A lányok örömmel hallgatták őt és sokatmondó pillantásokat váltottak egymással. A takarítás befejeztével igen elégedetten váltak el egymástól. Így tartott ez csaknem két hónapig. Ljusza és Tánya eljöttek és takartottak, Valerian Szemjonovics pedig rögtönzött előadásokat tartott nekik. A témát mindig a pillanatnyi ötlet adta. Egyszer azonban a barna Tánya, törlőronggyal a kezében, megszólalt: — Valerian Szemjonovics! Mit gondol, hogyan lehetne Jevgenyij Anyegin alakját mai álláspontról megközelíteni? Valerian Szemjonovics gondolkozott egy keveset, s azt válaszolta, hogy Jevgenyij Anyegin alakját úgy lehet megközelíteni, ha a társadalmi élősködés problémáját teljes jelenkori mélységben szemléljük. Ezután hozzálátott a gondolat kifejtéséhez, s annyira belemerült, hogy legalább 40 perces előadást tartott. Észre sem vette, hogy csak a barna Tánya hallgatja őt. A szőke Ljusza pedig eközben a szomszéd szooa- ban egy karosszékben félrehúzódva, hogy a házigazda ne láthassa, gyorsírással feljegyezte egy füzetbe mindazt, amit Valerian Szemjonovics Jevgenyij Anyeginról mondott a barna Tányának. Ezek után Ljusza és Tánya már nem jelent meg Okunkov lakásán a soron következő takarításra. Eltűntek! Mintha elnyelte volna őket a föld. Valerian Szemjonovics egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy mi történhetett. Igen elkeseredett volt és bosszús. Néhány nap alatt ismét elborította a lakását a szemét. Amikor azonban egyszer éppen arra készülődött, hogy a már ismert pettyes kötényt derekára illessze, s újból felfegyverezze magát a padlókefével, megszólalt a csengő. Valerian Szemjonovics ajtót nyitott. Két gyönyörű leány lépett az előszobába: egy gesztenyebarna, „tulipán” frizurával és egy vörös „szénaboglya” frizurával. A gesztenyebarna elbájoló mosollyal közölte Okunkowal, hogy Állának hívják, vöröshajú barátnőjének pedig Szima a neve, s hogy Ljusza és Tánya irányította őket ide, akik egyébként szívélyes üdvözletüket küldik. Mindketten leérettségiztek és délre utaztak, hogy a főiskola megkezdése előtt kipihenjék fáradalmaikat. Okunkov lakását ugyanazon pusztán humanista alapon most ők — Álla és Szima — fogják takarítani, ha ugyan Okunkovnak nincs ellene kifogása. Mindketten ugyanabba az iskolába járnak, mindketten „újdonsült” tizedikes tanulók. Szóról-szóra megismétlődött mindaz, ami a. két előző lánnyal történt. Álla és Szima ügyesen rendbetették a lakást, miközben Valerian Szemjonovics elérzékenyült lélekkel rögtönzött irodalmi előadásokat tartott nekik. Egyszer aztán a vöröshajú Szima megkérdezte; — Valerian Szemjonovics, miért éppen Majakovszkijt tartják a jelenkor legkiválóbb költőjének? Okunkov, lévén nagy tisztelője _ Majakovszkijnak, csaknem egyórás ragyogó monológot tartott. Ámde most sem figyelt fel rá, hogy csak a vöröshajú Szima hallgatja őt, a gesztenyebarna Álla pedig a szomszéd szobában ülve a térdére fektetett füzetbe szorgalmasan jegyez- getett. .. .Most már a negyedik pár takarítja Okunkov lakását. Okunkovnak sejtelme sincs arról, hogy mi rejlik a véka mögött. Vagy talán úgy tesz, mintha nem venné észre? Végeredményben többet kap a gimnazista lányoktól, mint amennyit ő nyújt nekik. Okunkov könnyen kirázza ezeket az előadásokat, s nagy öröme telik bennük. Tehetségét csillogtatva úgy bra- vúroskodijj a lányok előtt, mint valaha régen a szónoki emelvényeken! Nem fog gyanút annak az iskolának az irodalomtanárnője sem, ahol ezek a lányok tanulnak, vagy tanultak. Vajon mi az oka, hogy tanítványainak vizsgadolgozatain az utóbbi időben csupán jó jegyek szerepelnek. Hiszen olyan lányok írják ezeket a dolgozatokat, akiktől nem várhatott ilyen óriási javulást. Honnan adódik ez a szárnyalás?! Tény, ami tény, a tanárnőt az iskolában elismerésben részesítették, az irodalom tanítása terén a felső osztályokban elért sikerekért. J
