Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-18 / 87. szám

1969. április 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Szenttamási Állami Gazd aság „Park” kisvendéglője pinceborozóval bővült. A kastély pincéjét — Ridegh György igazgató tervei alap ján — 150 ezer forintos költséggel hangulatos borozóvá alakították át a gazdaság szakemberek Hétfőn Szolnokon vendégszerepei a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar Az idei szolnoki hangver­senysorozat emlékezetesnek ígérkező estje lesz hétfőn, a Szigligeti Színházban fellé­pő Debreceni MÁV Filhar­monikus Zenekar koncertje. A zenekart — mely 1923 óta viseli e megtisztelő nevet — ezúttal Gulyás György ve­zényli majd városunkban. Közreműködnek az esten a Magyar Állami Operaháznak művészei és a debreceni Ko­dály kórus. A műsoron Ko­dály Zoltán: A capella-mű- vek, Szokolay Sándor: A vi­lágok vetélkedése és Kodály Zoltán: Psalmus Hungari- cus-a. Szokolay Sándor Kossuth­dí.ias zeneszerzőnk műve — melyet 1967 márciusában mutattak be először — bizo­nyára megnyeri a közönség tetszését Szolnokon is. A Psalmus meghallgatása pedig mindenkor élmény­számba menő, különöskép­pen, ha ilyen tolmácsolásban szólal majd meg, mint most, Szolnokon. A Psalmus 1923. évi bemutatása óta „a hala­dás, a szabadság, az igazság melletti kiállás és tiltakozás a jogfosztás, a hazugság és a gyűlölködés ellen”, s most, hogy az elmúlt napokban a televízióban alkalma volt so­kaknak Ádám Jenő profesz- szor előadását végighallgatni Kodály Zoltánnak e művé­ről, s e mű művelődéstörté­neti, sőt saiátos történelmi jelentőségéről (tiltakozás volt ez akkor az ellenforra­dalmi rendszer ellen), e hangversenyen most a mű szólal majd meg a szolnoki közönség előtt ÜLTETÉSTÖRTÉNE1 Nem akarok senkinek a fejébe bogarat ültetni, de higgyék el nekem: az emberiség története — legalábbis részben — ültetések története. Az egész história attól a meggondolatlan öreg ker­tésztől származik, akit a köztudat Teremtő néven ismer. Azzal lett világhírűvé, hogy az Éden-kert közepén egy ha­talmas álmáját ültetett, Ezen termett a tiltott gyümölcs. A népszámlálási adatok szerint ez idő tájt két ember élt a földön: Ádám és Éva. Éppen azon tanakodtak, hogy mi­ért kellett az a fa, ha úgysem szabad enni a gyümölcsét, amikor a közeli egresbokor mögül előosont a világminden­ség második nagy ültetője, Lucifer. Ravasz beszéddel fel­ültette ugyanis Évát, szakítson a tiltott almából, mert tu­lajdonképpen exportra terem az egész, és belföldön amúgy is csak nagyritkán juthat hozzá. Az emberek azóta megszaporodtak, arcuk verejtékével rengeteg fát, kotlát és palántot ültettek. És úgy látszik — ki tudja miért? — megtetszett nekik ez a szó, mert az ül­tetés tevékenységi területe állandóan bővült. A régi történelemben csak úgy hemzsegnek a kirá­lyok, császárok, pápák, kormányzók. De mindegyikük kar­rierjének fuccs, ha nem létezik az ültetés. Mert, mielőtt a csúcsra értek, mindegyiküket székbe kellett ültetni, s az ilyesmi gyakran kellemetlenséggel járt, például olyannal, hogy nyeregbe kellett ültetni egy egész hadsereget. Alvadt közöttük azonban olyan, aki''Sokkal egyszerűbb eljárással is biztosítani tudta ültetését, hogy tudniillik, akik őt nem ültették, azokat ő ültette le. A játékos kedvű emberiség egyre csak játszadozott a számtalan lehetőséget magában rejtő szóval. Századokon keresztül elültettek, felültettek, kiültettek, beültettek, szét- iiltettek... Pár évszázaddal ezelőtt az európai civilizáció első misszionáriusai felfedezték a -vány, -vény főnévképzőt. Létrehozták az ültetvényeket, ahol kávét, gumifát, naran­csot ültettek, no meg civilizált nyomorúságot a bennszü­löttek nyakába. E klasszikus ültetvények mai változatát képezik az úgynevezett gombaültetvények. Ezekben megfelelően csí­ráztatott atommagokból jól fejlett gombák nőttek ki... A közelmúltban megismerkedhettünk egy újabb kife­jezéssel is: az átültetéssel. Ma már vesét, szívet, ültetget- nek át egyik testből a másikba. És ki tudja, talán a rosszmájúnk problémája is megoldódik egyszer... t—v Célegyenesben a görgőseke Megindult a sorozatgyártás — Hatvan százalékos teljesítmény növekedés — teleslegessé válik a tárcsázás, boronálás Huszonnyolc országban szabadalmaztatták A svéd gyárigazgató lelke­sedésében egy egész táblát felszántott. Kiváricsi volt az új gépre, maga próbálta ki. Amikor leszállt a traktor­ülésről, szinte hitetlenkedve csóválta a fejét: „Egy kincs ez a gép. Élvezet vele a szán­tás, megvan a jövő új ekéje.” A svéd igazgató nem áll egyedül ezzel a véleményé­vel, hiszen már idestova egy évtizede tartja izgalomban a mezőgazdasági gépgyártó szakembereket Szabó István­nak, a neves feltalálónak új ekéje, amely körül oly sok vihar zajlott. Kovács András „Nehéz emberek” című alko­tásában drámaian ábrázolta ennek a különleges fantáziá­val megáldott embernek tíz esztendős kálváriáját. A ta­lálmány útját egyengetni szándékozó emberek szenve­délyes irodalmi, publiciszti­kai csatát vívtak érte. Most végTe fordult a koc­ka, s egy termelőszövetke­zet, a csataszögi Szebb Elet, megfelelő ipari szak­emberek bevonásával üze­met létesített, s itt láttak hozzá e nagyszerű munka­gép sorozatgyártásához. Szabó István új mezőgaz­dasági szerszáma, a görgős­eke, gyökeres változást hoz­hat a talajművelés több év­ezredes módszereiben. A ta­lálmány lényege: a hagyo­mányosnál kisebb munkabe­fektetéssel, tehát termeléke­nyebb munkával kedvezőbb talaj termőképességet bizto­sít. Az új eke a talaj forga­tásával és porhanyósabbá té­telével egyetlen munkafázis­sal kész vetőágyat készít a magnak. Feleslegessé válik tehát a tárcsázás, a boroná­lás, a hengerlés. Ezáltal nemcsak a költségek csök­kennek, hanem a talajszer­kezet is javul. Nagy előnye még a görgősekének hogy a súrlódás és a tapadás csök­kentésének eredményeként ugyanannyi idő alatt a ha­gyományos ekéknél körülbe­lül 60 százalékkal nagyobb területet képes felszántani. A vontató traktor üzem­anyag fogyasztása is körül­belül 50 százalékkal csök­ken. A görgőseke nagyban hozzájárul a talaj kultu­ráltságának fokozásához is, mivel a szervetlen műtrá­gyát egyenletesen keveri és a tarló maradványokat tökéletesen beforgatja. A korábbinál lényegesen jobb minőségű műveléssel a szántóföld talaját porhanyó­sabbá teszi, nagyobb szellő­zést biztosít ezáltal a föld­nek, s így lényegesen élén­kíti a talaj mikrobiológiai életfeltételeit. Kísérletek bi­zonyították be, hogy ezáltal például a gyér gyökérzetű növények is gyorsan gyöke­ret ereszthetnek, hamar megerősödnek és jobban szétágaznak a talajban. A görgőseké nagy érdeme még, hogy megoldja a gyors­szántással járó eddigi prob­lémák nagy részét is. Segít­ségével ugyanis lehetővé vá­lik a tíz kilométer óránkénti gyorsszántás a változó fel­színű, például meredek szán­tóföldeken is. Ilymódon a nagyteljesítményű taktorok is gazdaságosan alkalmazha­tók. Nem véletlen tehát, hogy a magyar feltaláló konstrukciója világszerte Az utóbbi 40—50 évben ugyanis e témakörben leg­alább 30 jelentősnek ígérke­ző javaslatot szabadalmaztat­tak, de végül mindegyikről kiderült, hogy a gyakorlati Friss festék és padlőviasz szag, a megszokottól eltérő berendezés, bizonytalan, vizs­gálódó tekintetek. Az első kölcsönzési nap a járműjaví­tó új könyvtárában. Régen várják már az át­alakítást. A 8 ezer kötet könyv, a csaknem ezer állan­dó látogató s a különböző könyvtári rendezvények évek óta igénylik a méltó környe­zetet. A régi könyvtár egy­szerre volt átjáróház, játék­terem és kölcsönzőhely. A könyvek eldugva, ládákba, zárt szekrényekben porosod­tak. Hozzáférni sokszor lehe­tetlen volt. A terem most sem nagy. zsúfolásig töltik így is a könyvek, a szokatlan, vastag polcok. A közlekedés szinte „életveszélyes”. Rögtön „el­ütik” az embert. Hárman megtöltjük a termet, pedig a forgalom ennél jóval na<- gyoob. Leülni, íélrehűzódni s olvasgatni, csendben bön­gészni a kikészített öt(!) fo­lyóiratot — lehetettem alkalmazásban nem váltak be. Nos, a magyar találmány­ról éppen az utóbbi években bizonyosodott be, hogy gya­korlati alkalmazásban is ki­tűnően megállja a helyét, s így már nincs akadálya a so­rozatgyártás megindításának. A múlt évben mintegy 60 ekét állítottak elő Csata­szögön, idén pedig a már befutott megrendelésekre körülbelül kétezer darabot gyártanak. A külföldi cégeknek a gör­gősekék iránti figyelmét ta­núsítja hogy már az első so­rozatból exportáltak norvég, NSZK, osztrák és kubai meg­rendelésekre. Eddig mintegy 30 ország cégei jelentkeztek érdeklődésükkel, köztük svéd, argentin, egyiptomi, iráni, görög, jugoszláv, NDK-beli, francia és angol cégek. A találmányt ezidáig 28 országban szabadalmaz­tatták. Nagy Lajos Ügy érezzük a nagyszerű teremadottságokkal rendelke­ző, s kellően mind a mai na­pig ki nem használt „Miliő­ben találhattak volna alkal­masabb, a fejlődés igényét és lehetőségét magában hor­dozó, kényelmes helyiséget is, amely hosszú évekre megol­dotta volna a problémát. Ab­ban a művelődési intéz­ményben, ahol egy igazi kocsma megfér, meghúzód­hat talán egy igazi ^ könyv­tár is. Lépésnek persze megfelel a jelenlegi állapot, hiszen az egész önerőből, jelentős tár­sadalmi munka igénybevé­telével készült el. Megváltoz­tak a kölcsönzési lehetősé­gek, rend betették, átfésülték a könyvállományt, bevezet­ték a szabadpolcos váloga­tási rendszert. Az új könyv­tárral feltuvtak az üzem. az egész környék figyelmét az olvasási, művelődési lehető­ségekre. H, D. Könyvtárnyitás megjegyzésekkel Erdő­siaiiszfika A statisztikai adatok sze­rint Magyarország területé­nek 14.42 százalékát, kere­ken 14 000 négyzetkilométert, erdő borít. Az erdőterület iránya országrészenként erő­ben változó. Köztudomású, 'ogy az Alföldön van a leg­hevesebb erdő. mindössze 6 százalék. Legtöbb erdő az Északi-Közéoheevs égben, elvnek „erdősültsége” 30 "•'ázalék. A Dunántúli Kö- -éoheavség téri" ötének 29 -zőzaléka az erdő. Meg kell említeni, hogy í rdeink gvarapodnak. A má­sodik világháború befejezése­kor az ország területének csak 12 százalékán díszlett erdőség. Hogy milyen fa-fajtákból tevődik össze ez a terület? A lombos erdők övezetének ve­zető típusa a cseres-tölgyes. ''35%). utána a evertvános- tölgyes kővettrerik 'n A sort a bükkösök í13.2*/i,). s csak ióval hátrább következik az erdei fenvő (6.3%). Hazánkban a legrit­kább erdőfaita a nyíres, srényet mindössze 0,2%. EVA SALZER: Csotogá uúz mátnOMHÓl... Tudják önök, hol énekel­nek az emberek a legszeb­ben? Bizonyára az* gondol­ják, hogy Olaszországban. Persze, korábban én is így vélekedtem, de most már tu­dom: a fürdőkádban. Talán rájöttek már Önök is, hogy a csobogó víz jobban híze­leg a hangnak, mint a zengő hegedűkíséret, jobban lelke­sít, mint önfeledten tapsoló közönség. Még a legnehezebb áriákat is könnyedén énekli az ember, mert a fürdőkád nem ismer határokat. Talán ebből adódik, hogy az ango­lok ott majd mindig fran­ciául énekelnek, a franciák spanyolul és az olaszok — persze hiszen éppen az ola­szokról akartam valamit me­sélni. Ügy történt, hogy nekünk, mármint Georginák és nekem eleinte nem volt otthon fiür- dőszobánk. és ezért szombaton esténként eljártunk a városi 1 közfürdőbe. Együtt mentünk be a nagycsarnokba, amikor megpillantottam Öt. — Nézz oda, milyen cso­dálatos, klasszikus profil! — suttogtam izgatottan Georg- nek. Ö ásított. — Elmegy, — felelte némi vizsgálódás után. — Mit gon. dőlsz, hamar ránk kerül a sor? — Reméljük. Mondd, sze­rinted olasz lehet? Öli, mi­lyen kár, már éppen bemegy. Mélyet sóhajtottam és visz- 1 szahajtottam a fejem Georg vállára. A várakozás elálmo- sítja az embert. — Nők negyvenhét es szá­mig, férfiak hatvanhármasdg! — kiáltott a fürdőmester. — Felpattantunk. A férfiak für­dőhelyiségei jobbra, a nőké balra sorakoztak, karéjalak­ban, s a hátulsó közfalnál találkoztak. — Ne maradj sokáig. Ltiisl! — kiabált utánam Georg. Mintha az olyan könnyű lenne a forró fürdőben, ön­feledten. az idő múlásával nem törődve paskoltam a vízben, amikor felcsendült egy hang a fal túlsó oldalán: „O sole mio...’’ „Az olasz!” — futott át az agyamon. Elzártam a csapot, felálltam a kádban és füle­met a falhoz tapasztottam. Egek. micsoda hang! Milyen tiszta, milyen bársonyos! — Egyszerre nekem is énekelni támadt kedvem, a nagy bó­dulatban oda se figyeltem, mit csavargatok, s hirtelen megeredt a hideg zuhany, éppen a fejem tetejere. Georg már régen várt a kijáratnál. „Na, végre!” — szólt rám szemrehányóan, de én csak szórakozottan ne­vetgéltem. A következő szombat este is ott találtuk az olaszt, és a rákövetkező szombaton megintcsak. & mindig fel­csendült a hangja a falon túl, a csobogó víz mámorában. Néha nemet dalokat is éne­kelt, de többnyire a csodá­latos „O sole mio”-t. Vajon sejtette-e, hogy én ott va­gyok a túlsó oldalon, és csendesen vele dúdolok Ezekben a külföldiekben ott él a romantikus titokza­tosság. amely engem oly vég­telenül vonz. Egy olasz éne­kes — ah! Geora nem tud olaszul énekelni, sem beszél­ni. Jól végzi a munkáját, ügyes villanyszerelő, kedves és hűséges, ez igaz. De egyéb­ként? Nincs semmi különös tehetsége, a derék, JA Georg- nak. Egész héten át áiomvilág- ban éltem, reggelenként sót tettem a teába és este cukrot a káposztába. S álmomban olaszul énekeltem... Tavasszal új lakásba köl­töztünk. A sok munka egy kissé elterelte a figyelmemet. De aztán szombat este. ami­kor Georg bevonul az új fürdőszobába, én meg leheve­red tem a pamlagra, fájdal­mas sóvárgás fogott el a má­sik után, akit sohasem fogok többé viszontlátni. Talán so­ha az életben! A gondolat szörnyűnek tűnt, Öh, hogy szerettem azt a meleg, bár­sonyos hangot!... Sose leszek boldog az életben?... Ugyan már, mi ez? Hirte­len felszökkentem, s talpra- ugrottan. Talán a képzelet játszik velem? Lehetetlen: a fürdőszoba-ajtó felől felcsen­dült az ismerős hang. erőtel­jesen és mégis hajlékonyán: „Ooo sooole miiooo!’* Ah, olaszok úristene! Hi­szen a saját férjem volt az.../ Később, sokkal később kö­zelebbről is megismerkedtünk az én olaszommal. Knusch- kenek hívták és szivart árult. Olaszul egy sr * sem tudott — talán még a fürdő­kádban sem. Fordította: Zilahi Judit Eva Salzer népszerű német humorista. Írá­sait rendszeresen közli az Eulenspiegel című berlini szatirikus heti­lap.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents