Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-18 / 87. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. április 18* Jubileumi ülés — ellentmondásokkal Háromnyelvű idegenforgalmi újság 1888-ban Ha egyetlen mondatban akarnánk megvonni a jubileumi NATO-tanácskozás mérlegét. így fogalmazhatnánk: nem vállaltunk sokat, kevesebbet kaptunk. Ara nem számíthattunk, hogy az Atlanti Szövetség felszámolja önmagát; a legutóbbi NATO konferenciák — az 1968 novemberi brüsszeli és a hadügyminiszterek idén januári értekezlete — már jóélőre jelezték, hogy az agresz- sáv katonai tömb vezetői éppenséggel a szervezet felfrissített megerősítésére kívánják felhasználni az évforduló adta alkalmat. Hogy mégis volt egyfajta várakozás, az elsősorban azzal magyarázható, hogy a NATO- tanácsot néhány héttel megelőzően a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé az európai biztonság megteremtésének felhívásával, s abban akkor nyugati körök által is nagyon reálisnak ítélt programjával fordult a NATO országokhoz. Európa népei tehát legalábbis valamiféle választ vártak washingtoni NATO-tanáos- kozástól. Ehelyett kibúvást kaptak; a zárókommünike konkrétan meg sem nevezi a budapesti felhívást és az arra adott válasz csak do- donai megfogalmazásokból sejthető. A semmUmuntlú formula Holott; a budapesti felhívást követő napokban a hivatalos nyugati körök helyeslő, nemegyszer méltató megnyilatkozásokat produkáltak. — Aztán a nyugati sajtó kezdte idevenni a napirendről” a témát, egyre több „bírálat'’ és az elhamarkodottságtól intő figyelmeztetés látott napvilágot. Magán a NATO- tanácskozásan természetesen fontos témaként került szóba az ügy, de világosan látnunk kell, hogy a nyugati tömb küldöttei nem érdemben vizsgálták a felhívásban kifejtett programot, hanem főleg a visszautasítás és az európai biztonsági konferencia elhalasztásának indokait vették számba. Még a budapesti felhívást üdvözlő külügyminiszterek is siettek „óvatosságra” inteni és eleve lehűteni az optimista várakozásokat. Közkeletűvé vált a NATO értekezleten az a semmitmondó formula, hogy „előbb gondos tájékozódásra van szükség”, Az nyilvánvaló volt valamennyi résztvevő számára, hogy a szocialista országok nagyfontosságú kezdeményezését a NATO nem utasíthatja vissza anélkül, hogy az ne járna számára politikai és propaganda hátrányokkal. Ilyen értelemben azt mondhatjuk; elszigetelődtek azok a főleg amerikai nézetek. miszerint figyelmen kívül kellene hagyni a budapesti felhívást. Végül is az az érvelés kerekedett felül, hogy a NATO „elvileg pozitív” választ ad a javaslatra, majd a kelet- és nyugat-európai országok közötti kétoldalú konzultációk hosszadalmas és a meglévő kelet-nyugati érintkezési formától lényegében miben különböző tárgyalási módot javasolja. Ennek során a NATO államoknak úgymond „ki kell puhatolni a valódi szándékokat”, magyarán: érvényesíteniük kell az Atlanti Szövetség által szabott politikai feltételeket Erre utal a NATO-tanácskozás záróokmányának az a része, amely nagy hangsúllyal eleveníti fel a német kérdésben vallott nyugati koncepciót As amerikai törekvés Feltűnő ez a visszatérés, hmély a német kérdést az európai biztonság szélesebb- körű rendezése elé helyezi. 1967 őszén Johnson amerikai elnök élénk visszhangot váltott ki azzal a megfogalmazásával. amelyben megfordította Adenauer és Dulles közkeletűvé vált formuláját. A német kérdésnek a széle- sebbkörű európai enyhülés keretében kell rendeződnie ■— mondta Johnson, holott, Adenauer tétele szerint a Nyugatnak csak akkor szabad lépnie a kelet-nyugati kapcsolatok terén, ha a Kelet engedményeket tesz a német kérdésben. A NATO-ta- nácskozásnak ez a „visszatérése” a korábbi formulához annak a jóllátható taktikai elképzelésnek a része, amelyet elsősorban Nixon kormánya képvisel, s amelynek az a célja, hogy az utóbbi évek „ellenőrizetlen” keletnyugati kontaktusát NATO ellenőrzés alá helyezze. Az amerikai kormány mindent megtett, hogy saját elképzelésének megfelelően határozza meg a tanácskozás menetét. Nixon a szövetségesek politikai nézetednek távlati' egybehangolását fejtegette felszólalásában. Ni- xonnak és fő külpolitikai tanácsadójának, Kissingemek nézete szerint az Egyesült Államoknak tudomásul kell vennie, hogy a szövetségen belüli erővlszonyak módosultak, Csökkenteni kell tehát az USA hegemén szerepét, ezzel szemben a partnerektől elvárják a szorosabb együttműködést. a minden lényeges kérdésben való politikai konzultációt TCisisin- iger megfogalmazásában ea lenne az „Atlanti koalíciós r I w Az európai sportközvélemény nemrég meglepetten értesült, hogy a közismert jugoszláv labdarúgó, Milutin Soskics, jelenleg az FC Köln kapusa, sportrokkant lett A 31 éves Soskics egy kaisers- lauteri közép'csatárral való összeütközésnél bal sípcsontját törte, pontosan azon a helyen, ahol egy 8 hónappal korábbi törés éppen meggyógyult A kölni labdarúgók orvosa szerint még szerencséje is volt a szerencsétlenségben, mert az újabb törés véget vethetett volna a kapus karrierjének, ha az első toré,, után behelyezett ezüstszögecsek nem tartják a sípcsontot. Milutin Soskics, akinek már korábban eltört a kulcscsontja is, a Nyugat-Német Szövetségi Liga legszerencsétlenebb játékosai közé tartozik. Nem véletlen az a kialakult vélemény, hogy amióta a harc a labdáért harc lett a pénzért amióta a győzelmen a játékosok és egyesületek sorsa forog kockán, egyetlen labdarúgó sem érezheti magát biztonságban a Szövetségi Köztársaság labdarúgó pályáin. Harcképtelen játékosok Néhány héttel Soskics kiesése után az FC Köln „Gránit Hans”-ként emlegetett edzője szinte tábori kórház vezetőjének érezhette magát, amikoris 21 játékosa közül csak üggyel-bajjal tudott 11, nagyjából egészséges játékost a pályára küldeni. A többiek a labdarúgó háborúban harcképtelenné váltak, a Bundes Liga többi egyesületeinél sem jobb a helyzet, írja legutóbbi számában a hamburgi Stern, mert nincs mérkőzés, amely után ne lenne szó vérről, törésekől, sebekről és vérömlenyekről. — A lelátókról áradó fanatizmus, a mindenáron való győzniaka- rás visszaüt magukra a játékosokra. és ez okozza a rengeteg ín-, tzomszakadást, csont- és bokatörést. • Ilyen körülmények között sok fiatal labdarúgót fenyeget a legrettenetesebb sportolósors; a sportrokkantság. diplomácia”. Szerves része ennek a tervnek a nyugat- európad szövetségesek NATO-n belüli tehervállalásának növelése. / A sárókommiiniké A NATO-tanácskozáson ez az amerikai gyeplő-meghúzás nem váltott ki különösebb lelkesedést. A zárókommüniké ezért e tekintetben is csak általános megfogalmazásokat használ. Jó mércéje az amerikai elképzelések fogadtatásának Debré francia külügyminiszter magatartása, hiszen az utóbbi időben közismerten olvadás következett be Párizs és Washington viszonyában. A francia külügyminiszter azonban nyilvánvalóan De Gaulle-t tolmácsolva —, hű. vösen reagált az efajta korszerűsítésre. Így aztán a NATO-értekezlet teljesen egyetértett a katonai tovább, fejlesztés már korábban élfogadott programjával, viszont minden lehető módon csökkenteni igyekezett a külpolitikai kezdeményezést megbénító konzultációs rendszer bevezetését. Az ünnepi tapintat ezúttal megóvta a tanácskozást a korábbiakat jellemző szócsatáktól, de természetesen nem vette le a napirendről a szervezet közismert ellentéteit, élsőfeorban vezető nyugat-európai tagjainak rivalizálását. Avar János A magyarországi idegenforgalom még gyerekcipőben járt. amikor megjelent az első háromnyelvű újság Budapesten. A nagyformátumú, szépen nyomott lap hármas címe „Foreigners Gazette” — „Gazette des Strangers” — „Fremden Blatt” — volt és a háromnyelvű címlapon a latin „Salve!” üdvözlettel köszöntötte az idegeneket. Az első háromnyelvű, az idegen turistáknak szánt magyar újság abban különbözött késői utódjától, a népszerű angol—német Daily News— Neueste Nachrichtentől, hogy nem közölt újdonságokat, hanem a magyar múltat és jelent, művészeti és természeti szépségeket ismertető cikkek mellett lelkiismeretesen tájékoztatta olvasóit a magyarországi árakról. vasúti és posta tarifákról, az ajánlható szállodáikról. vendéglőkről, boltokról, — azaz mindenről, amit jó tudni az idegen utasnak. A háromnyelvű lap 1888- indult pályájára és havonta jelent meg: az első szám vezető cikkét Jókai Mór írta. Minden sorából Budapestért rajongó lelkesedése áradt: „És ezt az egész Budapestet huszonöt év alatt építettük, — ötven év előtt elsöpörte az árvíz, negyven éve a háború katasztrófáját kellett elszenvednie, majd sokáig a közömbösséget.” Abban az időben ritkán járt idegen turista Budapest utcáin. — hová dagadt volna Jókai büszkesége, ha megérte volna a mi napjaink százezres idegenforgalmát? a futballpályán Amikor Soskicsot éppen fejbe rúgják A világhírű angol filozófusnak, Bertrand Russel-nek a modem sportról elgondolkodtató a véleménye: „Az emberben vannak bizonyos ösztönök, amelyeket régebben a vadászatban és a halászatban, később a háborúban vezetett le. Az egymást megsemmisítő harcok helyére korunkban a sport- vetélkedők kerültek”. E megállapítást illetően lehetne vitatkozni, egy bizonyos állapotot azonban mégis csak tükröz. A nyugatnémet profi lábbá rúgó sportot illetően szaporodnak a vélemények, hogy a helyzet egyre rosszabb lesz: a uénz megbolondítja a játékosokat, mert egy raffi- n ál tan kiagyalt rendszer alapján a játékosok ma már nemcsak havi fizetést, hanem teljesítő képességük növelése érdekében járulékos pénzeket, prémiumokat kapnak gólokért, győzelmekért, helyezésekért. Érdekes dr. Meliwa kluborvos véleménye, aki attól tart, hogy a csontcsata a pályákon még kíméletlenebbé válik. Véleménye szerint a rendszeres edzés következményeként a legtöbb játékos szive és vérkeringése rendben van. A mozgásszervek azonban nem bírják a túlzott Igénybevételt, ugyanis az inak és szalagok túleről- tetése rendkívül káros, mert ezeket nem lehet úgy edzeni, mint más szerveket Nagy feltűnést keltett nemrég, hogy az egyik leg- ünnepeltebb nyugatnémet labdarúgó, a 32 éves Uwe Seolen, levonva a konzekvenciákat bejelentette; kilép a nemzeti válogatottból, mivel a jövőben többet kell gondolnia a családjára és egészségére. A hamburgi gólvadásznak, aki 15 éve élvonalbeli játékos, és 59- szeres válogatott már része volt minden kínban. — Eltört az orra, bokája, medencecsontja és csípője, megsérült a gerince, az Achilles- ina és operálni kellett a térdét. 14 nappal egy vakbélműtét után már csatasorba állították, állítólag azért, mert nélkülözhetetlen volt. Játszott támasztófűzőben és még meg nem gyógyult izomszakadással. Ha összeesett. injekciókkal újra lábra állítatták. <S—b) Az első dunai gőzhajó Az osztrák udvari kamara utasítására az alsó-ausztriai kormány 1813 júliusában hirdetményt tett közzé, amelyben szabadalmat helyezett kilátásba annak, aki „áruval terhelt hajónak vontató állatok felhasználása nélkül, a vízfolyás elleni hajózás találmányával jelentkezik”. 1817 novemberében újabb 12 pontból álló hirdetmény jelent meg, amely már részletesebben körülírja a szabadalom elnyerésének feltételeit. Ennek egyes részei korszerűsítve ma is érvényesek. Az első felhívásra Bernhard Antal pécsi polgár, az eszéki kincstári vámbérlője Sellyén, a Dráva partján 1816-ban hozzálátott az első dunai gőzhajó építéséhez. A hajót 1817 márciusában bocsátotta vízre és 1817. március 2-án már Bécsben is bemutatta. A hajó 1818. július 21-én indult próbaútra. A mögéje akasztott dereglyével, amelyben csaknem 200 métermázsa teher volt, a sebes vízen felfelé percenként 30 öl (kereken 57 m) sebességgel, lefelé pedig ötször gyorsabban úszott. Ezzel az úttal Bernhard „Carolina” nevű gőzhajója befejezte bécsi szereplését, és innen, Magyarországra hajózott Bernhard elsőnek épített gőzhajójába olyan saját találmányé gépet szerelt, amely eltért az eddig ismert Watt-féle himbás gőzgéptől, ö használt először vízcsöves gőzfejlesztő szerkezetet, amely előfutárja volt a későbbi vízcsöves kazánoknak. Az ő szabadalma volt a mozgólapátú hajókerék, amely a Dunán Morgan-féle kerék néven, terjedt el. A „Carolinán” már kötélbeszedő gőzcsörlő is volt. Kétségtelen, hogy Bernhard újításával messze megelőzte korát, de őt is utolérte a legtöbb feltaláló sorsa: találmányai feledésbe mentek és a később bevezetett hasonló találmányok más nevéhez fűződnek. Inkább csokoládé, mint óra... Közismert tény, hogy a nők távolról sem veszik olyan komolyan a pontosságot, mint a férfiak. Ezt most a gyakorlatban is bebizonyította egy francia intézet statisztikai felmérése. Kiderült, hogy a franciák húsz százalékának nincs órája, mert semmilyen szempontból nem tartja fontosnak a pontosságot, s e húsz százalék közül is a nők aránya a férfiakénak kétszerese. Azok közül pedig, akiknek több órájuk is van, kétszer annyi a férfi, mint a nő. Ugyanez az intézet vizsgálatokat folytatott a csokoládé iránti igényekről is. Száz megkérdezett nő közül 31 elmondotta, hogy önmagának is vásárol csokoládét, míg 47 százalék csak a gyermekei részére vásárol rendszeresen csokoládét, illetve más édességet. Egyébként az édességek iránti előszeretet a kortól függően erősen változik. A fiatalok rajonganak elsősorban az édességekért és a legkisebb 30 és 50 év között a csokoládé és más édességek iránti igény, míg a nagymamáknál ismét erősen növekszik az édesszájúság. Az ágyneműnek lélegeznie kell — Erre azonban csak akkor képes, ha gyakran mossák. Hatást» ellentét a habfehér ing és a férfi barna arcszíne, aki a nap kétharmad részében a tisztaság és az egészség megtestesülésének tűnik. Mit tesz azonban ugyanez a férfi a nap utolsó harmadában? Nyolc órára lefekszik az ágyneműjébe, amelyet a tapasztalatok szerint átlagosan csak négy— hat hetenként váltanak! Ez a tény pedig furcsa összehasonlításra ad alkalmat: 16 ing-órára 224—336 ágyneműóra jut. Ezt állítják ugyanis az úgynevezett álomkutatók. Nem kétséges, hogy a hosszú ideig használt ágynemű többé-kevésbé agresz- szív baktérium csoportok megtelepedésével infekciós veszélyt képez. Már néhány éjszaka után az izzadság és a zsiradék bőrszerűen ható felületet képez, amely akadályozza az anyag lélegzését, ezzel szemben ideális terep 'iktériumtenyészetek létrejöttéhez. ‘ Az álom csak akkor válhat létfontosságú erőforrássá °z ember számára, ha tiszta gyneműben pihen. Dr. Müller-Limmroth, a müncheni Munkapszichológiai Intézet igazgatója újságírók előtt Münchenben az egészséges alvás négy követelményét ismertette: 1. Az egészség apostolai, akik jéghideg hálószobák mellett foglalnak állást, alaposan tévednek: az egészséges alváshoz körülbelül 14 fokos szobahőmérséklet szükséges. A két személy számára ideális hálószoba nagyság 20 négyzetméter. Európa legtöbb új házának lakásaiban azonban kisebbek a hálóhelyek. 2. Az orvosok előnyben részesítik az egységes matracot a háromrészessel szemben, mert melegebb és megakadályozza a helyi lehűléseket, amelyek felléphetnek a háromrészes matracoknál a fugák között beáramló hideg levegő révén. 3. Az ágy melegét a mindenkori idénynek megfelelő takaróval kell szabályozni. A téli hónapokban például olyan pehelypaplan a legmegfelelőbb, amelynek vastagsága nem több négy centiméternél. 4. Az ágynemű tisztasága magától értetődik. Higiéniai okokból legalább egyszer hetenként váltani kell az ágyneműt. Természetes múmiák A természetes módon mi- mifikálódott élőlények legősibb képviselői borostyánkőbe zárva maradtak az utókorra. Ezek között csak kisebb rovarokat találhatunk, amelyeket rabid ejtett, beburkolt a kezdetben ragadós, majd később megkövesedett fenyőgyanta. Természetes úton konzerválódott emberi tetemre 1573-ban bukkantak először, az ausztriai Haliéin sóbányájában. Ugyanott 1616- ban még egy tetemet találtak, majd 1734-ben Hallstatt- ban egy harmadik is napvilágra került Két és fél évezreddel ezelőtt bányászat közben lepte meg őket a nagy sótartalmú vízbetörés, mely mumifikálódásukat is biztosította. Csaknem azonos korú természetes múmiákat Egyiptomban is felfedeztek, amelyek kopzerválódását klimatikus tényezők, a kivételesen száraz, meleg és egyenletesen cirkuláló levegő tették lehetővé. Több példa van rá, hogy mocsárba süllyedt holttestek is viszonylagos épségben megmaradtak 1—2 évezreden keresztül. Só helyett cukor is biztosítja a konzerválódást. Jő példa erre Nagy Sándor ma- kedóniai király mézben konzervált teteme. Tfjgp gm»,, mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm mmammmmsm
