Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-24 / 92. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1969, április 24.

tartásforma, gondolkodásmód képébem

Milyen az a találkozás — faggatom őket Nos. egy epizód: Három kislány siet a városba. Valami jó „bulira” mennek. Tele vannak még az első napok izgalmával, ami nem kis mértékben a hirtelen rájuk szakadt szabadságból, önállóságból, amolyan igazán nagykorúvá válásból fakad. Az egyik megtorpan egy pompás, több évszázados reneszánsz palota előtt. Nézzétek milyen szép — mondja. Ugyan, gyerünk már, mj csodálni valót látsz rajta — válaszolja a másik. Ma még többnyire ilyen ez a találkozás. De a három év hosszú idő — s a környezet hatása, mindenekelőtt a tökéletesebb nyelvtudás megteszi majd a magáét Azt hiszem mindegyikük sokat megért még majd abból, amiről a Gera vize mesél. ☆

Néha egy-egy KISZ gyűlésen, többször a tv híradóban, az újságokban idehaza is találkoztak már a két Németország problémájával. — Erfurtban sokkal közvetlenebb élményeken keresztül ismerkednek a mai Európa legfájóbb kérdésével. Egy példa: A külföldieknek be kell jelentkezni a rendőrségen. Nagyobb csapat áll az illetékes tisztviselő szobája előtt. Közitük magyarok, a gyermekeket látogató szülők. Kiszól a rendőrtisztviselő és kérdi: Valamennyien külföldiek? Nyomban válasizol egy jól öltözött férfi: Ha magának a Szövetségi Köztársaság külföld, mi is azok vagyunk. Nevetés — mindkét részről.

Lelhet, hogy ők még az ilyen finom részleteit ennek a nagy problémának nem értik. De mindennap szembetalálkoznak véle. Ma még többnyire csak úgy. hogy ha unalmas az „egyik” tv adó műsora, egy gombnyomással átváltanak a „másikra”, mert ott esetleg éppen tánczene van. Nyelvtudásuk gyarapod- tán, lassan majd a tánczene mellett a szövegre is odafigyelnek. Jó lesz. ha jól értik majd mind a kettőt...

Varga József

(Következik:

II. Nem üzlet. — testvéri kapcsolat)

cÁ üuza-parftőL ninszt tmn Erfurt

Miről mesél a Gera folyó

a Gera folyó

sunkban is idegenül, ámuldozva jártak, s most az NDK-ba indultak a nagy elhatározással: három évre

szerződtek dolgozni, világot látni, nyelvet tanulni — emberibb emberré válni.

Amikor Erfurtban újra láttam őket, nem kérdeztem, hogy azon a sötét őszi estén melyikük mikor sírt egy sort

Ma már csak mosolyognának rajta, hisz nem is emlékeznek rá, hogy valahol Pest határában, vagy csak az első útlevélvizsgálat izgalmas percei után tört el a mécses. S ha kérdezném? Ügy is azt hinném el, amit most mondanának: ugy^p miért sírtunk volna?

Most már bizonyos mindegyikük tudatában, _ hogy ez az igazság. A sírást, a hazavágyódást, az idegenbe szakadással járó hasonló érzelmi. hangulati elemeket tehát ki is hagyhatjuk e kis beszámolóból, mert ők mondják: ilyen nincs. Közöttük éltem néhány napig, elhiszem nekik.

*

Kunhegyes. Tiszaföldvár, Mezőtúr, Szolnok... Szélesen elterülő, poros alföldi városok. Itt éltek eddig ezek a kislányok. Az Alföldön, ahol a rabláncot csattogtató török elől a tanyák szétszórt világába menekültek, a szittyós, Tsombétoos, vadvize« vidéken bujdofcoltak az emberek, abban az időben, amikor Erfurtban már több évszázada egyetem volt. Rangos iskolák, amelyek egyikében Luther Márton is tanult — amikor e mi szegényes vidékünkön még gondolni sem lehetett a betűvetés tudományának él- hintésére. A jobb tanulók még emlékeznek rá — valami rémük, mondják —, hogy tanulták a történetem órákon a gótikáról, a reneszánszról. Most itt szembetalálkoznak e korokkal — nemcsak fallá merevedett műemlék, hanem a® emberekben élő kultútra, magaCvseázados házak közi ft kanyarog i Gén vize.

f’j rfurt ősrégi város. Helyén már a Vili. században földművelők ''megerősített települése állt. A belső város keskeny, gótikus épületekkel szegélyezett utcáin sétálva a sok szobor, emléktábla gazdag történelmi múltat idéz. A Gera folyó helyenként előbukkanó, majd a házak alatt, rejtett csatornákban újból titokzatosan eltűnő vize egy vagymúltú nép históriai emlékeit .regéli a kíváncsiaknak. Tavaly ősz óta ötvennégy Szolnok megyei kislány is az öreg folyó hallgatói között van.

☆

Láttam őket egy ködösen sötét novemberi estén, amikor a Nyugati pályaudvar füstös csarnokában a különvonat mellett búcsúzkodtak. A még alig felnőttek, inkább gyerekek hol egy-egy könnyet nyomtak el. nyeltek le, hol kamaszosan fölényes hangon bíztatták az aggódó mamát: ugyan. ne félte engem. Aztán lassan kigördült velük a vonat. Erfurt felé vitte őket. Nehányan még a mi főváro0

Kirakatrendezők

Nagy, piros betűk hirdeök: 5>Jövő héten nyílik a Centrum Áruház”, „Itt is nyűik a Centrum Aruház”,

— Kinyi most a dekorációs munkánk, mondja Szőke Sándor, az áruház dekorációs csoportjának vezetője — Piros—kék hirdetések azokon a helyeken, ahol az áruház részlegei működnek majd.

A műhely előtt, lábakon hosszú vászon. Vály György kezében vonalzó, ceruza. A halvány vonalak között formálódik az ismert „C” betű;

— Igen, ez a dekoráció. — Másféle munkát végzünk

mert megyei elsők lettünk a versenyben.

— A vezetőség az áruház egész személyzetének biztosítja a munkát továbbra is. Az eladók még a jutalékot is kapják — mondja Szőke Sándor. — Anyagiakban nálunk sem történt változás, de előfordulhat, hogy pár hét múlva azt mondják majd, a mostani munkához sokan vagyunk, keressünk más helyet. — Aztán lehajtott fejjel teszi hozzá: — Ki tudja mikorra épül fel az áruház; Húsz évet dolgoztam itt,

P. J.

Május 1-én kezdődik hivatalosan a strand idény. Ugyanis ezen a napon nyitják ki kapuikat a strandfürdők. Vannak azért bátor emberek és gyerekek, akik dacolva a hűvösebb időjárással, már vízbe merészkedtek. Felvételünk Berekfürdőn készült.

mostanában. Redőnyöket, ablakokat festünk.

— Mindig attól féltek, hogy leég a műhelyünk. Dűledező épület, tele gyúlékony anyaggal — mutat körül a szűk kis helyiségben Szőke Sándor. Színes papírtekercsek, festékes tégelyek, faállványok, megfestett, figurás tablók. Beázott mennyezet. — Négy ember készítette itt az áruház 16 kirakatának díszítőelemeit. — Nem lehetett könnyű munka ezen a kis helyen.

— Alig fértünk itt egymástól éjszakánként, — szól Árkosi Attila — amikor készültünk a Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából rendezett kirakatversenyre,

— Most kaptunk volna egy kis pénzt, új anyagok beszerzéséhez, — néz fel a gya- lupad mellől Libor Istvás —«

Alkalmazkodás vagy

Orvosainkról néha elhangzik az a vélemény: — külön világban élnek — csak a maguk társaságában.

Valóban létezik ilyen? — Ha igen, miért? — erről beszélgettünk fiatal orvosokkal megyénk egyik városi kórházában. A beszélgető partnerek nagy része egy-két éve végzett valamelyik nagyvárosban: Budapesten, Debrecenben, Szegeden. Sokfajta vélemény találkozott — sőt. csapott össze a beszélgetésen.

A KISZ titkár szavaiból optimizmus csendült. Beszélt próbálkozásairól: a pedagógusokkal együtt értelmiségi klubot hoznak létre; 1919-ről szóló nyilvános vetélkedőt rendeznek.

Gondolatai után kicsit meglepetésként ért egy orvosnő hozzászólása. Fanyar, kissé irónikus hangvétele már egészen más világot jel;

képezett Ilyesféle mondatok hangzottak el:— Pódium sorozat? Sorra halasztják el az előadásokat. Még félő is, hogy az ember tapasztalhatja egyes fővárosi művészek ilyen nézeteit: nekik ez is jó. Mozi? A közönség egy részének „eredeti”’ magatartása miatt kiesik. Vége a házavatásoknak, nem járunk már egymáshoz sem. Értelmiségi klub? Ha talán marad időnk.

Két ember — két vélemény. Az egyik szemlélet teremt, alkot maga körül. Kibővíti világát, nemcsak akarja, de tesz is azért, hogy jól érezze magát egy kis városban, a munka- és lakóhelyén.

A másik — toronyba zárkózik. Elfogadja, de még inkább bírálja amit nyújtanak neki. De hogy segítsen jobbá tenni valamit, arról szó sem lehet. Munkájára és más elfoglaltságaira hivatkozik.

elzárkózás

Nem akarok senkivel vitatkozni. Tudom, hogy közrejátszanak speciális szakmai adottságok, a többségtől különböző életritmus, sokszor a fáradtság is. Az egyik legszebb hivatás az orvosi feladat gyakorlása sok munkával jár. Ám vajon csak a hivatástudat, a szakmai ismeret elegendő-e ahhoz, hogy a mai ember, modem ember legyen? A KISZ titkár példája bizonyíték. Ha meg van az igény a szebbre, jobbra, tenni is kell valamit annak érdekében, hogy azt elérjük. Igaz — ehhez lépni kell egyet előre. Például azzal, hogy egy orvosnő elmegy az értelmiségi klubba, beszélget a tanárral, a mérnökkel, a gazdásszal, hogy nem „leereszkedik”, hanem kezdeményező tagja lesz egy kis közösségnek.

Kékesi

A hollandiai „szupersertés*

A Német Szövetségi Köztársaság rádiója és televíziója a közelmúltban beszámolt a Hollandiában nemrégiben kitenyésztett ún. szupersertésről. A hosszantartó és igen költséges tenyésztési eljárással előállított szupersertés hibrid, hasonlóképpen a hibrid tyúkhoz. Ezzel magyarázható az a nagyfokú érdeklődés, amely az említett hibrid sertés iránt megnyilvánul. Aki ugyanis ismeri a három vezető hollandiai vállalatban folyó tenyésztői munkát, aligha kételkedhet abban, hogy ez a munka — a szinte kimeríthetetlen anyagi eszközöktől és a józan holland vállalkozási szellemtől kísérve — feltétlenül sikerrel jár.

A legrégibb tapasztalatokkal a Boxmeer-i „Euribrid”, egy takarmánykészítő üzem leányvállalata rendelkezik. Az Euribrid leányvállalat birtokában van a Hy—Line tojótyúkokra vonatkozó

nyugat-európai licenc és a Hy—Por sertéseket illetően hasonló hatású eredményt kíván elérni, mint a baromfitenyésztésben. Az Euribrid vezető tervezője, azon a véleményen van, hogy az ott előállított kocák nagyobb vitalitásúak, több malacot ellenek kisebb elhullás mellett, a takarmányfelhasználás csekélyebb és ami a legfontosabb: az állatom húsának minősége sokkal jobb.

A sertések hibridizálása során megkísérlik, hogy a különféle rendelkezésre álló sertésfajtákból ún. „tiszta vonalakat” nyerjenek. Erre a célra nemesített lapálysertést, a yorkshire, a pietrain és övessertést használják fel. A vásárolt, lehetőség szerint kimagasló tulajdonságokkal rendelkező szülőállatokat mindenekelőtt tervszerűen keresztezik és kiválogatják. Minden egyes nemzedékből a kanoknak mindössze 2—3 százalékát és a kocáknak 20 százalékát használják fel a további tenyésztői munkában. E szigorú te- nyész kiválasztás eredményeként, s melynek során részben a beltenyésztést is alkalmazzák, a kapott „tiszta vonalak” egyesítik magukban a nagymértékben öröklődő kívánt tulajdonságokat Csak amikor ezek a tiszta vonalak már rendelkezésre állanak kezdődik a hibridizálás: két vonal keresztezéséből nyerik azokat a szülőket, amelyek a hizlalásra szánt hibrid malacokat fialják majd.

Ennek a következetes te- nyészkiválasztásnak döntő tényezője az összes szülőállat egyedi teljesítmény vizsgálata. Az Euribrid vállalat Overloon-ban egy 360 férőhelyes teljesítmény vizsgáló létesítménnyel rendelkezik és napjainkban — tízévi tenyésztői munka után, amely kereken 10 millió holland forintba került — első ízben vitt piacra hibrid sertéseket, többek között a Német Szövetségi Köztársaságba is. Akárcsak a tojó- és broiler^ termelés esetében, az Euribrid vállalat folytatja a törzstenyésztő munkát, a hizlalásra szánt hibrid malacok nagyszülőit és szülőit pedig azoknál az üzemeknél helyezi el, amelyekkel szerződéses kapcsolatban áll.

Míg az Euribrid-nél jelenleg 800 a törzskocák létszáma, a hamburgi húsipari vállalatnál ez a létszám 2400. Ez a cég, amely évente 800 000 sertést dolgoz fel, a hibrid sertést elsősorban saját szükségletei számára kívánja kifejleszteni. Háromöt éven belül olyan sertést szándékoznak előállítani, amelynek napi súlygyarapodása I kilogramm, naponta 2,5 kilogramm takarmányt fogyaszt el és még jobb minőségű húst szolgáltat. Ez azonban még nem végső cél. Szerintük 20 éven belül egy olyan sertést kívánnak előállítani, amely eszményi tulajdonságokkal rendelkezik és a parasztok számára is nagyobb jövedelmet biztosít.

Tengeri hal-farmok Japánban

Tizenöt hónapig tartó előkészítő munkák után, a japán halászati szervek tengeri halfarm létesítését határozták el a parti öbölben. Előzetesen etetési kísérleteket folytattak a szivárványos pisztrángokkal, amelyek gyorsan alkalmazkodnak a sós vízhez. Több mint 20 000 pisztrángot tápláltak egy új, „mű” tápanyaggal, amelynek alapját olajon termesztett élesztő képezi. Ezt babpulp- pal, halliszttel és ásványi sókkal keverik. A vízalatti farmban automatikusan adagoló takarmánytárolót helyeznek el. Etetési időben a

halakat hangjelzésekkel csalogatják és elektromos ütés- sorompóval kényszerítik a tengerfenéken elhelyezett etetőboxok felé.

Japánnak 670 000 négyzet- kilométer kiterjedésű parti öble van, amelyből 3300 négyzetkilométert már felhasználnak osztrigák és más kagylófélék tenyésztésére. A 70 000 négyzetkilométer kiterjedésű halfarm hozzávetőleges évi hozama 78 000 tonna lesz és ez a mennyiség elegendő ahhoz, hogy Japánban a fehérjehiányt megszüntessék.

Tavaszi vetéselőirányzat Jugoszláviában

A Szövetségi Mezőgazda- sági Kamara Titkárságának jelentése szerint ez év tavaszán 4,5 millió ha területet szándékoznak bevetni Jugoszláviában. E terület legnagyobb részére kukorica kerül és a becslések szerint a kukorica vetésterülete mintegy 2 490 000 ha lesz, vagyis az összes tavaszi vetésterület mintegy 53 százaléka. Az előző évi vetésterülettel összehasonlítva ez 20 000 ha-os növekedést jelent. A szocialista gazdaságok előirányzata 252 000 ha kukorica vetése, vagyis 7000 ha-ral haladják meg az 1968. évi vetésterületet.

Az előirányzat szerint 1969. év tavaszán 92 000 ha-t szándékoznak bevetni cukorrépával. Ebből a szocialista gazdaságok 47 000 ha-t művelnek, a fennmaradó területet kooperáció keretében művelik meg. Az 1968. évi vetés- területhez viszonyítva a cukorrépánál 13 000 ha-os növekedést tapasztalhatunk.

Napraforgóval ez évben Jugoszláviában 166 000 h»< területet kívánnak bevetni, vagyis 5000 ha-ral többet, mint az előző évben. A szocialista szektor 96 000 ha napraforgó vetésterületet irányzott elő.

A Vajdaság területén ez év tavaszán 992 000 ha területet vetnek be. Ez valamivel kisebb, mint az előző évi terület volt. Az országos előirányzathoz hasonlóan itt is főként a kukorica foglalja el a vetésterület legnagyobb részét. A terv szerint 654 000 ha-t vetnek be kukoricával. A napraforgó vetésterülete 120 000 ha, a cukorrépáé 40 000 ha, az árpáé 30 000 ha, a zabé 6500 ha, a kenderé 4100 ha, a burgonyáé pedig £0 000 ha lesz.